Ung, 1878. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1878-04-07 / 14. szám
Tizenhatodik évfolyam. 1878. 14. szám. Ungváron, vasárnap, április 7 Az Ung megjelen minden vasárnap. A. »zerkesztöllöz intézendő minden közlemény, mely » lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal: „Jäger Károly örökösei“ könyvnyomdája. Társadalmi és vegyes tartalmú lap. Előfizetési feltételek: egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed évre 1 forint 50 krajezár. Egyes szám ára 12 kr. Hirdetések szintúgy mint előfizetések az Ung kiadó-hivatalába Ungvár, Jäger Károly örökösei könyvnyomdájába kttl- deniők. Az ungvári itözmivelőclósi társulat IsLÖzlönye. Nyilttér soronként 20 krajcár. Előfizetést nyitunls. az társadalmi és vegyes tartalmú hetilapra• Előfizetési ár: negyedéire .......................................1 írt so kr. íéleyre ............................................3 , — „ Kilenc iiöra .......................................4 „ 50 , Ápril 1-én uj évnegyed kezdődvén, figyelmeztetjük azon t. olvasóinkat, kiknek előfizetése lejárt, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. Egyúttal felhívjuk mindazokat, kik a múlt évnegyedre előfizetési dijaikkal hátralékban vannak, azt mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Az előfizetési dijak az „UNG“ kiadó hivatalához küldendők. A párbajról. „Doeeamus rera, ne dum falsa defendimus rera simul amittamus“. Helyezzük magunkat vissza azon korba, midőn még a civilisatio fényes napja nem árasztá jótékony, meleg a élesztő sugarait az emberiségre; midőn ezek még félvadságban élve, a felebaráti szeretetet nem ismerték; helyezzük vissza magunkat azon korba, midőn az erkölcsiség nem volt annyira kifejlődve, vagy elterjedve, hogy az emberek miatta a pillanatnyi kedélyindulatnak nem engedtek volna, hogy azt felebaráti szerétéiből leküzdötték volna, ha ezen korban látjuk azt, hogy az emberek egymást ölték, gyilkolták; akkor ne csodáljuk, mert hisz ez azon kor szellemével nagyon összeférhető. Helyezzük vissza magunkat azon korba, midőn még a vallás tiszta fogalma nem volt elterjedve, azon korba, midőn még a vallás babonahiedelem által megfertőztetve volt; helyezzük vissza magunkat azon korba, midőn az emberiség nem vala még képes a deismus tiszta fogalmát felfogni azon korba, midőn még az emberiség csekély műveltség, csekély képzettséggel birt; ha ezen korban látjuk a tűz» s vizpróbát s a párbajt, akkor ne csodáljuk, mert hisz ez azon kor szellemével nagyon összeférhető. De hogy egy korban, midőn az emberiség a tndomány édes forrásából menthet; egy korban, midőn a civilisatio fényesen fennen ragyog; egy korban, mely szereti magát a humanismüs korának neveztetni; egy korban, mely a balhiedelem, a babona ellen a tudomány éles fegyverével küzd; mondom, hogy egy ily korban dívik a párbaj, hogy egy ily korban két egyén egymás élete után törekszik; ezt nem eléggé csodálhatni; ez nem fér össze a kér szellemével; ennek oka, valamely abnormális viszony, mely ragályos betegség gyanánt társadalmi életünkbe beszivárgott; melynek fejtegetése jelen cikkünk feladata lesz. Mi tulajdonkép a párbaj? Nézzük mi volt régente a párbaj! Midőn az istenfogalom terjedni kezdett, midőn az emberiség belátta, hogy van egy lény, mely az emberiséget rendezi, főleg midőn a papi hatalom terjedni kezdett; érdekükben feküvék, hogy a népeknél egy bizonyos fatalismust terjesszenek; a miért is az ó korban főleg a theokratia divik, — hogy ekkor —• mint a fatalismus kifolyása — elterjedt azon nézet, hogy Isten a bűnöst sújtani fogja; ekkor, mert a párbaj az isteubizalom