Ung, 1879. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1879-07-27 / 30. szám
Tizenhetedik évfolyam. 1879. 30. szám. Hug váron, vasárnap, julius 27. AzUng megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek esak bérmenteseu fogadtatnak el, Semmit sem közlünk, ha nem tadjak, kitől jön. Kéziratok rissza nem adatnak. TÁRSADALMI ES VEGYESTARTALMÜ LAP. Előfizetési feltételek : egy évre 6 forint, félévre 3 ferin negyed évre 1 forint 50 kiajozár Egyes szám ára 12 kr. Hirdetések szintúgy mint előfizetések az Húg kiadó-hivatalába Ungvár, Jäger Károly örökösei könyvnyomdájába küldendők. Kiadó-hivatal: „Jäger Károly örökösei“ könyvnyomdája. AZ UNGI KÖZMIVELŐDÉSI TÁRSULAT KÖZLÖNYE. Nyilttér soronként 20 krajcár. Alakítsunk gazdasági egyletet. Az utolsö hónapokban több igen fontos dolog s fölötte életbevágó tárgy foglalkoztatta a magyar közvéleményt. Már az érdeklődés ténye maga, ott a hol a tárgy intellectualis oldala mellett egy népfaj anyagi ügye is érintve van, bizonyára gyors lépés a jobb felé. És e nagy horderejű mozgalmak között kiváló fontosságú az, mely a hazai agricultura előmozdítása érdekében lett megindítva. Itt volt az ideje végre, hogy belássa a nemzet, hogy a földművelés emelése érdekében mily kevés tétetett eddig, hogy mennyire elhanyagol- tatott azon iparág, mely jövedelmünk fő forrását — s mondhatni talán — egyedüli biztosítékát képezik. Igen szembeszökő igazságot tár fel a Székesfehérváron tartott gazda-kongressus tevékenységre felszóllitó irata. A magyar gazdák Székes- fehérváron tartott országos értekezlete — úgymond — a mezőgazdáknak 11 év óta történt folytonos elhanyagoltatása, nemkülönben az ép oly téves, mint szerencsétlen vasúti, tarifa és kereskedelmi politika folytán, s a lehető legnagyobb közgazdászai viszonyok nyomasztó terhe alatt foglalkozván a nálunk kétségbevflnhatlanul első sorban álló, államfentartó fontossággal biró mezőgazdáknak valóban elszomorító állapotával, e téreni orvoslások eszközölhetése céljából határozatokat hozott, s azok keresztülvitelével egy végrehajtó bizottság bízatott meg. Ma midőn összes mezőgazdaságunk válság alatt van, midőn már nincs idő arra, hogy a fokozódott terhek alatt nyögve, anyagi érdekeink a kellő figyelemre és gondozásra nem raéltattat- ván, jobb visszonyok beállását várhatnék, ma minden eszközzel oda kell hatnunk, hogy e bajok orvo- j soltassanak, s ez irányban megindult törekvések j támogattassanak. E célok pedig csak együttes működéssel lesznek elérve, valamint a kézműipar terjesztésénél, úgy a mezőgazdaság virágzóvá tételénél is a megyéknek külön-külön kell a tevékenység terére lépni; szerves egységet kell képezni ebből, mely úgy befelé mist kifelé tevékenységének egész erejével, tekintélyének egész súlyával hasson a mezdőgazdaság virágzóvá tételére, hogy e földművelésre utalt ország anyagi existentiája a jövőre biztosittassék. Ungmegye gazdaközönségének meg kell szintén a kor intő szavát érteni, s ez ügyben tenni kell annyit, a mennyit a közjó, és saját jól felfogott érdekeink joggal megkívánuak És a tevékenységnek megyénkben — úgy mint más helyeken is — tért fogna nyitni egy gazdasági egylet, mely szakadatlan működésében, figyelemmel kisérné saját megyéjének gazdasági hiányait, szerzett tapasztalatai alapján az észlelt viszonyok és bajok orvoslására hatályos szereket találna, mely testületi utón a szükséghez képest anyagi eszközökkel nyújtana módot a bajok eloszlatására, mely