Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1938-12-25 / 292. szám

BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1938 december 688 HOV Eeta: Luszftigg 6éia (Az engol újságok jelenlik : A Gossisdat isméi a forga'oinba hozta Csehov összes müveit harmincmillió példányban.) Harminc éve pihen Livádia balssamos ölén, Simferopol orlhodox iemelőjánek valamelyik süppedő hantjának elaüa. Nem messsi onnan, ehol Vörösmarty as őr hiíái képzelte. Ním messzi onnan, hol Siva végetlen fövényén lenkadoE a r

;ap s r csöndes Aral-tónak zaj nélkül nyugszanak é'jei. PiHen, mentesülve a kételytől, mer t ;sülve az időtől, amely nyomtalanul szállót; el föiöite. Mert talán ő. Anloni Mihéjlovics Csehov, az egyetlen, akihez nem ért s nem fért a penérjr. Sorta elavulíak, sorra elfakullak rneliőla a leghíresebbek. Björnson, Ibsen, Gorkij, Maeterlinck, Sirind berg, valamennyien tuiti quanti elfotzlotlek a sötélbe. Egyes egye dűl Csehov bizonyult élló csillag' nak, UÍV, ahogyan azt öreg ba tó'ia : Tolsztoj megjövendölte. Pedig akkor jött, amikor mér csak gyéren pislákolt ass orosss regényirodalom kanóca. Epigonok leplek be a vésárpiacoi, csupa olyanok, akik apránként elhrdál' "k a nagy örökséget. Csefiouoi holmi epigonnak nézte « kii tika, amikor falbukkant. Megtévesztette ugyanis ez okoiekat psldáiien egysaerüsése, hang^zílelésének oekonomiöja. Jsupasz ezavai mögött a legtöbben as ürességet érezték. DJ c*ak azért ereziék ütesnek, me?t hangsúly nélkül beszéit. Nam deklamált, nem f jriiurásott. Csöndesen adta elő, ami a lelkét nyomta. Néhol el is harapta a **ó', vagy a bajuszaba dörmögte. Folyton nyugodt, vaay legalább folyton annak látszik. Mennél duilabb és fsiindultabb belül, annál redőtíenebb kivül. Mennél hangosabban kalapál a bzivo, annál halkabban lejtenek mondatai. Ebben a görögök hü séges tanitványa. Aristotelesé és Longinosé, akiit a * iróra a szürke egyhangúságot parancsolják burok gyanánt. Képes, nagyon is kép?s, amire a legnagyobbak is nagyon képtelenek a pörögök óta t a cet rangokat föléldozni a lényegért e mezítelenre vetkőztetni n dolgokat. Példának okáér'. Hányan próbálták a kymei énekes nyomán a vihart Mrnil Gondoljunk csak alegnsgyobbakra, Vergiliusra, Shakespearere! Micsoda sceneriát alkalmaz eme?, is, amas ia I As egyik Aeneis IV. énekéban, a métik Lear fenyérjelenetében. Csak uiy hemzsegnek náluk a cifrábbnál cifrább, a sallengosnál eallangopnbb bombRSÉtok és epühstonok. Csehov viifont ? Balfelől — irja egyik remekbe készült novellájában — balfelől, mintha kénes gyufát dörzsölnének véai» a mennybolton, egy eépadí csillámfonál foszforeszkált. majd hirtelen sercenéeeel kilobbant. Mintha a távolban valaki bádogtetőn szaladgált volna. Valószínűleg mezitláb lehetett, mert a bádog süketen zörgött. — Milyen egyszerű és milyen frapáns ez a jelentés 1 KineK jutott valaha bárkinek is eazéba a villámlást kénea gyufához, a mennydörgést bádogtetőn gfsladéshoz hasonlítani? Ei »lve«mi eprével mea ezrével akadt Csehovnál. Tolsztoj elragadtatva ecío'ta fal Gorkijnak ez i'yenfajta metaforákat. Az estéli puszta fázósan lapul mag, akár a zsidócíkák prémes kafténukban. A hold : vidékies 1 A csillagok vadonatúj kopejkákhoz hasonlítanak, a nyírfák fistel és sudár kisasszonykákhos, a falhők nyitott ollókhoz. A juliu i éjszaka magánosriaában unatkozva, émelyegve skálázik a f jiembe. Az orosz élet minden parányi részlete visssa'ükröiik ezekl n n semmiségekben. Mintha valami Dsmiurgos arra rendelte volna a tüdőbajos Csehovot, hogy az u'olsó pillanatban megörökítse a vele együtt halálba készülő c4ri birodalmai. Jószagu illatok csapnak ki soraiból, a pitypangé, a fodormentáé, a nórcisszusé, olyan vrájoké, amelyek a D.iyesztar 8 a Volga-menti apró falvakban bőven nyiladoznak. Da ki csap beiőlűk a rothadás szaga is, ami a sokéi? bezárt ládafiákban gyöl össze. Fura egy almériom ez 1 Mindent, as illatokat, a képeket befödi, betemeti az orosz nyavalya az unalom. Az unalom, amely Anyegint a bűnbe hajtja ! í és Pecsorint, Lermotov hősét az | öngyilkosságba kergati. Az a mini d^ní ieayügöző unalom, amelyben , ' Oblonov örökre elsüppfsd, amely | Raszkolnyikov kezébe baltát nyjm s Andrei hercsget Auslerütz c<ata mezején émalyiíi. Az unalom, a csüggetegsésr — Szenf Ágostonnal szólva a passió morosa — az a szenvedély, amely Csehov hőseit és müveil élha'ja. A poatakociisi n bakon, B járá*i orvost a rendelőjében, a minisztert a párnázott szobájában, a forradalmárt, aki a miniszter életére tör, a gimnazistát, okit az osstályból kicsaplak, az öregedő professzort, aki as élet céltalansága miatt golyót röpit az agyába, a viiáki primadonnát, aki — halálát gyorsítandó — a szifiliszhez menekül, szóval Csehov összes figuráit, a nemeseket, a gonoszokat, as okosakat s a babákat mindet egyaránt, a síerancíéaeket s a szeranc tétleneket, aké-milyen korhoz, ranghoz, osstályhoz tartoznik is, egy bélyeg jellemzi: fürödnek, kéjjel fürödnek ez unalomban » belé is fulladnak. Ak*'hová veti pillantását Cseho'j, nagy váró sokba, kicsiny f íl vakba, p^lo iákba avagy galyibákba. mindenütt olt l^tja B

