Ung, 1879. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1879-01-05 / 1. szám

Tizenhetedik évfolyam. 1879. 1. szám. Ungráron, Az Ung megj6len minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi ré- zést illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, lia nem tudjak, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. TÁRSADALMI ÉS VEGYES TARTALMÚ LAP. Kiadó-hivatal: „Jäger Károly örökösei“ könyv­nyomdája. AZ UN GI KÖZMIVELŐDÉSI TÁRSULAT KÖZLÖNYE. vasárnap, január 5 Előfizetési feltételek: egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed évre 1 forint 50 krajczár Egyes szám ára 12 kr. Hirdetések szintúgy mint előfizetések az Ung kiadó-hivatalába Ungvár, Jäger Ká­roly örökösei könyvnyomdájába kül­dendők. Nyílt tér soronként 20 krajcár. Előfizetési felhívás az UNG társadalmi és vegyes tartalmú hetilap r a­Az „ILJIN’G1' 1879. évvel tizenhete- d i k évfolyamába lép, ritka jelenség a vidéki hír­lapirodalom küzdelmes terén. A hosszú tizenhat év eléggé igazolta egyrészről e lap életrevalóságát, másrészről pedig különösen a helyi érdek szem­pontjából — fennállásának szükségét. Helyén volna eddigi működésünkről számot adnunk, de szükségtelen, mert olvasóink tudni fog­ják, hogy lapunkban igyekeztünk ao olvasó kö­zönség igényeit kielégíteni. Különösen helyi érde­keinknél mindig ott állottunk, védve jogot, osto­rozva a ferdeségeket, irányt fejtegetve, és e sok­oldalú bár terhes, nem ritkán minden tekinteteket mellőző fáradalmas munkánk olvasóink nagy ré­szének elismerését nyújtotta kedves jutalmul. Jövőre sem ejtjük el ez irányt azon meggyő­ződésben élve, hogy törekvésünket méltó siker fogja kisérni. Különösen társadalmi és helyi érdekeinket fogjuk szivünkön viselni; társadalmi életünkben az örömnek és bánatnak Ilii kifejezői fogunk ezentúl is lenni, elismeréssel koszoruzzuk az érdemet és kegyelettel viseltetünk a közfájdalom iránt. A megyei és városi közélet folyton megújuló mozgalmai iránt élénk érdeklődéssel fogunk vi­seltetni jövőre is, s a helyi érdekű kérdésekhez azon határozott cél szemelőtt tartásával fogunk hozzá szóllani, hogy „győzzön a jobb.“ Mindazon kérdésekkel, melyek megyénket a népnevelés, ipar- és közgazdászat tekintetében ér­deklik, tüzetesen fogunk foglalkozni, szóval lapun­kat a jövőben is azzá fogjuk tenni, hogy a helyi érdekek közlönye legyen. Egyebekben igyekezni fogunk lapunkat válto­zatos tartalmúvá tenni, hogy igy a társadalom bármely osztályának olvasói találjanak benne oly közleményt, mely őket közvetlenül érdekli. Kü­lönös gondot fogunk fordítani tárca cikkeinkre, melyben mulattató és egyúttal hasznos közlemé­nyekkel fogunk olvasóinknak kedveskedni; a me­gyében történő nevezetesebb események gyors közlésével pedig igyekezni fogunk lehető lm ké­pét nyújtani a vidék élettörténetének. Ezekután olvasóinkhoz fordulunk, kérve, cé­lunk elérésére s szándékunk minél méltóbb ki­vitelére nézve, lapunk anyagi támogatását és szi­ves pártfogását. Az »TUING« szerkesztősége. Az „UNG“ Jäger Károly örökösei könyv­nyomdájának kiadásában 1879. évtől kezdve is eddigi alakjában minden vasárnap reggel fog meg­jelenni. — A lap előfizetési áx*a: Egész évre (jan.—dec.) . . 