Ung, 1879. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1879-02-09 / 6. szám
kosok még nincsenek tudva, bár 46-an már rövid vasra verettek. A hírhedt ál Fesselény (Bulla Gergely) e lázongásban nem vett részt, valószínűleg azon egyszerű okból, mert ez alkalommal büntetésből magán zárkába volt elcsukva. (Halálozás.) Szathmáry Királyi Pál, volt tornamegyei főispán, legutóbb pedig a borsodmegyei egyesült ellenzék feje, Budapesten meghalt. Tisztviselői pályáján példás lelkiismeretességet tanúsított, napról-napra bejárta az összes hivatalokat, hogy ellenőrizze a tisztikar működését. Köztiszteletnek örvendett és több országgyűlésen képviselte Borsodmegye egyik kerületét — Holttetemét Zsócára szállítják és azután a bódvai családi sírboltba teszik örök nyugalomra. Béke poraira! — (A „Magyar ősz ág“) következő megjegyzését teljesen magunkévá tesszük: Az a régi közmondás, hogy a voltra nem ád a zsidó semmit,“ lassankint ki fog menni a divatból, mert napról-napra jobban megcáfolják a tények. Mert, kik vannak legnagyobbra azzal, hogy lord Beaconsfield valamelyik ősapja valaha zsidó volt? Maguk a zsidók. És most is, hogy Gam- betta Leó, legutóbbi fényes győzelmével a senatusi választásoknál, praesumptiv köztársasági elnökké lett, kik azok, a kik ismét világszerte vitatják, hogy Gambetta valamelyik dédapja szintén zsidó volt? — maguk a zsidók. Ámbátor ahhoz, hogy Gambotta valamelyik őse csakugyan zsidó volt-e? alapos kétségek férnek, s ezt maga Gambetta is többször kijelenté, sőt mikor egy Ízben, Jules Simon provokálta erre, határozottan nemmel felelt, mégis mi e kérdés fölött vitatkozni nem akarunk; mert épen semmi súlyt nem fektetünk arra, hogy zsidó családból származik-e valaki, vagy nem ? És ha a zsidók maguk súlyt fektetnek erre, s ezzel saját hiúságuknak hízelegnek, ám tegyék, joguk van rá. De egyet ne feledjenek a zsidók sehol és soha. Azt, hogy Angliában jobb angol nincs, mint Disraeli, s Franciaországban jobb francia nincs, mint Gambetta! Es ha azon zsidók, kik sem angol, sem nem franciák, még:s dicsekedni szeretnek azzal, hogy mind Disraeli, mind Gambetta zsidó eredetűek: ezt csak azon föltétel mellett tehetik, hogy ők is annyira egybe forrnak azon nemzettel, melynek fiai, mint a hogy Disraeli összeforrt Hódító Vilmos nemzetével!" (A pé nzügym inis teriumban) a finánc hivatalok újabb rendezéséről tanácskoztak. E szerint teljesen megszűnnének a pénzügyi igazgatóságok és helyükre nagyobb közigatási területen, tágított hatáskörrel uj igazgatóságok szerveztetnének másodsorban alfeliigyelőségekkel. Az uj szervezés indoka egyedül az, hogy a jelen rendszer teljesen alkalmatlannak bizonyult. Az uj szervezés még a f. év első felében életbe lép és illetékes helyen a legjobb eredményt várják tőle. 11 — 11 1 - 11 ■■■■!■ ... ■ ■ i[|W| »I ■■■■■■-»" _,!? ■in. r,I, « Irodalom. (Petőfi Sándor) költeményeinek hazai művészek rajzaival díszített uj teljes képes kiadásából megjelent a 21—27-ik fűzet Mehner Vilmos teve kény könyvkiadónál, az egész mű befejezéséhez most már közel áll, a mennyiben a kiadó terve szerint még 3 füzet fog megjelenni. A műhöz 2 frtért disz tábla is megrendelhető. Egy füzet ára 40 kr. („E gy Czim Nélküli Köny v“) irta Soly mosy Elek a budapesti népszínház tagja, megjelent Aigner Lajos kiadásában. Szerző e