Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1938-12-25 / 292. szám

1938 december 25 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 9 %/lm iról az elsárgult föliánsok mesélnek Érdekes epizódok a régi Békéscsabáról (A Ö. K. tudósítója jelenti) Békéscsaba nem az a város, mely a mult, a hagyományok íratlan törvényei alapján épült fel, mi nem tudunk büszkélkedni ezeréves emlékekkel, legendás történelmi alakokkal, hiába rokonhangzású a név a nagy Attila kevésbé szerencséskezü utódjával, ilt nem hogy a hunok, de még a honalapító magyarság élete körülményeinek sincs tiszédes jele, sót a lóformán már újkorba eső százötven éves iörök hódoltság vérzivataros ideiéből sem maradt vissza a kései utcdok számc'a semmi, de semmi, egyszerűen azért, mert ez a vidék akkoriban teljességgel elnéple'enedett. Mii aránylagos Uj'eítségünket is in kább olyan körülménynek, a trianoni békeparancsnak köszönhet jük, amely haiárvárossá emeli bennünket s melynek kegyetlen rendelkezései következtében mi lennénk hivatottak Arad és Nagyvárad szerepét betölteni. Mindezek ellenére is jól esik olykor-olykor visszanézni a múltba, mely, ha nem Is dicsőségteljes, mégis a mienk minden felemelő és kevésbé felemelő történésével együtt, erőt és tanulságot tudunk meríteni belőle — ahogy a példabeszéd mondja — a jövő kü:delmeihez. Az ünnep csendje alkalmasnak látszik arra, hogy egu pár régi dolgot felelevenítsünk. Előrebocsátjuk azonban, hogy még tévedés bői sem akarunk forrásmunka lenni, minden különösebb rendszer figyelembevétele és következetesség nélkül, csaknem önkényesen, a javíthatatlan újságíró gondolkodásával most is csak az érdekességet karestük. Íme tehát a „történelmi riport" : A KOLERAJÁRVÁNY HÁROMEZER HALOTTJA Több mint száz ívvel ezelőíl, 1830 —31 ben száguldott vigig az országon es a siörnyü betegség, amely ellen sehogysa tudlak védakegni s amely ugyancsak megsuhogtatta a ha ál félelmetes ka szóját. E'mondha'juk róla, amit Caesarról jejyseU fel a fámo, hogy jött, láloit és győzött, mt i ahol ersk felütötte fejéi, mindanült tia dalmat, kétségbeesést okc.:otl, pusztulást vont maga után. A nagy járvőny nem kímélte meg az akkor húszezer lakosú Békéscsabát sem. A gyiikos kór pár hónapos aratása alatt 3000 csabai lélek vált meg földi porhüvelyétől, tehát 15 scásalék, ami ijesstően rí"y szám. Persze a község nem vvolt, nem is lehetett felkészülve a hatalmas arányú temetkezésre s kénytelen volt jóformán egyik napról a másikra uj területeket kijelölni erre a célra. A mai Széchenyi-liget elülső réssé volt a •írkr.t, de mikor a járvány óriási i arányokat öltött, a kórház telkén, a mai Réthy-ucca és liget egész területén, erre is arra is gyorsan szaporodtak a szomorú hantok. A jf-vány végeztével e* említett terület telve volt. itt aludta álmát h^ omr "er jobb sorsra érdemes <elődünk. A pusztulás méreteire különben az jellemző. hogy a mai litjet köaapaíáján kösös sírba te maikeziek, ezt je!ö í az a kő, mily! a jáUtódomb me'lett, egy nö vényágy kösapéban, a sűrűben lehat megtalálni. Ha már itt iartu.ik, emli'sü'í meg azt is, hogy m^át a dombot a hatvanas évak darakén emalték, amikor a t imatőt parkosították és ligetet varázsoltak belőle s a rendezés során e'ők ült csontok gyüjteményébő' kv' kezelt a „magaslat", ehjl nyaranta oly jó! tudják érazni maautat az apróságok. Egyébkánt a ko'rrajárvériy elleni védaUezés lényegét, a tökélat i elszigetelést már akkor is ismerték, de valőssinüleg nam hajtották helyesen végre A jár vány tovaterjedésének megakadályozására „kormánybistos" is volt kí} ve akit magyai fizikusnik nevesteli, ő küldte teljhatalommal a védíkezésra vonatkozó randelatekst a köeséghaz. AZ ÉLŐVIZCSATORNA MÁSFÉLSZÁZ ÉVE I t folydogál a 1-' ak között ciendasen, szinte é i em vesz8iu<, oly termész tea, p^dig ha megfon'o'ju'r, r^m is olysri régi a mi ciabai Körösünk, az É ővizciatoma." A ig több, mint másfélszáz évas. Tu'ajdonképpen ez i) Köröjmeder, da a víznek egyáltalán nem volt lef^'vása, crért hetár o:l a község 1780 körül a kibőv. ől, illetőleg mélyitésrő

