Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1938-11-13 / 257. szám

4 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1938 november 6 2 Beszélnek a társadalom mostoha gyermekei Nehéz más ember szakállára jövőt építeni... I A társadalomnak min•4 I dig voltak mostoha gyer mekei, akikkel nem tö* I rődik senki, vagy ha I valahova el mennek, nem átják őket szívesen. Vannak olyanok is, akiket szívesen látnak, de mégsem hagyják élni. Ezekről a mostoha gyerekekről számolunk be az alábbiakban. Eteknek az embereknek léte vagy nem léte a társadalom gavallériájára, vagy váratlan szerencsére van felépítve, soha nem tudják, milyen eredményt hoc a holnapi nap. Vannak ezek között as emberek között olyanok, akiken egyszerű munkabérrendeséssel lehetne segíteni, de vannak olyanok is, akikre a munkabér rendezést belátható időn belül nem terjesztik ki, esek talón egyelőre valamivel tcbb megértéssel is beérnék. Ai ismerősöm derék és jó megjelenésű fiatalember, ugy tudom, hogy szép reményekkel fejezte be tanulmányait. Nem indult túlzott reményekkel az életnek és éppen ezért a munkára fektette a fő súlyt, nem vá logatott. Megragadta az első al' kaimat a pénzszerzésre. Igy leit biztosítási ügynök és lapelőfizetésgyüjtő. Először a rokonait biztosította be, őket fizettette elő kü lönböző lapokra, aztán akadt egy két idegen is eleinte, aki megkötötte a szerződést, azután egyre kevesebb „ügyfél" akadt. A napokban a következőket mondotta nekem ismerősöm: — Akarja látni kérem, hogy mi az élet, kisérjen el egy akvizíciós körulamon. Meg akartam mondani neki. hogy valamit már én is ízleltem belőle egykor, de mivel biztosítási ügynök mé* nem voltam, vállalkoztam a kísérletre. Uíunk első állomása az úgynevezett „könnyebb ügy" volt. Ugyanis ezen a helyen már megindultak a tárgyalások. Némi szerencsénk volt. mert jó időben érkeztünk, mirui a két házastárs odahaza volt. — Ajaj, hát maguktól sohasem lehet szabadulni — ezzel fogadott. Az ismerősöm felhívta a figyelmét arra, hogy a kötés mór csaknem készen van, mert hiszen erre az ügyfél komoly ígéretet adott és mőskülönben a világért sem akarja zavarni, de az üzletkötés, amely egyébként az ügyfél érdeke, már kész és jelenleg már csak jelentéktelen részletekről van szó, amelyeket igazán nem nehéz áthidalni. csupán arra van szükség, hogy as ember lássa be, hogy csak magának és családjának tesz jót, ha az üzletet megköti. Hát az ügyfái nem akarta ezt egyelőre belátni és kijelentette, hogy ö annak idején nem lett komoly ígéretet, csupán azt jelentette ki, hogy majd gondolkozni fog a dolgokon s ez még nem jelent kötelezettséget. Azt azonban megígérte, hogy ha meggondolná a dolgot, akkor beszól as intézethez és feltétlenül hivatkozni fog arra. hogy izé ur meggyőző érvelésére határozta el magát a dologra. Végül még hozzám is volt néhánv szava. — Hál bizony nem a legkönnyebb pályát választotta maga is barátom, no de a fiatalságban van még kitartás, no Isten áldja as urakat. Iimerősöm odakint elkeseredetten fakadt ki: — Ennyit ér egy „komoly" ígéret. Sosem fog jelentkezni. Hi*yje el. sokkal jobb lenne, ha esek az emberek nyíltan és őszintén magmondanák: nem csinálom. Az em>

