Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) április-június • 72-145. szám

1937-05-23 / 115. szám

1937 május 16 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 3 Külpolitikai szemle írja: Lustig Géza Vegre *ajtó alá bccsájtotla a francia külügyminisztérium azokat az okmányokat is, amelyek Vilmos CBészérról szólanak. Képzelhető micíoJa zene*bona támadt Berlinben erre a vakmerőiégre. Nem mintha a féltve őrizett dokumentumok hamisak lennének. Szó se róla ! Parányi kétség sem férhet a valódiságukhoz. De fájdalmasen érinti a németeket, hogy be kell látniok rövidlátásukat, amit csupán Bismarck nem osztott. Mert a rengeteg, pikánsnál pikánsabb adatból, amit a francia diplomácia összehordott, nemcsak a Hohen* zoilern dinasztia sorstragédiája bontakozik ki élesen, hanem egy magasba hivetoit nemzeté is. Könnyű volt, a nem remélt összeroppanás után mindent felelőtlenül a császárra hárítani. Csakhogy az igazi bűnösök azok akik állandóan hallgattak, hallgattak és nyeltek. Senki nem akarta észrevenni, milyen szorongások rejtődznek a nyomorék császár hangos eggrt ssaivilóea mögött és senki nem akarta észrevenni, hogy folytonos rettegésben él, hogy mindenben, a legártatlanabb dologban is, veszedelmet gyanít s mint sötét szobába záit poronty, kiabálással bátorítja s buzdítja magát. Tulejdonképen sajnálom szegényt — jegyezte meg egyizben a fiatalabbik Moltke, amikor végre kierőszakolta a császártól, hogy szüntesse be azokat az igazán gyerekes hadgyakorlatokat, amelyeknek a során mindig neki, a születéstől verhetetlen császárnak kellett győznie. Sajna a tányf'rnyaló udvaroncok, az Elenburgok, a Bülowok, a Hohenlohék, a Jagowok csak titkos naplójukba jegyezték fel az eikepedésüket, a felháborodásukat, de soha mukkanni se bátorkodtak. Ellenben igenis hsjbokoltak, hízelegtek, mosolyogtak, ha kelleténél tuíabb lett a célon. Ám bezzeg nem tartották kapi cányon a szájukat az idegenek, akik mohón figyelték a császár öklendezéseit. Még Frigyes, a beteg apa, ült a trónon, amikor Napier, angol követ darvadozva irja Herbettnek, a francia követnek : „Ha épen tudni óhajtja, nem sok jót remélek Vilmos főhercegtől. A feleségem birtokában van egy leve lének, amelyet nagyanyja, Viktória királyné is megütközéssel olvasott. Ebben a szerencsétlen irásmüben M. Kir. Államsorsját ék Húzás junius 4-én Főnyeremény: 40.000 ar. pengő 17.000 különböző nyeremény, melyeket mind készpénzben fizetnek ki SORSJEGY ÁRA: Egész : ar P 3 Fél: ar P 1-50 Kapható osztálysorsjegy főárusitóknél és dohánytőzsdékben áradozva számol be EIsas-Lolharingiában tett utazásáról, amelynek során végigjárta az összes harc-színtereket, ahol a porosz ármádia diadalt aratott Napoleonon. S*. Privát csatamezején — SBját vallomása szerint — a hazafias lelkesedés oly annyira elöntötte, hogy felújította Hannibál esküjét. Térdre borulva hálát adott az Úristennek, aki megengedte, hogy Németország a porba sújtsa az őai ellenséget és szent fogadalmat tett, hogy nem nyugízik addig, amíg a franciákat ki nem irtja az utolsó írmagig". Herbette persze azonnal jelenti a hallottakat Grévéy elnöknek, ámde nem késik jelenteni azt a diagnózist is, amelyet Rudolf Gneisinak, Vilmos császár ifjúkori nevelőjének a szájából leseit el. Be kell vallanom — mondotta a jeles svájci profeszor — hogy növendékemtől a legrosszabbat várom. Mélységesen hisz a küldetésébon a a legkissebb ellentmondás felbőszíti. Jött is sürgöny tüstént Szentpétervárról, hogy Oroszország fészkelődik. A császár panaszkodott, hogy felületesen informálják. Bismarck pedig dühöngött ugy, ahogy csak ő tudott, durván, gorombán, zsémbesen, hogy a császár oktalankodásaival veszélyezteti az általa nehezen összedrótozott barátságot a cári udvarral. Suvalov is megérkezett nyargalvást, hogy ama bizonyos viszont biztosítási