Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) július-szeptember • 146-222. szám

1937-08-22 / 190. szám

206 BEKESMEGYEI K0ZL0NV 1937 augusztus 17 Kaleidoszkóp a kamarazene olimpiászáról Nyolc nemzet lobogói póznákon... A kamarazene első nemzetközi ünnepén nyolc nemzet fiai meghitt barátokká váltak a hegedű húrjainakésazongora billentyűinek akkordjai mellett ... Az olimpiészon, amely a nemzelek legjobbjainak mérkőzé­se, hosszú póanákra akkor sza­lad fel valamely ország lobogója, ha a nemzet egyik fia kiérdemli « babérkoszorút. A legfinomabb muzsikának, a kamarazenének ezen az olimpiászán, itt, a Kár­pálok gyöngyében, Trencséntepli­cen, nyolc nemzet színes lobogó­ját állandóan lengeti a késő r.yár enyhe fuvallatja a park bejárata előtt földbeásolt hosszú és karcsú póznákon. Ezeket a lobogókat nem eresztik itt félárbócra és be sem ! vonják őket, hogy a nemzelek himnuszainak kürtszava mellett újra felröppentsék a % póznákra : nyolc nemzet fiai, nyolc nemzet muzsikájának legjobb mesterei egy­formán érdemlik meg a babéit és a zészlólengetést. Azok a triók és kvariettek, amelyek Rómából, At­hénból, Szófiából, Budapestről, Bécsből, Berlinből, Brüsszelből, Prágából és Karlsbadból jöttek el ide, hogy debütáljanak, vagy emeljék a kamarazene első ün nepének sikerét és fényét, nagy részt diadallal járják évek óta a világ metropolisait és a művészek, akikkel esténként izembeülünk a trencsénteplici kurszalon tompa­ffnyü termének félkörbe szaladó széksorain, egyformán ismertek New-Yorkban, Londonban, Syd neyben és Tunisban. Nyolc ország lobogóit lengeti e szél a trencsénteplici park évsíá zados tölgyei mellett, nyolc ország művészei muzsikálnak itt immá­ron egy hét óta és legalább husz ország arrahivatott zenekri'ikuaai éa zenesztétikusai írják a mélta­tásokat a világnak úgyszólván minden nyelvén napilapokba és folyóiratokba. A liporternek, aki részese lehetett a legfinomabb zene e halk szavú és álomszerű ünnepének, nem lehet célja és nem lehet kötelessége méltatást irni a művészi produkciókról, amelyek estéről-estére zajlanak le zsúfolásig megtelt nézőtér előtt. A riporter nem tehet móst, mint : összegyűjti a kaleidoazkop tar­ka és csillogó üvegcserepeit és átnyújtja ezt — a kamarazene stí­lusának megfelelően — mély meghajlással és bókkal azoknak, akik az illatos és édes szőlőiér­lelő auguiztus utolsó két hetén nem lehettek jelen ennél a felejt­hetetlenül szép ünnepélynél. Egy modern Bábel a Kárpátok alján Ebéd u'ón a Grand Hotel ter­raszán, uzsonna időben a kur­szalon kertjében, a koncerteket követően f nn a strandfürdő tér­részéin valóságos bábeli nyelv­zavar kösfönti a könnyű vászon­ruhában, vagy selyemkihaj'ásos szmokingban érkezőt. A bolgártól a flammandig Európának minden nyelvét hallgathaljuk itt. A fran­ciának annyi változatát, hogy szü­MÁVAUT AUTOBUSZMENETREND Érvényes 1937 május 22-től 1937 október 2-ig Békéscsaba—Gyula * 825 1245 ind. Békéscsaba „Cfata'-szálló érk. 1055 1 310 5-55 855 1310 é rk. Gyula városháza ind. 1020 1 240 530 Menetjegy: P 1.10 — Menettértijegy,- P 1.90 — * IX. 8-ig vasárnaponként * Békéscsaba—Szarvas * 1320 ind. Békéscsaba „Csaba"-8zálló érk. 