végre mint testület országos mozgalomnak esetén mindannyiszor megtenné javaslatait az országos, de fő tekintettel a helyi gazdasági visszonyokra vonatkozölag. Ennyi az amit ezúttal elmondani kívántunk. És örömmel kell jeleznünk, hogy jelen fel- szóllamlásunkkal összeesik megyénk néhány tevékeny fiának ez ügyben már is kifejtett tevékenysége, kik nemcsak hogy megpendítették a gazdasági egylet szervezését, hanem ez ügy érdekében eddig is annyit tettek, hogy annak va- lósulása közel kilátásba van helyezve. Alább közöljük a felhívást, mely a megye gazda közönsségét egyesület alakítása céljából Ung- váron augustus 3-án tartandó értekezletre meghívja. — Reméljük, hogy e célt fényes siker fogja koronázni, s hogy rövid idő múlva megyénkben is lesz egy gazdasági egyesület, mely megyénk érdekében nagy horderejű és hasznos tevékenységet fog kifejteni. Felliivás. Közgazdasági viszonyaink mindinkább parancso- lóan utalják a gazda hözönséget arra, hogy egyesülve és társultan iparkodjék érdekeit előmozdítani; országszerte megindult a mozgalom, melynek célja a mezőgazdászat terén tapasztalt hanyatlásnak gátot vetni. A hanyatlás sehol inkább nem érezhető, mint Ung- megyében, s így sehol inkább nem lehet a gazda kö- zöuség utalva arra, hogy elhanyagolt érdekei és közös bajainak orvoslása céljából egy szerves egységgé sorakoznék. Alólirottak áthatva a társulás szükségességétől, tisztelettel felkérjük e megyében működő gazda társainkat, hogy egy gazdasági egyesület alakítása céljából tartandó tanácskozásra Ungváron f. évi aug. hó 3-án délelőtt 10 órakor a »Korona* vendéglő termében megjelenni szíveskedjék. Bcrnáth Dezső. Felföldy Ödön. Tliuránszky Tivadar Uraim, hidontnli polgárok! Nagy teher az élet, csupa nyomorúság, nagyokat botlik az ember és ha egyszer elbukott, akkor elnyeli a sir, a feledés és erkölcsi halál! Nem sirhoz, nem halottak közzé kérem önöket, mégis uraim vegyék le kalapjaikat és úgy, hajadon fővel jöjjeuak tisztelegni velem, a szabad meggyőződés férfiaihoz! A hol az eszme, a haladás, a szabad meggyőző dés és lelvilágosodás diadalt ül: oda vezetem önöket azért uraim le a kalapokkal! Választás van: községi képviselőket választ a hidontúli kerület. Nincs zaj, nincs lárma, nincs lobogó zászló, sem fáklyás fényes tüntetés, ámde azért dobog a kebel, lázas nyugtalanságtól feszülnek az izmok, mert a mai nap a város belső élete fölött dönt. 13 városi képviselőt f ogunk választani. Fölvirad a hajnal, rózsaszín pompájában mosolyog az első napsugár, és a borongó ködhomályon át a szabad meggyőződés férfiai feje fölött dicskoszoru- kép megpihen. Kis, tömött csoportokban gyülekeznek a férfiak, előttük a kortes, sziveikben a honszeretet, agyukban a meggyőződés és hosszú ünnepélyes csendben nye- múlnak a választás szinteréig. Oda érnek. Az „UNG“ tárcája. U z s o k. — Fürdői tárca. — II. Méltóztassék megengedni, hogy a távolból még e tárca levéllel befurakodjam becses lapjának cikkei közé; mert őszintén megvallom, hogy még talán akkor is, mikor majd az élet telének borongós ködében az emlékezet aranynyal himzett szárnyain a tavaszba visszaszállva a fürdői élet emlékei között lapozgatok, lelkiismereti furdalást éreznék ezért, hogy a jelen fürdői évadból az elmúlt hét eseményeit kisded fürdőnk érdekében a nagy közönséggel is megismertetni elmulasztottam. A múlt borús napok egyik borús délutánján, édes nyelvünk szabályosságának utait kezelő munkálkodásom között, beköszöntött