Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) április-június • 73-144. szám

1938-05-11 / 105. szám

Ára Ö fülér Uékáscsabsa, 1938 május II. szerda KÖZLÖNY 66. évfolyam 105. szám Apponyi György gróf beszélt tegnap a Házban a zsidójavaslat ellen (A B. K. tudósítója jelenti.) A képvire'őház. tegnep délelőtt folytatta zsidójavaelat térgyalősát. Sztranyavszky Sándor elnök nyi­totta meg tiz órakor a Ház ülését, majd próf Károlyi Viktor szóiéit fel. Kifogásolta, hogy a javaslat szelekció alapjául a felekezetet veszi, helyesebb lett volna faji alapon rendezni a zsidókérdést. — Zsidó fajvédelem létezik — mondotta —, elsősorban a gazda­sági életben, ahol a keresztények­kel szemben alkalmaznak numerus clausust. Szemelvényeket olvasott fel az egyes lepok forradalmi számaiból, majd kifejtette, hogy a zsidó sajtó megrendszebályozását már gróf Bethlen István is kivánta 1921-ben, amikor, mint a TESz elnöke, me­morandumban kérte a kormány tói a legfelsőbb sajtóbiróság fel­állítását. A zsidóság örülhet an­nak. ha ez a javaslat keresztül­megy, mert különben más uton oldódna meg a zsidókérdés. A ja­vaslatot elfogadta. A következő felszólaló Csilléry András. — Elismerés illeti meg a mi niszterelnököt — mondotta —, hogy a zsidókérdést a Ház elé hozta. Sajnálattal állapilom meg azonban, hogy ez is csak részlet­megoldás. mint ahogy a numerus cleusus behozatala is az volt, amelynek további kiszélesítése lett volna a helyes ut. El kell ismerni, hogy a miniszterelnök ur volt az első, aki az ellenforradalmi kor­mányok óta napirendre hozta a zsidókérdést és szembenézett ez­zel a problémával. Ehhez minden­esetre bátorság kellett. Nem fogadhatja el a javaslatot azért, meri nem oldja meg gyö­keresen a zsidókérdési és nem teljesiti az ország közvéleményé­nek azokat a kívánságait, amelye­ket a javaslattal szemben ezzel a kérdéssel kapcsolatban támasztott. Nem biztosítja a javaslat azt, hogy a jövőben a kormányok minden gátlástól mentesen foglalkozhassa­nak ezzel a kérdéssel. Megtörtén­hetik. hogy politikai ssükségszerü­ségből valamelyik kormány ebben a kérdesben olyan álláspontot fog­lal el, amely ellentétben áll ennek a javaslatnak intencióival. — A magyar értelmiségi osztály szempontjából jelentős ez a ja­vaslat és a létkérdéssel függ össze. Az ország pénzügyi vezetése, a kereskedelem és az ipar a zsidók kezében van. — Nem szeretném — mondotta Csilléry —, ha ez a javaslat csak a kis zsidókra lenne hátrányos a százmillió? vagyon­nal rendelkezőket nem érné fel. Bálran ki kellene mondani a tör­vényben a zsidó srót és nem körmondatokkal körülírni. Államo­siteni kell a szénbányákat, hogy ilt elhelyezkedhessenek a fiatal keresztény mérnökök. A szesz­gyárakat el kellene venni a zsi­dóktól és alkalmas keresztény ke­zeibe kellene adni. Helyes volna, ha szövetkezeti szeszgyárakat ala­pitanának és nagy kontingenseket juttatnának nekik. Hatálytalaniteni kell azt a törvényt, amely meg­gátolja, hogy uj cukorgyárakat le­hessen felállítani. Milotay István megállapította, hogy a baloldal szerint a javaslat brutálisan érint kényes gazdasági viszonylatokat, a másik oldal sze­rint viszont igen mérsékelt irány­elveket tartalmaz. Gróf Apponyi György volt a kö­vetkező szónok. — A javaslat leggondosabb át­tanulmányozása után sem tudtam rájönni arra — mondotta —, hogy mennyiben tudja ez a törvény­javaslat biztosítani a gazdassgi élet egyensúlyát és nyugodt me­netét. — Tudjuk, hogy sok tekintetben igazság­talan vagyon- és jöve­delem elosztás van, amit még fokoz a nem minden tekintetben igazeágos adórendszer. Ha a törvényjavaslat valóban az ország társadalmi és gezdaiági egyensúlyét akarná fokozottabban biztosítani, akkor ott kellene kez­deni as orvoslást, ahol a legna­gyobb bajok mutatkoznak és ahol a legnagyobb tömegek szenved nek alatta, olyan javaslatokkal kellene jönni, amelyek alkalmasak volnának hárommillió vagyonnél­küli nincstelen mezőgazdasági munkás sorsának megjavításéra. Gondoskodjék a közérdekű nagy munkákról — Sajnos, rem lőljuk a báíor kezdeményezést, nem látjuk azt, hogy belálható időn belől valami történnék a helyzet gyökeres meg­javítására. Gondoskodjék a kor­mány közérdekű nagy munkák lé­tesítéséről. Iit van a magyar falu hallatlanul elmaradt közegészség­ügyének megszervezőre. A keresz­tény fiatal