Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) április-június • 73-144. szám

1938-05-08 / 103. szám

1938 április 29 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 3 Pálos Tibor rajza Kortárs arcképe Jenci tanító ur igen jó ismerő­söm, némi túlzással barélom voil énnékem. Most költözködöm és sok apró cókmókom rendezgetése közben kezembe került egy birto­komban lévő fényképe 8 azért gondolok ismét rá. * A fotográfia a képesítő idejéből mutatja Jencit, telt és fiatalos ar­cával igen előnyös beállításban. Közelitem, távolitom a szép bar­nán kidolgozott lapot. Elnézem Jenci értelmes szemét, jóindulatu állát s mindezek alatt az ing, a kabát és a könnyedén libegő nyak­kendő egymáshoz illeszkedő nyu­godt csinoseágát. Hetedikes koromben ismerked­tem meg vele. Ekkor ő mér ok­leveles ienitó volt s hogy nem le­hetett méltatlan törekvés barátsá­gát keresnem, az abból is kitetsz­hetett, hogy fiatal kora ellenére, nemcsak nálunk, de a környező falvakban is őszinte elismerés övezte nyílt érielmességét és egész testi épségéből következő, derűs magatartását, ha róla esett szó. Érettségi után, mikor legelőször találkoztunk, rögtön tegeződés tá­madt közöttünk. Természetesen az ő keídeményezésére. hiszen négy esztendővel idősebb nálam. Hoiz­szu és számomra igen emlékeze­tes hétköznap-délutáni sétáiésokat tettünk mi együtt meg ason a nyá­ron. Persze dolgunk nem volt, ál­lás nem mu'atkozott (akkor még nem is igen néztünk utána) hét időnkből bőven tellett minden jóra, vagy bolondságra, ha kedvünk tartotta. De mi csak sétálgattunk. Jenci minden alkalommal szépen kiöl lözölten jelent meg az uccán. A legmelegebb napokon is kalepot hozott magával és frissen mosott szarvasbőr keztyüt. A kalapot azonban nem tette fal s a keztyül se húzta ujjaira. Könnyedén bal­kezében tartotta őket, mig jobb­jában pyönyörü bambuazbotjét lép­tette. Eit e bambuszbotot akkori ban vásárolta a városban és fér­fias uri biztonsága annyira emel­kedett előttem, hogy erői kíván­ság támadt bennem egy olyan vagy esetleg egy talán az övénél sze­rényebb pá'ca után. Kölcsön is kértem Jencitől gyakran séta kői­ben és büszkélkediem vele. Ezek a mindennapos cíöndes járkőlősaink meglehetősen élénk beszélgetéssel teltek volt el, ahogy visszaemlékszem. Többizben és vitatkozva tár­gyaltuk meg például a helyes kö­szönés módját. Különösen a ka lappal való üdvözlés esetlegas vál­tozataival bajlódott sokat Jenci. Ha például balfelől jön valaki, akkor a jobbkézzel leemelni a ka lapot és könnyedén oldalt lefor­dítani. Ett mondja az íratlan sza­bály. Nehezebb a másik, amikor jobbfelől tűnik fel a köszöntendő személy. Igen, mert akkor a bal­kéz kell működésbe lépjen s a balkéz, tudott dolog, ügyetlen.'So­káig próbáltuk a kalappal való köszönés különböző változatait, egymást bírálgatva. Nekem nem volt kalapom. Próba idejére az övét kértem kölcsön. Ezek mind praktikus dolgok — mondta Jenci —amire nagy szűk­séffed lehet az életben. U.4y viselkedett, hogy minJig körüllengte as a komoly bizton­ság, amely a tekintélyes férfiak sajátja. Mindössze egyszer láttam öt szégyenkezőnek és megalázottnak. E*y kora reggelen, mikor azzal toppantam be a házukhoz, hogy elcsábítsam a szomszéd faluba strandolni. Sajőt házuk volt. el­nyúló nagy kerttel s a kertföld be­ültetve mindenféle veteménnyel. Barátom valószínűleg édesanyja