Ung, 1879. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1879-07-20 / 29. szám
Tizenhetedik évfolyam. 1879. 29. szám. Ungváron, vasárnap, július 20* Az Ung megjelen minden yasárnap. A K«rkMZtöhöZ intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek eeak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, Ua nem tudj uk, kitől jön. kéziratok fissza nem adatnak. TÁRSADALMI ES VEGYESTARTALMÜ LAP Előfizetési feltételek : egy érre 6 forint, félévre 3 fei aegyed évre 1 ferimt 50 kraje< Egyes szám ára 12 kr. Hirdetések szintúgy mint előfizetések az kiadó-hivatalába Ungvár, Jäger Ká roly örökösei könyvnyomdájába küldendők. Ny ilttér soronként 20 krajcár. Il-ik Bismark.-- Localis politikai és administrationalis tanulmány. — — Karcolta Don Juliáno. — Bismark a német birodalmi cancellár, öreg napjaira siet kitűzött céljait elérni s céljai elérése végett még saját pártját is mellőzve szövetkezett azon párttal, mely eddig halálos ellensége volt s képzelhető, hogy mily lelki küzdelembe került e politikai irány annak a nagy állam férfinak, hogy azokkal, kik ellene merényletet is követtek el, kelljen szövetkeznie. De a német nemzet egyesülési és nagyítási eszme rábirhatá őt arra az áldozatra is. Meg vagyunk győződve arról, hogy ha neki tudomása lett volna, hogy ő nem az egyedüli nagy állam férfiú Európában, hanem hogy egy ő hozzá hasonló létezik, ki halála után az ő magasztos politikáját folytatni és betetőzni képes, nem hozott volna oly nagy áldozatot és nem szövetkezett volna az ellenséggel. Ezennel van szerencsénk ő exellenciáját a német birodalmi cancellár urat arra a tüneményre, az ő utódjára figyelmeztetni, s hiszük, miszerint ezen uj aquisitio által ő exellenciája abba a kellemes helyzetbe jut, hogy politikáját a melyről lemondani akar, ismét bátran folytathatja, hiszen felfedeztünk egy hasonló géniét egy II. Bismarkot, ki nem más mint az ungvári pol- gármeste Lehoczky Béla, ki kicsinyben ugyan azon törrődik, a miben a nagy cancellár nagyban fáradozik. A nagy cancellár hazáját nagygyá akarja tenni. Il-ik Bismark ugyanazt akarja elérni az ő városkájával ezen cél elérésére a védvámot használja és az országot más országoktól elzárja — II. Bis- mark az ő városkáját is részint sorompókkal, részint mészárszékekkel akarja a már túlságos felvilágosodott szomszédoktól elzárni. Az ungvári lakosságnak azon részét azonban, a hol a sorompók vannak nem félti, az már nem képes őt jó intenciójában zavarni, de félti még a máshonnan becsempészhető reform eszméket oly oldalról a hol az utca vége még szabad tér, olyan a kishíd utca vége, alsó Ungpart a honnan a szép leányok vizet hordanak. Bismark a német birodalmi cancellár célja elérésére birodalmi tanácsa által megszavaztatja magának az absolut hatalmat, II. Bismark ugyanezt eléri jámbor képvise- letje által. A cancellár igyekszik a német tartományok alkotmányos jogait megszorítani, s ez által az állami egységnek pregnansabb kifejezése adui, — Il-ik Bismark az alkotmányt a községi törvényt, a megyei bizottmányt, képviseleti határozatokat semmibe sem veszi, mi által az ő egysége oszt- hatlan maradt, ő pénztárnok, kapitány, biró, szám- vizsgáló, vállalkozó és rendjeles, egységi és oszt- hatlan személyében. A nagy cancellár elnyerte tekintélyét függetlensége által — Il-ik Bismark mindenkinek lekötelezettje és az által lett független, minthogy azok, kiknek lekötelezettje viszont tőle függnek — mind két Bismark rendjeles. Ez tehát nagy felfedezés, melynek leginkább Bismark ő excellenciája fog örvendeni, minthogy nem kell félnie, hogy politikája halála után változást szenvedhet, — hisz vau érdemdús utódja. Azonban a nagy cancellár csalatkoznék, ha