6 frt — kr. Félévre ...............................3 „ — „ Negyedévre ....................1 , 50 , Az előfizetési pénzek, az . ,,UN G“ kiadó­hivatalába (Ungvár, Jäger Károly örökösei könyvnyomdája) küldendők. Vidéki előfizetések legcélszerűbben posta-utal­vány utján eszközölhetők. KpSfP*’ Kérjük a tisztelt előfizetőket előfizetési dijaik mielőbbi beküldésére, hogy a nyomtatandó példányok száma iránt tájékozhassuk magunkat. Az »TJIVG« hiadóhivatala. Ungvár január 4. Az élet küzdelmei között éri el az ember azon időpontot, mely egy év változását jelzi. Ha ezt elérni sikerült, számot vet önmagával, s visz- szatekintaz elröppent múltra. Ily alkalommal gondo­lataiban felépiti az átélteket, s a nyert tapaszta­latok uj erőt nyújtanak neki, a homályfedte jövő küzdelmekben gazdag napjai számára. Ezen visszpillantást nemcsak az egyes személy, hanem a társadalom is megtenni köteles; szükséges tehát, hogy az újév küszöbén megálljuuk, s gondo­latainkban áttekintsük mindazt, a mit a lefolyt évben társadalmunk szellemi és anyagi életében létrehozott, müveit, a miért érzett — lelkesült és gyászolt. Egyszóval, mint megyénk és városunk nyilvános közege, kötelezve vagyunk röviden meg­írni e megye és város 1878. évi történelmét. Gazdászati, vagyonosodási és kereskedelmi tekintetben nemcsak hogy nem haladtunk vagy emelkedtünk, hanem sajnosán kell jeleznünk, hogy az elszegényedés napról napra fokozódik süz általános elszegényedés ijesztő mérvben terjed; az iugatlan birtokok tekintélyes része idegen kézre került, az ipar és kereskedelem pangott s a keresethiány és elszegényedés nagy mérvben szaporította a'ploretá- riatust, mely a társadalomnak egyik legveszélyesebb eleme. A bajok kutforrását azonban koránt sem kereshetjük önmagunkban, oly közös baj ez, melynek nyomasztó hatását az ország valamenyi lakosa sajnosán érzi, s a melynek okai önmagunkon kívül keresendők. Az iparosok nem tudnak megélni, s a keres­kedés nem tud virágozni, mikor nincs számára az ország gazdasági viszonyainak megfelelő hitel szervezet. És dacára, hogy anyagi tekintetben az el­múlt év kedvezőtlen volt, mégis társadalmunk életében élénk tevékenységet, sőt sok tekintetben Az „UNG-“ tárcája. Ábrándos eszmék. (Serenade-tárca.) Mmtto ■ „Gefühl ist Ilimmé! und Gefühl ist Helle, Ist Strahl der Wahrheit und ist Dunst des Trugs . .* „Még eddig soha sem hallott dalt zengek én a gyermekek és a szüzeknek,“ — mondja a jó Horác . . . Igen! Soha sem hallott dalt! Prózában! Az emberi lét bűbájos panorámájában, van egy édesen alvó cherubin: arról énekelek én . . . A szenvedélyek tengerében van egy kies tündéri oáz: arról énekelek én . . . Bűn, küzdelem, vágy és csáb viharában egy sze­líd, ábrándos danákat suttogd zephir.- arról énekelek én ... . E szóban: ember, — ocsiuány indulatok, vad csatázások, kenyér-gyűlölet, hir-, és nagyravágyás kö- zapett egy mennyei fénysugár, egy szikra az örökké­való istenségből, egy vakító, tüzes Elms-láng : — a szerelem: arról énekelek én . . . S nem is a szerelemről; — még valami szebbet tudok annál is; — nem tudom megnevezni, de elma­gyarázom s a ki érez, úgy érez, mint a hogy a rom­latlan szív tanítás, könyvlapozás nélkül, emberi voltá­nál fogva érez: az engem meg fog érteni . . . Mikor a leány-csecsemő a világra jő, akkoron lel­ke egy csodás villamgyüjtő gépet rejt magában . . . Évek múlnak s a villamosság folytonos megoszlás által növek­szik a lélekben, s mikor a tizenhatodik tavasz ibolya-sze­meivel széttekint az ébredő természet virányain: ez a villamosság teljesen betölti