Ung, 1879. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1879-07-27 / 30. szám
Csönd van mert a választás elnöke szól. Elhangzik az elnöki szó és megválasztják a bizalmi férfiakat. Szét bomlik a néma csend, és egetrázva zug föl az „éljen“ és im négy tisztelt, többnyire vén, ta-! pasztalatokban gazdag férfiú a nép bizalmának őrei-! ként az elnöki asztal mellett bizalmi tanácskép körbe gyűl. Most az elnök előveszi az órát, ünnepélyesen még egyszer csöndet int, és a tömegből egy öreg ősz- beborult 60 éves férfi előre lép; reszketeg kezeiben kis papír darabka szorong és lassan veti azt egy jól lezárt szekrénynek kongó fekete űrébe. A szekrény szavazatgyüjtő láda, a kis papir a szavazati lap, s a 60 éves ősz férfiú az első szavazó. Most eltávozik az öreg polgár, s nyomába lép egy második, mig nem leszavaz ez is, és utána a többieknek végtelen sora. Majd eljő a délután és ünnepélyesen 6-ot kong a torony óra. „Bezárom a szavazást“ hangzik az elnöknek ajkain és még egyszer ismét újra megdöbben a szív, neki feszülnek az izmok és a fölcsigázott kíváncsiság nagy betűkkel rajzolódik az agg választó férfiaknak időszántott barázdás homlokára. A bizottság összeolvassa a szavazat-lapokat, és esteli 8 órakor kihirdeti a választási elnök az eredményt. *• És a szavazás folyamán a polgárok nem fogadnak el városi negyedesektől, adóvégrehajtóktól szavazó-lapokat, sőt ha azzal kínálják, elűzik őket maguktól, s dolgukra kergetik; a polgárok pedig adnak be olyan szavazó lapokat, melyen a város érdekeit önzetlenül képviselő polgárok nevei, vannak feljegyezve. És a polgárok nem fogadják el az álapostolok itatását, mely az ördög párnája, elűzik az ily ámitó- kat társaságukból, a kik avval a rósz kortesborral szivét-lelkét akarják megvásárolni a jó polgárnak. A tiszta önzetlen meggyőződés diadalt ül. A város polgárai pedig örülnek, hogy 13 önzetlen polgárnak képviselővé történt megválasztása által meg van törve a boszorkány nyomás. így reményű a 30-ki hidontuli választás lefolyását Egy városi polgárJelentés az ungi közművelődési társulat működéséről 1877—78-ban. (Vége.) Szóljak talán a műkedvelői osztályt'01? Nem! ügy teszek mint maga az osztály; csak engedje azon reményt kifejeznem, hogy a jövőben sokkal lelkesebben fog szólani a működéséről szóló jelentés. Még egy zsellérségen lakó osztályról a régészetiről kell megemlékeznem. Zsellérségen lakónak mondom, mert még eddig sincs egy külön szobánk, mit múzeumnak nevezhetnénk. A választmány kért már többször helyiséget, hivatkozott az alapszabályokra; de ha nincs! Tárgyaink részint a főerdőmes- teri hivatal tanácstermében türetnek, részint a főgyim- nasiumi múzeumban gyakorolnak vendégjogot. Könyvtárunk állapota ugyanez. Legújabban a régészet iránt nagyobb érdeklődés kezd mutatkozni tagjaink közt s amennyiben az osztály elnökségét gr. Sztáray Antal ő méltósága volt szives elvállalni, hiszem hogy a jövő közgyűlésig eredményt is fog az osztály felmutatni; de csak úgy: ha vidék és központ karöltve működnek a cél valósítására. Kirándulást tervezett ugyan társulatunk kettőt, egyet még 1877-ben a Szarvaskőre (Vihorlat) s onnan a szinnai sziklára s a felsőremelei tengerszemhez ; a másikat Neviczkére a várromhoz 1878-ban; de a kirándulások múzeumi tárgyainkat nem szaporiták. Könyvtárunk a 18 kötet 33 füzethez 29 kötet 34 füzet, szaporodást tüntet fel. Összesen van 47 kötet 67 fűzet melyek közül 10 k. 3 füzet Dietz Sándor r. tag ajándékából nyert társulatunk. Régészeti tárgyaink szaporodása 16 db. vastőr, bronc karperec, Cornidesz Györgytől. — Kővéső sárga quarcitből, Ibrányi L. — 4. db. Obsidián szi Iánk. (Dubrovka vidékéről.) Kende Péter, ugyanabból hat más példány, Bánóczy B. — Régi bronc- pénzt, Dr. Iváncsy L. — Ezüst érem VII. Pius pápa idejéből. Lám S. — Ezüst pénz 1795. Hackel B.-től kapett szives ajándékot,. Társulatunk válaszmányának március 4-iki intézkedése folytán csekély könyvtárunk s múzeumi tárgyaink megvizsgálására kiküldött Szieber Ede alelnök s Medvigy János vál. tag a gondnok által beadott leltározást teljesen megfelelőnek találta s jelentésök alapján a választmány társulatunk gondnokát a múltra nézve minden felelősségtől felmenté. A társulat számadásai külön bizottságok által megvizsgáltatván, szintén pontosoknak találtattak s igy a sztavnai bodnárműhelyt kezelt bizottságnak, valamint a társulat péuztárnokának elismerést szavazván meg a választmány, számukra a felmentyényt kiadatni rendelé . Tájékozásul megemlítem, hogy a sztavnai bodnárműhelyre a társulat kiadása a ft. sz.