azt hiszi, hogy Ungvár városa az ő szeretett polgármesterét mir nix dir nix neki átengedi! Mi is büszkék vagyunk a mi kis porosz Bismarkunkra, és kötve hisszük, hogy hasonlót kapunk és azért csak a jó viszony bírhatna minket arra, hogy jó pénzért túladjunk rajta. Ha a nagy cancellár megfizetné a tervezett hídon felüli partépitkezési költséget — levonva azon összeget, mellyel Nehrebeczky György önkéntes felajánlás utján ehhez hozzájárult — a hajnal és mocsár utcaiak érdekében mi is neki a kis Bismarkot átengednék. Mind két államférfin a szabadelvű párthoz tartozott; — most midőn az ungvári észrevette, hogy a berlini a szabadelvű párttal szakított, és a klerikális párthoz közeledik, sietett ő is az orthodox ellemet a gyűlésbe becitálni- s elismerésül őket némi kedvezményben részesítvén, s egyúttal a keresztény pártot is megnyervén, a városi elpenyaszedett 5 évi számodá- sok is correctnek fognak nyilváníttatni. Hisz e politika mindenesetre célhoz vezet, csak azok az ingyenélők (?) ne rontanának sokat, azok valóban hazaárulók, azok úgy viselik magokat mintha nem lennének Ungváriak, azoknak még képviseleti tagság sem kell most már, azok nem reflectálnak sem bérletre, sem vállalatra sem hivatalra, még a 12000 frt városi adó hátralékból adó leírást sem igényelnek, mert azok a semmire valók az adót mindig fizetik. — A Schlagwort nállok folytonosan a „s z á m o d á s o k“ azzal ámítják a gut gesintéket, — hiszen egy rendezett háztartásnál felesleges számodást vinni, ép úgy mint egy rendezett tanácsú városnál, mert lehet az is privát ügy. Feltéve, de meg nem engedve, hogy a kis Bismark nagylelkűségénél fogva az ingyen- élőket kielégítené azzal, hogy a városi számodá- sokat 1876 és 1877-ik évről 1879. év végével beterjesztené, okosabbak lennének az ingyenélők azokból a számadásokból ? hiszen azokat a számadásokat nem érti senki, csak az a tisztviselő ki azokat Írja és azok a számvizsgálók, kiket a kis Bismark kinevezett. A kis Bismark próbá- r a még junius havában egy képviseleti ülést tartott, az ingyenélők megtámadták Ung várállam egész rendszerét, hoszu beszédeket tartottak, minden második szó számodás vagy költség- vetés volt, törvény és jog, és azok a szavak mind olyanok, melyek egy rendezett háztartásba nem illeszthetők be és az egységet zavarják, ennek következtében az ülést bizonytalan időre elhalasztotta , az alkotmányt beszüntette A nagy Bismark az „Ung“-ot olvasván, mely ravaszságból mindent — ha homeopatice is — közöl, szembetűnt neki az ungvári képviseleti ülés elhalasztása, azonnal hivatta a házmesterét és szétker- geté a birodalmi tanácsot, hogy elmélkedjék az egységrőlDe hát minek is az a sok képviseleti ülés ? Az „UNG“ tárcája. U z s o k. — Fürdői tárca. — „Dificile est satiram non seribere“! — mondaná az én kedves János bátyám, ha látná, hogy én tollat fogtam a kezembe azért, hogy az idei fürdő- évadról tárca-levelet Írjak a t. szerkesztő úrhoz. No. mert hiszen bármily távol esik Marienbad Uzsoktól, úgy hiszem, hogy Jupiter Pluvius ott sem viseli magát jobban mint nálunk! De hát miért is haragudhatott meg úgy ez a vén dörgedelmes ur reánk?! . . . Talán megsokaita már a költséget, melybe Junó ő magasságának fürdőzése került annyi száz esztendőn keresztül, és attól félvén, hogy e célra kiállítandó uj váltóit Pluto uram többé be nem váltja, igy akarja feleségének kedvét elvenni a további fürdőzéstől?! . . Legyen, teljék benne kedve, de azzal rajtunk nem segít; mert mi azért nem fogjuk ám áldani az ő végtelen bölcsességét, és ez által okosabbak nem leszünk, hanem pénzünket részben hiába költvén, zúgolódunk ellene és erősem fogadjuk, hogy a jövőre is, ha máskép nem, a