er leg

alább nem remél. Lapokra előfizettetni sem 3

a legkönnyebb dolog, szinte nehéz elválasztani a biztosítástól. Mind a kettő hallatára borsódzik az emberek háta. E« is egy „könnyebb" esel volt. A szeretetteljes fogadtatás ro< koni látogatásra emlékeztetett, még abban is hasonlított egymáshoz a kettő, hogy ebben is olyan kevés volt az őszinleség, mini egy rokoni lálogatős nyőjasságában. — Sjjaos kedves uraim a helyzet nem vőltozott. Kénytelen vagyok mindent leépíteni s természetesen nem fizethetek elő az említett lapra. Egyébként mindig saivesen látom az urakat és remélem, ho^y a viszonyok majd csak megváltoznak. Csurgott róla a szeretetteljesség búcsúzáskor megszorította a ke zünket és mindabban az volt a legszörnyűbb: mi tudtuk, hogy egy szava sem igaz. Eay másik helyen már eredményt értünk el. Kereskedő volt az illető. Kijelentette, hogy szereti azt a bizonyos hetilapot, de csak havonként tud fizetni. Amikor ismerősöm megcsinálta a kötést, mé« meg i» köszönte. Érdekea dolog ju'ot! az eszembe. Árvái Jenő ék Csilla István-tér 8. Tűzifa S hasáb, vágott, apritott minden minőségben és fajiéban Szén S különböző fűtőértékű Koksz S óbudai és pécsi Brikett s tatai Faszén S retorta, romín és jugoszláv minden mennyiséget házhoz szállítunk. Bizalom hiteliroda. Tüzelőanyag és Árukereskedelmi Kft. iroda : Ferenc József tér 18. sz. telefon : 225. telep : Andrássy-ut 54. sz. a. Vájjon kereskedőnek kell e lenni ahhoz, hogy több megértést tanúsíthasson. E*y másik helyen barátságos arcú ember nyílott nekünk ajtót. Mindjárt kijelentette, hogy semmilyen üzletkötésbe nem megy bele, mert amire neki szüksége volt. azt elintéztető, de nem muszáj sietni, mert mint mondotta, ő az ügynökben is emberi lát. Derék ember, gondoltuk mind a ketten és tovább mentünk. — Nehéz kenyér ez — mondotta ismerősöm, amikor elköszöntem tőle — csak legalőbb embert látnának az ügynökben is. 0 középkorú ember, a piacon harisnyát is szokott árulni. Most bajban van, meri nincsen üzlete és miniszteri rendelet szerint bizonyos idő múlva csak as árusíthat a vásárokon valamint a piacokon, akinek nyilt üzlete van. Alig tengődik, üzlete előreláthatólag sose lesz. Panaszkodik. — Kérem, tessék megírni, hogy alig tudunk megélni. Előfordul, hogv hetekig vagyunk távol és amikor egy ilyen vásári körútról hazaérünk, akkor alig marad meg valnmi a költségeken kivül. E'gondolkozik. Mintha azon tűnődne, vájjon érdemes-e panaszkodni. Kopott tavaszi felöltőben van, összébb húzza a nyakát s azután keserű mosollyal mondja i — Majd csak lesz valahogy. Vevő lép a standhoz, fiatal parasztíeány. Selyemharisnyát kér. Egész jó minőségűt. Könnyű vevő, két pengőt fizet egy harisnyáért, hogy milyen minőségű volt, azt nem tudom. Ujabb vevők érkeznek, két nagykendős asszony. Hosszasan alkudoznak, vesznek is valamit. Amikor elmennek, a kereskedő összerámol egy kicsit. Keres valamit, arca elsőpad, ká romkodik. Egyelőre ciak magőnak mondja — elloptők. Majd felém fordul: — Látta azt a két asszonyi, egy negyed tucat flórharisnyét lop'ak el. Csodólkozom, meri én is oda néztem és semmit sem vettem észre, igaz, hogy a két nagy kendő minden látnivalót eltakart előlem. — Hát ez a mi életünk, egy könnyű vevő, másik kettő még könnyebb és ez elviszi az egyheti hsassnot. Tessék elhinni, szívesen foglalkoznék valami mással, de mondja meg uram, mivel? Nem tudtam neki választ adni. Kellemes modorú fiatal5

ember vette pártfogás alá az arcomat, a fülem tövélől az orrom he—— gyéig beszappanozott. Azonban smig ez megtörtént, addig sok mindenről lehetett beszélgetni és mivel ezen a napon a rögzítetten egzisztenciák egy réssévei foglalkoztam, megkérdeztem emberemet, hogy mennyit lud keresni egy héten, annál könynyebben tehettem meg ezl, mert a borbélysegéd es alkalommal egyedül volt és nyugodtan beszélhetett. Kereste a szavakat, látszott rajla, hogy el szeretné kerülni a látszatot, mintha panaszával némi pluszt akarna tőlem „kierőszakolni". — Tessék elhinni, mi vagyunk a társadalom legmostohább gyermekei. Az egész vonalon rendezik a munkabéreket, csak minket hagylak ki eddig, pedig hét ha valahol rendezni kell a munkabér kérdést, azt ilt kell leginkább. Elmondja, hogy ő nyolc pengőt t"ip egy hétre. Hét éves segéd. Elsőrangú üzletben tanult. (Es meg is látszik rajta.) — Kérem szépen, lessék elhinni, egy kicsit megalázó az, hogy mi borravalókkal pótoljuk a kis keresetet. Eltekintve attól, hogy egyre kevesebb ember ad ma borravalót. Es nein tetszik gondolni, hogy ennek a helyzetnek elsősorban a vendég látja kárál, mert bizony minden alkalmazott a borravalós vendéget szeretné kiszolgálni és természetesen a kiszolgálásban is van egy kis differencia. Most lessék mondani, ha az ember megszerelne nősülni, akkor, mire nősüljön, a vendég szakállára? Arra nem lehel építeni, hogy borravalóból befolyik ennyi és ennyi Alap kell. tudni kell az embernek, hogy mennyit ér a heti munkája. Egészen belemelegedett. Aszal fejezte be, hogy a borbélysegédek egyetlen ólma, hogy ők is teljesen fixfiretéses alkalmazottak legyenek. Bizonyáré ez az álmuk majd valóra válik. Csak néhény példát ragadtunk ki a társadalom mostoha gyermekei kötül. Az ügynök több őszinteséget, a vásáros további működést és a borbélysegéd komoly fixit kiván. Vájjon melyiknek az óhaja teljesül? M&trai János. Központban Ház két lakással, üzlethelyiségekkel eladó Felvilágosítást ad: DÍ. Erdélyi György ügyv. Szent Isivén-tér 3. sz. Eredményes • hirdetés a „Békésmegyei KözKöny"-ben