könyvben elmefuttatásokat nyújt az obscoen férfiak és a prostituált nők jelleméről, ára 1 frt 20 kr. (Mezőgazdák,) erdészek, kertészek stb. figyelmeztetnek, hogy a bárom legkiválóbb német gazdasági szaklap: „Der wirthschaítlicbe Zeitung“ mutatvány- számai ingyen és bérmentve rendeltetésükre állanak, Az érdeklőt,tek szíveskedjenek e miatt a nevezett szaklapok kiadójához Hugo H. Hitscbmann úrhoz Becsben., Dominikaner-basta 5. fordulni. Csarnok. Az ál gyémántok. — Rajz. — Boldog családfők, ti tudjátok azt legjobban: a házaséletben mily jelentőségteljes egy szó a „hetipénz“. A háztartás mai napság maga az államélet — kicsiben. Megvan rendes „konyha-budget“-je, melynek kö- j rén belül az asszony a teljhatalmú ur s megesik, hogy néha-napján még „póthitel“ „s indemnity“-ről is hallunk szöllani. Pénziigyministerek tanulhatnátok! Ti az állam érdekeit tartva szem előtt, takarékoskodni igyekeztek (legalább a jó akaratot adjuk meg nekik); a háziasszony túl tesz rajtatok . . . ő tényleg cselekszi ezt. Perel a szakácsnőval, ha egy garassal drágábban találta fizetni a piacon a tojást ; szidja a szobaleányt, mert véletlenül egy lámpaüveget tört össze s teszi mindezt államérdekből, csakhogy „az állam én vagyok“ — gondolja ő. Nem egyet ismerek, ki azon töri fejét, miképen lehetne a kiszabott hetipónzzel úgy operálni, hogy jusson is maradjon is valamicske a „privatehatouille“ számára. Hiszen nem lehet a férjnek alkalmatlankodni valahányszor olyas csecse-becsére van szükség, mely egy „rangos“ urhölgy nélkülözhetlen attribútuma s ki tudja rósz néven is vehetné, ha a felsorolandó apróságok között holmi „Ravissante“ vagy más eféle szerekre akadna. Szegény „konyha-budget“ mi minden nem megy a te rovásodra! S ha őszinték akarunk lenni, valljuk be, hogy ez még nem nagy haj; sőt talán jól van ez igy. Az asz- szony, ha már el nem kerülheti, hogy áldozzon a divatnak, e modern társadalmi Molochnak, teheti ezt okkal-móddal s élhet azon joggal, hogy a mit megtakarít a réven, azt elkölthesse a vámon. Sajnos: a dolognak gyakran prózai oldala is van s nem minden nő veszi számba a módot és körülményeket. X-nének például szintén meg van az a jő tulajdonsága, hogy zsémbeskedik ott, a hol krajcárokról van szó, de bezzeg nem kérdi mibe kerül a házbér, Nyolc szobás lakás kell neki, szeret hálózni, színházban páholyba járni — bánja is ő telik-e a jövedelemből. Pedig férje X-ur nem bir valami rengeted vagyonnal, üzletember, ki keresménye, után él. Jb latja ugyan a nagy háztartást, de mert véghetetlenül sze réti nejét, nem mer neki ellentmondani s elég gyenge minden kívánságát teljesíteni. A roszj nyelvek még azt is beszélik, hogy X-nó nincs híján az udvarlóknak, de elvégre melyik szép nő nem veszi örömest, ha hódit s hódolnak neki s aztán nem kell mindent elhinni. Férje meglehet, hogy hallott is nem is valamit a mende-mondáról, azonban nem lévén oka kétkedni, sohasem gyanakodott. Tehát, — mint mondám — X-né szép asszony, ki szereti a fényt, a pompát; ragyogni kíván mindenütt s rnindeh áron. Egy este — ép szinházba készültek — teljes toilette-ben lép be férjéhez. Mosolyogva kéri karját, s így szól hozzá: Kedvesem nézz csak reám, mi különöst sem veszel rajtam észre?