Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) április-június • 73-144. szám

1938-05-08 / 103. szám

4 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1938 május 8 Mayerling igaz története Vetsera Mária anyjánakmemoárjai Rudolf trónörökös szerelmi regényéről Rudolf trónörökös egykori vadászkastélyában, aWienerwald közepén, Mayerlingben, a világ zajétól mindörökre elvonult kedves nővérek imádkoznak a klastrom celláinak hideg kőkockáin reggel és este. Szigorú fogadalmat tettek, amikor magukra öltölték a Megválló lányainak ruháját: beszédre soha az életben nem nyilik többé az ajkuk ... Abban a szobában, ahol utolsót lélegzett Rudolf, a monerkia trónjának örököse és szerelmese : a tizenhét esztendős Vetsera Mária, kápolna van most. És a kápolnában, balra az oltártól, Korfu szigetéről hozott márványból faragott lépcső fölött glóriával a homlokán a Madonna képe. Jósággal szemében tekint le ránk, gyarló emberekre. Ezt a Madonna-képet a martyr-anya, Erzsébet ajándékozta a kápolnának és a piktor Vetsera Máriáról festette a Szüzanya arcát... Naptár szerint is ugyanazon a napon és a napnak talán ugyanabban az órájában vetem pepirra e sorokat, amikor egy hijén ölvén esztendővel ezelőtt Nopcsa báró, Erzsébet királyné udvarmestere meghozta a szomorú hirt a bécsi Burgba, hogy: a mayerlingi l.estélyban holtan akadlak Rudolf fő hercegre, a monarkia trónörökösére. Mayerlingről és Mayerling titkáról előttem sokan, nagyon sokan irtak már és utánam is még sokan. nagyon sokan vetnek majd sorokat pBpirra egy szerelmes főherceg életének tragikus regényéről. Mayerling kutatóinak nincsen se szeri, se száma, amig a monerkia fennállott, az udvar iránt való tisztelet talán gátat vetett még a ponyvairodalomnak, de azóta, hogy darabokra szakadt a hatalmas föld, amelyet egykoron magukénak mondhatlak az Isten kegyelméből bíborban síületettés népek felett uralkodó Habsburgok, alig van nap, hogy valamelyik részén az egykori monarkiának ne nyomtatnának dübörögve a gépek regényeket, memoárokat és feljegyzéseket a mayerlingi tragédiáról. Ama kevesek, akik megmaradtak hírmondónak Ferenc József udvaróból, papirra vetették, amit hallottak a bécsi Burgban és minthogy a suttogás anyaga nem tölthette meg soha vaskos könyvek tucat-iveit i a suttogáshoz mindig hozzátett ujabb és ujabb fejezeteket a fantázia, az irodalom és néha a költészet is. A krónikát iró objektivitásával meg lehet állapítani azt, hogy Rudolfon és Vetsera Márián kivül senkisem tartózkodott a Ferenc József parancsóra kápolnává átalakított kastélyszobában 1889 január harmincadikénak hajnalán, amikor a halál angyala bekopogtatott e szobába és magával vitte BEIDEZE olcsón és s*agy kedvező fizetési feltételekkel is kapható BUTORHAZBAM , Andrássy-ut 23 Kedvező fizetési feltételek! két szerelmes ember lelkét. Arról, ami Mayerling előtt és Mayerling utón Rudolf legénylakósán, a bécsi Burgban, a Práterben és a scliönbrunni kastélynak Mária Terézia-tervezte parkjában, romantikus lugasok és egyenesre nyirt alléek közölt lejátszódott, kevesen voltak a tudói. Esek közül két személy szólalt meg csak eddig : Lónyay Elemér gróf" hitvese, az egykori Stefánia főhercegnő, Rudolf özvegye és Larisch Wallersee Mária grófnő, Erz&ébel bátyjának morganatikus házassábol származó leánya. Mindketten megírták memoárjukat és e memoárok foglalkoznak a mayerlingi tragédiával is. E memoárokat nem tekintheti elfogulatlan írásnak az olvasó: az egyik feleletel akar adni közel ötven esztendő távlatából arra a kérdésre, hogy miért nem találta meg boldogságát a családi tűzhely melegsége melleit az a romantikus és álmodozásra, álmok hajszoláséra teremtett f érfiú, akinek gáláns kalandjairól suttogva és mosolyogva szállt Bécsben a pletyka, a másik inkább védekező irós, mint kritika nélkül elfogadható krónikája a megtörtént eseményeknek. Braiiischt, a kocsist, aki nemcsak utolsó útjára vitte ki elegáns fiakkeren Mayerlingbe a trónörököst és a szerelmesét, Amerikába küldte az udvar ésBrafísch annyi pénzt kapott, hogy valóban érdemes volt hallgatnia. Ferenc József nemcsak hogy legszűkebb környezetével sem beszélt Mayerling titkáról, hanem szigorú utasítás rendelkezett a Burgban: Rudolf nevét a császár előtt önkinek sem szabad kiejteni. Ő maga, életének a mayerlingi