Ung, 1879. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1879-02-09 / 6. szám
Tizenhetedik évfolyamu l879. 6. szám. Az Ung megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi ré- zé3t illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok fissza nem adatnak. Ungváron, yasárnap^ február 9 Előfizetési feltételek: egy évié 6 forint, félévre 3 forint, negyed évre 1 forint 50 kiajczár Egyes szám ára 12 kr. Hirdetések szintúgy mint előfizetések az Ung kiadó-hivatalába Ungvár, Jäger Ká roly örökösei könyvnyomdájába küldendők. TÁRSADALMI ES VEGYES TARTALMÚ LAP. Kiadó-liivatal: „Jäger Károly örökösei“ könyv A z UNq| kÖZMIVELODÉSI TÁRSULAT KÖZLÖNYE. nyomdája. Nyílt tér soronként 20 krajcár. Ungvár február 8. A nőnem hivatása- és jogairól általánosságban szólva egy minden tekintetben kimerítő cikk jelent meg e lapok hasábjain, mely magában foglalja mindazon jogos és méltányos követelményeket, melyek a nőnem nevelése körül ez idő szerint, mint elmaradhatlan kellékek és kívánni valók fönforognak. A jelen értekezés eltérve az általánosságtól hazánk női-koszorujának egyik rózsájáról, az iparosok nejéről, illetve azon kötelmekről kíván szólam, melyek az iparos osztály nejeit illetik. Azon nemes ambitiö, melyből kell, hogy iparosaink nősülésük alkalmával kiinduljanak a leg- követelőkben lép fel a mellett, hogy a nőnem azon irányban is kellőleg megnyerje, a korszerű nevelés-tanitást, mely az ipar fejlődése és az iparos osztály jólétének általános emelkedhetése tekintetéből oly sok kívánni valót hagy fel még mind ez ideig maga után. Az iparos nem játékszerül, nem pusztán társadalmi szokásból, annál inkább nem az ősi nevű család kihalásának meggátlására törő szándékból vesz nőt magának, hanem, hogy mindenben hű támasza, házának védő, őrangyala legyen. Az iparos a műhely, az üzletnek, neje pedig a ház rendjének, a család beléletének feje. Miután a művelt kor sok nemű előnyöket biztosított a nőnek, s miután a munkás nő épen oly jogszerű és méltó társa férjének, mint a leg- fényesb szalonok úrnője, s azon körben, melybe rendeltetett első képviselője férjének : el kell sajátítani mindazon ismereteket, melyekre köréhez képest a mai társadalmi kor igényeihez mérten szüksége van, hogy ismerje háztartását s ahhoz alkalmazkodva oly álláspontot foglalhasson el, melyben őt férjének szégyenleni oka ne legyen. Mit láttat velünk azonban hiányos nőnevelésünk? Nem arról kell-e meggyőződnünk, hogy a legalsóbb rendű nő is legtöbbnyire utánzója a külsőségnek, a hivalkodó nyegleségnek, saját sor- sosainak ellenében is mindenben az elsőbbséget keresi, s mintegy ki vágyik azon körből, mely számára kijelöltetett. Nincs-e rá elég példa, hogy megcsalatva az ábrándvilág által nemcsak saját boldogtalanságát idézi elő, de tudákos elégedetlenségei által környezetének helyzetét is a legszerencsétlenebbé teszi. A nőnemet épen úgy mint a férfit azon pályára kell nevelnünk, melyet számára a gondviselés mintegy kijelölni látszik. Ma már nemcsak a műveltebb osztálynak, de még a jobb módú iparos családok nő tagjai sem akarnak többé annak látszani, amik valóban. Alig lehet találni köztük olyant, a ki tagadásba ne tenné atyja mesterségét, s a helyett, hogy iparosnak vallaná atyját, ház-, föld-, szőllő stb. birtokosnak mondja. Nem ismerik tisztelni méltónak a munkát s munkást. Nem, mert a hozományt kereső hitvány udvaroncok üres, semmit nem mondó, „ kisasszony“, .