a gyüjtőgépet, s hullámzik a lélek erein: csak egy szikra a positiv villamosságból, mely ugyanily processus folytán a húsz éves ifjú lel­kében tömörül össze, mondom, — csak egy szikra — s kipattan a veszedelmes villamfolyam, s megszületik az alvó cherubin, a kies, tündéri oáz, a suttogó zep­hir, az Elms-láng: — a szerelem... De én azt mondtam, hogy nem erről fogok éne­kelni, hanem valami másról ... Nos tehát, — ón ar­ról énekelek, mikoron a lányka 16 tavasz delejes ha­tása alatt szépen kifejlik, mint a rózsabimbó, melynek külső szirmai már-már kitárultak, de kelyhe még félig zárt, s a fónnebbi képbeszéd szerint, lelke villamgyüjtő­gépe megtelik amaz édes-kinos lánggal, melyből a sze­relem kigyul; — s énekelek a férfikor amaz álmairól, mely a 20 tavasz illatos virágainak mámoritó hatása alatt, a forró agyban megszülemlik . . . 0, a tavasz talán mindig egyforma a botanikus szemeiben; de a psycholog előtt mindegyik tavasz más és más . . . A botanikus gyönyörködhetik évről-évre egyaránt százados törzsökü fáin, melyek koronája lilaszin virágos aureolea ... A psycholog kalauza a tavasz. Távolról számlálja, latolgatja a hatást, mit a tavasz fokozatosan tosz az ember-szivre : kezdve az érzéki deliriumok phantasmaitól, — a hallucinatiók között -- egész az emberkor apokatastasis-áig: az ismét való gyermek­ségig . . . A psycholog leleplezi a saisi képet, s lelkére örö­kös bánat nehezedik .. . Tisztában van az emberrel. . . Lelki szemei előtt van az ember földi világán ama legnagyobb délkör, melyen befutja pályáját, s melynek központja a po­kol zsarátnokaitól szított tűz, — mely reá, — kiizkö­désére. nagy s kicsiny tetteire fényt vet: — a pénz . . . S vizsgálja az embert a mint a tűz körül forogva ki­mért utján, nagyra vágyásának, szerelmének s a hírnek épít jóniai oszlopokkal köritett templomot . . . Sassze­mei keresztülhatnak a glória fényen, s az emberek előtt valódi nagyságkóp tündöklő emberben a pszeudö-nagy- ságot, látja, mely óriássá növekedett szenvedélyek tenger­hullámaitól, a mennyboltjáig emeltetett, — s megkö­zelítő — látszólag, — az istent . . . Csak egyszer derül ki a psycholog homloka . . . Csak egyszer érzi azt a tulvilági gyönyört, mely tanul­mánya mélyén fekszik . . . Csak egyszer dobog fel ha­talmasan ember-szive, isten-érzésektől... Csak egy­szer . . . Midőn a 16 éves leányka s a 20 éves ifjú lelkét boncolgatja . . . Ah! mennyi fény, mennyi gyómánttörésü kristály van ebben az ifjú szívben . . . Air! ilyennek gondolta isten az embert, mikor megalkotá . . . De nem minden 16 éves lány-sziv, s nem minden 20 éves férfi-sziv bir ilyen ezeregyóji-bübájjal . . . Az élőt sivatagán is jár-kel a Számum és Sirok­kó ... Az a finom homok, mely a pólusokon az erek­be hat, s megrontja a lelket . . . Azt hiszem, hogy egy embert nem látott, s a szó valódi értelmében sancta simplicitas leheti csak ilyen . . . De van-e ilyen ? . . . Nincs . . . De még más valaki is . : . S mi több: valakik . . . Azt hiszem, hogy csak azok a mély érzésű lé­nyek, a kik lelkében szót van hintve a könyvekből megismert reális-világ misége : . . a kik lelkében szét van hintve az ideális-világ, költők által tanított misé­ge .. . A kiket öröm s gyönyörűség környez, s őriz­tetnek, mint virágházi növény, a kik mégis el tudják képzelni, mi az a mi valóban nyomorúság, s a mi va-

Next

/
Thumbnails
Contents