Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) július-szeptember • 146-222. szám

1937-08-22 / 190. szám

1937 augusztus 22, BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 5 Hellas a világ meghódítására indul A görögök, akárcsak a trencsénteplici kamarazene ünnepén szereplő szófiai kvartett, nem játszottak eddig Középeurópáben és végJelenül boldogok, hogy a trencsénteplici kamaraünnepen valóban átütő sikerük volt. Két ur — Farandatos és Voloninis — valamint egy bájos hölgy, Léda Jouvovolis tagjai a triónak, mindhárman tanőrok az athéni zenekonzervatoriumban, amelynek érdekes történetét imigyen meséli el nekem Spiros Farandatos: — Cephallonia szigetén^ élt egy nagyon gazdag kereskedő, hajói mindenfelé szelték az óceánokat. Fantasztikus vagyont hagyott az özvegyére, aki igaz barátja volt a zenének. A kereskedőt Stathatosnak hivták és amikor az özvegy meghalt, zenei célokra olyan ösz•zeget hagyott, mint talőn még senki e világon: kereken százezer íonsterlinget. Ebből a hagyatékból építették meg az athéni zenekonrervatoriumot éa azt a hatalmas koncerttermet, amely méltó verseny táraa a metropoliaok hangversenytermeinek. Két mősik kiváló honfitársam, Aueroph éa Phsyhes jelentős alapítványokat hagytak azután arra a célra, hogy eme alapítványok kamataiból fiatal görög muzsikusok tanuljanak külföldön és megismerjék az idegen muzsikőt. Én magam mőr koncerteztem Párisban, a Trio d'Athénesnek azonban ez az első külföldi hangversenye és kimondhatatlanul boldogok vagyunk, hogy itteni sikereink ütőn szerződtettek le bennünket a most következő szezonban több külföldi metropolisba, igy Bécsbe, Budaoeslre és Prágába. Bécset az Ast lányok képviselik. Három szőke és egy fekete. Anita Asf, aki karrierjét Amerikában kezdte, a bécsi Rawag zenei igazgalójőnak, az iBmert komponistának a leánya. A fekete hölgy: Lili Sieber magyar, Győrben született, a többi három tipikus bécsi. A kvartettnek nagy sikere van, a tagjainak nemkevésbé... Végezetül beszélni kell a sajtóról és a koncertdirektorokról. Bécs, Budapest, Berlin, Prőga usyszólván minden lapja képviselve van, nem beszélve arról, hogy a pozsonyi, brünni, reichenbergi lapok is elküldték ide kritikusaikat. Szép számmal látunk azonban zeneesztétikusokat Svájcból, Franciaországból, Párizsból, sőt Belgrádból is. A nemzetközi koncertvilőgot Kugel kereskedelmi tanácsos, Kun Imre, a Koncert igazgatója éa Schamschula Erik, az ismert prőgai koncertdirektor, az AMÉ művészi vezetője képviselik. Schamschula direktor irányitja különben nagy hozzáértésééi a kamarazene ünnepi hetek művészi programját és a sikerben kétaégkivül oroszlánrésze van. Paál Jób Rongyért hulladékpapírt ad a Corvina-nyomda Néplélektanuimány Irta: Zsilinszky Lajos dr. A nemzeti jelleghez való ragaszkodás a nemzet fennmaradását jelenti. Ha egy nemzet a jellegét legjobban kifejező tulajdonsőgait nem ápolja, önállósőga veszélyben forog, mert a vele egy államot alkotó valamely más nemzetiség lesz felette urrő. Enaek legújabb bizonyítéka a velünk szomszédos őllamok nemzeti politikőjőban található. Ez a müveit nemzetek őltal régóta tudott és gyakorolt őstörténeti igazság legrégibb idő óta Németországban nyilatkozik mes. Ujabban Olaszorszőgban látjuk ennek erejét működése tetőpontján. A hazánkat övező s velünk barőtfá^os viszonyba lépni egyáltalán nem akaró nemzeteknél nagyon barbár módon nyilatkozik meg ezen igazság keresése. Mi magyarok nagyon elhanyagoljuk nemzeti jellegünk rendszeres kultiválását s meglehetős közönyt mutálunk népies szökéseinknek, hagyomány linknek, népviseletünknek. stb. szélesebb körben való meoismerletésével szemh^n. Ceek akkor büszkélkedünk jeles különlegeaaégeinkkel, ugy e fővároBban, mint a Balatonnői, Bábolnőn, Mezőhegyesen, Mezőkövesden éa a Hortobágyon, ha külföldi vendégeinknek mutogatjuk be azokat nagy hivatalos epparőtussal, költséges előmunkálatok éa repre zentőciós kiadósok okozősőval. Pedig, ha énekkarainknak és műkedvelőinknek — közismerten dalos nemzet lévén a magyar — több alkelmat adnénk arra, hogy p'. népszínművekben srinpadon, vagy filmen, mely utóbbiból sok gyérünk termel világraszóló müveket, csak nemzeti jellegűt nem — gyak rabban bemutatkoznék, ezáltal nemcsak kellemes szórakozást szereznénk azok szőméra, akiknek e téren való ismeretei hiányosak (a tanulóifjusőgnak, a cserkészeknek, a leventéknek és főúri köröknek), hanem kenyérkeresethez is juttatnánk több száz állás éa foglalkozás nélküli polgártársunkat és ambicionálnánk őket ezen nagy nemzeti munkában való résrlvevésre. Ez természetesen a néphez való leszállés utján volna csak leh«tséges.Vidéki műkedvelők még csak kiveszik részüket ebből a munkából, amint az általuk előadott n

