Ung, 1879. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1879-01-26 / 4. szám
a jelenlegi tariffa érvényes marad, ennek kivitele tökéletesen lehetetlennek bizonyult. A távirdaigazgatóságok tudniillik azt állítják, hogy az állam minden 30 kros avizónál — s ezen avizók száma az összes sürgönyforgalom 28 százalékára rug, a sürgönyök számának bármily emelkedése mellett is 6 krt ráfizet. Mindkét kereskedelmi ministerium között tárgyalások történtek e baj elhárítása céljából, minek következtében egy uj sürgönydij-árszabás életbeléptetése iránt történt megállapodás, mely szerint jövőre minden sürgönyért tekintet nélkül a szavak számára 24 kr alapilleték s ezen kívül minden sző után 2 kr fog beszedetni. Ennélfogva a következő díjszabás mutatkozik: 5 szóért 84 kr, 10 szóért 44 kr, 13 szóért 50 kr, 18 szóért 60 kr, 20 szóért 64 kr, 30 szóért 84 kr, 50 szóért 1 frt 24 kr, 100 szóért pedig csak 2 frt 24 kr, lesz fizetendő. Igen nagy sürgönyöknél ennélfogva a sürgöny illeték valamivel olcsóbba, kisebb sürgönyöknél ellenben valamivel többe kerül. Ez az uj díjszabás rövid idő múlva — néhány még függőben lévő formális kérdés elintézése után — életbe fog lépni. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház egy havi szünet után január 20-án tartotta első ülését. A rövid ülést jobbára az elnöki jelentések, kérvények előterjesztése képezte A többi között bemutattatott Ungmegye felirata, melyben pártolja Pestmegyének a közigazgatási bíráskodás életbeléptetése iránti feliratát s annak behozatala végett mielőbb törvényt alkottatni kér. Az ülésnek nagyobb érdeket csakis Apponyi Albert gr. és Simonyi Ernő interpellatioi kölcsönöztek. Apponyi a boszniai közigazgatási szervezet felől' intézett kérdést a ministerelnök- köz, Simonyi pedig az oroszországi pestis tárgyában interpellálta Tiszát, ki arra azonnal válaszolt s azt Simonyi tudomásul vette. Végül Pauler igazságügyi minister bemutatta a rendőri kihágásokat tár- gyazó büntető törvényjavaslatot, mely előzetes tárgyalás végett az igazságügyi bizottsághoz utasittatott. Január 21-én tartott képviselőházi ülés szintén rövid volt. A honvédelmi minister bemutatta a honv. ministerium részére szükségelt áilamópület s az erre kivántató költségek fedezéseiről szóló törvényjavaslatot, mely a pénzügyi bizottsághoz utasittatott. Ezután megválasztattak a kereskedesmi szerződési bizottság tagjaiul: Baross Gábor, Bethlen András gróf, Eles Henrik, György Endre, Korizmics László, Nagy Gábor, Péchy Manó gr. Probsztner Arthtur, Tisza László, Tóth Vilmos, Horváth Péter, Simonyi Ernő, Apponyi Albert gr. Simonyi Lajos báró, Mocsáry Lajos. Legközelebbi ülés tegnap, szombaton volt. Közegészségi jelentés az 1878. évről. A lefolyt évben Ungvár váosában meghalt 458 egyén, 250 fi, és 208 nőszemély. A lakosság számát az utolsó népszámlálás szerint ll,200-ra terén, mutatkozik tehát 40.j. haláleset 1000 lakos után vagyis 4 09% Az év egyes hónapjai között legnagyobb halálozás történt márciusban: 60, legkisebb septemberben : 2t. A második osztályban jött a Csin, egy oldalán a Kedv, más oldalán az Öröm, s édes csevegés töltő be a termet s megteremte a táncterem második, elmellőzhetlen kellékét, az — otthoniasságot . . . A