Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) október-december • 223-297. szám

1937-10-24 / 242. szám

1937 október 24 BEKESMEÜVEI KOZLONV 3 Külpolitikai szemle írja: Lustig Géza Bátorkodunk az olvasónak figyelmébe ajánlani valamit. És pe dig igen melegen. Azt ez életrajzot, amit Duff Cooper Talleyrandról szerzett és Harsányi Zsoit ültetett ét, csenevészen, magyarra. Nem mintha különötképen el volnánk ragadtatva az irásmütől. Alapjában véve nem több inycsiklendó pletykagyüjteménynél s eresen tartja az atyafiságot a regényesitelt biográfiák divatos és korcs válfajéval. Viszont Talleyrand maga annyira érdekes figura, hogy az ő kedvéért szivesen gya korolunk elnézést. Mit beszélünk? Nem csak érdekes figura az autini püspök, hanem aktuális is, egyike azoknak a ritka embereknek, akikkel számolni kell addig, amig élnek, de számolni kell akkor is, amikor a sirban porladnak. Ugy élt sokáig s él ma is a köztudatban, mint akinél geládabb árulót, elvetemültebb sipistát a po litika analesei nem ismernek. Mindenki csak azt látta, hogy rendrerendre konspirált a jóléti bizottság, konspirált a direktórium, konspirált Napoleon, azután sorjóban XVIII. Lajos, X. Károly s végül Lajos Fülöp ellen és mindegyik urát szemrebbenés nélkül adia el a többet ígérőnek. Est ő maga is elismerte, amikor késő aggkorában igy aposztrofálta Lamartinet: „igyekezzék fiatal barátom a jövő Mirabeau ja lenni, de javított kiadásban. Mirabeau ugyanis az eredeti nagy ember volt, de nélkülözte a bátorságot ahhoz, hogy népszerűtlen legyen, E tekintetben én különb fickó voltam nála és soha nem haboztam odadobni a becsületemet a csőcselék félreértésének. Elmondtak engem mindennek, csak jőnak nem, cenknek, hamisjátékosnak, utonállónak, pedig csak nyugodt vagyok és büszke. Soha kormánynak vagy uralkodónak rossz tanácsot nem adtam, de bukásukban nem voltam hajlandó osztozni." Tessék csak jól megrágni az utolsó mondatot. Machiavelli tapsolt volna neki és Sallustius megcsodálta volna a sokat mondó pointejét. Igen, Charles Maurice Talleyrand nem hagyott el senkit, csak azokat, akiket a sors is elhagyott. Mint vérbeli politikus nem ragaszkodhatott holmi sülyedő dereglyékhez és sietett olyan járműre felkapaszkodni, amelyen zavartalanul folytathatta az uíját — a révbe. Mert ez az államférfiú, akit Bonaparte is szemtől szembe a hűtlenség netovábbjának becsmérelt, mindig a révnek tartott, azoknak a csillagoknak örök ragyogása alett, amelyeknek ismeretéi serdülő korában Vergennes csepegtette beléje. Röviddel Danion halála után egy memorandum került elő, Talleyrand aláírásával, 1792 november 25 iki kelettel, egy olyan memorandum, amely búonysága politikai éleslátásának s nézetei következetességének. E szerint a forradalom kohójaben újjászületett Galliának uj politikára van szüksége, amely összhangban álljon alkotmányának humanisztikus szellemével. Le kell mondanunk — szól a felbecsülhetetlen okmány — arról a becsvágyról, hogy mi legyünk Európa vezető halalma és, hogy területünket bárkinek a rovására növeljük. Megtanultuk, keserves áron, de megtanultuk hogy minden terjeszkedés, minden bitorlás, akár erőszak, akér csel utján, amit a hatalmasságok előítéletből a rang, a hegemónia, a politikai stabililór, a felsőbbség eszméivel szoktak összekötni, a politikai eszeveszettség kegyetlen tréfája és igazi eredményük csak abban mutatkozik, hagy megnehezítik a kormányzást és csökkentik a kormányzottak biztonságát és jólétét azok futó érdekeiért, avagy hiúságáért, akik uralkodni vágynak. Franciaország ennélfogva maradjon veszteg saját halárai között. Ezzel edósa dicsőségének, igazságérzetének, okosságának, saját érdekeinek s egyéb nemeelek érdekeinek is, amelyek szabadokká lesznek. Es ezeket a bölcsességeket akkor javasolta, amikor a hig velejü girondisták egyebet se csináltak, mint usziioltak Anglia ellen. Es a tetejébe ezek mellett az exiomák melleit szívósan kitartott akkor is, amikor Napoleon csizmája ugy gázolt végig Európán, mint holmi