Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) július-szeptember • 146-222. szám

1937-08-22 / 190. szám

1937 augusztus 20 BE.KESMEGVEI KÖZLÖNY 205 Külpolitikai szemle írja s Lustíg Géza Mialatt a Duce Trapaniban idő­zött és leróitö héla adóját Crispi emlékének, a veje, Ciano, ugyan­csak nem pihént. Hetclmes cikket kanyarított a Stampában, amelyből megtudhatta, ha tudni óhajtotta, hogy „az olasz csésaéreég örömeit,»ai\ é»án egyez­kedik Angiiéval, föltéve, ha Anglia ÍRveterélt gőgjével el nem vősja 6z utat." Azt i< megtud uk és pe­dig hivatalos forrásból hogy rövi­desen, amúgy szeptember vége felé, tárgyalások indulnak Rómá­ban Sir Eric Drummond népszö­vetségi titkár bevonásával. Es a kancelláriákban már javában törik a fejüket az illetékesek i az ille­téktelenek, ha vájjon csűrbe érik ez uj vetés, avagy ez is lábon rothad, mint ema hires nevezetes Géntiemen8 Agreemenl, amelynek annyian hozsannóztak, Anglia részéről tiszta és világos e helyzetkép. Miközben lázasan fegyverkezik, amerre csak a szeme eilőt és ahova a csípjai elérnek, a birodalom összes sebezhető pontjein és bolygatható idegvégző­désein beleütközik az olasz impé­riumba. Hónapok óta — véli a Foreign Office —, egyebet sem csinál Mussolini, mint hogy párat­lan szívóssággal és még páratla­nabb zsenialitással kézizőlogokat gyűjt, nem annyira az eljövendő öíszeütközéi", mint tokkal inkább e feltétlenül eljövendő megegyezés céljaira. Megvetette a lábát a be­leéri sí igeieken, gyökereket eresz­tett Albániában, Jugoszláviában és Törökcrszógban, Cyprusban és Máltában újra felszította a rég el­hamvedott emlékeket, amelyek a velencei és génuai kapcsolatokat hirdetik, Yemenben odaadó barő­tokat szerzett és, last not least, megerőltette az összes flottabőzi sokat az otrantói szorostól kezdve le az adeni öbölig, ahonnan Pe­NYITOTT TETŐ ! Augusztus 22, vasárnap 3, 5, 7,9 órakor A 3 órai előadás zóna! D.O.X.Nincs kegyelem Peter Lorre, Brian Donlewy Magyar hiradó Augusztus 22-23-én, hétfőn fél 2 fél 7 fél 9, kedden fél 7 és fél 9 órakor Mefisztó az operában Boris Karloff, Warner Oland rimen keresztül India szivébe döf­het. Ámde a Foreign Office szint­úgy arról is meg van győződve, hogy a látszat ellenére — post verios caeutt, post tol discrimina rerum — nem kerül sor kenyér­törésre, Való igaz, hogy azoknak a beszélgetéseknek a sorén, ame­lyeket julius 27-én, illetve augusz­tus 2-őn Grandival folytatott, Na­ville Chamberlain újfent megerősí­tette szolgájának, Edsnnek a kije­lentéseit: „Conditio sine qua non gyanánt ezt óhajtotta: szüntesse be Olaszország azt a földalatti pro­pagandát, amelyet az izlóm vilá­gában Anglia el^en olyan sikeresen üz és legfőként ritkítsa meg a líbiai hadsereg tömött torait." Minden nek ellenében Anglia hajlandó az abesszin kérdést végkép törölni a napirendről, sőt az elől sem zár­kózik el, hogy elismerje nemcsak de facto, hanem de jure is az olasz hódítást. Persze, ilyen potom őrért, ilyen nesze semmi fogd meg jól-ért senki nem kapható arra, legkevésbé a Duce, hogy takaro­dót fújjon. É$ augusztus 10 én a Vcce del Popolo hangot is adott a nagy államférfiú jogos kételyei­nek és az angol fegyverkezés egyre gyorsuló ütemére célozva ilyként példálódzóit: „Nam érjük, miért van olyan nagyra az angol külügyi hivatal a maga békés szándékai­val. Hiszen az angol gyárak szinte okádják az őqyukat, a páncéloso­kat meg a repü'őgepeket. Azon­felül az egyiptomi meg az irőki siövetség, valamint Palesztinának tervbe veti felosztáca ugyancsak nem arra vall, mintha Anglia a Földközi és a Vörös tengeren az uralomban bárkit is osztályra bo­csőjlani készülne. A britt kabinet simulékonysága 8 engedékenysége nem egyéb álcőzott manővernél, amellyel időt próből nyerni a fegyverkezés zavartalan befejezi­séig." Ebből az ingadozásból, ebből a hullámzásból, ebből a tétovázásból látható, hogy az egyezség nehezen fog megszületni. Mindazonáltal ön­magéban az, hogy a felek egymást kerülgetik, jót ígér. Azaz, hogy jói ígérne, ha... Ha ciak Oaszorsrág éa Anglia volna a passióban. Sejna, rejtuk ki­vül mások is benne vannas, fülig. Es alig jött a hire Párizsba