Ung, 1879. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1879-07-20 / 29. szám
hiszen u ellenzék maga sem óhajt már belőle, hiszen a hányszor ülés tartatik mindig csak vereséget szenvednek, és e meddő ellenzékeskedés csak arra szolgál, hogy a Bismark párt megerősödjék. Azok a független képviseleti tagok, kik 1878. évben meggyőződésből Lehoczky Béla polgármester ur basáskodásait, a törvénysértéseket és visszaéléseket kárhoztatták, jelenlegi politikai pártszempontból őt védik, ha pedig az ingyenélők képviseleti ülésekben, minthogy tudhatják, hogy kisebbségben maradnak, részt nem vennének, azok az 1878-asok indiferensek maradnának és idővel más politikai constellatiouál bizonyára az ingyenélőkhöz visszatérnének. Mi Lehoczky Béla bámulói nem vagyunk és a város administratióját elitéljük, ez azonban nem gátol bennünket abban, hogy beismerjük misze riiit szelleme nagyobb mint az ellenzéké. — Az ellenzék vádolja a polgármester urat azzal, hogy ő év óta nem számol, hogy az előirányzatot nem kellő időben terjeszti be, hogy a megállapított költségvetést meg nem tartja, hogy a negyed vékás föld árából talán egy krajcár sincs, hogy az alapok és az árvapénzek állásáról kimutatások be nem terjesztetnek, hogy a már megszavazott bevételek nem arra a célra fordittatnak, mely célra megszavazva lettek, több városi adót bajt be mint engedélyezve lett, s a vád alaposságánál fogva a közigazgatási bizottság által kétszer megbüntetve lett, is először dorgálással, másodszor pénzbírsággal. Most újra fegyelmi vizsgálat alatt vau, dacára annak f. hó 11-én a képviselet őt az uugparti építkezéssel és 12000 írt kölcsön felvétellel megbízta. Mindez annak a jele, hogy a polgármesternek szelleme nagyobb mint az ellenzéknek értelmi ereje. Mi oka annak? hisz a városi ellenzék képviseleten kívül csak ugyan többségben van; a felelet arra az, hogy az ellenzék tagjai szét vannak szórva, a párt nincs konsotó- dálva, tevékenységet nem fejthet ki és elveszti képviseleti becsét, s megérdemli sorsát, hogy Lehoczky Béla ur csakugyan úgy bán velők, mintha csakugyan egy ingyenélő párt volna és ha jövőben sem fog meghajolni előtte, épit mészárszéket az uj sétatéren. Éljen a nagy és a kis Bis- mark! — Bugyis András ungi főesperes alapítványa. „Nagy idők, nagy emberek 1“ Korunkban e példásáét nemcsak a háborúra s politikára, hanem a többi között a közművelődés mozgalmaira is lehet alkalmazni. Szerencsés azon nemzet, melynek nagyobb mozgalmaiban támadnak hősei és vezérei, de szerencsés azon nemzet, melynek fiai között nagy j számmal találkoznak olyanok, kik igyekeznek len- , dületet adni a művelődésnek és oktatásnak, mely j az állami jólét és boldogulás sarkkövét képezi; az F ............ur tudná megmondani. Azt is megsúgom, hogy a cél a megerősödés, — de nem úgy ám, hogy valahogy a mi nemünkbe csapjanak át — a minek jelképéül a íürdő egyik bejáratánál, árnyas fák között egy vasból öntött Herkules küzd egy háromfejü sárkánynyal, és már az egyik fejét kezében levő hatalmas dorongjával le is ütötte. A ki — a mint az itteni monda, vezető társam előadása szerint, tartja — a hatásos fürdő használata mellett Herkules környékében levő fenyőfák üdítő levegőjében többet időz, az annál megifjultabb erővel hagyja el a fürdőt.) Mig igy beszélgetés, társam folytonos kérdezése és faggatása között a fürdőszobákat és a kutakat megtekintettem, a fürdő meglehetős primitiv állapotban ievő sétahelyeit bejártam és tele tüdővel szívtam a fenyőillattal teljes levegőt: elérkezett az idő, midőn a vendégek lassanként kezdtek előtünedesni, délutáni sétájukat végzendők a gyökerekkel keresztül—kasul átkígyózott utakon. Itt egy—egy pár nő hosszú vászon felsőben vig beszélgetés között lejt el mellettem, kiknek lágyan csicsergő beszédéből csak annyit értettem meg, hogy nem magyarok, hanem lengyelek, mire társam azon nem egészen vigasztaló megjegyzése következett, hogy hazánk ezen, egyik jóhatásu fürdőjét leginkább lengyelek látogatják. Amott egy egész csoport nő közeledik, kikben csakhamar Jeruzsálem leányait ismerem fel és egész ittlétem alatt azen meggyőződésre jutottam, hogy ezen uj magyar faj, mely itt