vakondok túráson. Béke, béke, megint csak béke — ez volt a varáiaige, amelytől mindent remélt. Ezért dolgozott Mirabeau oldalán, ezt ápolta a Feuillantin ek kormányzása idején, erre igyekezett Dantont rábeszélni, mialatt Londonban bujdosott, ebhez tért meg a direktórium alatt, ezt szolgálta a konzulátus alatt az amienai békében és erről nem feledkezett meg sem Pozsonyban, sem Tilsitben, sem Erfurtban és ezt képviselte Napoleon ellen jó és rossz időben egyaránt. Szóval ez volt egész életének summája és őrcsillaga. De a békén kivül — per tot varios casus, per tot diserimina rerum — hü maradt egyébhez is. Rendületlenül hü maradt ez a gő gös arisztokrata a forradalom vivmőnyaihoz is. Ez a fennhéjázó hűbérúr, eki Nagy Kérolyig vezette vissza a családfáját, más képen értékelte azokat, mint például Szekfü Gyula. Abban a so kéig emlékezetes évben, amely Festékek, lakkok és kátránytermékek, mes: a világhírű IMedve padló és bútor lakkfesték a legolcsóbb árban és a legmegbízhatóbb minőségben kaphatók : Friseh festéküzletben Luther ucca 9. és gróf Tisza l.-ut II. sz. mert teljesítményben,kivitelben,hangminőségben egyaránt tökéleteset nyújt! Ezt mondhatja az „automatikus állomásbehangoló"-val felszerelt Orion 99-es világrádió tulajdonosa. Minden Orion-rádlókereskedőnél kapható Fenti kaphatói Rosenbaumnál Fenti készülék kaphatói Hirsch Jánosnál látta XVI. Lejos kivégzését, az angol francia háború kitörését, Danton bukásét és Robespierre letü nését, Talleyrand nem átalolta Burkeval vitázni és száműzött lé lére ilyeneket hánytorgatni: „A történetirók, ha keresni akarják azokat BE embereket, akiket megakarnak tisztelni vagy meg akarnak bélyegezni azzal, hogy ők okozták, irányították avagy módosilottók a forradalmat, idejüket hiába pocsékolják és vesztegetik. A forradalomnak nem voltak sem szerzői, sem irányítói, sem pedig vezérei. Magvait Lngeszü irók hintették el, akik kikezdették az ósdi előítéleteket, émde azok a becstelen s tehetségtelen miniszterek szökkentették sudárba, akik a nép elégületlenségét ostobaságaikkal szították. Jaj annak, százszorosan jaj, aki az elmúlt időket vissza óhitozza." Es amikor 1825-ben Decazes a sajtószabadságot erőnek erejével meg akarta nyirbálni, a sánta ördög volt az, aki vétót emelt. Abban a hatalmas beszédben, amelyet a pairek előtt felolvasott, ismét 8 ismét hangsúlyozta a korszellem tiszteletét. Annak rendjemódja szerint kifejtette, hogy a szabadságjogok nem testetlen ábrándképek s létét veszélyezteti minden kormány, amely vonakodik elfogadni azokét, mini életszükségleteket. Chateaubriand nem csekély őlmélkodáaára hivatkozni mérésiéit a forradalomra, mely sok jót é> nemesei alkotott tévedései közben. »A forradalom — mondotta — a korszellemmel egyetértésben cselekedett, amikor behozta a vallásszabadságot, a törvények előtti egyenlőséget, az egyéni szabadságot." Oréciójénak leghíresebbé vált részében olyan szavakat használt, amelyek feltűnően emlékeztetnek egy amerikai köztérsasági elnök későbbi, de nem kevésbé híressé lett szavaira. „A mi korunkban nem könnyű sokéig bolonditani a világoil" ezt mondotla Talleyrand, akiről az a legenda járja, hogy mindenkit elbolonditott. Negyven évvel később, Lincoln fedezte fel, hogy be lehet csapni egy embert sokáig, be lehet csapni sok embert rövid ideig, de nem lehet örökké becsapni mindenki*. „Van velski — folytatta Talleyrand — aki okosabb mint Voltaire, okosabb mint Bonaparte, okosabb, mint bármelyik volt és leendő miniszter és ez a valaki maya a világ. Olyan politikai küzdelembe bonyolódni, amelyben az egész viiágot a másik oldalon találjuk, nagy tévedés, msnapság pedig a politikai tévedések nagyon veszedelmesek." Hát bizony — sokan jól tennék, ha alaposan átolvasnák Talleyrand összegyűjtött munkáit. Kaphatók ezek, nem is lu'ságosan drágán, 24 kötetben, FirminDidotnél, az akadémia nyomdászánál. Telefon • 91. Október 24 25 26 27-én, vasárnap 3, 5, 7, 9, hétfőn, kedden, szerdán fél 7 és fél 9 órakor . Torockói menyasszony