Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) október-december • 223-297. szám

1937-10-17 / 236. szám

1937 október 17 BEKESMEGVEI KOZLONV Külpolitikai szemle írja: Lustig Géza Marcel Déaf, akit sokan, olya­nck, akiknek a szemevilégét nem takarja hályog, Blum örököse gyanánt emlegetnek, ismét port kavart fel. ­Majdnem olyan sürüt, mejdnem olyan vastagot, mint akkor, amikor a szocialista pártból irtózatos ze­ne-bonóval kivált. Legújabb röpiratóben, amelyet pár óra leforgása alatt széjjel-kep­kodtak, ilyeneket állit: „Akárhonnen is nézzük, akár­hogyan is vesszük a dolgot, az igaztág előtt meg kell hunyász­kodnunk. Es az igazság, a metsző igazság az, hogy a front populaire — döntő kanyetba jutott. Szaba­tosan és pontosan beszélve elér­kezett ahhoz ez útkeresztezéshez, ahol választani kell — merre bo torkáljon. Jobb felői várja as élet ösvénve, balfelől — a halál mes­gyéje." Olcsó mulatság lenne Déat-t az­zal az útszéli 3 a'pári váddal il­letni, hogy ferdít és lulor. Ellen­kezőleg, jól, nagyon is jól látja, hosy a front populaire súlyos be tegséggel küzdödik. Ámde vérbeli pamfieHsla módjára, ahol szerét ej'heti, homályba burkolja azokat a nyilvánvaló okokat, amelyek a krízist felidézték, E'ismeri kertelés nélkül, mint született dialektikus, hogy a front populaire ma is vál­tozatlanul az, ami kezdetben volt. Vagyis 1789 óla a legjelentősebb mozgalom, amely túlnőtt a pártok hagyományos keretein és amely a francia tömegek egészséges és jo­gos aspirécióiból szökkent sudárba. E'ismeri, hogy a front populaireben 1789 óta legislegelőször talált egy másra a proletariátus s a közép­osztály. S hogy pillanatnyira sem essünk gondolkodóba a véleménye felől, alaposan megnyálazva n ce ruza hegyét, sarkalatos ex'óma gyanánt kijelenti az alábbiakat is. „Franciaországban a politikai igaz­ság mindig a baloldalon volt ta­lálható, értvén ezúttal igazság alatt a céloknak s a vágyaknak a nép lelkében szunnyadozó sokaságot. És ugyanilyen értelemben a poli­tikai tévedés mindig a jobboldal moslékján hizott kövérré. Csakhogy ezeket a praemissákat, amelyeknek a helyessége elodáz hatatlan s vi tathatatlan, Déat rosszhiszemüleg egybe ötvözi azokkal a baklövé­sekkel, amelyek a gyakorlatban ugy kövelik az eszmét, mint ván­dort az árnyék. Szemére lobbantja a front populaire vezetőinek azt a taktikát, amelyet a győzelem utón eléghebgye hurgyán követtek.Gán­csolja, hogy a kommunisták, félté­kenységből, azon melegiben nem foglak össze Blummal. Gáncsolja, hogy a Confédération du Travail duzzogva félre állott, amikor a se­gítségére legégetőbb szükség volt. Hogy a munkástömegek erősza­APOLLO FILMSZÍNHÁZ Telefon: 239. Október 17-18-19—20-án AZÉNLÁNYOM NEM OLYAN Előadások hétköznap 5. 7, 9, vasár­és ünnepnap 3, 5, 7, 9 órakor Az első előadás naponta zóna koskodtak H snjét, a le'kükből le'­kedzett kormányukkal éa ezzel lo vat adtak a tőke pandúrjai alá. Végtére gáncsolja, hogy program nélkül, aztratégiai terv nélkül in du'tak el az ütközetbe. Eteknek a rzarvashibáknak köszönheti a francia proletariőtus és a ve'e ba­góhiten szövetkezelt kispolgárság, hogy abba a csávába jutott, amely­hez a marólúgot a pénzügyi lehe­tőségek és a szociális újítás kö­zötti, ordi'ó ellentét szolgéltatja. Növeli a tohuva bohuS hogy a szocialisták esztelenül ragaszkod nak a kiinduléíi ponthoz, mig a radikálisok attól eltávolodtak és sutba dobták az elveket. Viszont a kommunisták ugy befészkelték magukat a CGT ba, mint letü a bundába és ennek a fellegvárnak az ormáról nyakra főre szórják a'ó a tömegbe a demagógikusnál de­magógikusabb jelszevakat, ugyan­akkor, amikor görcsösen ragasz­kodnak az egységhez, mi több, attólsem riedoznak vissza.Moszkva uszításéra, hogy — farkasok bá­ránybőrbe, — a nemzeti színekbe öltözzenek. Ez a politikai arculata a hely zetnek. A gazdasági arculat még