-szék segélydijával s az árucikkekért befolyt, de kiadásokra fordított összeggel 528 frt 43 kr., ami az 539 frt 65 kr. bevételhez arányitva 11 frt 22 kr. maradványt mutat fel. — A pénztárnok számadása szwéut a társulat bevétele 1877. és 1878-ban 681 frt 33 krt tett; ebből a kiadás 497 frt 21 krt felemésztett, s igy a pénzmaradvány 184 frt 12 kr. E cselekvő maradványon kívül a társulat vagyona áll még az alapítóknál lévő 350 o. é. írtból, s 384 o. é. frt beszedendő a hátralékból. E mérleg megállapításánál lehetlen, hogy fel ne tűnjék a t. közgyűlésnek ama visszariasztó közönye, mely célt akar érni eszközök nélkül, ama kárhoztatandó mulasztás, mely a tagdijak lefizetésénél mutatkozik. Ez indította a számvizsgáló bizottságot arra, hogy a bevehetleneknek nyilatkoztatott tartozásokat az 1879- re át ne vigye számadásba, hanem egyszerűen a tagok nevével együtt kitürölje. Az 1877. május 6-án összeállított 200-ra mono létszámból, részint távozás, részint bejelentett kilépés vagy halálozás miatt töröltetett 34; ezek helyett 1879-ig felvétetettt 12 uj tag; tesz tehát a a mai létszám 178-at. Az újon belépett s a választmány által 1877— 1879-ben felvett tagok névsora a következő: Árky Fülöp, Drokobeczky Gyula, Dr. Österreicher Jakab, Röth Amália. Rochlicz Nándor, Sajó Károly, Tabődy Jenő, Dr. Österreicher Samu, Tóth Antal, Cseörgheő Géza, Markos Mihály és Frenkel Mihály, kiknek felvételesét a t. közgyűlés elé terjeszteni megerősítés végett van szerencsém. Tagjaink számának apadásánál legszomorubb azoknak elmaradása, kiket a halál hideg karjai ragatta ki körünkből s ezeknek száma 1877. nov. 25-én tartott közgyűlés óta 8-ra megy. Böszörményi József, Eőry József, Frank Mihály, Gál Antal, Molnár István, Paulinyi János, Róth Vilmos és Rudó Bertalan tagtársaink már siri álmukat aluszszák. A béke szelíd angyala lebegjen poraik felett, őrizze meg feledéstől nevöket az emlékezet. Végül, elmondván a választmánynak, mint a közgyűlés megbízottjának eddigi eljárását és működését, még a legutóbbi ülés határozataira kell a t. közgyűlés szentesítését kikérnem. A választmány ugyanis áttekintvén a bizottságok által megvizsgáltan bemutatott számadásokat, kötelességének érezé a lehetőségig céljainak előmozdítását eszközölni. Ez okból Tóth Károly hosszumezsi lakosnak, ki a lippai erdőhivatal területére erdészeti tanulmányok végett különben is kiküldve volt, hogy az ottan okszerűen vezetett méhészetet is tanulmányozhassa, azon föltét alatt, hogy visszatérvén, tanulmányozásait meghatározandó időben a t. közgyűlésnek előadni köteleztetik, segélyül 50 o. é. frtot szavazott meg. A társulat közlönyének múlt 3 évi lapjait be- köttetni s a társulat könyvtárába letétetni, valamint jövőre a közlönyt 5 példányban a választmány által kijelölendő szegény sorsuak számára megrendelni határozá. 1878-ban a könyvtárra nem lévén semmi megszavazva, behajtandó hátralékdijakból 200 o. ért - frtot a társulat könyvtárának berendezésére fordítani indítványozza. Záradékul: tisztemül ismerem, hogy megtisztelő állásomnál fogva, a társulat ügyének lefolyását, tisztviselőinek s tagjainak működését éber figyelemmel kísérni hivatva voltam, felhívjam a t. közgyűlést, hogy a társulat érdekében kifejtett fáradhatlan buzgalmat méltányolni szíveskedjék. Ő méltóságának társulatunk nagyérdemű elnökének, Ruttner Antal iparbizottsági elnöknek s fáradhatlan alelnökünknek Szieber Edének mindent megmozdító tevékenysége sokkal ismeretesebb a társulat tagjai előtt, minthogy annak ecsete- ésébe bocsátkoznom kellene. Öntudatuk mellett ko- szoruzza fáradalmaikat a hálás elismerés. Azt pedig ki velük egyetemben mint jelentésemből kivehetők az iparterjesztő egyesület iélesilésében legtöbbet fáradott b. e. Böszörményi József elhunyt tagtársunkat jutalmazza társulatunk bű emlékezete. Ily gondolatok