Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) július-szeptember • 146-222. szám

1937-07-11 / 155. szám

4 öEK^smeavEi soilghv 1937 julius 11 Komoly beszélgetés Csik Ferenccel arrói, hogy a sportokban már a teljesítmények maximumának mesgyéjén járunk • . . Világrekordok egykor és most Két évezrednek kellett eltelnie, amig a modern sport le tudta verni a régi olimpiai játékok rekordjait — Mi az a maximum, amit a jövő bajnokai elérhetnek ? Pöstyén, ju'.ius közepén. *) A londoni lordmayor volt az első, aki a pöstyéni Éva ^strand medencéiéből kilépő Csik Ferenc­nek melegen gratulált győzelmé­hez és a körbe szaladó tribünök első sorában Bhopál maharad­zsája lelkesen tapsolt ... A hőrom napos pöstyéni nem­zetközi versenyek a magyar győ­zelmek jegyében zajlottak le. A magyar olimpiai csapat a verse­nyek minden pontjában átütő nagy diadalt aratott. Az osztrákokat 10.0 arányban, a csehszlovák csapatot pedig 5:l-re győzték le a fiuk, az országok kö­zötti versenyt pedig 79:23 arány­ban nyerték meg, olyan diadalt aratva ezzel, amely úgyszólván egyedülálló a vizi sportok törté­netében. A versenyeket követő banketten a Grand Hotel Royal hatalmas termében mindenki a *) Paál Jób, a kiváló riporter intervjuja annál inkább aktuália, mert, ha sikerül, Csik'iFerencet még juliut folyamán Csabán láthatjuk. Orosházán a közrég egyik legforgalmasabb helyén fekvő egyemeletes Petőfi Szálloda kedvező fizetési feltételek mellett eladó, esetleg bérbeadó! Réízletes felvilágosítást nyújt di*. PrónaiErnö ügyvéd Békéscsaba, Ferenc József-tér 21. magyarokat ünnepelte. Idegen em­berek szólították meg a Pöslyén­ben kurázó magyar fürdővendé­geket és gratuláltak nekik a hon­fitársak győzelmeihez. A műugrást kivéve a verseny minden egyes számában a magyar színek győz­tek és a magyar csapatok két ka­pitánya — Ivády dr., Darányi mi­niszterelnök személyi titkára és Bárány — szinte úsztak a bol­dogságban. A versenyeknek való­ban nemzetközi publikuma volt és alig van országa a földnek, amelynek fiai ne tapsoltak volna a magyar fiuknak. A győztes olimpiai csapat szinte változatlanul jött el a versenyekre Pö8tyénbe és esténként London, Péris, Berlin, Bécs, Prága, Buda­pest kérte telefonon az eredmé­nyeket. Valaki kiszámította, hogy Csik Ferkót és a vizipolócsapatot há­romszázszor fotogrefálták le. Bordó kabátjukban, mellükön a magyar címerrel vettek részt a magyarok a díszes banketten, amelvnek végeztével karonfogtam Csik Ferkót és leültem vele a Royal kerti terraszőnak egyik szögletébe. Komoly témáról szerettem volna vele elbeszélgetni. — Kíváncsi lennék arra — mon­dottam neki — mi a véleménye a világrekordokról. A közönség időnkint olvas arról, hogy a sport­nak egyik vagy másik ágában re­kordot javítottak. Mit gondol: med­dig larthat ez a rekordjavitás 7 Beszélgessünk egy kicsit erről a témáról. Őszintén bevallom : engem rég­ulpin tropikálöltöny 29- pengőtől Jobb minőség! Szebb kivitel! KULPIN DIVATHÁZ férfi- és fiu készruhaosztálya, Békéscsaba óta izgat a téma és Csik Ferencet azért vélasz'o'tam most intervjum hőséül, mert a gyorsúszás magyar vilógbajnoka alaposan ismeri a sport történetét. Emellett: rövid idő választja el őt atiól, hogy mint orvos megszerezze a d'p'omájál és igy nemcsak sportszemmel, hanem orvoti sremmel is meg tudja ítélni a kérdést. Úgyszólván miiden gondolko­dás nélkül kezdett beszélni a lé­méről. Eseket mondotta: — Mi a rekord ? Túlszárnyalása egy eddig elért eredménynek. Re­kordot javítani nemcsak a ráter­mettség képes, hanem — és ta­lán igen sok eselben — egy sze­rencsés véletlen. Az emberi szer­vezet azonban véges és én azt hí gzem, hogy mi már a teljesít­menyek mox :mumának meggyé jén járunk. Világrengető rekord­javításokat nem fogunk mér a sport világában elérni. Mindössze másodpei cekről lehet szó .. . — Más a helyzet a gépek vi­lágában, ahol az utolsó két em­beröltő, vegy talán csak az egyik olyan eredményeket produkált, amikről őreink nem is álmodhat­tak. A repülés, az automobil, a vizi jármüvek egyik napról a má­sikra létrehozhatnak olyan ered­ményeket, amelyeket még mi sem vagyunk képesek elképzelni. De ez : technika és semmi köze sincs az emberi szervezethez. Nem kell hoizá más, csakí egy uj motor, egy uj, eddig ismeretien hajtóerő, valami féle uj szerkezet, amely az eddiginél hatásosabban győzi le a levegő ellenállását és a föld vonróerejét, a rekordjavitás a föl­dön, a vizén és a levegőben egyik napról a másikra kilóméterek szá­zait ugorhatja át, amivel szemben a sport világában ez a rekordja­vitás másodpercekben és méterek tizedeiben mozoghat csupán. — Ha ismerjük a régi olimpiai játékok