legerősebben van képviselve, még nem elég erősnek érzi magát arra, hogy ezt a szép országot teljesen hatalmába kerítse, s ha tekintetem arcukra esik, s glykor egy pillantást vetek szép tüzes szemeikbe, biziskola nevel magasztos szellemű anyákat, vezéreket és hősöket a nemzetnek. — A közoktatás hazánkban a legutóbbi évtized alatt meglepő fejlődésnek indult; ennek előmozdítására nagy tényezők működtek közre, a kormány, a honférfiak, s az áldozatkész honpolgárok nagy száma, kik gyakran fáradalmak között szerzett javaik nagy részét a közoktatás előmozdítására áldozták fel nagy lelküen s a kik adományaikat ez utón a legnemesebb célra fordi tották. Lapjaink sűrűn hozzák az ország más minden megyéjében magánosok részéről tett alapítványokat oktatási célokra; az alapítók között találkozunk a társadalom minden osztályának fiaival, az arisztok- ratia, a középosztály, iparosok és földművelők bőven vannak képviselve ezek között, kik javaikat, vagy azok nagy részét oktatási célokra áldozzák fel. És az áldozatkészség terén ott látjuk a magyar főpapságot és lelkészeket, kik javadalmaikat közoktatási és egyéb hazai célokra fordítják. És e tőke dúsan fog javadalmazni, s az utó- nemzedék hálával fog megemlékezni azon férfiakról, kik a nemzet nagyságának és művelődésének előmozdítása érdekében nagy lendületet szereztek az oktatás és művelődésnek, mely a nemzeti nagyság és boldogulás sarkkövét képezi. Ezek közé tartozik Bugyis András ungi fő esperes és ungvári lelkész ur, kinek e soroka* szenteljük. Sok év lefolyta alatt mint szerednyei lelkész s most ungvári főesperes szorgalma és takarékosságával szerzett javai nagy részét szentelte oktatási célra. Ugyanis Ungvár városában a hidontuli városrészben három osztályból álló leányneveidét alapított. E tanoda részére a jelenlegi tankövetelményeknek megfelelő épületet emel, a tanítónők részére szükséglendő lakással, tágas udvarral a hol csinos kert is rendezhető be. Az épületek rövid idő múlva elkészülnek. A leányneveidét el fogja látni taneszközökkel, úgy az iskolai tantermeket, valamint a tanítónők lakosztályát egészen be fogja rendezni. A leánynevelde évi szükségleteiről, valamint a tanítónők ellátása és évi díjazásáról önmaga gondoskodott s e célra alapitványtőkéül tizenkétezer frtot tett le. A leányneveidében a tanítást irgalmas nővérek fogják vezetni. Ez képezi az alapitványlevélnek és a nemes alapitó céljainak főbb vonásait. Ungvár hidontuli része, hol a város iparosainak nagy száma s a szegény munkás osztály lakik, mindeddig semminemű tanintézettel ellátva nem volt, pedig e helyen okvetlen szükséges legalább az elemi kiképzésre szolgáló iskola felállítása, hogy a sze gényebb osztályú polgárok és munkások gyermekeiket taníttassák, de fökép, hogy a sáros, esős őszi és a hideg téli napokban ne kónytelenittessék a kis vást mondhatom, hogy a nemembeliek — ha t. i. itt többen volnának — igen könnyen esnének a meghódítottak sorába. A legerősebb vasas forrásnál ismét egy csapat lengyel nővel találkoztam, kiknek egy velük élénken társalgó férfiú készséggel szolgáltatta át a hatásos vizet. Egy előleg nélkül rám bigyesztett középkereszt sem szerzett volna nekem akkora gyönyörűséget, mint a gondolat, hogy hiszen még sem egyedöl fogom én itt képviselni a már elég erős nemet! Bámulatomra később még egy férfit pilanték meg, és már majdnem meghazudtolva látnám fentebbi állításomat, ha még néhány férfi volna. így azonban, minthogy csak hárman vagyunk azzal mentem magamat, hogy nála regula sine exceptione; mert több, Jupiter pluviusra esküszöm hogy nincs! Csak az a baj, hogy ennek a kettőnek se vehetem hasznát, tőllem akár szakálas, bajuszos lengyel nők lehetnek; mert sem ők az én, semgén az ő nyelvükön nem tudok, s azért a kölcsönös üdvözlésnél tovább egyáltalán nem mehettünk. Ha megfogadnák, hogy megtanulnák a miénket, én is ráadnám fejemet az övékre, úgy legalább diskurálva és nem unalommal töltenóÜ ezt a kutya esős időt, mint a milyen most is van. Adjon az Isten önöknek ennél jobbat! De sietek bezárni levelemet, mert kis leánykám ébredez, pedig ba édes anyja álmát meg akarom őrizni, nekem kell elcsicsikálnom, mert ebben