Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) április-június • 72-145. szám

1937-04-18 / 87. szám

1937 április 11 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 3 HajótöröttekaLupaszigeten Irta: Szekula Jenő Heves stélviher csapolt ót a Dunán és hazazavarta a csónakosokat. Az egyik csónakház deszkából ácsolt primitív kocsmájában, eve?ősdresszben és meleg sőllal a nyakamon, váriam az Ítéletidő elvonulását. Erősen rumozott teákat ittam, de nem tudtam fölmelegedni, mert a félig nyílott kocsmaszinbe a szél vad erővel bevégia az esőt. A partvidék kihalt volt, csak a kompal'omás környékén nyüzsögtek emberek, vórva a megváltó bárkát, amely a vad özönvízben őket a megváltó újpesti révbe elröpítse. Patakokban ömlött a viz a római parti csónakházak érccsatornóin keresztül a lésztaszerü kelevénnyé dagasztott homokföldre, hogy egyesülve a szennyvízzel, -fri'sen támadt forrósok módjára rohanjanak alá a meredek parton a Dunának és táplálják a vészes és haragos folyamot, amely halottszennyes hullámait lázas dühvel zúdította alá az újpesti vasúti hid toronyként fölmagasió, karcsú pilléreinek. Hirtelen nehéz kéz érintését éreztem a vállamon. Megfordultam. Csornay Ivón állolt a hátam mögött, a folyamuszóbajnok. Fekete, négereien lesült fiu volt, hajókölélk ént feszülő izmokkal, gorillaszerűen domborodó mellkassal, amely mögött azonban nemes és emberbaráti sziv dobogott. Már több ember éleiét megmentette és mióta itt bo'yong a Dunán, leg alább tiz veszni készülő lelket ra gadott ki a hullámsirból. — A csónakod itt van, pajtás? — kérdezte mosolyogva. — 0 t ázik a bakon, — mon doltam, az esőáztatta lélekveszlőre mutatva, amely égnekforditott nedves dongáival olyan volt, mint óriási csillogó bogár. — Helyes. Föl fogunk evezni a Lupa-szigetre. — Megőrültél? Ebben az ítéletidőben? . — Nem én kívánom .. . hanem a svéd. — Da mi keresnivalója van a svédnek a szigeten ? — A szigeten felejtene a menyasszonyát. Ismertem a svédet is, de inkább csak látásból. Költői csengésű neve volt, Svante Sture-nek hívták. Magas, csontos és rendkívül izmos fiu volt, rettentő erő lakozott hoszszan lelógó horgas karjaiban. Arca örökösen búskomor — és ha mo solygott, akkor sem lulsógosan tetszetős vigyorra torzult szája a halőlfejre emlékeztette az embert. Da állítólag nagyon jeles sportfiu. Ujsőgiró volt és vilőgkörüli útra küldte a lapja, de már hetek óta itt vesztegel a Római parton, — amibe talón volt egy kis része az angyalian szőke fürlü és folyami tündérek karcsúságával vetekedő Dabasi Stefi teniszbajnoknőnek, aki pompásan kezelte a rakettet, de amellett áradozó szenvedélyssséggel hódolt a vizi sportnak. Svante Sture megkérte a kezét, de Stefi kisasszony makacsul halogatta az igent, — és a világjáró svéd itt rekedt és ha tovább is Igy mennek a dolgok, — akkor nem 80 nap alatt fogja körül utazni a földet, mint Jules Verne regényének a hőse, hanem még 8 év alatt sem. Most azonban előttem termett mosolyogva, miután egyetlen hajtásra kihörpintelle italát, két deci barackpálinkát. — Slefi kisasszony a szigeten vár... — magyarázta lörl németséggel. Ö!re adtunk találkát. . . és ime mór félhat is elmúlt. — Mi ebből a tanulság? — kérdeztem. — Szerelmes embernek nem szabad inni -*- felelte, megcsillantva hatalmas lapáífogait. Kicsit ingatag léptekkel botorkált le velünk a folyóhoz, hogy a csónakot vitre segítse, amiből aztHö vetkeztettem, hogy két deci bareckon kívül még sok más alko hol is terheli