Ung, 1879. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1879-02-09 / 6. szám

szeretetteljes béketüréssel viszem mind azon változásokon, melyek által belsőm valója minden salakjától megtisztul, akaratát sem kényszerítem, hanem ahelyett előkészítem, vagyis cselekvőségi ingerének tápadása által oly körülményekbe helyezem, melyektől önként saját akaratából kiáradó határozatánál fogva azt cselekszi, ami mint embernek és polgárnak szerencse és boldogsága alapjául szolgáland.

Másod sorban folyamodom az összes városi t. polgársághoz, meglővén győződve hogy a legszegényebbje is képes a még most az egész hazában csak is csirájában lévő közalapnevelós ügyét legalább jóakaratu pártolásával előmozditni. Az értelmiség különösen hivatva van: hangversenyek, táncvigalmak rendezése által az intézet tőkéjét gyarapítani, hogy május elsején képes legyen saját helyiségében székelni, emellett a kereskedő osztály az intézet múzeumja fölszerelésére fölkéretik, például a lüszer kereskedők, a kereskedésükben található összes cikkekből egy-egy kicsi áldozat készségére; vaskereskedők hasonlóan a legkisebb példányban, rőfós kereskedők 3 ujnyi nagyságú darabokat! terménykereskedők különböző magokat kis adagban; üvegkereskedők pedig a fűszer és egyébb elhelyezésére kicsi üvegeket. Az iparos osztály pedig az üzletében előforduló s a lehető legkisebb alakban elkészült kézmüveit; mint például az asztalos butornemüeket; fazekas edénynemüeiet, mert a gyermek minél több tárgy nevét ismeri, annál inkább birtokában van a nyelvnek, következőleg annál könnyebben fejezheti ki magát.

Az alapnevelés már a gyermek zsenge korában is négy irányt követ u. m. testi, értelmi, valláserkölcsi és szépórzelmit, már pedig ha annak az alapja a gyermek 7 éves koráig meg nem vettetik s kinem fej- lesztetik, kérdem, mire épit az iskola? Az alapnevelés irt, a tanítás ültet, vagy is a nevelés megmiveli a földet, hogy a belé vetett mag buja termést hozzon.

Vajha az emberi nem meggyőződne már arról, hogy népboldogitó eszméket sikeresen s állandóan csak is a közalapnevelés utján lehet megtestesíteni s az emberi nemnek a jólét és tökély felé óriási léptekkel előhaladni- , vallásos-erkölcsi képzés lévén a szellemi miveltségnek az alapja s ha az mint jelenkorban elhanyagol tátik: „Kóma ledől s rabigába görnyed !“

Különfélék.

(Kitüntetés) Ő felsége Firczák 'Gyula mun- kács e. m. gör. cath. székesegyházi kanonok és az ungvári gör. cath. papnevelde igazgatójának, a becsületvölgyi (de valla honesta) címzetes apátságot díjmentesen adományozta. A hazafias érzelmű és széles körű műveltséggel biró főpap jelen kitüntetése fölött őszintén örülünk.

(Vezerle Gyula) bűnügyében a bereghszászi k. törvényszék végtárgyalási határnapul újabban február 15-ét tűzte ki.

(Az ungvári) önkéntes tűzoltó-egylet által felszerelvényeik gyarapítására február 22-én megtartandó táncestély (reunió) az előkészületek után Ítélve igen látogatott népszerű és kedélyesnek Ígérkezik lenni amennyiben ezen egylet nemes célja s törekvéseinek

előmozdítására a művelt közönség anyagi áldozatot hozni mindenkor igyekezett, reméljük, hogy a közönség ezúttal is pártolni fogja az egyletet.