eredményeit, u^y tudhat­juk, hogy ezeket egyes pontokban megjavítottuk, azonban vannak a sportnak olyan ágai, ahol a régi görögök még mindig verhetetlenek. Es úgyszólván veretlenek voltak a régi görögök kétezer esztendőn keresztül, mer) hiszen a nagy re­kordjavitások korszaka csak a há­borút követő esztendőkben követ­kezett be. A hála Halász Sándor jó étvággyal va­caorózoll. Magyar paprikást evell; kenyeret sóval és paprikával. Pár filléren kivül, ami a kabátja zse­bének mélyén húzódott meg sze­rényen, kimeríthetetlen hillel ren­delkezett. Optimista volt a szó szoroB értelmében. Nam tudta el­hinni, illetve soha nem gondolt arra, hogy ő, aki két diplomával is rendelkezik, aki mindig jelesen vizsgázott, ne tudjon ugy elhelyez­kedni, hogy ne szoruljon mások támogatáséra. Kél hónapja lakott a fővárosban s ez idő alatt sokat kilincselt s noha Ígéretnél nem kapott egyebet, nem esett kétségbe. Evés közben visszagondolt a mai napra. Egy vegyészeti gyárban járt, ahol azt a választ kapta, hogy egy hét múlva próbáljon jelentkezni. Alig takarította el asztaláról az utolsó moresamaradékot, amikor kinyílt az ajtó és a küldönc egy levelet kézbesített Halász Sándor részére. A levélben a vegyészeti gyér igazgatója arról értesítette, hogy másnap reggel elfoglalhatja állását. Három hónapja dolgozott Ha­lász a vegyészeti gyárban, amikor egy rendkívül különös eset történt. A kora délelőtti órákban bejött a gyárba a vezérigazgató tíz éves kis leánya. Az elkényeztetett kis leány nem sokat törődött azzal, hogy a gépek k5zött nem szabad járni és igy a gyermeki lélek nyu­galmával jöit-ment a gyárban, majd megállt az egyik gép előtt, amelyet öt lóerős motor hajtott. Alig állt ott a kislány egy pár pil­lanatig, amikor velőtrózó sikoltás reszkettette meg az ott tartózkodók idegeit. A kisleány tul közel me­részkedett a géphez és az arra haladó Halász az utolsó pillanat­ban mentette meg a biztos haláltól. Még egy utolsó pillantást vetett Halász a tükörbe. Meg volt elé­gedve a lótottakkal. Kifogástalan frakkja nagyszerűen simult pom­pás termetéhez. Nem gondolt örömmel a mai estére. Nam szerelte a hálőlkodást, noha tudla, hogy es elkerülhetet­len. 0 lesz e mai estély beszéd­tárgya, bér nem tett egyebet, mint amit as emberbaráti kötelesség diktált. Nagy társaság volt együtt a ve­zérigazgatónői, amikor Halász be­lépett. — Jöjjön kedves barálom, fo­gadia a vezérigazgató Halászt, bemutatom magát a társaságnak. — Itt hozom a kis Marika meg­mentőjét I — kiáltotta el magát a vezér. Ebben a pillanatban minden 8zem Halászra szegeződött. Nem jött zavarba, de mégis ugy érezte, hogy szívesen szabadulna a bá­mulat aló). Fiatal nő csatlakozott hozzá. — Mi oly sokkal tartozunk Ön­nek. Es is hálás vagyok. — Na említse a hálát, Emma. — Miért? — Mert a hála egy neme e gyű­löletnek. — E-:t még nem hallottam. — Pedig uáy van I A hála adós­ság, teher, melytől soha nem lehet szabadulni. — Érdekes I Én azt hittem, hogy a hála egy olyan hid amelyen ke­resztül az emberek közelebb jut­nak egymáshoz és ebben a közel­ségben kifejlődik a szeretet. — Téved Emma 1 A héla — mint mondottam —, adósság, a szerelet pedig adomány, ami széppé, ne­messé varázsolja az emberi lelket. — Nincs igaza Halász I Sógor­nőm, a kis Marika édesanyja, aki még mindig szanatóriumban fek­szik, alig várja, hogy találkozzék magával, hogy kifejezhesse örök háláját. — Őwintén szólva, félek ettől a hálától. — Ezt nem hiszem I Es nem le­het igaz 1 — Pedig ez az igazság. Kép­zelje el Emma azt a helyzetet, ami a puszta véletlen folytán teremtő­dött köztem és a méltóságos asz­szony között. Az Ön sógornője, vagyis a méltóságos asszony eddig felemelt fővel, büszkén ment végig a gyárban. Ha szabad igy szólnom, az alkalmazottakat is gépeknek te­kintette, olyan gépeknek, amelyek­nek dolgozniok kell, vagyis sziv- és léleknélküli egyéneknek. Es most... — E« most? — ismételte Emma Halász szavait. — Most arra kell gondolnia, hogy van itl egy ember, aki mellett nem mehet el közömbösen, akinek hálát kell mutatnia, akinek tarlozik, sokkal, nagyon sokkal, annyival, hogy sohasem fogja le­törleszteni. És igy a méltóságos asszony mindaddig, amig én a gyárban leszek, arra lesz Ítélve, hogy kerülje el a gyárat. — Csak nem akarja elhagyni a sógoromat? — Nem I ő fog elküldeni I — Az lehetetlen I Kázmér sok­kal jobban szereti magát. — És mégis el fog küldeni. — Da miért? —- Miérl? Csupán csak azért, mert a gazdag ember nem lehet a szegény ember lekötelezettje... Halász Sándor emberismerete nem mondott csődöt. A kis Ma­rika megmentőjét — hála fejében — elküldték a gyárból. lameretlen

Next

/
Thumbnails
Contents