Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) október-december • 223-297. szám
1937-11-14 / 259. szám
1937 november 14 BEKESMEGYEI KOZL0NY 3 DIITADT SZÉPET,ÉS JÓT OLCSÓN VÁSÁROLHAT DUIUKI FIZETESI KEDVEZMENNYEL DEBRECZEN I ISTVÁN BÚTORÜZLETÉBEN (KASZÁRNYÁVAL SZEMBEN) ANDRÁSSY-UT 77. Külpolitikai szemle írja s Lustig Géza Hogy is vagyunk ceek? Valahogy igy. A diplomácia szerénykedik. A helyzet rosszabbodik. Ezek a tőmondatok, akármilyen , fakőaknak láUzenak, az igazságot • mondják. Amiként a bruxellesi \ konferencia ékesen tanúsítja. Alig ültek ös8ííe Lipót király szekvéroiában a baj s méregke verők, azon nyomban értesítettek mindenkit, aki valami jót remélt, hogy az értekezlet nem óhajtja csorbítani a genfi zsinat jogait s nem érzi magát hivatottnak erra. hogv bármely irányban döntsön. A lelkünkre kötötték, a szánkba rágták, — mintha enélkül is nem lettünk völratisztábana konferencia céltalanságéval - hogy eszük ágában sincs fellépni azokkal szemben, akik a bekét zavarják. Vártuk, hogy legalább közvetíteni fognak és megkísérelik az oltást. Sajna, ez is csas hiu föltevés volt és mihamar be^épul!, A kilenc hatalom, amely nagy garral összesereglett e vészt elhárítani, óvatosan meghátrált a japánok* szuronyai elől és megelégedett azzal, hogy néhány könnyet ejtsen a szerencsétlen asszonyok s a még szerencsétlenebb gvermekék sorsa fölött, akiket Dai N ppon l ágyúi rendie kasaáltak. \ E» ugyanez fog töiilénni a londoni konferencián is Egyelőre ugyan a jóvágású külügyminiszter, Eden, siker gyanánt kürtölte a világba, hogy a francia propoziciót, amelyért Olaszország annyira nehezlelt, Corbm, a rábeszélésére, visszaszippantotta. Sikernek köny-t velte el, hogy a francia javaslat elsüllyesztése nyomón Majszki, a Szovjetunió légátusa, nem csapott patáliát, mint ahogy sikernek könyvelte el a tetejébe azt is, hogy se Grandi, se Woermann nem forditoll hatat a gyülekezetnek a Szovjetunió elmaradása miatt. Sikernek számítolt ar is, amikor először a benemavatkozósi albizottság, azután a benemavatkozási főbizottság megkereste az angol kormányt, próbáljon zöldágra vergődni a spanyol hadviselőkkel, olyként, hogy az idegen önkénte seket Valencia is, Salamanca is obsitolja. Am a bokros aikerek ellenére egy szál önkéntes nem sok, annyi se hagyta el a félszigetet, ehoi javában áll azurimuri. Miért is hagyta volna? Franco pontosan, idején értesül mindenről és tud* vőn tudja, micioda ujabb orkőntól vemhesedik a határ, miközben Bruxellesben és Londonban üres tojásokon kotlanak a diplomaták. Németország eddig csak halkan, csak szerényen követelte vissza a gyarmatait, imitt- amott példőlódzva. Ma? A Duce szócsövén keresztül harsőnyan parancsolólag orditjs szerte a földön jogos birtok cimét. S ez még nem minden. Ugyanakkor, amikor Kamerunt és Tanganyikát igényeli a harmadik birodalom, ez Óriás hegység lába alatt szintén megindul a talaj. A szudéta németek, berlini nyomósra, egyre jobban, egyre merészebben hányják a fejüket és könnyen ugy eshetik, hogy egy szép napon Prága arra ébred, hogy Szent Vencel országa ismét a ködbe lünt. Gyorsabban jér a történelem percmulatója s kettőzölt szgporasóggal jelzi: közeleg a negy leszámolás órája. A római veszSEŐnyalábok én a berlini sasok együites árnyéka Londontól Tokióig kcmorlik s a nyugati demokráciák szűkölve érzik, hogy a végzet mérlegén a nyelv az ő rovásukra imbolyog. Különösen Franciaországon vett erőt a szorongás. Mind többen és többen kérdezik aggódva a Szajna s a Loire mentén, teremtő Isten, mi lesz, ha az irdatlan bírnami erdő, a roppant germán tömeg, ellenünk zudui? Készen vagyunk ez utolsó, végső lehetőségre, a háborúra ? Nem nyűtt el bennünket a eüket viszály, mely osztályokat osztályok ellen ingerel? Erre e*zivettfpő kérdésre adott választ Herriot a lillei pártnapon. Amit Yvom Delbos, hivatalos állásánál fogva, ki nem mondhatott, azt kimondotta Herriot. Becsületesen, kendőzés nélkül tárta fel a valót, ugy, hogy nemcsak a radi káiisokat bizsergette őt melegével, hanem az egész orszógot. Vercingetorix ősi galliőja repesve áhítozta