kifolyása, értelme van. A párbaj régi. Kain és Abel is — mondják, kik a párbajt kiválóan védelmezik — párbajt vívtak. De ki akarná ezt a mai párbajokhoz basoulitani; ezt Haján irigység okozta. Góliát s Dávid szintén vívtak. De e párbajnak szent s nemes célja volt. Itt a nép vérét kímélték. Ha a mai párbaj is az okból vivatnék, hogy a nép vérét kíméljék, akkor nem lehetne ellene szólnunk, mert mint Yeber mondja, ez legbiztosabban az örök békéhez vezetne; de még ekkor is nem helyes volna, mert, ha mint mondottuk a fatalismus kifolyása, akkor is ellene kell küzde- nünk, mert, jaj azon nemzetnek, mely a fata- lismusba sülyedett; ennek vagy elveszni, vagy újonnan születni kell; mindkét esetben temérdek vérnek kell folynia; mert vérből készítik az újonnan születet nemzetek keresztelőjét. Ily újjá születésnek mennek török testvéreink elébe; vajha üdvökre volna! Kérdezzük, mi oka a törökök bajának? Feleletül nyerjük: a fatalismus. A párbaj minden esetre kétes, mert a kimenetel az egyének gyorsaságától, a véletlenségtől függ. Az uralkodók között IX. Károly svéd király s 1Y. Christian dán király voltak az utolsók, kik egymást durva levelekben párbajra hivták. IV. Henrik 7000 kegyelemlevelet állított ki párbaj vivők számára. Szép adat! Hát ha a mai párbajok sta- tistikáját akarnók összeállítani — hasonlítva korunkhoz — biz szép adatokat nyernénk, mely szép fényt vetne társadalmi életünkre. A rómaiak s görögök nem ismerték a párbajt s mégis mennyi honfi — mennyi férfi erényt látunk e népeknél; bár hasonlók volnánk hoz- zájok !! Mi a párbaj mai napság? Fennen hirdetik, hogy becsületben! dolog!! Szép becsület, valakinek életét kockára tenni, valakinek nejét özvegygyé, gyermekeit árvákká vagy jobb esetben valakit ép testétől megfosztani. Ne mondják ellenvetésül, hogy amennyiben a kihívott, annyiban a kihívó élete is veszélyben forog. De minő joggal tesszük saját életünket kockára, minő jognál fogva teszünk egy életet kockára, mely első sorban a hazáé; — honfi erény, honfi becsület ez? És miért tesszük ezt, mert tán valaki más nézeten van, mint mi, vagy mert tán nyíltan mert szólni, száz esetben kilencvenkilenc eset van arra, hogy a párbaj oly dolgokért vivatik, melyek fölött, ha higgadt ésszel gondolkodunk, önmagunkat kinevetjük. Ha a kihívott bűnös, akkor sújtsa őt a törvény keze, mely mindenkit védő büntető karjába fogad, ha nem az, minő joggal kockázzuk életét? Ez a becsület téves — ferde felfogása, esztelenség. Ne mondják, hogy ezt előttünk már sokan mondották; az igazság, bár ismételtessék is, értékéből mit sem vészit. De térjünk át, s kutassuk mi oka annak, hogy a párbaj mai napság oly annyira divik. Egy korban, hogy divik, mely magát az Istenségtől emancipálta, tehát az istenbeni bizalomnak absolute nem tulajdoníthatni, — egy korban, mely magát a humanismus korának csuioltatja; egy korban, melyben atheismus szokássá vált; egy korban, melyben a darrinismust annyira hirdetik azok, kik azt félreértették; egy korban, melyben oly egyének, kiknek a bölcsészeiről fogalmuk sincs, a materialismusról szólnak; szóval, hogy egy korban, melyben a matériát mindennek tartják a párbaj annyira terjed; ez feltűnő, ennek egy különös okának kell lennie. Nyíltan fogunk szólni, nem fogunk szépitni a dolgon. A párbaj ezelőtt egy kiváltságos osztálynak — az aristokratiának mintegy kizárólagos birtokát képezte — azért mondhatta Veber, hogy a párbajnak egyedüli haszna abbau áll, hogy az aristokratiát kevesbíti, Ez osztályt, bár látszólag, s elég helytelenül küzdenek is ellene, akarják utánozni, s az aris- tokraták ez által akarják