Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) április-június • 73-144. szám

1938-05-22 / 115. szám

2 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1938 május 14 KITÖR A FORRADALOM Részlet Vasas Mihály „Ki tud róla" c. regényéből Mama már másnap ott áll az utcaajtóban és várja a postást. Tudja, hogy hiába, hiszen még nem is irhatolt Pali bácsi és mégis levert lesz, mikor a postás azt mondja, hogy nincs semmi. Da másnap sincs semmi és harmadnap se. Már egy hete, hogy elment Pali bécsi, de levelet ma se hozott a postás és mama szipogva bandukol vissza a konyhába. Nemsokára nagy irgalommal iont be Kerekesné. — No Kovácsné, hallotta? Most már azlán igastán ne féljen semmitől. Épp az előbb újságolta egy őrmester, hogy Bécsben kitört a forradalom és ki tudja, talán holnap már nálunk is felfordulás lesz. Vége a háborúnak, Kovácsnál Nem lesz semmi baja Palinak, ne féljen 1 Mama csak sóhajtozik csendesen, hogy bár adná az Isten, de ő már nem hisz senkinek. — Hát, pedig most az egyszer igaz! — bizonyítgatja Kerekesné. — Rohanok Hudákékhoz, megmondom nekik is. Elsiet, de hamarosan beállít újra. Késő estig beszélgetnek mamával és Jánosnak már alig van rágniveló körme, ahogy ott hallgatja őket. Látja maga előtt az égő városokat, a tűzpiros eget, a gépfegyverek villanását, hallja az emberek hblálsikolyát és remegve bújik az ágyba Juci mellé. Éjszaka nyomasztó álmai van nak. A halálsikolyok, a vörös mennybolt nem hagynak neki nyugtot. Valami véres csatába keveredik, tátongó grénáttölcsérek, szétszaggatott drótsövények között. Csupa dübörgés, robbanás körülötte minden; táncoló fény vibrál a szörnyű tájon és egyszerre koromfekete szerecsenek ugranak fal az egyik tölcsérből, magasra emelik véres rohamkésüket és lecsapnak rája .. . Nagyot sikolt Járos és verejtékes testtel ugrik fel ágyában. D^ a valóság még jobban megrémíti: remegő, nappali fényben táncol a ssoba. A két ablak, mint két vakító tábla mered rá, odakinn az udvaron sziszeg, sercen valami, aztán puffan egyet és a szoba koromsötét lesz, még as ablakok is alig látszanak. János egészen megmerevedik az ijedtségtől. Képtelen tájékozódni, ébren van-e, láaképekel lót e, vagy mi van vele? Átizzadt inge hidegen tapad hátára és fogai hangosan koccannak össze. — Jankó I — hall most egy rekedt hangot. — Ébren vagyok hát 1 — állapítja meg hirtelen és reszketve súgja: — Tessék, mama I — Láttad? — kérdi a susogó, rekedt hang. — Láttam 1 Még mindig nem mer mozdulni. Olt ül vacogva az ágyban, a szuszogó Juci mellett s bámulja az ablakokat. De most egyszerre szörnyű dörrenés rázza meg a falakat, dörögnek as ablaktáblák és vaMIDIZ olcsón és nagy választékban