(Azungmegyei nőegylet) által folyó évi február 1 -én megtartott táncestély (reunió) összes bevétele a felüladakozásokkal együtt 362 frt 50 kr. Kiadás: 182 frt 16 kr. tiszta jövedelem 180 frt 34 kr. Felüladakoztak ; Pásztélyi Kovács János megyés püspök úr ő méltósága 5 frt. Tomcsányi László o. gy. képviselő úr 5 frt. Bacsinszky Irén kanonok úr 5 frt. Markos Mihály kanonok úr 2 frt. Fírczák Gyula kanonok úr 2 frt. Mondok János kanonok úr 1 frt. Gr. Török Napoleon főispán ő méltosga 5 frt. Lehoczky Béla polgármester úr 3 frt 50 kr. Duresák Mária 3 frt. Hampel János főgymnasiumi tanár úr 2 frt. Köröskényi Elek szolgabiró úr 3 frt 50 kr. Hodoly Elek ezredor- vos úr 4 frt, Hadzsega Vazul kanonok úr 2 frt. Lip- csey József úr 2 frt. Telendy Antal úr 3 frt. özv. Po- lácsekné 2 frt 50 kr. Nyisztor István úr 3 frt. Nyisz- tor Ilona 2 frt. Stahlberger M. úr 2 frt. Pollák Jakab 2 frí. Bene Lajosné 2 frt. Szeidler Lipótné 4 frt. Reis- man Bertalan 50 kr. Remenyiczky Mihály 50 kr. Ösz- terreicher Márkné 1 frt. Jäger Károly nyomdász úr 2 frt. A rendezőség a nőegylet nevében hálás köszönetét fejezi ki, a nemeslelkü résztvevők, felüladakozók pártfogása és az egylet iránt tanúsított rokonszenves támogatásukért. A rendezőség.

(A florenci négyes) hangversenye, mely múlt szerdán volt a »Korona« termében rendkivülileg sikerült. A terem egészen megtelt válogatott közönséggel kik a legnagyobb érdekkel hallgatták az európai hírű művésztársaság kitűnő játékát. A művészek mainap Ujhelybe tartottak hangversenyt, s hisszük, hogy Ung- vár közönségének részvétével meg voltak elégedve. A hangverseny részletesebb leírását lapunk tárcájáben találják olvasóink.

(Ének és dalestély.) A budapesti „Gloria“ ének- és daltársulat ma vasárnap a „Korona“ vendéglőben, hétfőn és kedden a Grün-féle kávéházban énekés dalestélyt rendez.

(Halálozás) Molnár István nyuialmazot cs. kir. százados s ungi földbirtokos e hó 7-én több havi szenvedés után 58 éves korában elhalálozott. Béke poraira!

(Tóth Kálmán) költőnk, a legszebb magyar dalok írója, — mint a „P. N'“-nek Miskolczról Írják, e napokban ügyei elintézése végett oda ment s ott több napig tartózkodott, többnyire költőtársa Lévay József, megyei főjegyző és Horváth Lajos képviselő társaságában. A költő Miskolcon igen vígan és otthoniasan érezte magát; ő az egykori „nemes csizmadia-céhnek tiszteletbeli csizmadia mestere,“ minek akkori irodafmi működésének hatása alatt egyhangúlag választották meg Nemes Péter csizmadia indítványára. Tóth Kálmán tizenhárom óv után Miskolczra jővén, a többi közt Nemes Péter látogatását is fogadta, s igen örült, hogy rá még emlékeznek; azt mondotta, hogy a miskolczi csizmadia-társulat céhlevele szobája falán csüng aranyrámában, a diplomán nagy két pecsét, ár dikics, mustár stb. csizmadia jelvények láthatók, s az a kijelentés, hogy „eltérve a nemes céhnek szabályaitól, a tanulni, segédgyakorlati idők Tóth K. részére elengedtetnek, sőt mint minden tekintetben tiszteleAz „UNG“ tárcája.

A. hétről.

(A farsang Nőagyleti reunió. A Florenci négyes. Farsangi kirakatok. A tűzoltók tervezett mulatsága. Dalestély a sava- nyuvizi vendéglőben.)