szerény fürdői lakocs- kámba a falu lelkésze. Természetes, hogy a szives fogadás : uzsoki gyártmányú fotellbe való ülés s egy jó cigaró fölajánlásával részemről egész készséggel megtörtént; sőt még az „Ung“ ot is a kezébe nyomtam, hogy addig, mig az asztalon szerteszét fekvő holmimat összetakaritoin, mulassa magát a jó öreg páter a lap zárt és nyílt tereivel, hogy mint iparkodnak, mily önzetlen hévvel törekesznek a jobb elemek a mi tekin télyes polgármesterünk érdemeit föiérdemjelezett melléhez illő világításba helyezni és hogy az öreg S . . . bácsi mint védekezik az én egyik hazafias érzelmű collegám már velem is majd nem elhitetett őszinte nyilatkozata ellenében, s várja az appelláták sorának végét ! Az én jó öreg papom mindent elolvasván, csak annyit mondott: »Könnyű nektek, kellene csak az élettel küzdenetek, a kenyérért, mint nekünk itt Uzso- kon, nem törnétek ilyeneken a fejeteket“ — és én neki teljesen igazat adok, mert látva körülményeit, kevesebb pulyával és nagyobb jóléttel áldhatta volna meg a gondviselés! Csak egyet nem tudok neki megbocsátani, hogy ilyen szegény ördög létére hét forintot és pedig nem is váltóban, hanem pengőben vesznek meg rajta azért, hogy nevére címezik az orosz .Kárpát“ egy példányát; mely lapon, bár csomószámra akarják vele boldogítani ezt a szegény patriot, — hála az orosz belyebubnak — itt nem igen kapnak, mit abból tapasztalok, hogy mint naponkint látom, csak a posta-fiók telik vele. Már éppen interpellálni akartam a jó öreget, hogy miért nem emancipálja magát ezen rá nézve teljesen meddő teher viselése alól, midőn ő fölkerekedik s rémitő nagy fontoskodással elkezdi : .De már csak megmondom k. t. ur, hogy miért jöttem!“ — Egyszerre leestem szándékom magaslatáról, mert a fontos arccal előadott bevezetés után, első pillanatra azt hittem, hogy ebben a szegény világban legalább is pénzt akar tőlem kölcsön kérni a páter, azt goudolváu, hogy én tudja az Isten, milyen pénzes ember vagyok, (pedig ha tudná, hogy a rongyos bankót sokszor mily édesen marasztalom magamnál és hasztalan ! . . .) „Én egy kis kirándulást terveztem Beszkidre,, — folytatá az öreg. — Ah! a Beszkidre ! Kirándulást ! . . feleltem én, nagy lélekzetet véve; bár nem egyszer, egyenes vonalban megmásztam már ezen óriást erre újból szívesen vállalkozom, mert mindig a büszkeség bizonyos érzete fog el, valahányszor rajta fölfelé haladva, lábam minden előre lépő dobbanására csekélységem tekintélye előtt az erő ezen hatalmas képviselője jobban és jobban megalázza magát! . . Csakhamar felkuporodtunk házigazdámmal együtt a páter szekerére és lassan haladtunk fölfelé az utón, sokat beszélve az élet mivoltáról, a szegény fölvidéki nép nyomoráról, mely beszélgetésből csak azt jegyzem ide, hogy e nép jelen helyzetében a commassatio alkalmával szűk határra szoritva és egyedüli keresetforrásától: az állattenyésztéstől elütve, a legnyomorul tabb megélhetés munkájával küzd és még pár évtized kell csak arra, bogy a mije van, abból is a zsidók által kifosztva, itt hagyja szalmásfedeiü faházát és világnak menjen! . . Még jóslatnak is szomorú!! . . Valóban szánalom nézni e népet, melynek arcáról a mosoly, ugylátszik, örökre eltűnt s arról csak az elkeserítő nyomor olvasható le! A képzelem ereje szükséges ahoz, hogy megértsük azt: mint lelkesülhetett e nép a Rákóczyak és Bercsényiét zászlója alatt a szabadság eszméjéért, melynek élvezetében ma a legnagyobb nyomorral küzd!! . . .