y kedvező fizetési feltételekkel kapható KOPST BUTORHAZBAN Békéscsaba

y Andrássy-ut 25 Kedvező fizetési feltételek! REKLÁMÁR e I Fekete, fehér, barna, drapp jóminöségü női wa bőrkesztyű 4k90 TESCHERNÉL Andrássy-ut 7. — „Bizalom" bevásárlási helye kiló fény villan fel, mintha a villám csapott volna le valahova. Odakinn az ulcán torkaszakadtából ordit valaki: — Éljen a forradalom 1 — Hallod, Jankó? Forradalom 1 — súgja mama. — Forradalom I — zu? János agyába a szó és megreszket az ismeretlentől való félelmében. Forradalom 1 Odakinn az utcán kézigránátok robbannak, puikák ropognak, egyetlen zűrzavarba vesző ordítás, kurjongatás az egész város. Az utcákon most rohannak talán egymásnak az emberek, vér folyik a kövezetre s a hézek elölt jajgató, haldokló emberek fatrengenek kínjukban. Forradalom! Eletrekelt az emberek fülében hónapok óta zugó szó; valóság lett belőle és most megfoghatatlan, félelmetes dolgok kö vetkeznek. Óh, bárcsak ne volna vége reggelre I Nam bír nyugodni. Lemászik az ágyról és az ablakhoz somfordál. — Hova mész te kölök? — szól ró mama. — Csak az ablakhoz. Megnézem. — Nam mégy vissza azonnali Még belő valaki! — Á, hogyisne — vacogja János és leguggol az ablakpárkány mögé, mint egy dekungba és ugy néz bele dideregve a sötét éjszakába. Halvány, remegő villámlások világítják meg néha az eget, vékony fényes csikók szökelnek a fakete égre, szétpattannak és vörös, aöld vagy fehér fénnyel árasztják el as u!c*kat. Rakéták — állapítja meg János boldog fölénnyel. — Biztosan jeleket adnak, vagy szemmel tariják az ellenséget. — Eredj már onnét 1 — szól rá újból msma. — Ne csinálj marhaságokat I — Mindig henceg 1 — nyöszörgi egy reszkető hang valahol a paplan alól. — C»akugyan muszáj visszamenni. Olyan hideg van, hogy csak ugy reszket bele. És azokon a villanásokon kívül ugy se lehet mást látni. Vacogva ugrik vissza az ágyba, a morgó Juci mellé és elhatározza, hoay ébren várja a reggelt. Mama fohászkodik, bár csak adná az Isten, hogy Pali bécsi ne ért volna ki a frontra, akkor legalább ő megmenekülne. — Hét vége a háborúnak? — álmélkodik János. Csak igy, egyszerre vése? Hogy értse meg ezt az ember? — Vége, hálislennek, végei — sóhajtja mama. — Csak valami nagyobb baj ne legyen. Jénos figyel, hallgatódzik, gondolkozik a forradalmon, azulán szép lassan visszamegy a dekunghoz, ahol a szerecseneket látta, felszedi oz utcaköveket, dekungot épít, mögéje hasal, szorongatja szép, fényes karabélyét és várja a rohamot. Akik elfelejtették megkötni a békét... Riport arról, hogy Törökország és San Marino még mindig háborúban vannak egymással és pedig azért, mert 1920-ban San Marinonak nem volt pénze, hogy diplomáciai meghízottját Sévresbe küldje és aláírja a török békeszerződést Belgrádi diplomáciai körökben mosolyogva mesélték el nekem az alábbi érdekes esetet: E?y Ismail Gelician nevű ankarai kereskedő, aki Törökorszóg, Jugoszlávia és Itália közölt bonyolít le különböző kereskedelmi üzletekel, nemrég Belgrádból Rómába utazott. Valaki azt ejánlotta neki, hogy érdemes lenne elmenni San Merinoba is, mert ebben az Olaszország szivébe ékelt liliputi köztársaságban ujabban exportra alkalmas likőröket gyártanak és ezeket külföldön könnyen lehetne értékesíteni. Ismail Gelician el is ment Anconába, onnan Riminibe utazott és a raggel induló autóbusszal felment a Titán hegy tetejére épült köztársaságba. Az egyik capilano regeli — igy hívják San Marino ! államfőjét, amiből kettő is van a | kis országban — történetesen nem • volt odahaza és török barátunk i éjszakára is ott maradt. San MaI no egyetlen kis hoteljében, a Hotel | Titano ban szállt meg,annak rendje • és módja szerint elküldte útlevelét a rendőrségre és azt hitte, hogy mósnapra, ha az államfő megérkezik, elvégzi dolgát és utazhat tovább. Raggal, még mielőlt falkelt volna, keresték a rendőrségtől. Egy generális uniformisba öltözött rendőr — San Marinoban minden rendőrnek tábornoki egyenruhája van — parancsot kézbesített számára és a parancs ugy szólt, hogy azonnal menjen a rendőrségre. Itt jegyzőkönyvet vettek fel vele és közölték, hogy további intézkedésig a köztársaság terülejét nem hagyhatja el. Az ok: „Ön — mondották neki — ellenséges állam polgára és nem tarlózkodhaiik San Marino terülatén." Szegény Iamail Gelician negyvennyolc órán keresztül internállságban «rolt és kényelmetlen helyzetéből csak akkor szabadult meg, amikor a San Marino-i olasz konzul interveniált érdekében és