A farsang ős szokás szerint nem tűnhet el a nélkül, hogy diadalát ne ünnepelje a mi egyedüli tánctermünkben a „Koronán“, s hogy néhányszor ne gyönyörködhessünk nyilvános vigalmak alkalmával piruló arcok és mosolygó szemekben. A papák hiába vértezik körül magukat a mostoha visszonyokra való hivatkozással, végre engedniük kell, hisz csak egy-két „reunió- ról“ van szó. A „bálok“ egy idő óta ki lettek küszöbölve, azon mamák méltó neheztelésére, kik a viruló hajadont bálban akarják először bemutatni; holott a mi mostani reunio-ink, a külső kép után Ítélve — egészen megfelelnek a báloknak, melyek a fiatal leányok első felléptéül ép oly alkalmasak mint a bál-nak hiresztelt hajdani táncestélyek. Bizonyára kár is volt a reuniókat régi egyszerűségűkből kivetkőztetni; a ki visszaemlékezik a pár év előtti reuniokra,midőn a fiatal leányok és mamák az öltözék egyszerűségében versenyeztek, s a mulatság a mellett hogy olcsó volt, a lehető legkedélyesebben folyt le, méltán sajnálni fogják e reuniók emlékét. Változtak az idők s az asztalok kérdése a reu- ni ót is bállá változtatta; a rendezők jövőben ugyancsak törni fogják fejüket hogy a házias estélyeknek majd minő tetszős és megfelelő címet adjanak.

E farsang nyilvános mulatságainak koronáját képezi nő egyletünk által február 1-én rendezett táncestély, méltó párja az elmúlt évi mulatságnak, melyhez annyi szép emlék van kötve. Hogy a nőegyleti bálák évről-évre oly szép sikert mutatnak föl nemcsak nál- lunk de több városban is, a nőegyletek iránti közérdekeltség és figyelemben találja magyarázatját. Ily figyelemben ré zésül az ungvári nőegylet is, mely az elhagyottak istápolása s a szegények felsegélése körül eddig is méltó érdemeket vívott ki magának, közönségünk igyekszik is alkalmilag elismerését irányukban kifejezni, alaptőkéjük nagyobbitására áldozatokat hoz, mulatságaikban tömegesen részt vesz, hisz e mulatsá goknak végcélja szintén a jótékonyság.

A táncestély fényesen sikerült.

Nyolc óra után a csinosan feldíszített teremben kezdett a közöuség gyülekezni, a csínnal öltözött hölgyeket s mamákat felkeresték a fekete frakkos táncosok s több apró csoporttá alakult az előbb még föl s alá gomolygó közönség; az idő haladt s mind gyakrabban tűnt föl a teremben egy-egy várva-várt szépség. A már együtt lévő társaság oly szép volt, hogy a vidámság végre maga sem maradhatott többé elburkolva felhői mögött, hanem lassanként leereszkedett, oda vegyült a csoportok közé, s mikor a tánc zenéje főizajlott, kezdte hinteni a jókedv s a gyönyör édes illatát, s csak úgy ragyogtak a szép szemek! A fiatal leányok örökö- i sen keringő csillagok voltak, a fiatal asszonyok a tán-1

tünket és szeretetünket bíró egyén a eéhszolgai állomástól és kötelességek alól is fölmentetik.“ Aláírva: Kemecselyi Juhász József, a miskolci nemes csizmadia-céh főcéhmestere.

(Munkácsy Mihá 1 y) világhírű festvénye: Milton, tollba mondja leányainak az elveszett édent“ néhány nap múlva látható lesz a műcsarnokban. A „Képzőművészeti szemle“ most megjelent második februári száma a nagy érdekű müvet jeles francia metszetben mutatja be s a művész arcképét s életrajzát közli. Ez érdekes füzet kivételesen külön is kapható 50 krért s ajánlatos az különösen a vidéki közönségnek, melynek nincs alkalma az eredeti festvényt láthatni. A pénz pos- ta-utalványnyal a „Képzőmüv. Szemle“ kiadó-hivatalában: Budapest Zöldfa-utca 39. sz. a. küldendő.