z unalom DÓkfonalsit. Einw, üe

r delicat — rengette Biudelaire is. Ande Baudelairenél aa unalmat mihamar fölváltja aa ex ásis, ainii egyeseknek a házi?, másoknak a '•-ailés ny\JÍt. Csehovnál nincsen alibi. — Öi nen hisa a lélek halhatatlanságában — veti oda egyik regényében a pDstamester a járási orvodnak. Ndm kedves Michail Avirianics, n«m hiszek án nincien semmi okom, hogy higyjek benne. Sajna. C°ehoo nemCíak a lélek halhatatlanságában nem hitt, da nem hitt a tudományban sem, abban a hamis bálványban, amit a huszadik ssé%ad vakul imádott. A hirea profssszor, az Unalmas történetnek címzett regény főszereplője, Csehov alteregója, ekként morfondérozik. A halál nemsokára eljön értem s magával ragad. Eszei az igazsággal, a s egyetlen biztos igazsággal szenban mit érnek azok a bizonytalan igaz?4qok, amiket a tudomány elém tálal ? Elhiszem, a tudomány segítségével majdan netán lebírjuk a természetet. Di a tudomány nem birja le soha a halálfélelmet. Mert nincsen bö'cassség, amely a halállal kibí'sitené a gyáva s esendő emberi. Eijo — a ludomány is haszontalan. Ez a nihil ásit felénk Csehovból szüntelen. A novelláiból épugy. mint a regényeibő'. Legfőként ezonban a darabjaiból. Ugy gondolom — elmélkedik az egyik leány a Három nővérben — ugy gondolom, hogy az embernek föltétlenül kell valamiben hinnie, avagy legalább igyekeznie kell valami hitst, szerezni. Enélkül r- élet ürex E'ni s nem tudni, miért vándorolnak a darvak, miért születnek a gye mekek s miért ragyognak az éjen a csillagok 1 Tudnunk kellenne, miért élünk, mert, ha nen tudjuk e»t as egy kicsiségei, akkor minden csak ostobaság és b^szontalanság 1 A bökkenő az. hogy Csehoo szerint nem tudjuk és nem is fogjuk soha tudni. Vagyis Csehov szerint eo ípso minden csak os iobaság és minden csak haszontalanság. Mester 1 — kéri zokogva az orvosnő a hires professzort, alias Csehovot, az Unalmas történetben. — Itt a halálos ágyon, a BAKÓ JÓZSEF VERS

E: Keresztvanahomlokomon TU év a is karácsony volt. Sohsem nézett a hold szebben. A csillagok ép úgy égtek. Én vívódtam, vezekeltem Csendben. Cellám fehér, mint künn a h5. Falának csak egy árnya vol', Szána'masabb emberárnyat Karácsonykor még nem rajzolt A hold, Valahol ép csengetyűítek. Vágyón néztem át a rácson. Sóhajtól am : sz.'gény anyám I Azért van hát a karácsony : Fájjon ? Szabadítóbb vóróbb hittel Nem dőltek még ab'ak écirn. Hiába Hrt kérő szemem. Gyötr dések éjiszakája Várta. Addig néztem hazafelé : Kereszt tüzelt homlokomon, Börtönrácstól nyomolt kereszt. ' Aíóta büszkén hordozom : Sorsom. Nem látható, de én érzem S vele mintha bátrebb lennék. Tiz éve, hogy karácsony volt Homlokomon keserves szép Je'kép. halál örvényében fohászkodom O ihöz, aa egv i«as I iten nevében, világosítson fal az élet céljáról 1 — Mit mondhatok én ? — válásitól o nagy fanár —nem mondhatok semmit, mert nem tudok semmit. Ücesan tértem meg a vándorláseimból. — Segítsen rsj'hm 1 Ö í voU atyám helyett atyám, gyámo'ó^, ?*tépom, egyetlen barátom. Hisz Ö í okoa is, müveit ia és sokáig elt. Valamennyiünk mestere 1 Mondja, mii iartsak az élet felől és mit t»gyek ? A professzor hallgat egyideig s megszólal: — Jó lelkiismerettel mondhatom: soha nem ludlam meg semmit I íme, Csehov utolsó szava, hiteles fülbegyónésa 1 Az, amit Goya vigyorogva rajsolt a sírhantok fölébe i Nada, semmi és megin) semmi az egész I E'.ekulán igazán nem érijük a Síovjeluniót. Vájjon mit akar a nihilistától. Avagy talán ugy érzi, közéig a vég s jó ilyenkor a naflalin ? Ha es az eset, jobb naftaiint Csehovnál igazán nem találhatott. Karácsonyi vasar Kész divatos öltöny remek szabással P 34.— Fekete télikabát . 48.— Fekete öltöny 48.— Rövid bekecs opozon gallérral 55.— Hosszubunda la 160.— Lengyelke la 65.— Női rövidbunda 30.— Női hosszubunda 50.— Irimy <• Oliáry női és férfi konfakció osztály, Andrássy-ut