8'0 14'4 érk. Kondoros ind. 719 1455 érk. Szarvas ind. 635 Menetjegy: Kondorosra P 2.20, Szarvasra P 3.40 — Menettértijegy: Kondorosra P 3.80, Szarvasra P 5.50 — * Csak hétköznap közlekedik. Békéscsaba—Szeghalom—Püspökladány—Hajdúszoboszló—Debrecen x t — — ind. Békéscsaba MÁV p. u. érk. — 1810 2125 605 1320 i nd. Békéscsaba „Csaba"-sz. érk. 8'5 18«5 2120 621 1336 érk. Békés ind. 758 1749 2104 639 1355 érk. Mezőberény ind. 740 1731 2046 723 1440 érk. Szeghalom p. u. ind. 653 1 647 2002 758 1505 érk. Füzesgyarmat ind. 625 1617 1932 833 _ érk. Püspökladány Rákóczi ind. — 1537 1852 915 — érk. Hajdúszoboszló ind. — 1453 1 810 955 — érk. Debrecen Arany Bika-sz. ind. — 1415 1730 Menetjegy: Békésre P 1.—, Me2őberénybe P 1.50, Szeghalomra P 3 20, Fgyarmatra P 3.80, Hszoboszlóra P 6.30, Debrecenbe P 7.50. — Menettértijegy: Békésre P —.—, Mezőberénybe P 2.50, Szeghalomra P 5.50, Fgyarmatra P 6.70, Hszoboszlóra P 11.—. Debrecenbe P 13. x Csak hétköznap, fcsak vasárnap és ünnepnap közlekedik. Békéscsaba—Szeghalom—Berettyóújfalu * — ind. Békéscsaba MÁV p. u. éik. 18'° 605 ind. Békéscsaba Csaba-sz. érk. 18 0 5 723 érk. Szeghalom p. u. ind. 16 4 7 857 érk, Berettyóújfalu p. u. ind. 1400 903 érk. Berettyóújfalu községh. ind. 1350 * Csak hétköznap közlekedik Békéscsaba—Gyula—Kétegybáza—Elek 1245 ind. Békéscsaba „Csaba'-szálló érk. 1055 i320 ind. Gyula városháza érk. 745 1355 érk. Kétegyháza p. u. ind. 710 1425 érk. Elek ind. 640 x x Endrőd—Gyoma 1743 2043 ind. Gyoma p. u. érk. 622 1755 2055 érk. Endrőd ind. 6'C x Csak hétköznap közlekedik Felvilágosítások a MÁVAUT kirendeltségénél s Békéscsaba, II., Ferenc József-tér 2. t—t Telefon s 2—33. Harisnya keztyü Sigpi fehérnemű m jó minőségben lESCHER-nóI letett párizsinak kell lenni ahhoz, hogy a dialektusból következtet­hessünk a beszélő nemzetiségére. Az egyik pincér, akit hirtelenében telefonkeze'őnek léptettek elő, öt- " percenként szalad valamelyikére e térrajzoknak, a bárba és a bor­pincébe és jelei Rómá', Brüsszelt, Szófiát. Berlint, Bécset, vagy Bu dsoestet. Saint Genois grófnő te­Monon diktált* le kritikáiét a N jues Wiener Tagblattnak, Flamm doktort a tangótól cipelik a tele­fonhoz, mert Balgád keresi, a véetelenül bájos Jean Absil, a belga s-enei élei elismerten leg kiválóbb reprezentánsa, a modern belga muzsikáról tart előadást Jemnitz Sándor magyar zeneszer­zőnek, aki budapesti lapjain ki­vül n Frankfurter Zeitungot és Amerika le«nagyobb zenei folyó­iratait is képviseli, amikor Brüsz­•zel a szűk telefonfülkéba siólitja. Luigi Silva, e velencei zenemű­vészeti főiskola tanéra csárdást táncol a bécsi Asf lányok egyiké­vel, Kun Imre, a budapesti Kon­Andrá*ssy-ut 7. csrt hangversenyvállalat igazgatója két interurbán beszélgetés között irja aló azt a szerződést, amellve! a Trio d'Athénest a iövő szezonra leköti Budapest és Bécs számára és FarandatoB, — a keresztneve: Spiros — egyébként az athéni konzervatórium professzora, bol­dog, szemei csillognak, nrca majd kicsattan az örömtől.' Trencsén­teplicra kellett eljönnie és egy bu­dapesti hangversenwélla'kozóval kellett megismerkednie, hogy a görög modern muzsika e'őlt végre megnyíljanak a