Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) április-június • 73-144. szám

1938-05-08 / 103. szám

1938 április 29 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 3 Pálos Tibor rajza Kortárs arcképe Jenci tanító ur igen jó ismerősöm, némi túlzással barélom voil énnékem. Most költözködöm és sok apró cókmókom rendezgetése közben kezembe került egy birtokomban lévő fényképe 8 azért gondolok ismét rá. * A fotográfia a képesítő idejéből mutatja Jencit, telt és fiatalos arcával igen előnyös beállításban. Közelitem, távolitom a szép barnán kidolgozott lapot. Elnézem Jenci értelmes szemét, jóindulatu állát s mindezek alatt az ing, a kabát és a könnyedén libegő nyakkendő egymáshoz illeszkedő nyugodt csinoseágát. Hetedikes koromben ismerkedtem meg vele. Ekkor ő mér okleveles ienitó volt s hogy nem lehetett méltatlan törekvés barátságát keresnem, az abból is kitetszhetett, hogy fiatal kora ellenére, nemcsak nálunk, de a környező falvakban is őszinte elismerés övezte nyílt érielmességét és egész testi épségéből következő, derűs magatartását, ha róla esett szó. Érettségi után, mikor legelőször találkoztunk, rögtön tegeződés támadt közöttünk. Természetesen az ő keídeményezésére. hiszen négy esztendővel idősebb nálam. Hoizszu és számomra igen emlékezetes hétköznap-délutáni sétáiésokat tettünk mi együtt meg ason a nyáron. Persze dolgunk nem volt, állás nem mu'atkozott (akkor még nem is igen néztünk utána) hét időnkből bőven tellett minden jóra, vagy bolondságra, ha kedvünk tartotta. De mi csak sétálgattunk. Jenci minden alkalommal szépen kiöl lözölten jelent meg az uccán. A legmelegebb napokon is kalepot hozott magával és frissen mosott szarvasbőr keztyüt. A kalapot azonban nem tette fal s a keztyül se húzta ujjaira. Könnyedén balkezében tartotta őket, mig jobbjában pyönyörü bambuazbotjét léptette. Eit e bambuszbotot akkori ban vásárolta a városban és férfias uri biztonsága annyira emelkedett előttem, hogy erői kívánság támadt bennem egy olyan vagy esetleg egy talán az övénél szerényebb pá'ca után. Kölcsön is kértem Jencitől gyakran séta kőiben és büszkélkediem vele. Ezek a mindennapos cíöndes járkőlősaink meglehetősen élénk beszélgetéssel teltek volt el, ahogy visszaemlékszem. Többizben és vitatkozva tárgyaltuk meg például a helyes köszönés módját. Különösen a ka lappal való üdvözlés esetlegas változataival bajlódott sokat Jenci. Ha például balfelől jön valaki, akkor a jobbkézzel leemelni a ka lapot és könnyedén oldalt lefordítani. Ett mondja az íratlan szabály. Nehezebb a másik, amikor jobbfelől tűnik fel a köszöntendő személy. Igen, mert akkor a balkéz kell működésbe lépjen s a balkéz, tudott dolog, ügyetlen.'Sokáig próbáltuk a kalappal való köszönés különböző változatait, egymást bírálgatva. Nekem nem volt kalapom. Próba idejére az övét kértem kölcsön. Ezek mind praktikus dolgok — mondta Jenci —amire nagy szűkséffed lehet az életben. U.4y viselkedett, hogy minJig körüllengte as a komoly biztonság, amely a tekintélyes férfiak sajátja. Mindössze egyszer láttam öt szégyenkezőnek és megalázottnak. E*y kora reggelen, mikor azzal toppantam be a házukhoz, hogy elcsábítsam a szomszéd faluba strandolni. Sajőt házuk volt. elnyúló nagy kerttel s a kertföld beültetve mindenféle veteménnyel. Barátom valószínűleg édesanyja kérésére krumplit szedett hátai a kerlföldön. Már ctaknem kész volt munkájával, mikor tapintatlanul és durván feléje rontottam. Az első pillanatban, mikor felém fordult a rémület és a pulykapiros zavar lepte be arcát. Ingujjra velkőzötten emelgette ki kapával a krumplifászkeket. De a kapa valósággal megmeredt tenyerében n tanácstalan megdob benéstől. Szinte megtudott volna tán halni abban a reménytelen álló helyben. Hogy őt munkában, i'yen munkában voil kép=?s valaki meglepni. Aztán, mintha elájultak volna, u?y csüggedtek le karjai s caak hallgatóit J jnc', hallgatott, nem jött ki száján egy árva szó, nem sok, annyi. Janci apja egyébként állami alkalmazott volt, mégpedig altiszt. Én is hasonló sorú vo'tam 8 innen származhatott az, ho?y elég könnyen felmelegedett irányomban. Da ennek a jelenetnek a képe sokáig nem tisztult el emlékezetéből s még sokáig lesüttette arcát a szégyenkezés, mikor rám kellett vo;na pillantania. Büszkén, de inégis fírfias szeméremmel mesélte el ritka, de ti tokzatos nőügyeit. N jve'iet lovagiasan soha nem említett. Látva fiatalos érdeklődésemet, állig begombolkózva mosolygott. Te't-mult az idő, mindketten állás és foglalatosság nélkül révedestünk a jövőbe. Nem is ludom, mi okozta, hogy lassan Jenci tekintélye és fölénye olvadni keidet! előttem. Holott komolysága, jelleme és tudása mit sem változott. Történt, hogy néhány hétre idegenben munkát kaptam. I.<y hát Week-esid kályhák íüse'éséhez I. RETORTA.. FASZENÜNK érkezett. — állandóan kapható : Benjámin Márton fakereskedőnél II., Luther-u. 16. Tel.s 432. gyártmányú TAKARÍTÓ SZEREKET árusítja: Spitzer Zoltán, Békéscsaba, Andrássy-ut 19. megszakadtak együttes sétálésaink. Hallottam arután, hogy barátom a vasúti töltésen sétálgat a falu körül egymagában, nehogy valaki régi iskolatársai vagy egyéb iparos és paraszt ismerősei közül csatlakozzék hozzája. Kényelmetlenül esett neki szóba ereszkedni a vele egykorú falubéliekkel, mert^ő műveltségből „tartotta magát". Mindenkit magázott s azok bizony nem rilkőn tegezték ő