“ A férj feltekint s meg- hökken „Csakugyan“ úgymond „uj ékszereid vannak, asszony szólj honnan kerültek." - „Csillapulj édesem, imitált kövek, párisi strassból. Tudod már régóta vá- gyakodom szép gyémánt ékszerek után de jelen kö- rülményeink között nem követelhettem tőled ily áldozatot. Egy kirakatban láttam e csinos utánzatot, olcsó pénzen megvettem. Azt hiszem, ha rajtam látják, ki sem fogja gondolni, hogy „nem valódi“ A magyarázat meg volt adva. Hm, de jó asszony — gondold magában a férj — és habár igaza van nagy megerőltetésembe kerül, meghozom érotr.e azt az áldozatot, melyet tőlem kérni gyöngédségből nem akart. Nemsokára lesz neve napja meglepem majd az utánzat eredetijével. A következő napon X-né délután látogatóba ment egyik barátnéjához s csak estére ígérkezett hazajönni. X. ur felhasználta a kedvező alkalmat, egyedül lévén otthon, előkeresi az ékszereket és elsiet velők egv ismerős ékszerészhez. — „Barátom“ szólítja meg ezt „tekintse meg jól ez utánzatot, ennek a mását akarom valódi igaz gyémántból.“ A gyakorlott kereskedő műértő szemekkel nézegeti az átnyújtott köveket, forgatja ide-oda majd igy kiált fel: „Uram, ily fénynyel ily tűzzel csak igazi gyémánt bir: ezeknél tisztább tü zü gyémántokkal alig szolgálhatnék“. A csodálkozás sora most X. uron voít. Sápadtan, szó nélkül dugta zsebre az ékszereket s nem sietett, hanem rohant hazafelé. Itt várta be neje kazaérkeztét. Eszébe jutott a mende-monda s a keserű csalódás fájás érzete dúlt keblében. Elgondolkodott, menynyire szerette e nőt, mint leste el ajkáról minden kívánságát s úgy találta, hogy esetének önmaga, túlságos gyengesége volt oka- Töprengései közben észre sem vette, hogy neje áll előtte. Nem vonta őt kérdőre, nem tett neki szemrehányást csupán annyit mondott: „lásd kedvesem, megakartalak lepni az eredetivel; fájdalom, megelőzött valaki.“ — Hogy mi volt e jelenet vége, arról hallgat a krónika, de mondják, hogy X-né e naptól fogva teljesen megváltozott. Nem látták ezentúl oly gyakran a nyilvános helyeken, neTn volt többé a divatköEy mint annak előtte. Előkereste régibb ékszereit, melyeket még férjétől kapott, ezeket viselte, a gyémántok visszavándoroltak oda, a honnan kerültek. És megváltozott a házi rend is. Kisebb, bár eléggé kényelmes lakásba költöztek, arányba hozták igényeiket jövedelmeikkel, egymással és egymásért kezdtek élni a szó igazi s nemes értelmében, s az asszonyból az lett, a mi rendeltetése — a család őrző angyala. L. S. Pbilipovicsné, Rótné, Szomráky Istvánná, Gortvay Já- ] nosné, Dőryné, Welbavszky Gyuláné, Kovács károlyné j s többen. Szünóra után a füzértánc következett, a mit sok szép csárdás követett, s jellemző hogy rég nem volt egy mulatságon annyi csárdás rendezve mint ez alkalommal. A mulatságnak a reggel vetett véget, s a táncosok még ekkor is a „hogy volt“-ot kiabálták, s bizonyára e mulatság látogatói sokáig fogják még emlékezetben ismételni: „hogy volt, hogy!