zava­rosabb, még ziláltabb, legalább Déat szerint. Elkésve lépett életbe a devalvőció. És amikor 1936 de­rekán nagy huza-vona uian életbe lépett, nem volt meg az összhang egyfelől a szociális és a gazdasági politika, másfelől a gazdasági és a monetáris politika közölt. Mi le­hetett ennek a ferdülésnek, ennek az eredendő engoikórnak a követ kezménye? Féloldali gutaütés, amely olyan rendszabályok nyo­món jár, amelyek, ha akarjuk vem­hesek, ha nem akarjuk, nem vem­hesek. És Blum, mit lehetett mást, szégyen szemre kapitulált a tőke előtt. Amit — megint csak Déat szerint — a sok felesleges hűhó elkerülésével bátran megtehetett volna eredetileg is akkor, amikor a szocialista társadalmat a kepi talizmuson belül és annak a se­gítségével szándékozott megvaló­sítani. Persze, hogy a falnak ment és beverte a kobakjót. S ezután? Azután jött Chaulemps, aki curn beneficio inventarii átvette a tropát mondott kincstárnokot, Bonneti, a sült radikálist, akit saját hívei ugy emlegetnek széltében hosszában, mint az emberré áthasonult gyap­juharisnyát. Kész nevetség —gu nyolódik Déat—csak föltételezni is, hogy olyan ember csavarja ki a nya kát a mai gazdasági rendszernek, az átkozott liberalizmusnak, aki annak emlőit szupta. Már pedig — foly­talja találóan — egyszer és min­denkorra végét kell vetni annak az otromba fogalomzavarnak, amely a tizenkilencedik századon véges-végig eluralkodott, annak a fogalomzavarnak, amely a gazda­sági azabagságot a politikai sza­badsággal állhatatosan és csökö­nyösen Ö8szetéveszli. A gazdasági szabadság törvénye a dzsungelből való s ekként szól a parancsa, Rudyard Kipling fogalmazásában: falj, hogy téged fel ne faljanak, ölj, hogy téged meg ne öljenek. A po­litikai szabadság viszontag a Gol­gotháról eredeti s az emberi egyen­lőség és as emberi méltósóg prin­cípiumain nyugoszik, olyan vala­miken, amiket a polgári radikaliz­mus fumigál. Szó ami szó, e diagnózis, ami lyen igar, olyan kétségbeejtő. Hol van hét a panecea — kérdezi Déal s kérdezzük vele együtt mi is. Talán abban, hogy egyszerre el és megvetjük a liberális illúziókat s a totaiista chimaerákat. Bizony­nyal ida> célozgat Déat is, amikor a receptet ajánlja. Szerveztük ét a belfő piacot, ugy hogy az árak megszilárduljanak és ugy, hogy a fogyasztók, ideértve a tőkést és a munkást egyaránt, a nemzeti jöve­delemben termelésük arányában részesedve csakugyan fogyasz'ó képességgel bírjanak. Ehhez azon han szükséges a dolgozók összes­ségére kiterjedő állami biztosítás, az egész hitelélet szocializálása, a munkával szerzett vagyon tisz­telete, a szakszervezetek hiánytalan kiépítése. Az emelkedő fö'dadó­járadék adó bevezetése, a ku'cs­iparok szoros ellenőrizése. Ez Mercel Déatnak, az apostata, a sizmatikus Déatnak, a francia nemzeti szocializmus megalapító jának az állam — és álomképe. Uj társadalmat kell alkotni, olyat amely ellenőrizi, irányítja, uralja a gazdasági élet összes hágóit és vizvőlasztóit. De ki teremtse meg ezt az államot? Erre azután Déat sem tud klapenciát. Egy francia Van Zeeland ról óbrándorik, aki nek megvolna a tekintélye és akii nem vinnének egy-kettő a jégre a haverok. És, ha késni fog a meg váltó, mi lesz akkor? Akkor — jó solja sötéten Déat — jön a fasiz­mus s vérmagasra duzzasztja az uccai folyókákat. Hét Franciaország rs ide jutóit. Lesi a Vezért. Figyelje meg, hogy milyen jó mű­sort adnak a tengerentúli adók. Ezeket Orion rádióval rövidhullá­mon éppen ugy veheti, mint Pestet. MINDEN ORiq^J RÁDIÓKERESKEDŐNÉL KAPHATÓ Fenti készülék kapható: Rosenbaumnál Fenti készülék kapható: Hirsch Jánosnál ...atends Qui de nous, qui de nous va devenir un Dieu, ahogy Musset énekelte. LiKASBERENDEZES olcsón és nagy választé kedvező fizetési kapható OPSTEIN BUTORHAZBAIi Békéscsabai Andrássy-ut 25 Kedvező fizetési feltételek!

Next

/
Thumbnails
Contents