lelkiismerelét. — Föl fogunk borulni, — súgtam aggodalomtól elszorult sziv vei C*o:navnak. — Ne félj, pajtá" . .. ha Svante Sture van velünk, ő az utolsó viking I Az eső már elállott, de a viz még mindig kísértetiesen hintázott, mint a szé' által libbentett vászonfüggöny. Én a kormánynál helyezkedtem el. társaim pedig a lapátokat kezelték. Baj nélkül följutoltunk a smaraedzöld szigetekig és esőben ázott fák nyirkos lehelete csapott az arcomba. Ekkor bekövetkezett a szerencsétlenség, amitől előre tartottam. A ködös időben, ez elvesző szi getek mögül vészes füstoszlop gomolyodott az ég felé és sebes váglatással száguldott fe'énk a bécsi hajó. „Gőzhajó!" — akartam kiáltani, de a hang a torkomba szorult. Társaim kétségbeesett erőlködéssel próbállak a hajó orra előtt keresztülvágni a vizén. Még láttam, hogy a hórihorgas svéd föl állolt a csónakban s két karjával kalimpáló mozdulatot tett. Da a hatalmas hullám fölborította a kit jármüvet. Va'smennyion a vizbe pottyantunk. Félig a hullámok alatt uszvB, próbáltam elérni a sziget zátonyait, mig majdnem a fajem fölölt hallotlam a gőzhajó lepátkerekeinek kísérteties csatazaját. Kegyetlen erőlköd-s után végre fölkaphattam a fejemet és mély iélekzetet vehettem. Azután végigterülve a kavicsokon, kedvemre kifújhattam magamat, mig félájultan végigterültem a zátonyon. Az eső halk szemekben újra megeredt és ez magamhoz téritett. Fáztam a vastag evezős-dresszbon, amely most nyirkos borogatás módjára tapadt a testemhez. Kidagadt szemmel vonultam le a túlnani zátonyokig társaim után kiállóÍVR. — Iván ! Sture I Ho' vagytok ? Hahó I Mi van veletek ? Nem felelt aenki, csak a halászcsérek ijedt kiáltozása hangzott, ami uzy hatolt, mint az emberi beszéd. Da nagyot csobbant a viz és végre előkerült Csornay Ivón. Ugy rémlett, amint fölkapaszkodott a zőtonyra, hópjgva és levegő ütőn kapkodva, minlha nem is emberi lény volna, hanem ősállat, amelyet a vizek szültek. — Hát Svante S'ure hol van ? — kérdeztem elzöldült ábrázattal. — Nem került elő ? — horkent föl Csornay és maga is nagyon meg volt ijedve. — Nyomtalanul eltűnt a boldogtalan. — Megkeresem ... — válaszolt a folyamuszóbajnok és percsk alatt visszamerült a viz alá, mintha cjak arról volna szó, hogy ólnézzen a szomszédszobába, bújócskát játszó barátunk után. Tüz

it gyújtottam a* <=rdőszélen, hogy fölmelegedjem. Találtam e?y elhagyott tűzhelyet, amelyet ove zőfök vájtak a földbe, — gyufaskatulyát. épan megmaradt gyújtó szálakkal, egy teljesen ép gulyás konzervet és egy félig telt konyakos palackot is. A kirándulólársaság ugy lehet sietve elmenekült a tornyosuló vihar elől, — és én a hajótöröttek jóhiszeműségével, minden lelkiismeretfurdalás nélkül, birokba vettem a zsákmányt. Éppen a vacsora készítésével voltam elfoglalva, amikor visszakerült Csornay Iván. A vizet törülgetve párás azemébő', leroskad! mellém, a tűzhöz. Percekig szólni sem tudott, minlha megdermedt volna benne a lélek. — És a svéd? — Eltűnt I — falelte kegyetlenül eltorzult ábrázattal. — Nem kellett volna átevezni a gőzhajó orra előtt, — mondtam min den szemrehányás nélkül. — Svante Sture akarta igy .. . — moroeta Csornai sötét tekintettel. — De ez a svéd közönséges világcsaló lehet. Nekem azt hazudta, hogy tízszer átúszta a Halleszpontuszt ... és ime most, belefullad egy kis pocsolyába 1 Csúnyán lóvá tett bennünket az utolsó viking 1 Szórakozottan kanalazgatott maga is a frissen melegített gulyásból, de keserű volt