népbank segélyével, de fürdőbe elmegyünk és ha az öreg ur akkor is igy fogja magát viselni, még borzasztóbban fogunk ellene zúgolódni, sőt én már a jelenben is boszut forralok ellene és boszumat ezekhe a kis ördögökbe öntöm, hogy fújják fel magukat és seregestül rontsanak az öreg Urnák s adjanak neki, ha mást nem, olyan macskazenét, hogy annak zöngedelmei között kedve kerekedjék egy-pár kupica ambroziás nektárra, melytől messze kinyúló,' torzomborz szemöldökének borúja eloszolván, szemeiből az örökös könyű helyett végre valahára már az állandó jókedv derűje sugározzák le 1 De mit is röpködnek az én ázott szárnyú gondolataim olyan tárgy körül, melyen csak a Budapest — központi — vagy talán csak a párisi meteorológiai „észlelde“ (Antibarbarus, ki ne átkozz a világból!) segíthet; hiszen én tárca levelet akarok Írni?;! . . . Azt bizony! Tárca-levelet, még pedig oly helyről, melyet a természet az ő szépségeit alkotó kellékkel pazarul díszített fel, csak azzal nem áldotta meg. a mi legtökéletesebb alkotásának, az embernek, jólétet vagy legalább boldogulhatásl nyújt; mert a napsugár, a virág-illat, a fenyves levegő csak oly sovány eledel ám, mint az isten igéje, a melyről a bibliai mondás csak úgy igaz, hogy nemcsak azzal él az ember, hanem kenyérrel is, habár zabból is van az. Az ezer változattal gazdag „Ung völgyéinek legmagasabb kitágulásában fekszik Uzfok. Fejét, melyben az agyvelő a mi jó gazdánk háza képezi, a Beszkid óriás lábán nyugasztja, testének törzsével és lábaival pedig messze kinyúlik az Ung folyó mentében, mintegy nem akarva megválni azon hálásan csicsergő társától, melynek ere szivének közepéből fakad. Jobbra és balra változatos magasságú hegyek emelkednek, melyek csúcsán és lejtőin százados fenyőfák nyúlnak a magasba, vetélkedve egymással azon, hogy a felettük elszálió felhővel melyik fog előbb barátságos kezet. E hegycsoportozatokal a Beszkid, szép hazánk ezen északkeleti őre uralja, melynek határából csiga alakú szíjat hasítottak ki, a vérző nyomot pedig kővel hintették be és most azon jár boldogtalan gebéi mellett a fürtös és kapucinus lengyel zsidó szép Magyarországba, hogy azt is lassan tönkre vigye, mint odavitte már a szegény lengyel szomszédot. A többnyire zab és burgonyából álló sovány vetések fölött, melyek a begyek alját és a lejtőket borítják, az erdős partokon sápadt arcú gyermekek eprészve és vad virágot szedve, kúsznak a magasba nyájaik után; néha egy-egy tilinkó érthetetlen hangja száll át a völgy felett, talán a szegény orosz fiú abban fojtja el panaszát s iparkodik elfeledni éhségét; midőn pedig az éj csendje borul a vidékre s a koromsötétség az ős- vadon tájakon a borzadály egy nemét kelti fel az emberben, megcsillan a pásztortüz a Beszkid tetején s a fenevadak ez ős hazájában az egyszerű pásztor képében mutatja az ember fölényét a természet fölött. Ez óriási magaslatok között, melyek völgyeibe a kifáradt felhők pihenni szállnak, s naponkint látjuk, mikor a már kipihentek ismét szárnyra kelnek, úgy szólván a völgy kellő közepén esik a fürdő. Csendes kis tanya ez! A terepélyes hársak széles lombjai és a sudár fenyőfák törzsei között néhány házikó villan meg, melyek körül a meglehetős csendet néhány fut- kározó gyermek játszi kedve és a favágók egyhangú lármája zavarja meg. Talán nincs vendég? Vagy a fürdő szépei most talán üdítő álmukban Amor és Cu- pidóval játszanak, lévén az idő 3 óra felé délután (mert notandum, megsúgom, hogy itt rendesen csak a gyengébb nemből szokott kitelni a fürdő közönség, én azonban hogy vetődtem ide, azt csak a jó isten és a Kiadó-hivatal: „Jäger Károly örökösei“ könyvnyomdája. AZ UNGI KÖZMIVELŐDÉSI TÁRSULAT KÖZLÖNYE.