„nagysád“ szavai megzavarták már különben értelmes fejecskéiket. így állván a dolog, hol [keressen az iparos nőt, a ki megosztván vele az élet terheit, házi körében paradicsomot legyen képes alkotni, midőn oly kicsinylőleg mellőztetik épen saját osztálybeli nő gyermekei által. Ha ismeri az idegenkedést, mely a munka komoly megosztásától annyira visszatartja az iparos osztály gyermekét, és ismeri azon szánalomra való nevelési rendszert, mely az iparos családoknál is annyira előtérbe kezd nyomulni. Mindezek után önkényt következik, hogy rendezzük leányiskoláinkat, rendezzük nőnevelésünket, hogy a magyar családok tiszta erkölcseit oly híven megőrzött tiszteletre méltó közép rend leánygyermekei is ékeskedhessenek oly házi ismeretekkel s eréryekkel, melyek a jő polgárnőt a derék magyar asszonyt díszíthetik, és a méltó tisztelet legmagasabb fokára emelhetik. Hogy a külső fény, rang és csin 'átszatának ne áldozzák fel önmagukat és szülőik fá-adságának gyümölcseit az oly elemeknek, kik őket soha nem tisztelve, csak kárpótlást keresnek könnyen elfecsérelt erőikért. Hanem önmaguk által is támogassák azon hazai ipart, melytől eddig is sok anyagi és szellemi erő elvonatott már a céltalan hivalkodás ösztöneinek eredménytelen kielégítésére. Hogy újabb emeltyűt nyerjen a kézműves osztály emelkedése és fejlődhessék ama nemes foglalkozás, mely hivatva van Magyarországot nagygyá tenni. Neveljük s tanítsuk őket, hogy képesek legyenek fölfogni, miszerint a saját társadalmi sorsosaik iránti szeretetet, becsülés és lehető anyagi támogatás nagyobb, tisztább s megnyugtatóbb örömöket szerez és biztosit számukra, mint azon hiába való külső fény és rang utáu való kapkodás, mely gyakran a becsületet kívánja áldozatul, és igy egy lelkiismeretlenül összetört szív végküzdelmeit födözi. Tegyük fogékonynyá sziveiket minden szép jó, nemes és hasznos iránt, hogy értelmes, okos ész jellemezze őket látkörükben, hogy ismerve hazánk történetét, figyelemmel kísérhessék a bel- s külföld esélyeit, hogy a konyhában, házban, kertben othonosak-, iparkodókká s gyermekeik iránt jóirányu nevelő-anyákká váljanak. Vezessük be őket a gazdasszonykodásba, hogy még idejekorán megtanulhassák a főzést, sütést, mosást és bevásárlást, hogy ne kelljen utánozniok azon valódi és fél úri nőket, kik férjhez menetelük alkalmával mindent tudnak, csak azt nem. a mit a nőnek tudnia kellene. A kik férjeik jövedelméből kezdik megtanulni a gazdasszonykodást és mig ezt megtanulják, egészen tönkre teszik családjukat. Kössük össze leány-iskoláinkat a házi ipar oktatásával, hogy annál ügyesebbekké váljanak leány-gyermekeink az egyes iparágak előnyei-, fortélyai- és kezelésének későbbi eltanulásában a minek fölötte nagy hasznát Tehetik az életben, ha az isteni gondviselés megfosztaná később őket férjeiktől. Nem lesznek akkor az esetben kénytelenek magukat művezetőjük szeszélyeinek alárendelni, mert idejében megtanulják ismerni azon kenyérkeresés, rendszeres kezelését, melynek táplálására szorulnak szomorú özvegységükben. Ismerve a társadalmi növelés hiányait, siessünk fölkarolni azon ügyet, melynek hiányairól talán önéletünk családjaiból is meggyőződhetünk. Adjuuk iskolát a nőnemnek is, hol korszerű nevelés és tanítás által teljes mértékben megnyerje kiképeztetését. — Az uj büntető eljárás tervezete, mint az „Ellenőr“ Írja rövid idő alatt elkészül. Hogy eddig is késett egyedül annak tulajdonítható, hogy az alapelvek megállapítása sok nehézségbe ütközött. Ha csak arról lett volna szó, hogy az uj büntető eljárás a jelenlegi igazságügyi szervezetet fogadja el keret gyanánt, e nehézségek nem támadnak s procedúránk már rég elkészült volna. Ámde a kormánykörökben — igen helyesen — azon felfogás jutott érvényre, hogy a modern igényeknek megíelelő büntető eljárás coditikáltassék, mely méltó társa legyen büntető törvénykönyvünknek. Hogy azonban ily büntető eljárás készülhessen, előbb tisztába kellett jönni a kir. táblák decentralisátiójával. Ez (a decentralisatió) ma már bizonyos lévén, az eljárás alapelvei