tragédiától eltelt hussonhét esztendeje alatt soha senkivel sem beszélt a fiáról ... Loschek, a lakáj, aki a legbizalmasabb természetű szolgálatokat végezte Rudolf mellett, az ő nevére érkeztek kalandokra éhes asszonyok szerelmes levelei, ő kalausolla a rendassn rövid lejáratú szerelmek rajonaóit a Burg sötét és tekervényes folyosóin a gazdája lakosztályéig: Heiiigenkreuiben. a barátok klaatromában, feszülettel a kezében tett esküt a prior élőit, hogy e mayerlingi kastély titkáról soha senkivel, még a családja tagjaival sem közöl semmit. Megfogadta azt is, hogy szeszes italt az élete végéig nem iszik, nehogy mámoros állapotban megszegje az esküját. Es a heiligenkreuzi klastromban megeskették a mayerlingi vadászkastély minden alkalmazottját: a kapusi, a házmestert, a szolgákat, a szakácsnét, az erdőőröket. Esküt tettek a bedani postamester, a zsandár, a lokomotivvezető, aki Rudolf barátját, Hovos grófot vitte be Badenből a Délivasut pályaudvarára Bécabe ... Vetsera Mária hozzótariozóijmagának a császárnak ígérték meg, hosy hallgatni fognak. Pénzzel és kitüntetésekkel, fenyegetéssel és börtönnel minden tudóját és minden ismerőjét az eseményeknek némaségra tudott kárhoztatni Ferenc József udvara és azokról ez eszközökről, amelyekkel a ksmarilla dolgozott, legkevésbé talán a császárnak volt tudomása. Mindenkit el lehetett hallgattatni, csak egyetlen személy szegte meg a szigorú parancsol. Az anya. Legendaként élt abban a körben amely a Irón ragyogásától kapta fényét, a mayerlingi Iragé! diót követő esztendőben a hír: a Salesianergasse immáron csendesre vált Vetsera palotájában bezárt ajtók mögöll talpig gyászban memoárjait irja a legendás vagyonú Baltazzi görög bankár leánya : Vetsera Heléna báróné. Később arról is tudott az udvari pletyka, hogy e memoárok el is készültek, ki is nyomtatták őket és e memoárok oldalain olvasható igazi története a mayerlingi tragédiának. E memoárokat senki sem látta és Ferenc József udvarának legmagasabb tisztséget betöltött funkcionáriusai sem mondhatták el, hogy, ha csak egy psrcre is, kezükben tarthatták Vetsera Mária anyjának emlékiratait. . . . E memoárok mésolata itt fekszik most előttem az Íróasztalomon, a napsütésben gazdag januárnak ama utolsóelőtti napján, amely pontosan évfordulója mayerlingi regény utolsó fejezetének. E másolat hiteles : hiszen én magam gépeltem le egy teljes éjszakán át az oldalakat az eredetiről, amelyet kereken huszonnégy óráig mondhattam magaménak .. . Hogyan került hozzám ez az emlékirat, mikor született meg, miért nem ismerhette eddig a nyilvánosság, mi van elmondva a szerzője által „Dankschriffnek elnevezett füzet öt és fél ivet kitevő oldalain : ezt mesélem el azokban a cikkekben, amelyek most sorra következnek. Nem regényt irok és a riporternek ezúttal ahhoz, amit papirosra vet annyi köze van : hogy ő találta rmg az elveszettnek hitt memoár-füzetet, a tartalmát idézőjelek között adja, da vigyós arra, hogy se el ne vegyen, se hozzá ne legyen egyetlen mondatot sem ahhoz, amit a mayerlinqi tragédia után követkeső hónapokban Vetsera Mária hirtelen matrőnává öregedett anyja reszkető kezekkel és könnyes szemmel, elvonulva Bécs szalonjaitól, muzsikájától, romantikájától és pletykáitól, finom vízjeggyel léniázott papirosra vetett. Ha ezultal is riportregénynek nevezem cikkeimnek must következő sorozatét, teszem és tehetem azért, mert Vetsera Heléna irása önmagában is a legérdekesebb regény. Riportregény, mert krónikáját adja megtörtént eseményeknek és a szerző, aki a krónikát irta, közvetve vagy közvetlenül maga is eme események tanuja volt. Ahol e riportregény folytatásaiból hiányzik az idézőjel, ott én mondom el a mondanivalómat, azonban mintegy magyarázatképan pontosan ugy, ahogy régebben komolyabb munkákban, öreg annalesek anyagának feldolgozásánál a szerző mondja el megjegyzéseit csillag alatt a könyvek alján, vagy az oldalak margóján. Ha technikailag nem ezt a megoldást válasatottsm,szolgáljon mentségemre: a modern riporter fegyvere más, e fegyverrel csínján bántam éa mondanivalóimat átengedtem mindvégig Vetsera Helénának, akinek ez a munkája minden változtatás nélkül akármelyik kiadó cégjelzésével ellátva modern regényként ma is megjelenhetne. Paál J6b Eredményes a hirdetés a „Békés megyei KözBöny"-ben