“ Az elmúlt hét a bőség kosarából önté ránk az élvezeteket, de valamennyi közül kimagaslik a szerdai hangverseny, melyen a világhírű Florenci-négyes művészi játékát csodálta közönségünk, ki ez estét feszült érdekkel várta. A város és a vidék szine java sietett, hogy hallja és lássa a kitűnő művészeket; mily nagy volt a részvét ez előadás iránt, azt eléggé igazolja a nagy bevétel, oly összeg volt ez, minőt Ung- váron aligha jövedelmezett még hangverseny. Három szál hegedű és egy gordonka, művészi kezekben! Mind a négy egy lólekbe olvadt, mikor játszanak. Soha édesebb zengést nem haliánk, mint az ő hangszereikből. Ők értik, hogy kell a húrokon álmodozni, édelegni, értik a kecs fürge játsziságát. s a komor szenvedélyek kitörését. Azt tartják, hogy a m7vészt pályájáról lehetetlen leterelni, rabjává lesz a művészetnek s képes érte mindent — még önmagát is feláldozni. Ilyen Jean Becker a négyes első hegedűse, tanítványa az egykor | oly hires Allard-nak. Vagyonos és gazdag, neje grófnő, lés semmi szüksége sincs arra, hogy a világot járja; I és mégis egy benső szükségtől ösztönöztetve egész lélekkel él a művészetnek. Társai: He gyesi, kinek gordonkája oly megragadó tisztasággal énekel, Mas ki a secundhegedü nagy mestere, és Chiostri. ki a violából árasztja a leggyönyörűbb hangszineket — együttesen megismertették a világot a zeneköltők legrejtettebb szépségeivel. Becker cellistája az előtt Hilpert volt, ki azonban a t;irsulattól megvált s helyét Hegyesi foglalta el. Hegyesi a legelső gordonkaművészek egyike, még fiatal, alig 26—27 éves, tanult a bécsi és párizsi consei vatoriuniokban, Becker saját nyilatkozata szerint négyesében a gordonka részt senki sem tölthetné be méltóbban. A fiatal művész külső megjelenése rögtön elárulja magyar voltát. Barnás arca, dús fekete haja és szakála a magyar jelleget hangosan hirdetik. A négyes tagjai származásukra nézve külön nemzetiségűek; köztük egy német, kettő olasz és egy magyar lévén: ez összeolvadásban az erő párosult a bájjal, oly mértékben, mely minden percben harmóniával termé- konyiti meg a levegőt. A közönség a szó valódi értelmében el lett bájolva, s e hangveiseny emlékét soká őrzendik meg mindazok, kik abban részt vettek. Pénzszerzés és mulatság, ez most a jelszó, az előbbit azért emlitém, mart ezért az év mind a 365 napján állandóan törjük magunkat, mig emebből a farsangon jut legnagyobb osztályrész a mulatni vágyóknak. A női divatáru kereskedések jelenleg báli toillette cikkekkel vannak telve, s a kirakatok egész bazárt képeznek, yan ott tárlatán és selyem, szallag és fodor, virág-csokrok — a természetesnek meglepő utánzatai és báli legyező, sok egyéb aprósággal, valóságos tarkaság, mint egy harlequin-köntös ; ésj mindezek figyelmeztetik a hölgyeket és férjeket, hogy bár a farsang derekán vagyunk, nem fog az letűnni a nélkül, hogy a „Korona“ termébe a vigság e farsangon még néhányszor fel ne üsse tanyáját. A farsang utolsó napján február 22-én leend a tűzoltó-bál. Ez egyike szokott lenni a leglátogatottabb báloknak és oly céllal van egybekötve, melyet pártolni nemcsak humánus dolog, hanem egyenesen emberi kötelesség. E nemes egyletet közönségünknek figyelemben kell részesíteni, viszonzásul önfeláldozásaikért. s a mint ösmerjük városunk közönségének minden szép és nemes iránt való buzgalmát, nem kételkedünk, hogy „tűzoltó“ bálunknak meg lesz a kivánt, méltó sikere. Ma este dalestély Tesz a pártoló tagok tiszteletére, olyan kedélyes társasmulatság dallal és szikrázó toasztokkal fűszerezve a „savanyu vizi vendéglő“ termében, melynek hogy nevét a hivatalos ut mellőztével „telek“-ke változtatta át öt forintos bélyeg nélkül a meghívókon János bácsi, ám lassa következmónyet, ha majd felveszit ellene a befundot. ^ Árgus.