harmadik osztályban jött a Szépség, karöltve a Nyájasság- és Odaadással, fölharsogott a zene, földobogott a szív, táncvágy szállotta meg a lábakat, — s az megteremtő a táncterem harmadik főkellékét, a magyar csárdást . . . S mikor mind a három osztály együtt volt, ekkor a terem közepén egy láthatatlan trón emelkedők, aranyos mennyezettel, bíbor lábpárnákkal, s a költő szellemszemei látók a mint Karnevál herceg félvezető reá bájos menyasszonyát Terp- sychorót, s jobbja mellé ülteté, fel a trónra. Ekkor a herceg aranyos csillogó kormánypálcájával jelt adott: s kigyultak az arcok, s kezdetét vette a tánc. íme! mindezek valának ott, a reunióban! Kihagytam-e valakit ? . . . Nem! * * * A táncteremben javában folyt a tánc. Látni lehetett pihegő keblii hölgyeket, a mint fáradtan dőltek le a pamlagra. Legyezővel hüselő mamákat. Fáradhatatlan táncosokat. A terem bejáratánál egy csoport veterán táncos, kik már a posteritás tánc hevén gyönyörködnek. Azután a Bachust dicsőitő urak üldögéltek egy elő- s egy utóteremben kerek asztalok mellett. Az előterem egyik szögletén sajátságos jelenet folyt le . . . A kiürült borosüvegek újakkal cseréltettek föl A poharak megteltek. A kerek asztalka körül néhány Életkor szerint meghalt: 0—2 éves 88 fi, 66 nő egyén ossz. 154. 2—5 éves 23 fi, 21 nőegyén ossz. 44. 5—10 éves 13 fi, 13 nőegyén ossz. 26. 10—20 éves 17 fi, 17 nőegyén ossz. 34. 20—40 éves 47 fi, 29 nőegyén. 40—60 éves 36 fi, 34 nőegyén ossz. 70. 60—70 éves 17 fi, 18 nőegyén ossz. 35. 70 éven túl 13 fi, 10 nőegyén összesen 23. Legnagyobb kortért egy férfi 95 és egy nő 90 évvel. A halálokat szolgáltató kórnemek közt szerepelnek: Sorvadás 70 esetben, veleszül. gyengeség 20, gyermekkori görcsök 36, bélhurut 26, mellhártya- és tüdőlob 44, hagymáz 23, hökhurut 37, hólyagos himlő 34, torokgyík 9, végelgyengülés 28, öngyilkosság 3, vizbefulás 2, megfagyás 1, égési sérülések 4, stb. Vallásfelekezetre nézve meghalt: rom. kath. 167, görög katb. 133, református 28, izaelita 130 egyén. Az egyes téposztályokból történt: miveit osztályokból 45, iparos 55, magánzó 14, kézmives 132, napszámos 127, földmivelő 19, szolgaszemélyzet 40, katona 6, koldus 33 halálozás. Rendőri hullaboncolás 6 esetben eszközöltetett. Járványos betegség gyanánt nagy mérvben dühöngött múlt tél és tavasz alkalmával a hökhurut (görcsös köhögés), mely a 10 éven aluli gyermekek mintegy harmadát érintette s az év utolsó hónapjaiban a még jelenleg is mérsékelt arányban folyton uralgó hólyagos himlő. Az év folyama alatt született városunkban összesen 489 gyermek, 245 fi és 244 leány; a Szülöttek száma tehát csak 31-el múlja felül a halottakét. Szülések és halálozások egyes hitfelekezeteknél városunkban következőképen viszonyának: rom. kath. 167 szüléssel szemben 167 haláleset, gör. kath. 105 szüléssel szemben 133 haláleset, református 35 szüléssel szem ben 28 haláleset, izraelita 179 szüléssel szemben 730 haláleset. — Piaci élelmi cikkek és mészárszékek a nyári hónapok alatt hetenként kétszer, télben uem határozott időközökben, vágómarhák a vágóhídon naponta vizsgáltattak meg orvos-rendőrileg. Éretlen gyümölcs tiz esetben, romlott hús hat esetben lett elkobozva. Középületek, iskolák, lakházak és