1, amit t. nunka k etében hajtottak v,.;re, tehát mindenkinek meg kelleti fjgni az usó , vagy kapa nyéll, vagy maga helyett munkaerőt kalléit küída.il (ahogy ez elvii. ; ma is fannál ). Gyufától a Vészei hídig a természetes mader (Ho!l Körös ÓÉ) ősidőktől fogva m. :volt, igy a csal i halárban fo'yt a munkr melynek nem ia ti.kolt célját abban jelölték meg, hogy frilóllitanak majd egy vizi malmot, ahol a lakosság aokkal olcsóban őröltethetett volna. A malomjog ugyan akkc.iban a földesúré volt (a kérdéses időben Haruckern Fírenc, aki a gyu'ai v* ban lakott), ennek átvételére gondoltak, de a terv sammivé vált, mert a viz sodra a munkálatok I .fejez*' ulán r >m volt annyira c ős, amennyire ez a malom üzem benta.

,.cr*:hoz szükséges lett volna. S"'-.ötven év tehát elmúlt rnélkül, hogy az Eíővie-c torna eredeti rendeltetéséhez híven malomk eket hajtott volna, da anynyi hasznunk mégis van belőle, hogy most legalább baszélhetünk hajózhatóvá tételéről .. . AMIKOR A NAGYTEMPLOMOT ÉPÍTETTÉK B ikésciaba két evangélikus temp'omának is külön története van. A kistemplom a régebbi, csaknem egyidős magával a várossal, amint ez helyénvaló is. Középső hajója, amelynek helyén azelőtt csupán primitív imaház volt, 1745 ben épült, majd, amikor a hívek megsokasodtak, 1796 ban elkészültek a szárnyak is. Kösben azonban 1777-ben mőr falépült a torony, m?ly körb?fu'.ó erkélyével éa ar. épülethez képaal aránylagos magasságával a török minaretekre emlékeztet, bór e««k aojtkalia kar caubbak; az 1778 as évszám is kétséget kizáróan bizonyítja, ho^y ez a forma c upán véletlenség. (Egyébként a megyében valami kor vo't ké', lörök időkből visszamér idt minaret: Siarvaaon és Gyulán.) A nagytemp'om építését az 18CD as évek elején határozták el és a munkához 1807 ban fogtak hozzá. Még az éoitéa Keadeléné! larloltak. amikor 1812 ben az a 220 0J0 fo rin

f, ami! a munkálatokra szántak, a devalváció kövelkezlében teljességgel el értéktelenedett. Igy csak nyolc év mu'va fejetlék ba az építkezést nagy anyagi nehézségek ulán s asóla áll a templom, mely az ország egyik legjellegzetesebb barokk sliluíu műemléke és jelenleg legnagyobb evangélikus szentélye, malyn*k épitáse mai pániban riégv és félmillió pingől eméizlhetelt fel. »A VASÚT MIATT ÖSSZEDŐLNEK A HÁZAK« Erdekea és elterjedt hiedelem az, hogy Békéicjaba mai fejlettségét f5leg annak a képviselőtestületi határozatnak köszönheti, amely kérte, hogy a budapastaradi vasu'vonal érintsa a közsé get. Pedig a való tényállás nam egészen er. A budapast aradi vonal a 60 as évek elején, az abe-o'u'.iamus korában épült, amikor nem lu'sokat ad ak az önkor n.ány tok véleményéré. A cél különben is az volt, hogy a mér S-olnokig meglévő vonatat Aradig meghosszabbítsák — a legegyenassbb útvonalon. Igy történt, hogy Bikéscsabát is számításba vették a vaíutépitő mérnökök, da emellett megkérd ték a községet, adja-e hozzájárulását ezekhez a munkálatokhoz. Békéscsaba nem lett ellenvetést az építéssel kapcsolatban, nnnál inkább azonban B'kéa és G/ula, melyek kifíjezésre juttatták aggodalmukat, hogy „a vasút robogása következtében előálló rengés miatt összedőlnek a házak." Igy vélték akkor, de már amikor 15—20 évvel később a nagyvárad—szeged—fiumei vasulvonal megépítésének tervével foglalkoztak, a környékbeli közületek nagy harcokat vivtak, hogy őket is érintse a „büizke vasparipá"-vá nemesedett ijesztő és rombo'ó szörnyeteg. Békéscsaba azonban felülóllt ezeken a harco kon, első pillanattól kezdve nem volt vitás, ho :y a két vonalnak itt kell kereszteznie egymást. HATALMAS ROBBANÁS, FALOMLÁS, ÉG A MALOM . . . Ecerkilencszázticenöt márciust írlak akkor. Hatodika volt, ssombat. Nyirkos, csaknem télies este, a háborús takarékossági szellem előírása szerint nem túlságosan kivilágított községben már igencsak néptelenek voltak as uccák. Hat óra elmullotl, amikor hatalmas detonáció rázta meg a levegőeget. Az itthor.élők, akik eddig c*ak a szűkszavú ujságjalentések alapján ismerték a háború szörnyűségeit, első pillanatban bizonyára ellenségre támadást sejtetlek s amikor felocsúdva as aL