kontinens metro­polisainak hangversenytermei. Roda Rodának eltagadhatatlanul nagy sikerei vannak a nők körül és a mester valahogyan idegenül fest esténként a komoly szmoking­ban — piros mellény nélkül. Még szerencse, hogy az elmaradhatat­lan monokli nem hiányzik a sze­méről. . . . Igazi b:.beli zűrzavar . .. Akárciak a párizsi kiállításon, vagy Salzburgban a Feslspie'e alatt .. . Gyors intervjuk az esti hangulatban Badacsony gyöngye és Bor deaux bora gyöngyözik, piroslik a metszett kristólypoharakban, a hangulat estéről-estére emelkedett, művészek, újságírók és közönség összeforranak. eleinte mindenki a koncertek álomszerüen szép és fenkölt műsorszámairól mesél, ün­neplik a rétzlvevőkef, azután fran­ciául, németül, olaszul és itt olt angolul más és más témákba csap ót a beszéd fonala, valaho­gyan azonban alapzsinőrnak meg­marad mindig az, ami elhozta ide az embereket, a zene. A sarokban üresen áll még egy asztal, tiz percenként ide vonulok félre azzal, akit éppen sikerül karonfognom, hogy rövid intervjut csináljak vele. Különböző nemze­tek muzsikájának reprezentánsai kerülnek sorra. Kezdem a mun­kát Jecn Absil lel, aki a brüsszeli királyi zenekonz watorium pro­fesszora és a d'E't<»rbeek akadé­mia igazgatója. Tiz zeneszerző tartozik az egyesülethez, amely­nek Jean Absil az elnöke és ez az egyesület programjául tűzte ki, hogy a külfölddel megismertesse a belga zenét, hazójávnl pedig a külföldi muzsikát. A Qualuor de Bruxalles Jean Absil kompozíciói mellett Deiclin, Delvenne, Roy és van Schepdael előadásában a modern belga muzsika legszebb darabjait já'ssza és Absil csillogó szemekkel meséli el nekem, hogy a következő év januárjának első napján szerkesztésében megindul a „Revue internationale da Mu­sique", a zene nagy nemzetközi ujsőgja, mutatja nekem munka­társainak névsorát és alig van országa a földnek, amely ebben a díszes névsorban ne szerepelne. Akik koncertadás közben bejárják az egész világot Az olaszok, a Quarletto di Roma művészei hatan vannak. Négy mester és két elegáns hölgy a tár­saságukban. Két közreműködő felesége. A vezetőjük Luigi Silva, a gordo ika tanára a velencei zeneművészeti főiskolán. A kvar­téit, amely világviszonylatban is első helyen áll, valahogyan állami együttes, a fasüiala Itália muzsi­káját reprezentálja a külföldön és negyedóráig tart, amig Silva el­mondja nekem, hogy milyen prog­ram lebonyolítása vőr a vonós­négyesre. — Az első eset meséli — hogy nyáron koncertezünk. Tavaly a német kormány meghívására ját szóltunk ugyan kivételesen az olim­piásszal kapcsolatban Berlinben, azonban nyáron pihenni szoktunk, mert a koraőszi hónapokban min­dig nehéz munka vár ránk, ilyen­kor próbálunk. Az idén szeptem­berben és októberben következik ez a munka, én egyedül turnéra megyek Tunisba, Svájcba, Belgium­ba, Németországba, Magyaror­szágra, Romániába, Csehszlovákiá­ba. Ausztriába és Bulgáriába, utána pedig megkezdődik a Quartetto di Roma nagy világturnéja, amelynek stációi felölelik az egész földtekéi. Indián át Japánba megyünk, on­nan a holland szigetekre, azután Amerikába és magam sem tudom, hol fog 1939 végén az utunk vég­ződni.

Next

/
Thumbnails
Contents