udvarok egyszer lettek megvizsgálva. Roskadt lakház lerombolása elrendeltetett két esetben. Marhavész (lépfene), mely a megye területén több helyütt mutatkozott, városunkban csak szórványosan 2 — 3 esetben lépett fel. A múlt évi általános egészségi állapot egészben a kedvezőbbek közzé sorozható, amennyiben a megbetegedések száma a járványosán feliépet két kórnem kivételével szokott arányokban maradt. — Az említett hálálozási százalék 40.9%, mely az európai városokban létező legnagyobbak közzé tartozik, fájdalom nálunk rendesnek mondható, amennyiben a múlt évek ehez hasonlót, de gyakran még nagyobbat is tüntettek fel. Kitetszik ez abból, hogy az utolsó tiz évbeni halálozás átlag 46.eVo- tesz. Okai e nagy halandóságnak első sorban a városunkban fennforgó felette rósz lakviszonyok, továbbá a szegény és miveletlen néposztátyok túltöbbsépe minden következményeivel, milyenek: rósz táplálkozás, a kisdedek gondatlan tartása, lakások és udvarok tisztáfiatal óriás, s egy pár notabilitás, köztük a köztiszteletben álló, lelkiismeretes Barna Mihály tanár, e lap szerkesztője, és — — „János bácsi“ . . . Valaki egy toasztot mondott. Idézzük az egész toasztot: „Éljen János bácsi!“ ... S ki az a János bácsi ? — Mindenki tudja . . . Zolcsák János tanár, az ungvári dalárda lelkes elnöke, és — Zoltay, a költő . . . Az egész jelenet mondhatni észrevétlen csendben folyt le. A körülállók „óljen“~t kiáltottak, a poharak fenékig kiürültek, — a zsivaj fölülmúlta mind e hangokat. — E sorok írója azonban újból visszahangozza a toasztot . . . „Éljen János bácsi!“ E csendes, íöltünésben nem részesült toaszt valóban megérdemelt volt . . . János bácsi, mint azt mindenki tudja, igen buzgó tagja a dalárdának, s a „reunió“ rendezésében tevékeny részt vett. Azért adjuk oda neki a megérdemelt „éjjen“-t! . . . * * Emlékezzünk meg már most a dalárdáról is, mely szép előadásaival élvezetes perceket szerzett mindnyá junknak. Az első dal Huber K. „Induló“-ja volt, mely kitűnő mars-tempóban lett elénekelve, hogy szinte kedve kerekedett voina az embernek oda hagyni a reuniót, s uni sono nekiindulni Novi-Bazárnak, hogy kifüstölje azt a darázsfészket, melyet ott zsong-bong . . . A második, Csanádi Virgil „Síkos a hó“ cimü dala volt, melyet ő maga vezényelt (mig a többit Mráz talansága és hiányos csatornázása és nem kis mértékben járul hozzá még a megbetegedések rósz gyógyará- nya. Alig képzelhotő miszerint városunkban, hol elegendő számú orvos minden segélykeresőnek, készséggel és önfeláldozással áll rendelkezésére, hol közalapok és magánegyletek sok esetben ingyen gyógyszereket is nyújtanak, hol a kórházban 1160 beteg ápolást és fél annyi járó-beteg orvosi tanácsot nyert, — az elhaltak harmadrésze (152) orvosi segélyt igénybe nem vett, és 417 kórházi halott közt 24 szerepel olyan, mely nagyobbrészt rendőrileg halva, vagy haldokló állapotban lett beszállítva. — Röviden, de leplezetlenül érintettem városunk egészségi hiányait. Ezeknek főtényezőit elhárítani nem áll ugyan a városi hatóság hatalmában, hanem a városi közegészség e komoly állapota önkényt hivja fel a t. városi képviselet éber figyelmét és áldozatkészségét minden egészségügyi kérdésben, hogy ezen a város minden