fogták el lelkemot a páter be-1 széde közben, mialatt lassan haladtunk fölfelé a köves lejtőn, melynek első kanyarulata fölött öt, meredeken egymás fölött álló ut-görbületet lát az ember. Az alföldi róna szülöttjét bosszantaná azon körülmény, hogy ötször majdnem ugyanoda ér az ember a lassú ut alatt a honnét kiindult, ha jobbról nem kárpótolná az em bért a természet remek változatú szépségeivel! . . . Végre elértük az utolsó kanyarulatot, hol egy sápadt arcú öreget pillantottam meg, ki a rosszul összetákolt kunyhója előtt erősen füstölő tűznél melengette kiszáradt csontjait az uzsoki kánikula alatt s unatkozva várta, mig valami dögvészes marhát nem hajtanak Galíciából, hogy azt tekintélyének egész erejével visszaparancsolja. Itt a határdomb! ... a hol szekerünket megállítottuk, hogy a galíciaiaknak vámot ne kelljen fizetnünk, s magunk gyalog átsétáltunk „Lengyel“-be, s a majdnem fensiknak nevezhető szép vidéken szétte- kinívén, s magunknak minden íeltünőt megmagyaráz- tatván, teljes megelégedéssel visszafelé vettük utunkat. Alig, hogy leértünk, esti sétámra indultam a fürdő árnyas fái közé, a hol meglepetésemre az öreg K . . szky bácsi e kis fürdő hagyományos nyári vendége, állott előttem, kit annál szívélyesebben üdvözöltem, mert garantirozta azt, hogy ő jó időt hozott! S csakugyan igaza volt, s bebizonyodott az, hogy az uzsoki ég eddig azért volt oly szomorú és sirt folytonosan, mert nélkülözte az öreg urat, s másnap reggelre vasárnapra — bánata eloszolván, arca telje| sen kiderült. Örültünk a vig napnak, sétáltunk egész | délelőtt, s nem győztük áldani az öreg urat!! . . . A jó nap még Galíciából — Lomnáröl — is csalt hozzánk vendégeket, kikkel a nap délutánját és estéjét a legkellemesebben töltöttük el. De hogy is ne? mert hát kell-e mulatsághoz más tényező, mint bor, zene és szép leány?!., és ez itt mind meg volt! Öl cigány . . — akarom mondani: öt fürtös zsidó legény húzta kegyetlenül! Micsoda zsidó legények ? . . hegedűn ?. . bőgőn ?.. cimbalmon ? .. A biz a .. még pedig oly tűzzel, akarom mondani oly rángatódzássai, bogy a fürtök majd leszakadtak füleik elől! ... No mert hát Galíciában már annyira mentek a dolgok, bogy ez a keresettorrás is a zsidók kezében van!. . Mit szól ehez Lányi Géza?! Hála neked magyarok Istene, hogy mi még legalább vagyunk annyira, hogy a megélhetés ezen egy ágát még fekete legényeink monopolizálják 1 . . A vendégekkel való könnyű megismerkedés után csakhamar táncra került a dolog a fürdő' egyik tágasabb séta-pontján és mivel a fürtös legények hegedűiben valamilyen olyan csárdás is volt, nem nyugodtak a jó lengyel szomszédok addig, mig nemzeti táncunkat úri személyem által eljárva nem látták, a mely, hogy azzal a piros pozsgás lengyel kis leány- nyal, a kit magukkal hoztak — ki Pozsonyban ne- vekeldett és igy nyelvünkhöz és táncunkhoz valamicskét értett, a lassúban úgy mint felaprózva legalább is ment úgy mint a fürtösök húzták — büszkeséggel mondhatom. Innét a „Harmincad“-épület egyik, meglehetős tágas szobájába vonultunk, hová a társaságot azon lengyel fürdő ollega hívta meg, kivel két hét alatt nem tudtam tovább vinni a dolgot, a kölcsönös üdvözlésnél, pedig most vele megismerkedvén, láttam, hogy ő a német nyelvet jól beszéli, én pedig eltördelem valahogy, és igy ezen világnyelven most már csak valahogy elboldogulunk. Es most már sietünk is azóta sokat beszélgetni, hogy pótoljuk a mulasztottakat. Elég az alioz, hogy mi ide bevonultunk, a hol két szobában csakhamar összegyűlt az egész, egymáshoz illőbb fürdő közönség és eljártuk mi itt éjtélig mindazt a táncot, melyeknek nótája meg volt magas képzésű zenészeink hegedűjében. Képzelje csak el a t. olvasó, mikor én ex absupto a lengyel mazurkát jártam ! 1 . . No de helyre ütöttem a dolgot azután a csárdással, melyet házigazdám kedves leányával jártam, s hogy nemzeti táncunk a lengyeleknek is tetszett, kivettem a nyilatkozatokon kívül abból is, hogy csakhamar a lengyel lányok és menyecskék is próbálgatták! . . így múlt az idő midőn vendégeinktől búcsút véve, egy emlékkel gazdagabban mondtunk egymásnak jó éjszakát. Holnap kirándulás az Ung folyó forrásához. Ad revidere — otthon. (x—y.)