nemességüket — az általános fogalomba véve a szót — mutatni. Tehát nem más, mint az utánzatvágy, a nagy* ravágyás, a látszani akarás vezérli azon egyéneket, kiknek a becsületről oly originális fogalmuk van a küzdtérre, a tetszeni akarás adja a fegyvert kezükké. Ha kutatnók a felhozott okokat, akkor azt találnék, hogy legtöbb esetben oly indokok azok, melyeket higgadt meggondolás után a vívók maguk is nevetségesnek találnak. A párbaj ellen legtöbbet tehetne a társadalom maga, mely azokat a kárt okozó Don Qui- chotteket úgy tekintené, mint nézi azokat, kik többre tartják magukat, mint a mik tnlajdonké- pen, ha utasítaná őket a hova valók — őrizet aljL vagy a —■tébolydába. Z. K. — Pénzügyministeri körrendelet. Az ügyvédeknek mint csődügjekben kijelölt perügyelőknek és tömeggondnokoknak, e minőségben élvezett dijaik megadóztatását illetőleg követendő eljárás tárgyában a m. kir. pénzügyminister a következő körrendeletét intézte valamennyi adófelüeyelőhöz : „Azon gyakrabban felmerült tapasztalás alkalmából, hogy az ügyvédeknek, mint csődügyekben kijelölt perügyelőknek és tömeggondnokoknak e minőségben élvezett dijaik, melyeknek megállapításáról, a magyar királyi igazságügyministernek 1875. évi September 7-én 14.088 az. a. az összes e. f. kir. törvényszékekhez intézett körrendeleté folytán az illető pénzügyi hatóságok esetről-esetre érteailendők, némely adókivetési közegek részéről, az illető ügyvédek keresetének megadóztatása mellett helytelenül elkülönítve is, és pedig a kimuta- tott egész összeg után, minden tekintet nélkül a kérdéses tömeggondnoki teendők ellátásával járó kiadá- sokra, III. oszályu keresetadóval megrovatnak, — a törvény rendeletének megfelelő s egyöntetű jövőbeli eljárás biztosítása céljából szükségesnek találom a következő tudomás és alkalmazkodás végett kijelenteni» Kétséget nem szenvedhet, hogy a kérdéses perügyelői és tömeggondnoki dijak egyes ügyvédeknél jövedelmi forrást, és ennélfogva azok általános keresetének megadóztatásánál, illetőleg az adó mérvének megállapításánál mindenesetre tekintetbe veendő tényezőt képeznek, — azonban mint az ügyvédi gyakorlatból folyó jövedelmek, sem külön üzleti jövedelmet sem állandó fizetést nem képviselnek, tehát a keresetadónak sem III., sem IV. osztálya szerint leendő elkülönített adóztatásnak tárgyát nem képezhetik, hanem mint az adóemelésre mérvadó befolyást gyakorló tényezők, természetesen az illető dijakkal járó s kellőképen beigazolt kiadások levonása mellett, az illető ügyvédek III. osztályú keresetadójának megállapításánál figyelembe veendők. Önkényt is értetik egyébiránt, hogy a feunebbi eljárás csak az ügyvédek, mint perügyelők és tömeggondnokok adójának megállapításánál, de teljességgel nem alkalmazható azon esetekben, melyekben nem ügyvédek, hanem más állással és foglalkozással biró egyének viselnek tömeggondnokságot, miután ezen esetekben az e minőségben nyert dijak külön foglalkozásból eredőknek lévén tekintendők, azok külön keresetadóval leendő megadóztatást is igényelnek.“ — A bélyeg és illetéki szabályok némely határozatainak módosításáról szóló törvényjavaslatot a ház mai ülésében terjeszté be a pénzügy- minister. Ausztriában tudvalevőleg a váltókra főleg mérvadó I. bélyegilletéki fokozat egy ötöddel lejebb szállíttatott, szükségessé vált tehát nálunk is a leszállítás, nehogy az Ausztriával élénk kereskedelmi ösz- szeköttetésben lévő cégek üzletforgalmaikat akként rendezzék be, hogy összes váltóikat jövőben csupán Becsből, vagy Magyarországon kivül eső más helyről keltezzék, s ez által a magyar kincstár bélyegjoYQ- deltáét csorbítsák.
