Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) július-szeptember • 146-222. szám

1937-07-11 / 155. szám

1937 julius 9 Í3EKESMEGYEI KÖZLÖNY 3 Külpolitikai szemle írja: Lustig Géza Há! elíünt az uborkaszezon ia, akárcsak a régi jó táblabírák. Hajdanié, abban a geologiai korszakban, amely 1914 nyarán tért örök pihenőre, ilyenkor, julius derekén, fü sem rezdült. Legföljebb a fumei cápák mozgolódtak, vagy pedig a szalmaözvegyek duhaj kodtak egy kicsit. Ma pedig? Ugy süstörögnek az események a levegőben, mint húzáskor a szalonkák. Im, alig dördültek meg az ágyuk Barcelona és Sant-Ander előtt, máris jönnek, esőstől jönnek egyebünnen a vészhirek. Montreuxben Egyiptom a suba alatt hajba kapott Angliával, Genfben meg Franciaország huzalkodik Atatürk népével az alexandrettei szandzsák miatt. Belgiumban is ugyancsak siorul a kapcéja Van Zeeland Őkegyelmességének, Hollandiéban meg Graeff szüntelenül azon rágódik, elfogadja-e avagy se Németalföld azt az ajánlatot, amellyel Hitler kedveskedett. Japánban is éli a harc a diktatúra és a Minseiío és a Seyukai pártok között s mér annyira elfajult, hogy Sató, a miniszterelnök, jónak látta takarodót fújni. Amerre csak nézünk, mindenütt zavarok ötlenek szemünkbe és alig estünk ót nagy üggyel-bajjal az egyik krízisen, mátis egy ujabb krízisbe támolyogunk. Egy szóval, ahogy a croupier-k mondják, le jeu continue, a játék, a nyaktörő játék folyik a végzet asztalánál és nem panaszkodhatunk amiatt, hogy a dicsérő korszak, amelybe megkérdezésünk nélkül belecsöppentünk, hijjáva! lenne a változatosságnak s a nyavalyatörésnek. Ámde hagyjuk a meddő sopőnkodóst. Mert annak bizony manepség sem foganatja, sem pedig NYITOTT TETŐ ! . Julius 11-én, vasárnap 3, 5,7, 9 órakor A 3 órai előadás z6na ! Lehár Ferenc operettje: ÉVA Magda Schneider, H. Rühmann, H. Moser, A. Sandrock Magyar hiradó Julius 12—13 őn, hétfőn— kedden fél 7, fél 9 órakor Hétfőn a iél 7 órai előadás zóna ! LAZA 0 Ö ASSZONY A társadalmi konvenciók ellen lázadó fiatalasszony tragédiája Katherine Hepburn, Herbert Marschall Mlicki jazzbandja keletje nincsen. Ehelyett próbáljunk lisztén látni és a bűzét aa ocautól elválasztani. Sallang nélkül beszélve, próbáljuk az események áradó zuhatBgában azoknak tősodrát megkülönböztetni és amenynyire lehat, hűségesen követni. NOP, legjobb tudomásunk sze rint, a legfontosabb újság, amelyről beszámolhatunk, az az egyezség, amely Jugoszláviát Olaszország mellé állította. Fontos elsősorban azért, mert Olaszország a nyomán •gy régi, de annál súlyosabb nyűgtől szabadult. Hiszen, amint az öreg Times szomorúan regisztrálja, a jugoszláv politikának ezen színeváltozása nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy Olaszországot immáron nem fenyegeti, mint eddigelé, a hátbatámadás veszélye az Adrián és bátran tehet-vehat Gibraltártól Cyprusig, Djibutitól Anconáig. De fontos és nevezetes azért i», mert -— saivendöfte Csehszlovákiát és Romániát. Hogy amit állítunk, nem retorikai széjöblögetés avagy túlzás, azt mi sem bizonyítja ékesebben, mint a kis entente vezető államférfiéinak legutóbbi ö8szeröffené8e. Ezúttal maga Benes ruccant le Nándorfehérvárra, hogy eloltsa a tüzet, amit a Duce talpa alá rakott. Da hiőba gazsulőlt Sztojadinovicsnak ő is és Antonescu, kórba veszett minden buzgalmuk. Es április derekán Csehszlovákia és Románia fanyalogva, mintha orruk vére eredne, tudomásul vette azt a szerződést, amely Bulgáriát és Jugoszláviát, a testvéreket, ismét egybe forrasztotta és tudomásul vette azt a szerződést is, amely Olaszországhoz láncolta mind a kettőt. Igaz ugyan, hogy a komüniké, amelyet Benes fogalmazott, olyasmiről dadog, mintha ezek a szerződések csupán a béke, tehát lan a status quo megszilárdításét céloznák és semmi esetre nem változtatnának azokon a kötelezettségeken, amelyeket Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia valamenynyien egyaránt szenteknek és sérthetetleneknek pecsételtek annak idején. Ámde Benes őrókaséga sokkal jobban ismeri a dörgést, semhogy ne tudná, mit jelentenek a politikai dzsungelban a szent és sérthetetlen alapelvek, azok