ápazinmüvekről és a néohőzakban tartani azokott kulturestékről készített több^sztendős 8leti«stikám bizonyítja. De fővárosunk és a vidéki nagyobb vőrosok színpadjain hi/atősos művészek már régóta nem adnak elő sem régi, sem uj népszínműveket, még a budai nyári, sőt a városligeti éa népligeti színkörökben sem; vagy, ha adnak is, azt csak egyszer-kétszer tesiik meg egy-egy évben. Pedig mennyi gyönyürü népszínművünk van! És mennyi lehetne még! A színigazgatók telén nem tudjők, hogy ennek a műfajnak előadása nem annyira a népnek kell, mint a nemzetnek. Meglepő tapasztalat, hogy a népszínművek nemzeti értékét jobban ismerik a népházakban, mint a népművelést vezető, vagy irőnyitó városi hatóságoknál. Tisztelet a kivételnek. Mór jó régen megmondta éa irta a magyar néplélek kitűnő iamerője és azt őiforráanak neveid pártfogója, de egyazersmind a toll halhatalán meatere: Rákosi Jenő ia, akinek nemzeti jelentőségét, működését az egész ország elismerte, sőt halárainkon tul is méltányolták azt, hogy a falu, m3g a város annyira egy másra van utalva minden tekintetben, hogy egyik a másika nélkül nem élhet egészséges életet, összefogva padig, különösen a közművelődés terén, hódító hatalom az e kettőben megnvilvőnuló lélek é8 tehetség ereje. De, ha ez csakugyan igaz (pedig igaz), miért mutatja be oly

