Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) október-december • 223-297. szám

1937-10-24 / 242. szám

4 BEKESMEGVEI KÖZLÖNY 1937 október 23 „Monsieur Xaba" Párisba költözik . . . Egy magyar piktor diadala a művészet városában Meghitt beszélgetés Perlrott-Csaba Vilmossal, akit a legelőkelőbb párisi szalonok állandó szerződéssel Párishoz kötöttek — Egy művész utja a békéscsabai órásmester műhelyétől a világhírig Tipikusan kisvárosi szálloda. Az udvarra néző szoba száma: 14. Akik ismerősek a vidéki hotelek labirintusaiban és szűk folyóséin, azok tudják, hogy a babonás em­berek érzékenységére való tekin­tettel a soron kővetkező tizenhár­mas szobát jelölik meg ezzel a számmal. Heíty Gy, Andor tanár, a Magas Tátra szerelmese vezet fel ebbe a szobába. Az ágy megvetve. A falhoz rú­gott bordó plümón szürke selyem pizsama. A sarokban egy nyitott koffer mellett spárgával átkötve festő­állvány. A nyitott ablakon keresztül fe­lém mosolyog az őszi nap bágyadt ragyogősában Thököly városa: Kés­márk. Hepehupás főterének macs­kafejü köveire sávokat rajzol a napsugár. A házak, amelyek szép sorjában ölelik körül a régi temp­lomot, korszakokat éltek őt éa egy­formán mesélnek békéről, háború­ról. Láttak precessziókat és sán­cok felé vonuló ágyukat egyarőnt. A csipkével bevont ablakok mö­gött — muikátli piroslik itt és le vendula szagét érzed a szobákban — évszázadokon át fehémemüs szekrénybe raktak tallért, libertást, Kossuth bankót, angyalos forintot, dukátot és koronái . . . A tempóm tornyán ál felénk in­teget a Magas Tálra. A csúcsokon friasen eaelt hő szikrázik . .. A völgyben még virágok nyílnak... Hófehér hajával as örökifjú bo hám, Perlrott-Csaba Vilmos fogad a hotelszobában. Pár nappal ezelőlt érkezett meg Széplakról. Medgyánszky báró, 01­gyay Viktor és a halhatatlan em­lékű Katona Nándor után ő most a Tátra piktora. A vázlatkönyve tele van friss impressziókkal. figbe nyúló csúcsok, csöndes patakok a völgyek virágos rétéin, szeliden legelésző birkák a lankákon, szik­rázó vizű tengerszemek, ájtatos falvak a poprádi fensikon kerge'ik egymást a lapokon. ... Most van harminc eszten­deje, hogy Párisban a Sálon d'Áutomne kiállította a fiatal Perl­rott Csaba hét képét abban a te­remben, amelyet a „Vadak szo bájának" neveztek akkoriban. A francia piktúra halhatatlanjai: Ma iisse, Derain, Delaunay, Brack — valamennyi forradalmár a maga idejében, szerepeltek együtt a ma­gyar piktorral. Páris forrongó mű­vészete ekkor mór kiábrándította a művészt Nagybányából éa — idehaza nem volt maradása. Pi­casso lett a mestere és — négy év»rel később, 1911 ben a szalon „Socte/aíre"-nek választotta meg. Rajta kivül egyedül Csók Istvánt érte a magyarok közül ez a nagy megtiszteltetés. A négy stáció: órásinas, színész, muzsikus és végezetül piktor ... Párisban, ahol tizenhétszer állí­tott ki, Monsieur „Xaba"-nak hív­ják. A Cs t a francia iksznek ejti. Családi ne/e: Perlrott. A Csaba­nevet azért tette -apja nevéhsz, mert Bíkégcsabán született. Az apja órásmester volt. Da már az öregapja is órákat reparált és az apa minden vógya az volt, hogy a fiából is órás legyen. A fiatal Vilmos ki is tanulta ez órásmes­terséget. Most is meg van a mun­kakönyve. A mesterséghez azon­ban nem volt kedve és — meg­szökött hazulról. Pestre került és beiratkozott a Solymossy féle szí­niiskolába. Esténkint statisztált, azonban, ha tehette, az iparrajz iskolában rajzolgaioit. Később mu zsikát tanult és — mint flótás ját­szott is egy zenekarban. — Minden vágyam az volt — meséli nekem, mialatt lelke vissza­oson a múltba —, hogy piktor le­gyek. E'einte