a bizonyos pricípss intangibles. Az ilyen semmitmondó frázisok még szépségiapasznak se illenek be. S képzelhető, milyen savanyu arcot vághatott Csehszlovákia bábája, amikor az olasz-jugoszláv barátsági szerződés textusa ismeretessé le't. A szerződésnek első pontja értelmében Olaszország elösmeri és biztosítja Jugoszlávia területi integritását, de csak bizo nyos megszorítással. Nevezetesen ez az elösmerés és ez a biztosítás, csakis és kizárólag azokra a határokra vonatkoznak, amelyek Olaszország és Jugoszlávia mes gyevonalában húzódnak, de semmiként nem érinti azokat, amelyek egyebütt futnak. Vagyis Olaszország sem de jure, sem pedig de facto nem ismeri el és nem bizto sitja azokat a határokat, amelyeket a trianoni diktátum Jugoszlávia és Magyarország között rajzolt. Ezzel megkondult alélekváltság harangja a kis entente fölött. Növeli még Csehszlovákia páni félelmét az is, hogy patrónusa, a Szovjetunió, jónak látta ép most a Iropát bemondani s kitörölni a Ez a védjegy jó minőséget jelent Békéscsabai egyedárusitó: pitzer Zoltán cég, Andrássy-ut 19. sorból. Mert akár igy, akár ugy, szóval akőrhogy értelmezzük is a rettenetes apokalipszist, amely a Kremlin tövén lejátszódik, egy bi zonyos: az, hogy a Szovjetunió politikailag meddőségre van kárhoztatva és jócskán időbe telik, amig potenciaíitésát visszanyeri. Hogy mi okozta, mi nem az öszszeroppanéat, felesleges is, de lehetetlen is boncolni európai agygyal. Lehetséges, hogy a tisztikar egyrésze másként értelmezi az orosz birodalom feladatait, semmint akár az orthodox kommunisták, akár az uiolsó években felcseperedett párttagok. Lehetséges, hogy Sztálint autokratikus vágyálmok gyötrik. Lehetséges, hogy Trockij nem fér a bőrében. Lehetséges, hogy a muzsik fészkelődik. Lehetséges, hogy a Szovjetunió a bizonytalanságtól, a félelemtől agylágyulásba esett. Oroszországban minden lehetséges — irta mér régen Turgenyev — még a lehetetlen is. Épen azért riem feszegetjük az ismeretlen kórságot, amely megrohanta. Hisz Oroszországban mások az erkölcsi princípiumok, mint Európában és más az orosz nép reakciója és logikája az eseményekkel szemben, mint a nyugatabbra eső fajtáké. Van e józan ember, aki megérthetné az ártatlanul halálra ítélt népbiztosok marcangoló önvádjait? És ven-e tél tul józan ember, aki ésszel fölérné, miért engedték a siovjet hadsereg legkiválóbb tábornokai megukat lemészárolni, mint húsvéti bárányok és miért nem álltak a sarkukra s lázadtak fel, noha hónapokkal előre értesültek arról, ami reéjuk várt. És van-e, aki átabotában felelni tudna arra a kérdésre: kire, mire támaszkodik Sztálin, amikor nem ótal vöröshadseregre tenyerelni és nem röst cafatokra tépni, mint holmi kócbabát, a Szovjetunió jövőjének egyetlen zőlogőt? Ám, mindent egybevéve, megeshetik, hogy ez a konok gruz szörnyű vérengzések árén győzni fog és Vorosilovval együtt a nye regben marad. Igenám, csakhogy a nyereg alá tört paripa, amelyen a biztos haléiba vágtat Lenin megnagyobbított árnyéka, immár nem a régi, a csak egy év előtt is még hatalmaa, félelmetes Oroszorszég leszen, hanem egy nyomorult gibe. Még tavaly ilyenkor a Szovjetunió baljóslatú képviselői Genfben a primet hegedülték és ugy járattők Franciaországgal s Angliával a tőncot, ahogy akarták. Ma ? Párizs, de Londonban is megint tudják, akárcsak 1917-ben, mi az orosz, akár a Holstein Gottorpok ülik meg, akár dgy georgiai paraszt fogja ostorhegyesnek a trojkába. Olyan fegyver, amely csak öngyilkosságra alkalmas. És Ciehszlovákia erre a hitvény lapra tette föl mindenét I Egy olyan állam, amely stratégiailag iskola példája annak, hogy milyennek nem szabad lennie egy országnak! Még az a körülmény, hogy Grönerrel szólva a „szive a lábujjában dobog" bzbv, hogy fővárosa és hadiiparának a gócai vészesen közel fekszenek a német határhoz, a kissebbik baja 1 Nagyobb baja abnormisan hosszura nyúló alakja és minden oldalról ellenségek közé ágyazottsága. És most nem védi a pánszlávizmus gorgófejes pajzsa ssm 1 A kis entente meg szerte porladt 1 Sic transit glória mundi I Eredményes a hirdetés a „Békés megyei "-ben