1. Mikor visszakerültem, folytattuk a barátkozás!, ahol elhagytuk. Akkoriban Jinci a leventeoktatásban kapott egyszerre nagy szerepet, váratlanul. Kielégítő és a lő!e elvért pontossággal teljesítette a rábizottakat. Felkérték, t&rtson előadást a népművelési szervezetben. Hoszszasan tanakodtunk és végül a kijelölt napon felolvasta értekezését Jenci „Az ifjúság jövője és az elhelyezkedés lehetőségei, különös tekintettel a gyakorlati foglalkozásokra" címen. Tizennyo'can hallgattuk meg az előadást. Nem nagy közönség ez, de aki számított a környéken, az olt volt. Nagy sikert aratott Jenci és a jelenlévő hat szlp eladó úrilány erősen tapsolt neki. Itt jöttem rá, hogy Jenfci nem barátkozik az urilányokkal. Kérdésemre, hogy miért tesz ugy, azt válaszolta, hogy nem akar senkit ok nélkül hírbe hozni. Mert egy-két talá'kozás után az ürilányok rögtön házasságra gondolnak. Igy mondta ő. Nem urilányokkal viszont az esti órákban szokott beszélgetni. Da ezekről én nem tudtam sokat. Részben mert Jenci nem akart beszélni róluk, részben meg mert nem is hittem utóbb, hogy egyáltalán beszélget Janci lányokkal. Minden törődése az illő művelődési vágy mutatásán tul önmaga O, NEMZETKÖZI VASÁR DÍSZÍTSÜK LAKASUNKAT HAZAI ANYAGOKKAL: J