Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) október-december • 223-297. szám

1937-11-14 / 259. szám

4 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1931 hóveűiber 14 A német köztársaság első kancellárja már az orvosát se tudja megfizetni Scheidemann Fülöp leberetváltatta karakterisztikus szakállát, kerüli az embereket, senkit se fogad és e pillanatban senki se tudja, hová utazott el a szerény pöstyéni szállodából A Vág partjának néma vándora, aki II. Vilmos német császárt lemondatta a trónról . . . 1918 november. . . Mindössze tizenkilenc esztendő teli e! azóta. Barlin. Teheraulókon fegyveres katonék. Az utcán a fékevesztett tömeg a forradalomtól ittas. Padlésablakokban mér itt is, oit is. vörös lobogók jelennek meg. Bombák robbannak. Fejetlenség. A császári palota erkélyéitől Liebknecht a szovjetet élteti. A birodalmi perlament előtt ezrekre rug a tömeg. Mindenki egy ember nevét ordítja. Aztán belülről feltépik az első emelet egyik szo bájénak ablakát és az, akit hallani 6kar a nép: Scheidemann Fülöp ez erkélyen terem. Hoissüu hullómos haja hófehér. Vadul cibálja a hidag novemberi szelő. Beszélni kezd. Tűzzel. Szavai az emberek lelkébe szaladnak. . . . Liebknecht megbukott . . . Berlinben nem lesz kommunizmus. „Éljen a köztársaság" — kiáltja Scheidemann Fülöp és a tér viasshangozza a tömep? éljenzését ... II. Vilmos este mér különvonaton Hollandiéba utazik . . . Az egykori kasseli nyomdászinasból a német birodalom első kancellárja lesz .. . Egy szomorú ember, akit nem ismer senki... . .. 1937 október ... . . . Egy összetört öreg ember, botra támaszkodva szomorúan sétál a Vág romantikus partján, Pöetyénben. Néha meg-meséli. Siót lanul bámul maga elé. Szemeinek tüze mér régen a múlté, nevét itt nem ?udja senkisem. A Vég partjának néma vándoré: Scheidemann Fülöp, a német birodalmi gyűlés első elnöke, a német köztársaság első kancellárja. Most: szótlan emigránsa idegen országoknak ... As orvossá azt mondja : melankóíjkus. Őaszel ssokott eljönni ide. Az idén nem jelezte előre jöveteléi. Bejelentés nélkül érkezett meg és nem szállt meg ott, ahol máskor: a Grand Hotel Royalbsn. E>y szerény polgári hotelben, a Zöldfaszállóban bérelt szobát, itt is étkezett, rendesen fent a szobájában. Reggelenként a fürdőbe ment, u'ána pihent és a késő délutáni órákban, alkonyat felé kisétált. Felt még a gondolatától is annak, hogy — felismerik . . . A fürdőigazgatóság tapintatosságéból nem került nave a kurlisfárs. Egyenes kívánságára még a hoteisaemélyaet se tudta kilétét. Érj is megígértem : amíg Pöstyénben van, nem írok róla. Alig egypáran tudíák a nevét. Abban a törekvésében, hogy felismerhetetlen maradjon Pöstyánben, még a szakállát is leberetválta. .. . Azt a kecskeszakáll!, amely ötven év óla annyira tipikusan jellemezte ő! . . . Nam hivatott borbéiy, maga állt a tükör elé és vette le a szakállát... „Doktor ur, nekem nincsen pénzem, én nem tudok fizetni" Régi doktorát, meghitt barátját kereste fel eautíel is. Aki évek hosszú sora óta kezeli. Térdisületéban krónikus reuméja