r ritkán e hódító hatalmát, melynek nyomán gyönyörködés, élvezet és áldás fa kadna ? Talán emlékezik még e lep olvasóinak némelyike arra, hogy nyolc évvel ezelőtt Szóka soproni főszolgabíró Ghiczy kapuvári és Kovőcs csornai főszolgabírók által lómogaltatva népviseleti bemutató napot 8 ezzel kapciolatban népünnepélyt rendezel! Sopronban a vármegye magyar, német éB horvát anyanyelvű lakossőgőnak összpontosításával. E napon húszezernél naRyobb szőmu érdeklődőt lőttek Sopron őre? falai. Gyönyörű nemzeti e^mét valósítottak meg a nevezett főszolgabirák és különösen az ethnografiának teltek az eszme megvalósításával nagy szolgálatot. Gvönyörü és közhasznú volt e* a bemutaló, de. noha követendő például önként ajánlkozott, utánzásra mégsem talólt. A sajtó nem találta száz százalékban sikerültnek a rendezést. Az volt a kifogása, hogy nem mulattak be helyi dalokat, néptáncakat, népszokősokat és népszínműveket, amelyek nemzeti jellegünk legkétaégtelenebb kifejezői. Legelőbb egv millió magyar tudja, hogy az Országos Faluszövetség a népművelési bizottságokkal és gazdasőgi egyesületekkel karöltve évente más más vidéken gazdasági kiállításokat szokott rendezni ée hoav ezen alkalmakat a népszokások ismertetésére is felhasználja. Da még arra nem volt esef. hogv ilyen alkalmak adén azon vid^k népdalainak, mondáinak, tánciinak, népies irodalmi termékeinek 8 ezek között ez ottani vid*k írói által irt színdaraboknak bemutatására került volna sor. A Magyar Néprajzi Társaság nem tart vándorgyűléseket, amilveneket pl. a Magyar Történeti, Régészeti, Természettudományi atb. Társulatok szoktak tartani, amelyeken 8 gyiléseeés helvén és környékén krmő különlegességeket bemutatná az érdeklődő közönségnek, esetieg a Maayar Nemzeti Szövetséggel, a MANSz-szal és TESz-azel összefogva. Fővároíunkban sem akadt még oly válla kozó, aki állandó népies színmüvek szinrehozatalával próbált volna szerencsét valamely színházban, noha a népoperőnak készült Tisza Kőimén téri épület erre igen alkalmas. A Kamaraszínház bérlője sem tett kísérletet népszínművek előadására. A Nemzeti Színházban ia csak egyszeregyszer mutatnak be évente egv kis ethnogréfiát éa néplélektanulmányt. Irodalmi tőraaaágaink sem irnak ki pályázatot népszínműre. Mindez szomorú jelenség. De nem szabad ezzel a megőllapitőaaaí beérnünk s e mellett magőllnunk. Akarnunk kell nemzeti jellegünket kifejező kincseinket őpolnunk éa közismertebbekké tennünk. Akarnunk kell a népéletben megnyilatkozó jelenségeket gyakrabban és több helyen bemutatnunk. Akarnunk kell a közhasznút a kellemessel, a tudományt a azórakozlatóssal éa tanulsőgadőaaa! ugy összeegyeztetni, hogy az érdeklődést az eddiginél fokozottabb mértékben keltse fel és élvezetet szerezzen a „nagyérdemű" közönségnek. nmelv tudvalevőleg szívesen á'do-.za filléreit üvesmire. Ha mindezt erősen fogjuk akarni éa a cselekvés terére lépünk e nagy cél éid kében más müveit nemzetek példáját követve, büizkérc hivatkozhatunk kulturfölényünkre azokkal szemben, akik ezt e'ismerni vonakodnak, vagy padig — alaptalanul — a legkisebb elismerést is megtagadják tőlünk. Legu'óbb egy ujságirókongresz8ZUB alkalmával Jean Martin. a Journal de Geneve szerkesztője és igazgatója, aki a legtekintélyesebb írók egyike, ezeket mondotta egy magyar újságírónak a nemzeti jelleg épolősőról! „Arra kell a magyaroknak vigyőzniok, hogy a nép megtartsa nemzeti jellegét, őseredstiségét s igy annak jelleme, művészete, gondolkodásmódja megmaradjon eredetiségében. Az ezt nem ösmerc ídagen számára mindig a különleges népjolleg a vonzó." Szívleljük meg ezt a jóakaratú:, igazságos véleményt. Tegyük tanulmány tárgyává a nép lelkét s tanulmányúik eredményét gyakrabban mutassuk b a azoknak, akik eziránt fogékonyak, érdeklődést mutatnak. Ezzel nagy szolgálatot teszünk hazánknak. fiu

k részére tartós, jó szövetből D irOA ISKOlarUna számonként70fillór emelkedés i 11 ESŐ kabát férfimóretekben " 17 Átmenetikabát " 25 80 Felöltő-és átmeneti kabát" 33.— KULPIN DIVATHÁZ FÉRFI KÉSZRUHAOSZTÁLYA BÉKÉSCSABA