is megállapíthatók lettek. Ez elvek közül, melyek az irányadó körök által elfogadottak gyanánt tekinthetők, kiemeljük a legfontosabbakat. Az esküdtszék büntető ügyekben mellőztetni fog. Minden büntető ügyben, kivéve a sajtó vétségeket rendes bíróság jár el és ítél. A szóbeliség és közvetlenség elvei teljesen évényesiilni fognak, mi a táblák decentralisa- tiója folytán lehetségessé lesz. Az eljárás a vádrendszeren fog alapulni. A személyes szabadság lehetőleg teljes garanciákat fog kapni, már a vizsgálati stádiumban is. A modern legislatura szabadelvű intézkedései itt kiegészítést nyernek. Perorvoslat lesz a felebbezés és semmiségi panasz. A felebbezési fórumok lesznek a törvényszéki perekben a királyi táblák ; a járásbíróságok illetékessége alá tartozó ügyekben a törvényszékek. A felebbezett per szóbelileg és közvetlenül fog tárgyal! atni. — A bagatel 1-törvény már egy év óta van hatályban. Miután sok tekintetben nagyon fontos az emlitett törvény hatályának gyakorlati eredményei felől tisztába jönni, a „Pester Lloyd“ értesülése szerint a kormány megbízásából statistikai adatokat gyűjtenek a békebirák a bagatell-ügyek stb. számáról. — A függetlenségi párt kebelében egy törvényjavaslatot dolgoztak ki az incompatibilitási törvénynek oly értelemben való módosítása iránt, hogy a képviselői napidij lefoglalható ne legyen, és ennélfogva az incompatibilitási törvény azon intézkedése is hatályát veszítse, melyszerint a képviselő, kinek napidija három hónapon át le van foglalva, a képviselőséggel össze nem férő helyzetbe jut, tehát 48 óra alatt leköszönni tartozik. — Az igazságügyministeriiim, az ügyvédi és közjegyzői rendtartás módosítását tervezi s e napokban felszólitá az ügyvédi és közjegyzői kamarákat, bogy e tárgyban véleményt adjanak. Szives kérelem Ungvár város nemeskeblii közönségéhez. Nyugodt, tiszta s vidor lélekkel vettem át a városi alapnevelde vezetését azon eltökélt szándékkal, hogy alapnevelő pályámon 20 évi fáradságos tanulmányaim gyümölcsét élvezni fogom; de hogy azt elérjem s a gyermekek beszélni kezdő korszakuktól 7 éves korukig célirányosan képeztessenek, főkellék az alapneveidének korszerű fölszerelése. Nagy Széchényink egykorou’azt monda: „Oly kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kéne kegyelmezni!“ Valóban a nagy hazafi azt csak is a legnagyobb elkeseredésében mondhatá, tapasztalván nemzetünknek évről évrőli fogyását s e szomoritó következmény most még fokozódik s a ki nem hi-zi, tekintsen szét az ungvári temetőben, s a gyermekek sírjainak sokaságától a szive elszorul, kárhozatva a sorsot, mely a nemzetet e részben az önérzetre ébreszteni nem képes, és ennek egyenlő okain a gyermekek részint hanyag, részint képtelen gondozása. Legelső sorbsn Ungvár nemeslelkü hölgyeihez, folyamodom, kik minden egyes közügynél bebizonyították nemeslelkü áldozatkészségüket, miután a közalapnevelésnek a családi szentélybe is be kell hatni s ott meghonosulni, az intézetet érdemesítsék gyakori becses látogatásukkal, közreműködve a felszerelésnél tapasztalt hiányok előállításánál s egyúttal buzdítva, hatva az intézet iránti közömbös szülőket, hogy gyermekeiket az élet legfőbb kincse az alapnevelésben részesítsék. Becses látogatásuk és közreműködésük nemcsak lelkemre, de az ártatlan gyermekek lelkére is buzditólag fog hatni, s ösztön lesz minden jóra és nemesre. Alapnevelői működésem a gyermekekre csak úgy lehet üdvös és áldást hozó, ha a házi nevelés az intá- zetivel összehasonlittatik; vagy is, ha a gyermek a háznál is az intézeti bánásmódban részesittetik, kerülve a darabos szónak, megszóllitásn,ak, vagy a bánásmódnak még színezetét is; mert a gyermeket nem úgy fogadom az intézetbe a mint lennie kell, a helyett )