hiába ! nincs vakáeió !... (x-y.) gyermek, ki bizony néha a szegémy szülők részéről ai időjárásnak msgfeleíö öltözékkel sincs ellátva, belvárosba jönn az iskolába. A kisdedóvoda pedig, mely ugyancsak az alapított leánynevelde mellett a szegényebb osztályúak gyermekei részére fog felállittatni, rendkívüli jótékonyságot képez azon szegény szülőknek, kik a magok s gyermekeik életét kézimunkájukkal tartják fenn, s kisded gyermekeiket alig vihetik magukkal. — Bugyis András ur nagy horderejű alapítványa tehát méltán vonta magára a közfigyelmet a város intelligentiája körében, s arról mindenütt hallhatjuk a tisztelet és elismerés méltó kifejezését. És Ungvár polgárai, kik leginkább igénybe fogják venni az alapított neveidét, kell, hogy a hálaérzet bizonyos nemével közeledjenek a nemeskeblü főpaphoz , ki mondhatni közvetlenül gyermekeikről gondoskodott, a kihez tehát jövőben az eddiginél nagyobb tisztelet és ragaszkodással fognak simulni, mint oly lelkipásztorhoz, ki hívei s a különbőz i vallásfelekezetek iránt is atyai gondoskodásának ily szép tanujelét adta. És végre Ungvár történetének lapjain fényes betűkkel lesznek bevezetve a nemes főpap tettei, melyet lelkesültséggel és hálával fog olvasni a jövő nemzedék, még a késő jövőben is tettei buzdításul s követendő például fognak szolgálni. Mi pedig, mint e megye és e város nyilvános közege, legkedvesebb kötelességünket teljesítjük , midőn e sorokban oly tényről emlékezünk meg, mely városunk emelkedésének, haladásának s nagyságának egyik talpkövét képezi, óhajtván, hogy e megye és város díszére soká éljen Bugyis Audrás főesperes ur, a kit úgyis mint e megye szülöttét örömmel s kettős okból mondhatunk a miénknek. Színi szemle. (Szombat és vasárnap jul. 12. és 13. „Niniss.“ Kedd jul. 15. „Fourchambault család“, irta Augíer Emil. Szerda jul. 16. „Angot.“) Lehet e ennél a mi színpadunkon változatosabb és érdekesebb játékrendet képzelni ? Alig hisszük. A játékrend szép törekvés és okos gondoskodás jelét mu':atja, s hozzá a társulat uj darabok szinrehoza- talával áldozatot is hoz, és van-e köszönet benne ? A társulat nagy részben kis közönség előtt kénytelen lejátszani még az oly mély, tiszta és emelkedett hatású darabokat is, mint „Fourchambault család“, mely mindenütt oly nagy hódítást vitt végbe, hogy a közönség mintegy frigyre lépett vele. A hót műsora a szombaton és vasárnap előadott „Niniss“-el vette kezdetét. E dalokkal fűszerezett francia bohózatról aesthetikai s erkölcsi tekintetben a fővárosi sajtó annak idején elmondta bírálatát, mert a közönség arra különben is élénken emlékezhetik, magunk részéröl annakj ily irányú bírálatát ezúttal mellőzzük. Eltekintve ettől a darab mulattató, meséjében több érdekes fordulat van, s az egész darabot az a könnyed francia szellem uralja, mely az ily irányú vígjátékokat mulattatóvá és von zóvá teszi. B. Liptay Laura (Niniss) ügyességével elevenséget öntött a játékba, s a szerep alapját a köny- nyelrnü grófnét nagyon szépen találta el s vitte át a darab egész folyamán. Nem kevesebb elismeréssel találkozott Szabó Krisztina (Szylleryné) játéka is. Bács (Gregoár, fürdető) Lászy (Korniszky gr.) szerepüket sikerültén ábrázolták, Makóról (Anatol gróf) eltekintve, hogy helyei-közel túlzásokra ragadtatta magát, dicsérettel emlékezhetünk meg. Örömmel kell megemlékeznünk egy remek darabról a „Fourchambault családiról Augier Em iltöl A darab összhangzó remeke az erkölcsi igazságnak. A Fourchambault cég a buisás örvényén áll, midőn a cég főnökének (Takács) törvénytelen fia, anyja parancsára tetemes összeggel megmenti atyját a bukás örvényéből. A darabban szereplő egyének kitűnő jellemvonása a darabot valóban erkölcsi magaslatra emeli. Letellier Mária (Szabó Ilka) az üldözött munkásnő sorsa, Bemard (Bács K.) nemesjelleme, Bernard és Mária szerelme, a két titkos égő láng ösz- szecsapása megkapó költészettel van festve. Leopold (Mészáros) jelleme, ki a léhaságból erkölcsi magaslatra emelkedik, megnyerő. Fourcharabaultné (Lászi- né) finoman rajzolt genre, leánya a kis Blanche (Mészáros Ilka) kedves naiv alak. A költő a társadalom sötét sebét tárja elénk, de úgy, hogy [az erény