ezt a megnyilatkozást. Tudni akarta, igazuk van, avagy sincs azoknak a demagógoknak, akik uton ulfélen azt lobbantják a jelenlegi kormány szemére, hogy dogmatikus céljai érdekében a romlásba dönti a gondjára bízott népet és annak az ürügynek a leple alatt, hogy Franciaország jö vőjét védi, Moszkvát szolgálja. Türelmesen várt ez enép. mignem egy dörgő hang nemet kiáltott a rágalmazók fülébe, nemet azoknak, akik a barbárság hajnalhaaadósál lesik és akik az erőszak feltámadásában bizakodnak. Nemet a háború ragályának, ama hábo ruéiíak, amely szégyenkezik nyíltan jelentkezni és izenet nélkül tör az otthonokra. Amikor visszhangot itsdott a nép lelkiösmeretfurdalásán;-,k, Herriot nemcsak saját pártját eí e 8ji 8tt e és öregbbitette. Megszilárdította a kormányt is, tömörebbé kov^colvőn azoknak a pőrtoknak az egységét, amelyek egymósba forrasztva, a többségei alkotják jelenleg. Ámde ezsn tul sokaknak, akik az uralmon levő kormányzattal megelégedve nincsenek, felnyitotta «zemét s eloszlatott számtalan előítéletet. Hu manizmustól csorgó beszéde után a francia őllam büszkt* gályája pironkodás nélkül, visszatérhetett arra a hullőmbarőzdéra, amely száz és száz avataron minden átsegítette és vitte büszkén. Lássuk hál. mi volna az a politika amit Herriot javalt ? Vájjon az esztelenség, a hebgyehurgyaság.a kalandvőgy po!' ;kája? Szó se róla 1 Ép olyan V véssé, mint tegnap, vagy tegnapel \\ Franciaország nem áldoz egy szai embert, egy szál puskát mindaddig, amig vita'is érdekeit csorba nem éri s amig azokon a kötelezettségeken, amiket sajőt biztonságának megóvása végei! elvállalt sérelem nem esik. Ép ol kevéssé, mint tegnap, avagy tcsnapelőlt nem orgonára irt müveit figyelje meg 88-as Orion rádión. Az orgona széles skáláján megszólaltatott nemes zenei hangok épen, eredeti értékükbenjutnak az Ön - y füléhez. / Kapható mirederí Orsón rádiékefeskedőnél. készülék kapható s Hosenbaumnál Fenti készülék kapható: Hirsch Jánosnál hajlandó egy lépést is tenni annak a birodalomnak a jóváhagyása nélkül, amely a rajnai határvonal ép aégéért kezeskedik. E tekintetben Herriot egyetért Blummal. É?, hogy senki ne illesse a radikálisokat a sovimVmus vádjával, Herriot. akárcsak Blum, nyomatéko»an figyelmeztetett arra, hogy ezt a politikát Németorsrég irényéban rancune nem füti. S megismételte úgyszólván betűről betűre, amit a népi arcél vezére idestova egy évvel ezelőtt Lyonban hangoztatott: „Mi franciák nem óhajtunk egyebet, mint békében élni szomszédainkkal és reméljük, hogy Lamartine víziója a rajnai partiakók kézfogásáról az álomvilágból egyszer mégis csak a valóságba átlényegül." Viszont kereken cáfolta Herriot azt a botor föltevést, amit szívesen terjesztenek a rosszmájúak. Mi nem fogunk soha ideologiai keresztet hadjáratokat viselni és nem fogjuk a gesztenyét mások szóméra a tűéből előkaparni — vallotta Herriot Ég ebben a nézetben is osztozik vele Blum, aki tavaly ilyenkor, még aktsoron, amikor a spanyolnétha nem harapódzott el a mai fokóig, ilyeneket süvöltött az American Clubban : „Franciaország ép oly kevéssé üti az orrát a mások dolgába, amily kevéssé szeretné, ha bárki az ő dolgába avatkoznék illetéktelenül, különben is régen megtanított bennünket Talleyrand arra, hogy családi szennyes mosáséban nem illik senkit zavarni." Mindebből azonban senki ne gondolja, hogy Franciaország gyáván meghunyászkodnék, ha netán az orrára koppintanőnak. Néha a békülékenység inkóbb az erő jele, semmint a félénkségé. S Herriot szerint tudni illik az egész világnak a fentieken kivül az alábbiakat is. 1. Franciaország nem hajlandó átengedni senkinek egy arasznyit se a gyarmataiból. 2. Franciaorszőg nem tür semminemű birtokháboritást a mediterrőneumon. i 3. Franciaország casus belli-nek tekinti, ha bárki a Csahszlovők állam integritását veszélyeztetni merészelné. Azaz, Franciaorszőg szívósan ragaszkodik a versaillesi diktátum halott betűihez. Lett légyen akőrki a kormőnyon, radikális, avagy szocialista. Es a hajsha tallan konokság pecsételi meg Európa — és Franciaország vesztét. / ketsiK iqijü^ Franck