minden falat. E túnt társunkra kellett gondolnunk anélkül, hogy beszéltünk volna róla. Észre se vettük, hogy egy kis motorcsónak kötött ki a szigeten és abból Svante S'ur« széllott ki, az wéző karcsuságu Dabasi S'efi kisasszony társaságéban. Csak akkor riadtunk föl, amikor a svéd hangos jó kívánsággalránkköszöntött. TÖKÉLETES ALMOT BIZTOSIT a A leg'inomabb nGUTEX" gumifonalból minden szinben és minőségben készíilt gumifüzők meleg vízben is moshatók U^y bámultunk rája, mint valami viti kísértetre. — Ta m«g hol jártál? — förmedi rája Csornay, aki első meglepetésében azt sem tudta, hogy sirva fakadjon-e örömében, vagy pedig megverje a svédet, aki enynyire ránk ijesztett. — Kedvet kaplam egy kis fürdőzésre és ötször körül úsztam a szigetet. Közben találkoztam Slefi kisasszonnyal, aki motorcsónakján ide elhozott. A teniszbajnoknőnek az ég mélységes kékjénél mosolygóbb szeme ránk nevetelt. A svéd tekintete azonban a konyakos üvegen a'<adt meg, vad mohósággal. — Látom . . . maradt még egy kevés ital. Kikapta a kezemből . . . s anélkül, hogy engedélyt kért volna, a palack egész tartalmát egyetlen hajtásra nyelte le az ulolsó viking. Magyarország népművészeti kincsei a Budapesti Nemzetközi Vásáron Az április 30-őn kezdődő Budapesti Nemzetközi Vásár hatalmasan megnövekedett területén parádés hely jutott a hímes magyar udvarnak, amelynek széles keretei között Magyarország minden művészeti kincsét bemutatják a kiállítás sokszázezer-főnyi látogató kö- I zönségének. A himes udvart kedves parasztházak, köztük a halasi caipkehóz, jellegzetes zsellérház, ölelik körül, szines sátraiban nap estig folyik majd a vidám vásár s hogy teljes fényen ebben a vonzó környezetben a falu hangulat, még stílusos kis kápolnát is építettek ida. Idegenforgalmunk kedvező fej lődésének kétségtelenül egyik főoka az, hogy az ország minden vidékén más és más, szebbnél szebb népviseletéi és a népművészet legváltozatosabb, de mindig káprázatosan színpompás alkotásait, formákban is csodálatosan szép remekeit ismerheti meg az érdeklődő. A Budapesti Nemzetközi Vásár rendezősége szerencsés kézzel válogatta össze a kiállítás anyagát, amely olyan tökéletes kollekció, hogy egész Magyarország minden szépművészeti kincséről tökéletes képat nyujl. Amit népi művészeink agyagba formáltak, fából faragtak, csipkébe vertek, bőrből remekeltek, hímzésekbe álmodtak vagy ruhákba alakítottak, az mind ott lesz ezen a nagyszabású felvonuláson, hogy egyben a magyar falu örök üdaségéről és elpusztíthatatlan életerejéről is tanúságot teayen. A nép művészetükről világhírű magyar vidékeken kivül ezúttal a békésmegyei tótok, a Baja vidéki bunyevácok, a mohácd 3okécok ép u?y elhozzák a maguk szines kincseit, mint Ka'otaszag magyarjai és É'dély ezermester székely művészei is. Amint- a vásár megnyitásénak nepja közeledik, egyre jobban és jobban fokozódik az érdeklődés. Tömeg jsen fogynak 8z utazási és egyéb kedvezményeket biztosító vósárigazolványok, egyre erősebben ostromolják a Székesfővárosi Idegenforgalmi Hivatalt megfelelő szállásokért és a Városligetben már teljesen felépült a vásárváros. Néhány nap múlva: szombaton, április 24 én már életba is lépnak a vásári ?azolványok kedvezménvei —, ettől a naptól kezdve már féláron lehet Budapestre utazni. A főváros is teljesen felkészülve várja a vendégsereget, gondosan ügyelve arra, hogv a vásár alkalmát senki »a használhassa fal az árak emelésére. fűinket támogat, ha hirdetőinknél vásárol