annak, hogy Anglia és O aszorszőg egy­mást körül szagolgatják, meghábo­rodott az egész sajtó. Különösen a jobboldali lapok ütik a nagy do bot. íme, Anglia elárulni készül Franciaországot a hőtuk megetl. Nosza előzzük meg ezt a sunyi kupecet és omoljunk Mussolini karjaiba, mielőbb, mielőtt nem ké­ső. Persze a baloldal és vele együtt a bandagazda, Chautemps egészen másképen vélekedik. Ha van, amit örömmel láthatunk, argumentőlnak a baloldali korifeusok — ha van, ami Franciaorszőgon lendít, ugy az angol—olasz béke az. Ha csak­ugyan nyélbe ütődik, akárcsak rö­vid időre is, módunkban óll a ren­det, amely meglehetősen zilált 8 tépázott, helyreállítani künt is, bent is. Legalább tudni, fogjuk, hánya­dén is vagyunk. És nem érhetnek orvul, vőratlanul olyan meglepe­tések, aminő a Gentlemens Agree­ment volt, amely a hegemóniát a Földközi tenger nyugati részén a mi rovásunkra Olaszorsiágnak jut­tatta. Pihenhetünk é» dolgozhatunk, kedvünkre, kényünkre. Ha Anglia olcsón és nagy választékban, kedvező fizetési feltételekkel is kaphaté KOPSTEIN BUTORHÁZBAN Békéscsaba, Andrássy-ut 25 s Kedvező fizetési feltételek! a megindulandó tárgyalásoktól azt reméli, hogy a birodalom utvona­lait megtisztítja a forgalmi akadó lyoktől és ha azt reméli, hogy a propaganda, amely az arab soka­ságokat ellene ingerli, elül, adja Isten, hogy ne csalatkozzék vőra­kozősában. Franciaországnak is javére és üdvére vőllnék, mert hi­szen Észak-Afrikában is arabok tanyáznék s az olasí flottabázisok. Marokkó, Aigir, Tuniss birtokéi ép annyira prekariosusnak sejtetik, mint Cyp usét avagy Haifáéi. Franciaországot hét nem birlz­gatje, nem izgatja semmi mós az egész diplomádéi chassé-croisé­ból, mint csak egy, egyetlen egy kérdés. Mit csinől félelmetes szom­szédja, a harmadik birodalom, ha netán az európai ostáblán válto­zik a figurák állása. 1936 óta Né­metország együtt haladt Olaszor­szággal, de csak bizonyos mére­tekig. Igy páldáui Spanyolország­ban is karöltve működött vele, anélkül azonban hogy fringiát rán­tott volna. Aminek meg volt a maga oka. A spanyol dráma ugyan­is, ugy ahogy bonyolodott, illetve a beavatkozás a spanyol drőtnő­ba a harmadik birodalom sző mára nem volt öncél, csak esz­köz. Eszköz arra, hogy a nyugati államokéi, Angliát és Franciaor­szágot, a mediterrőneumon leköt­ve tartsa, avégből, hogy keleten szabad pórőzra engedjék. A szá­mítás annál helytállóbbnak ígérke­zett, mert a kis enlente és a bal­káni entente, ez is az is paraszt a franciák sakktábláján, a halál­lal vívódik. Azután meg a leg­u'óbbi tömegmészőrlősok óle. c francia orosz barátság is észreve­hetően elhidegült, sőt bekozmó­sodott. Hitler és tanácsadói, Neu­rath és Ribbentrop bizton remél­hették, hogy London is Párizs is előbb utóbb a csömörig, az émely­gésig jóllakik azzal a kaotikus zűrzavarral, amely a Szovjetunió cégére alatt Európa és Ázsia na­gyobb felében okvetetlenkedik s végül is, ez is, az is, belenyug­szik az elkerülhetetlenbe, Mittel­európába, amely a Rajnólól a Dnyeszterig, a Ballicumtói Tirolig húzódnék egyvégtében. Ilyként a két fronton megvívandó háború veszélye elenyészne s ez angol­francia szövetség csak akkor éled­ne fel ismét, ha a német impe­rializmus nyugat felé törne. £2! a grandiózus elgondolőst keresztezi az angol-olasz meg­egyezés lehetősége. Érthető tehőt hogy Berlinben felcsigézott kíván­csiságai lesik, mi lesaen a do­logból. Ha Sir Eric Drummondnak sikerül az, ami Lansburynak nem sikerüli, ha Anglia és Olsízotazőg vásárt csap, ha az európai egyen­súly ujabb kényszeregyezségi el­járáson esik át, a berlin-római tengelynek az érielme is megvál­tozik. Es megtörténhetik az is, hogy eredeti értelmét veszti. Szóval őszire nagy diplomáciai hadjáratban lesz részünk. Nem­csak az érdekek fognak egymás­sal mérkőzni a tornán, hanem az angol empirizmus, a fasiszta és a hitlerista dinamizmus és a francia logika képében a metodusok is, Várjuk a bajvivős eredményét, optimizmussal 1 Mert az optimiz­mus ugyancsak reánk fér, külö­nösen amikor a hamis próféták napról-napra az ördögöt idézik. Quod bonum, faustum, felixque est, sít nobis 1

Next

/
Thumbnails
Contents