kérésére krumplit szedett hátai a kerlföldön. Már ctaknem kész volt munkájával, mikor tapintatlanul és durván feléje rontottam. Az első pillanatban, mikor fe­lém fordult a rémület és a puly­kapiros zavar lepte be arcát. Ing­ujjra velkőzötten emelgette ki ka­pával a krumplifászkeket. De a kapa valósággal megmeredt te­nyerében n tanácstalan megdob benéstől. Szinte megtudott volna tán halni abban a reménytelen álló helyben. Hogy őt munkában, i'yen munkában voil kép=?s va­laki meglepni. Aztán, mintha el­ájultak volna, u?y csüggedtek le karjai s caak hallgatóit J jnc', hall­gatott, nem jött ki száján egy árva szó, nem sok, annyi. Janci apja egyébként állami al­kalmazott volt, mégpedig altiszt. Én is hasonló sorú vo'tam 8 in­nen származhatott az, ho?y elég könnyen felmelegedett irányom­ban. Da ennek a jelenetnek a képe sokáig nem tisztult el emlékeze­téből s még sokáig lesüttette ar­cát a szégyenkezés, mikor rám kellett vo;na pillantania. Büszkén, de inégis fírfias sze­méremmel mesélte el ritka, de ti tokzatos nőügyeit. N jve'iet lova­giasan soha nem említett. Látva fiatalos érdeklődésemet, állig be­gombolkózva mosolygott. Te't-mult az idő, mindketten állás és fogla­latosság nélkül révedestünk a jö­vőbe. Nem is ludom, mi okozta, hogy lassan Jenci tekintélye és fölénye olvadni keidet! előttem. Holott ko­molysága, jelleme és tudása mit sem változott. Történt, hogy néhány hétre ide­genben munkát kaptam. I.<y hát Week-esid kályhák íüse'éséhez I. RETORTA.. FASZENÜNK érkezett. — állandóan kapható : Benjámin Márton fakereskedőnél II., Luther-u. 16. Tel.s 432. gyártmányú TAKARÍTÓ SZEREKET árusítja: Spitzer Zoltán, Békéscsaba, Andrássy-ut 19. megszakadtak együttes sétálésaink. Hallottam arután, hogy barátom a vasúti töltésen sétálgat a falu körül egymagában, nehogy valaki régi iskolatársai vagy egyéb iparos és paraszt ismerősei közül csatla­kozzék hozzája. Kényelmetlenül esett neki szóba ereszkedni a vele egykorú falubéliekkel, mert^ő mű­veltségből „tartotta magát". Min­denkit magázott s azok bizony nem rilkőn tegezték ő 1. Mikor visszakerültem, folytattuk a barátkozás!, ahol elhagytuk. Akkoriban Jinci a leventeokta­tásban kapott egyszerre nagy sze­repet, váratlanul. Kielégítő és a lő!e elvért pontossággal teljesítette a rábizottakat. Felkérték, t&rtson előadást a népművelési szervezetben. Hosz­szasan tanakodtunk és végül a ki­jelölt napon felolvasta értekezését Jenci „Az ifjúság jövője és az el­helyezkedés lehetőségei, különös tekintettel a gyakorlati foglalkozá­sokra" címen. Tizennyo'can hall­gattuk meg az előadást. Nem nagy közönség ez, de aki számított a környéken, az olt volt. Nagy sikert aratott Jenci és a jelenlévő hat szlp eladó úrilány erősen tapsolt neki. Itt jöttem rá, hogy Jenfci nem barátkozik az urilányokkal. Kér­désemre, hogy miért tesz ugy, azt válaszolta, hogy nem akar sen­kit ok nélkül hírbe hozni. Mert egy-két talá'kozás után az üri­lányok rögtön házasságra gondol­nak. Igy mondta ő. Nem urilányok­kal viszont az esti órákban szo­kott beszélgetni. Da ezekről én nem tudtam sokat. Részben mert Jenci nem akart beszélni róluk, részben meg mert nem is hittem utóbb, hogy egyáltalán beszélget Janci lányokkal. Minden törődése az illő műve­lődési vágy mutatásán tul önmaga O, NEMZETKÖZI VASÁR DÍSZÍTSÜK LAKASUNKAT HAZAI ANYAGOKKAL: J

Next

/
Thumbnails
Contents