(Lázadás a fegyházban.) A munkácsi várbeli fegyintézetben elzárt több százra menő fegyencek közül sokan összebeszélvén, megtagadták a munkát, felhozván, hogy mivel munkájokkal a rabtartási költséget megtérítik, murok-féle silány élelemmel meg nem elégszenek, az igazgató távirati utón nyert utasításához képest, egy nagy börtönbe zárta a lázongókat, kik azonban onnan erővel kitörvén, ellenállottak, az alsó udvaron, úgynevezett „Rákóezy-téren“ állást foglaltak, mindenféle ütő eszközt megragadtak sőt a kövezetét felszaggatták, hogy támadólag felléphessenek. A köz- zéjük bátran lépett, s a káromkodökat csilapitani igyekezett őrparanesnokot nemcsak kövekkel meghajigálták s fejét több helyen súlyosan beszakasztották. hanem kegyetlenül megütlegelték s állítólag karját is eltörték; — erre a kevésbbé vétkes másodosztályú rabokat is fel- szóliták a felkelésre, kik azonban a lázongásban részt- venni vonakodtak, dacára, hogy veszélyesen fenyegettelek ; — az igazgató e közben katonai erőt requi- rálván, a városból egy század baka felsietett a várba s a kapu folyósán felállitatván, a vezénylő kapitány a dühöngök szeme láttára megtöltette a puskát, tudatván, hogyha azonnal el nem oszlanak, közéjök lövet; mire előnyösebbnek látták, börtöneikbe visszakotródni. — A lázongok közt különösen kitűnt egy cigány, ki azután is, a mint a katonaság a rendet helyreállitá, a közéjök lépett igazgatónak merészen kiáltá a szemébe „miért nem jött az ur hamarább ide, mig a katonás ig nem volt itt.“ — Izgató, állítólag egy zsidó rab volt. Mint beszélik, két fegyenc a lázadás közben, mivel a bezárt kapukon ki nem mehetett, a vár falain át meg- kisórték a szökést, lebocsátkozván 5—8 ölnyi sáncba; azonban szerencsétlenül lebukván, mindkettőt súlyosan sebesülve találták a földön. Most ismét szent a béke! E történet kiegészítéséül utólag még a következő részleteket jegyeztük fel: A lázadók 240-én voltak s a vár legfelső udvarából intézték a kirohanást. Többnyire cipész és asztalos mesterséghez tartozó szerszámokkal s széthasogatott ágydeszka darabokkal voltak fölfegyverkezve. Egyikök egy fegyőrt hátulról nyakba szúrt, egy cigány rab pedig Lázár Albert őrparancsnokon egy kecskelábbal balkarjára mórt súlyos csapást. Mikor a katonaság a várba bevonult, egy rab — Kecskeméti nevű — az kiáltá: „Előbb kellett volna jönni, nem most, mikor már mindennek vége van!“ Ugyané rab, talán a büntetéstől való félelmében még azon nap fol- akasztá magát, de észrevétetvén, levágatott. A főcincosok méltó figyelmében részesültek s a mamák önelégülten tartottak szemlét a táncolok tarka csoportján. Oly sok és csinos nő mint ez alkalommal volt, rég nem jelent meg mulatságainkon, a városból, vidékéről sőt még a szomszéd Zemplénmegyéből is jöttek csinos táncosnők, kik e mulatságot bizonyára egyik legkedvesebb emlékeik közé fogják sorozni. A mulatság sikerét nagy mérvben előmozdította a reunió rendezője Neh- rebeczky Györgyné, kit azon tevékenységért, melyet a nőegylet körében fejt ki, mindenki tisztel s ki e mulatság sikerét odaadó buzgalmával ki is vívta s fáradozásainak jutalmát élvezhette. A hölgyek közül az egyik négyes alkalmával a következők neveit jegyeztük fel: Pólányi Erzsiké, Pásztélyi Antonia, Volfinau Bella, Bernáth Matild, Eiczko Bella, Philipovits Minka, Kovács Iza és Zelina; Dombay Ilona, Gyurcsánsz- ky Mariska és Czibur Katinka, (Zemplénből), Arky nővérek, Dietz Nella, Orosz Erzsi, Róth Málcsi, Horváth Luiza, Szépfy Gizella, Kornstein Róza, Tarnóczy Mariska, Réday Irma, Cserszky Olga, Belházi Zseni, Lányi Gizella, Bekény Mariska, Horváth Olga, Glück Etel, Berzeviczi Gizella, Berger Paula,^Herczka Zsenni, YTeinmann Viki, Böszörményi Józsefné, Nehrebeczky Györgyné, Fincicky Mihályné, Lám Sándorné, Wol- finau Árpádné,. Barna Mihályné, Lukács Jánosné, Demjanovics Ivánné, Lám Gyulánó, Kusnyiry Gyuláné, Szieber Edéné, Glück Petemé, Hodoly Elekné, Dombayné, Pólányi Istvánná, Dietz Gusztávné, Csonka Béláné, Weinberger Salamonná, Weinberger Mérné, Szépfynó, Orosz Mihályné, Bekény Belizárné,