lakóját a legszorosabban érdeklő tekintetben is lassanként jobb viszonyok fejlődjenek. — Dr. Klein Zsigmond, v. t. orvos. Különfélék. (P a p h á z y Péter) bereghszászi törvényszéki elnök, mint részvéttel értesülünk, pár nap óta Ungvá. ron családja körében betegen fekszik. Betegsége azonban az utóbbi napokban kedvező fordulatot vett. (Hymen.) Dr. Spanyol Béla rézbányái kincstári orvos és szab. állományú honvéd főorvos e hó 18-án eljegyezte Danes Zsuzsi kisasszonyt Palágyon. (Bálkrónika). E farsangon az eddigieken kívül következő táncmulatságok fognak tartatni: Az ungvári nőegylet táncestélye február 1-én lesz a „Korona“ vendéglő termében, kezdete 8 órakor, beléptijegy ára 1 frt. 50 kr. karzatjegy 1 frt. Mint halljuk a nőegylet ezen estélyének a résztvevő hölgyek egész házias jelleget akarnak adni. s többen elhatározták, hogy nem báli, hanem estély-toilette-ben jelennek meg. A meghívók már szétküldettek. Az ungvári önk. tűzoltó-egylet február 22-én hangverseny és tombolajátékkal egybekötött táncmulatságot rendez. A meghívók legközelebb küldetnek szét. A nagybereznai ifj usá gN.-Bereznán febr. 4-én az uradalmi vendéglő helyiségében táncest élyt rendez, beléptidij: szemólyjegy 1 frt, családjegy 3 frt. Kezdete 7 órakor. (A phisharmoniumot),melyet a dalárda 18 ki estélyén sorsoltatott ki, 405-ik nyerőszámmal Pincicky Mihály ügyvéd nyerte meg. (Boszniába) uj magyar csapatok küldetnek az onnan közelebb haza bocsátandó tartalékezredek helyébe, Az uj megszálló ezredek a kassai, nagyváradi és nagyszebeni hadosztályból vétetnek. Hir szerint a 66. sz. T oac an a nagyherceg gyalogezred (hadkiegészítő kerülete Ungvár) is ki van e célra jelölve. (A Rosenblüth és Aranykulcs) féle ismert hazárdjáték ügyben a vizsgálat az ungvári járásbíróságnál befejeztetvén az összes iratok a bereghszászi kir. ügyészséghez tétettek át. Ferenc ur, a dalárda érdemes karmestere.) A dal már ismeretes, a mult concert alkalmából, mindazonáltal a a közönség jóízűen hallgatta s hallgatja többször is e valóban zamatos dalt. A harmadik, Teri Károly „Bordal“-a volt. Eléggé élénken s átérezve énekelték. Azonban e dalt úgy szólván a bassusok harsogták, mig a tenoristák hangja csaknem elhalt. Erezhető volt a tenoristákban való hiány, minek kipótlásáról bizonyára gondoskodni fog jövőben a karmester ur, s a dalárda elnöke . . . A közönség élénk figyelemmel kisérte az életrevaló egylet működését, s teljes megelégedésének többszörös tapsban adott kifejezést. Isten éltesse a jeles dalárdát! * * * Hátra volna még a legterhesebb, de lelkiismeretes báltudósitóia nézve elmulaszthatatlan kötelesség: a bálkirálynő kihirdetése . . . Kiválasztani, hogy melyik a legragyogóbb csillag az égen? Mikor az valamennyi oly szépen világit . . . S az ízlés oly különböző . . . Egyik az esthajnali csillagot szereti, a másik az éjszakit, s van olyan a ki a Solitairt kedveli a legjobban. S már a rőfös segédek is mondják, hogy: „De gustis non dispis!“ De lássuk csak! Jókai azt mondja, hogy legszebb nő a bálban az, a ki rózsás ruhába öltözik. Rózsa a szerelem symboluma, e kacér tündéré, mely láthatatlanul kovácsolja láncait ... a „reunió“-ban is az volt a bálkirálynő, a ki rózsás ruhába öltözött. S ilyen, ha