1 lakhoz, kapuhos bátorkodtak, megdöbbenéssel állapították meg. hogy Egésa Békéscsabán híre jár már annak, hogy bőröndöt, retikült, pénztárcát olción, jót SALAHIO N bőrördönmeaternél ódnak Békéscsaba, Andrássy-ut 17 „CSABA" Hiteliroda bevásárlási helye! kigyu'Iedt éa egelcsapkodó, félelmeles lángokkal ég a Rosenlhalmnlom. Soha akkora lüz nem volt még Békéscsabán (ne is legyen) AB oltási munkálatok azonnali ma-ikezdéaa aemmit sam ért, a rőt lángok bevilágították az egéa?, nagykiterjedésű község \ da j5l látták a környeső falvakban ia, hozv valami lörtént Békéscsabán. Rosenthal Adolf, a malom lu'sjdonosa aznap este jött haza Budapesről. Már Mezőberény előtt észrevette, hogy az ég alja fallünően p'ros 8 a berényi állomáson hallotta — a vészhir gyorsan terjed —, hogy a malom áll lángokban . . . Akkor éjszaka az épület környékén lévő uccák lakói nem igen hunyták le szemüke* A tűzoltóság éa a kirendelt katonaság ereje megfeszítésével d'1gorotl. hogy mentse, ami mentbelő. Ziákokat. teli liszttel hatalmas halmokban raktak egymásra a malom előtt, aőt a főtéren is, de rengeteg huia odaégett s hetekig füstölgőd, kesernyés szaga padig még hónapok rau'va is érezhető volt. A vizsgálat megállapítása a se rint a tű i a koptatóban keletkeselt. Akkoriban — háború vo't — árpát meg kukoricát őröltek s a maglévő gépek erre nam bizonyultak teljesen alkalmasnak. Igy történt, hogy az árpa finom részeiből. melyek robbanó anyagok, a hómonógép smir«liköíenyéban szikrák keletkeztek 8 előállott a hatalmas detonáció, melynek következtében csekély 24 négyzetméter fal omlott öjsze egyszeriben.. Éjfélig oly irtózatos munkát végzett a lüz, hogy csak a ctupass falak maradtak mag, a vasoszlopok a földön haveriek. A legna gyobb baj az volt, hogy a vízvezeték csövek elszakadtak, igy az oltásnál sok nehézség állt elő. Egyetlen szerencse az volt a szerencsétlenségben, hogy mmdőssze ketten sérültek meg> az egyik munkás közülük ma is éjjeli őr a malomban. Az újjáépítés munkája aiánylrg gyors volt. A puszta falakat az első emeletig bontották le, da különben augusalusban szerény keretek kösött megkezdődött a vámőrlés, decamber végére ped'g már késien állt az uj malom, amely asóta is dolgozik. * * • Visszafelé lapoztunk jónéhányat Kilo könyvében. Az a pár durva vázlat is. amelyet fentebb kiragad' tunk a mult kődéből, bizonyiije hogy ennek a városnak a népe mindig törekvő és szorgalmas volt, megértette az idők szavát és amit csak tudóit, mindent megtett fejlődése és előrehaladása érdekében. Ez a tanu'ság s szeretnénk remélni, hogy az eddigi szempontok érvényesülni fognak ezután is. (fl- f.)