orvosok százai nyo­morognak, de ha ezekkel a prob­lémákkal komolyan foglalkozná­nak, akkor ebben a kategóriában nem volna munkanélküliség. — Honvédségünk érdekében és a többi probléma elintézése végett mindenki szivesen hoznő meg az áldozatot. De szűkség van arra, hogy a munka és a köz­gazdasági tevékenység nyugodt folytatását le­hetővé tegyék. Azt mondják, hogy a zsidó válla­latok, a zsidó tőke vezető szere­pet Játszanak a nagykapitalizmus­ban. Ha a nagy célok érdekében a túloldal szerint túlnyomórészt zsidókézben levő nagyvagyonokat fokozottabban megadóztatnák, ak­kor már meg is lenne oldva a zsidókérdés. — A magántulajdon szentségéi, a vallás tiszteleiét, a törvényes királyhoz való hűséget, az alkot­mányhoz való hűséget, ezeket a boldog békevilágban jobboldali el­veknek nevezték. Jobboldalinak nevezett képviselőtársaim azt mondják, hogy minek a parlament, minek az alkotmány, el kell venni mindent, egyelőre a zsidótól, az­tán mástól. Ezeket az elveket az­előtt kommunista elveknek ne­vezték. — Magyarország a mai napig ugy állt a külföldi közvélemény előtt is, mint az állampolgársági egyenjogúság, egyenjogú polgárok hazája, szemben azokkal az ál­demokratákkal, melyek az utód­államokban alakultak ki és szem­ben azokkal a rendszerekkel, me­lyek a totalitásos államokban van­nak. A mai napig itt mindenki sza­bad és egyenjogú polgár volt. Egy számban aránylag legkisebb kate­góriától ezt az egyenjogúságul el­veszik. Ez veszedelmes precedens és ellentétben áll az igaz magyar szellemmel. — Mint keresztény ember sem fogadhatom el eit a javaslatot — folytatta —, mert ellentétben áll a keresztény morál parancsaival. A magyar zsidóság egyeteme nem szolgált rá as ilyen önérzetet sértő megéllapitősokra. — Silőny emberek mindig van­nak és mindig voltak, mind a zsi­dók, mind a keresztények között. Gyászmagyarok is voltak, nemcsak a trianoni határokon kivül, hanem ereken belül i>­Kornis Gyula elnök rácsenget a szónokra : Kérem a képviselő urat, hogy az ilyen kifejezésektől méltóztassék tartózkodni. Gróf Apponyi György: Nem tudom megérteni, mért jobb ma­gyar és jobb keresztény az, aki 1919 augusztus elseje előtt ke­resztelkedett meg. Ismerek ma is embereket, akik zsidó vallásúak és akiket évtizedekkel ezelőtt a magyar kiré'y emelt nemest rangra. — Törvényhozói felelősségünk sem engedheti meg, hogy ehhez a törvény javaslathoz hozzájárul­junk. Soha nem éreztük annyira, hogy erős kormőnyra van szük­ség, mint most. A következő felszólaló Drobni Lajoí, beszédének elején polemi­zál Rassay Károllyal, Apponyi Györggyel és Vázsonyi Jánossal. A javaslat szerinte nem ellen­kezik a keresztény morállal. Esztergályos János nem fogadta el a javaslatot, mert mint mon­dotta, az nem segít a nyomorgó­kon és csak a legkisebb zsidókat érinli. Ezután az elnök napirendi indítványt tett, amely szerint a Ház ma délelőtt tiz órakor foly­tatja a zsidójavaslat vitáját. A kormányzó ünneplése és a szélsőségek elleni tiltakozás jegyében folyt le tegnap Pest vármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlése (A B. K. tudósilója jelenti.) Nagy érdeklődés mellett tartotta tegnap délelőtt idei első évnegye­des közgyűlését Pest vármegye törvényhatósági bizottrága. A napi­renden számos érdekes felszóla­láson kívül számos megyei vezető állás betöltése is szerepelt, me­lyekkel valósággal újjá szervező­dik a vérmegye főszolgabírói stá­tusa. Fejér János pápai prelátus mon­dotta el tradicionális trianoni emlékbeszédét. A nagy éljenzéssel és tapssal fogadott beszéd után Preszly Ele­mér főispán tett előterjesztést: — Ebben az évben tölli be, — úgymond — Magyarország fő­méltóságu kormányzója hetvene­dik életévél. (A közgyűlés tagjai helyükről felállva, percekig ünnep­lik a kormányzót.) — Indítványozom, hogy a vár­megye ebből az alkalomból tisz­teletteljes szeretettel és hódolattal köszöntse a kormőnyzó urat. (Nagy taps.) Az indítványhoz vitéz Marton Béla szólott hozzá és hangoz­tatta, hogy az 1938 as évben a világháború problémáinak meg­oldása kezdődik. A feladatokat meg fogjuk oldani, de nem sza­badcsapatok és külön csoportok utján, hanem komoly és becsüle­tes összefogással. Ne vigye a magyarságot senki bolondos ter­vekbe, mert ugy nem lehet Ma­gyarország történelmi feladatait teljesíteni.

Next

/
Thumbnails
Contents