ólomkatonákat fes­tettem és apró nádfödeles házakat. Emlékszem: a házunk Csabán — meg van ma is —, hosszú, egész u'cát elfoglaló kertben volt. Ha néha hazakerültem, hasrafekve bámultam kertünkben a tovaroha­nó felhőket és megpróbáltam le­festeni őkat. A lelkem különös nyugtalansággal telt meg. A rohanó felhőben csatákat láttam és púpos tevéket, nagyszakállú embereket és földöntúli viziók vad szimfó­niája tobzódott bennem. Mór hu­szonnégy esztendős voltam, amikor egy piktor, Koszta József elvitt Abonyba. Nála éltem, amig — fél­tékeny nem lett rém. Volt egy mo­dellje, Annának hívták . . . . . . Egy pillanatra elhallgat . . , Behunyja a szemét, bironyoaan Abor.yra gondol. ... A Vigyázó kertben nyíltak az orgonák és a paiak pariján ezüstös hangon s*ólt a tehenek nyakén a kolomp. Tavasz volt és Divatpullóverek férfi és nöi téli fehérnemű I béléit kötésű női harisnya bélelt ke^tyü ESCHER-nél Undrássy-ut 7. olcsón és nagy választékban, kedvező fizetés! feltételekkel is kapható KOPSTEIN BUTORHÁZBAN Békéscsaba, Andrássy-ut 25 s Kedvező fizetési feltételek! Anna fekete haja kócosan lobogott a szélben. Tavasz volt. . , Felejt­hetetlenül szép tavasz . . . Mikor is volt ez ? Hja, igen, 1905 ben . .. Harminckét eszten­deje . .. Elmúlt . . . Menjünk tovább .. . Tovább? Hát persze. Hol is hagy­tuk csak el? — A következő atáció : Nagy­bánya. Ferenczy, Hollósv, Iványi­Grünwald. Küzdelem. Forrongás. Elneveznek „N3o"-nak. Ez a gúny­név évekig kisér. Forradalmár vol­tam. Megvonták tőlem az ösztön dijakat, már a társadalmi kiközö­sítés gondolatát is felvetették. Ta­lán egvedül Iványi Grünwald értett meg. Ferenczy hatalmas zsenije másként magyarázta a természet zárt egységéi, mint mi. En hangos szóval hirdettem: Nagybánya ideje lejárt és mi lul vagyunk az imp­resszionizmuson. Boldog voltam, amikor zónázva éa éjszakákon át eljuthattam végre minden álmom céljához: Párisba. — Az Academia Julienbén Jean Paul Liurens tanítványa lettem és Steinlein meg Lucien Simon korri­gálták este a rajzaimat. Ezerkilenc­sséahat egyik őszi szombatján is­mertem meg Matisset. Olyan ha­tással volt rám a művészete, hogy otthagytam halodmagammal az akadémiát és 1906 őszén megnyi­tottam a rue de Séuresben, egy volt kolostor földszintjén az első Matisse-iskolát. . . — Huszonhat éves voltam akkor és — egy év múlva a képeim si­kert arattak a művészetek Mekká­jában Párisban. A művész, akinek képei nemcsak alkotójukat, hanem korunkat is reprezentálják Gyorsan következtek most már a stációk : 1908 Brüsszel, 1909 NÍZEB és a Galéria Veil Páris, kollektív kiállítás Met?,ingerrel és Darain nel, a következő é/ekben Spanyolország, Köln és végre Pest. E'őbb az Erzsébetvárosi kaszinó dija, mejd a Ferenc József jubi leumi díj. Kollakfiv kiállítások Prá­gában, Drezdában, L'pcsében, Hamburgban és idehaza a Bsl­vederben. Háború. Béke. lljra Pá­ris. ...És most, deresedő fejjel, de fiatal tűzzel végleg Párisba köl­tözik Monsieur Xaba. Azt mondja nekem t — Évekre leszerződtettek Pá­risba. Olyan szerződést kötöttek velem, mint a francia piktúra leg­nagyobbjaival. „Nomoro" szerint fizetik a képeimet. Csak azt kö­tötték ki, hogy „ezentúl csak lá­togatóba mehetek Pestre és állan­dóan Párisban kell élnem." Mű­vészi termésemet előre lekötötték... Fejedelmi áron .. . Azt irta róla egy francia művé­szi folyóirat: „Nem élt még fran­cia piktor, aki a Szajna partjának tobzódását olyan színekkel tudta volna vászonra vinni, mint a ma­gyar Perlrott-Csaba .. A késmárki hotelszobában ki­csomagolja a képeit. Fantasztikus vászon-álmok. És sehol semmi is-

Next

/
Thumbnails
Contents