4van, erre keres már évek óta a reuma Mekkájában egyhülést. Szomorúan kopogtatott be esz orvos rendelőjébe: — Doktor ur — mondotia orvosénak — előre szeretném megmondani Önnek, hogy most nincsen pénzem. Én nagyon szegény ember lettem, Nam iudok fizetni. Meg kell kérnem Magát: as idén kezeljen honorárium nélkül. .. Az orvosa, kilünő, derék és jó szívű fürdőorvos Pöstyénben, meg nyugtatta és megkísérelte, hogy leiket öntsön a búskomor emberbe. Sseretettel veite gondozás alá. A német köztársaság elaő kancellárja pontosan megjelent a viziteken. De itt is szótalan maradt. Megkérte a doktori: adjon ki rendeletet, hogy a személyzet, ameíy évek óta ismeri, ne szólitaa őt „Excellanc"nek. Politikáról, a maga dolgairól nem beszélt senkivel, csak néha a doktorával. Az embereket ka rülte. Senkit aern fogadott. Ha kíváncsi emberek fotoárafálő masinát fordítottak feléje, elfordította a fej*t. Pár nappal ezelőtt elutazott. Hir teSen. Címét mag se hagyta . . . Sankí se Sudja, hol, merre jár... Egy kasseli nyomdászinas elindul útjára ... Sok esztendő óta jár Pőstyénbe és a korábbi években nem volt ennyire zárkózott. Szívesen beszélgetett el mulíjárói, politikai tikereiről a barátaiDivatpulSóve^ek férfi és nöi téli fehérnemű ü bélelt kötésű női harisnya bélelt ke&tyü ESCHER-nél Andrássy-ut 7. LiKiSBEftEIDEZE olcsón és nagy választékban, kedvező fizetési feltételekkel is kapható / OPS BUTQRHAZBAN Békéscsaba, Andr»ássy-ut 25 Ksdvező fizetési feltételek! val. Sok meghitt bizalmasa volt. Ezek esjyike meeéUs nekem : — Scheidemann büszke volt arra, hogy ök apja mázoló voít. Akárcsak Hitler... A hssieni Kasaelben — ez a városka megtisztelte azzal, hosy röviddel a harmadik birodalom megalakítása előtt még polgármesterének vá

; lasztolta meg— született 1865 ben. Ma hetvenketesztendős, de s-okkal öregebbnek néz ki. Koré»i el vesztette as apját éa nyomdász ígasi nagy szerepi a háború vége felé kezdődik. Vilmos lemondatáséról Scheidemann pöstyéni orvosának ebeket mesélte el: — Két héttel ^nevezésem után, 1918. október 2».-én levelet írtam Miksa hercegnek és ebben a levelemben követeltem, hogy a c*ászér mondjC

n le. Ekkor már a forradalom sz^le dübörgött Bsrlinben éa II. Vilrr»

o

s a levél elküldése után Sptí^ka, a főhadiszállásra utazott. ucca már követelte a császár lemondását . . . — A császár Spaaban volt. Berlinből {iercerkint hívták a főhadiszállást". a csásaárl: kérték a telefonhoz, de senkinek sem volt bátorsága ahoz, hogy közölje vele a való halyzetet. Előfordult oz a komikig helyzet, hogy amikor a csészéi- jelentkezett a telefonnál, Berlinben — letették a kagylót. Berlinben egyre fanyegelább lett a helyzet. Miksa herceg könyörgött Ebertnek, vegye át a kormányt és mentse meg Némelorseágot. Ebért végre engjdett. November kilencedikén kinevezte őt Miksa katcallérnak. ( inas lett. Eletének legromantikusabb korszaka ez volt — mesélte n^kem —, amikor heti két márkáért kora hajnalíől késő estig -dolgozott. Ha nem volt sok munka a műhelyben, akkor, hogy mellékkeresetre tegyen szert, a kora hajnali órákban kiflit és kenyeret hordott ki egy pékmühelyből. Hírmincnyolcéves korában választót ták meg képviselőnek és kilenc évvel későbben alelnöke lett u német parlamentnek. Scheidemann elmeséli: hogyan mondatta le II. Vilmost Ebért kinevezése után a parlamentbe mentünk. Iszonyú helyzet lett úrrá Berlinen. A parlament üléstermében gúlákba rakott fegyverek. Az udvarban lovak nyerítettek. A nép engem akart hallani. Ilyeneket kiáltottak felém: „Scheidemann I Mentsd meg a hazát 1" Meg hogy: „Liebknecht most kiáltja ki a szovjetet I" Ebben a percben azt éreztem, hogy aki most meg tudja nyerni a népet, az RVŐZ. Vagy Liebknecht, vagy én. Vagy a bolsevizmus lesz úrrá Németországon, vagy mi. És az az emberfeletti gyűlölet, amelyet a bolsevizmussal szemben éreztem, a parlament ablakához kergetelt. Láttam magam előít az orosz őrületet. Kitéplem a parlament ablakát, as üveg csörömpölve esett a földre . . . Ba«zélni k^dtem. Ilyeneket mondottam: „Vége a vérontáunak, vége a háborúnak. Legyetek hűek elveinkhez és ne mocskol játok be Németországot. A császér lemondott" — ordítottam, pedig e pillanatban semmiféle hir nem érkezett errő' Spaaből A tömeg őrjöngött. És én folytattam