szerződést, amelynek éle a dunai monarchia ellen irányult, megújítsa. Da a cár azt is kikötötte, hogy a futárnak csakis Bismarckkal szabad tárgyalnia, mert — a császár beszámíthatatlan. Ment is erre a diván, azaz Bismarck, ugy, hogy az egyik lába a másiknak a nyomát se érte, amire Suvalov elképedve haza utazott, hogy — előkészítse a francia-orosz szövttséget. Hogy egy fiatal uralkodó nem fér összea családja szolgálatában megrokkant kancellárjával, ebben semmi az égvilágon nincs. De a mód, ahogy Németország eszét kiebrudalták és ahogy az ország mind egy szálig ezt tudomásul vette, az már baljóslatúnak Ígérkezett. Senki a füle-botját se mozgatta. Csak az idősebbik Moltke dörmögte a bajusza alatt, hogy: ezzel a rekrutóval gyenge vásárt csaptunk. Senki a füle botját se mozgatta, amikor Caprlvi előbb beköltözött a kancellári palotába, semmint elődje aláirta voina a lemondását, senki a füle botját se mozgatta akkor sem, amikor Bismarck emlékiratainak harmadik kötetét, amely a császárral való összetűzés igazi okait feltárja, az ügyészség elkonfiská'ta. De hiába menesztette a császár ezt a férfiút, akit nyűgnek érezett. Csöbörből vödörbe esett és Bismarcknak állítólagos gondnoksága alól Holstein valóságos gondnoksága alá került. Est a Holsteint találóan jellemzi a francia külügyminisztérium mostan szellőztetett egyik okmánya, Waddington nagykövet levele, mint Bismarck antipodusét. Ez a félszeg, ez a keszeg diplomata, aki borzalmas lidérc gyanánt éveken megfeküdte a német diplomáciát, gyökerestől letarolt mindent, amit Bismarck ültetett. Lehet, hogy azért, mert olthatatlanul gyűlölte a főnökét, -ü Robotember InxMxJLöttas CL JVemMjstkóxL VaAwkMs: Robotné, a feleségem Ozeni az asszonynépnek •. Szívleljék meg mindazok. Kik mosóteknő mellé lépnek, Hogy a ruha megfürödjön Hófehéren omló habben. Legyen kéznél minden házban A Flóra terpentinszap^an. A ruhája gyönyörű lesz, A munka is jobban megyen. Jegyezzék meg hát a jelszót: Okos legyen, Flórát vegyen! aki egyizben a kémkedés szégyenbélyegét sülötte a homlokára. Azzal nyitotta meg a kontárkodásainak végeláthatatlan sorát, hogy elvadította Németországtól Oroszországot. Hiába jajdult fel keservesen Bismarck Varzinból az ügyetlenség miatt, Caprivi, Holstein tugallalára azzal dorongolta le a birodalmi gyűlésben az öreg szolgót, hogy „esők n szerződések, amelyek egyfelől az osztrák-magyar, másfelől a cári monarchiához fűznek bennünket, kölcsönösen gyöngítették és hatálytalanították egymást és gyanakvást kelletlek a saerződő felekben egymás iránt" A nóta vége ez lelt, hogy Kronstadlban létrejött a természetellenes frigy a pórisi radikalizmus és a pétervári abszolutizmus között. Ennek utána Angliával akasztotta össze a tengelyt Holstein, azzal az Angliával, amelytől Bismarck ugy félt, mint a cerberustól. Pedig Anglia örömest lépett volna szövetségre Németországgal.Chamberlain még akkor is erőszakolta, amikor nyilvánvaló volt, hogy a kedvező alkalom elszaladt és nem volt rest elmenni addig, ameddig lehetett. Majd végezetül kijelentette. ha Németország továbbra is pipiskedik és durcáskodik, Oroszországnak ajánlja fel a barátságot s nem riad vissza attól sem, hogy Kínában és Perzsiában móringoljon valamit az uj jegyesnek. Holstein nem akart kötélnek állani és nem akarta komolyan venni Chamberlaint. Azzal érvelt, hogy Anglia nem fogja elkövetni azt az ostobaságot, amivel fenyegelődaik, hogy ellenségeit: Franciaországot és Oroszországot támogassa. Esztelenségében tovább is ment. Amikor Oroszország Mandzsúria ellen vonult, újra borsot tört Anglia orra alá. Erre aztán Anglia is neki du_ rálta magát. Ha Berlinben nem látják be, hogy az angol-német szövetségtől függ a világ sorsa, a lelkük rajla — fakadt ki Chamberlain. — S fél évvel később Salisbury már Canbonnal tárgyal az entente cordialeról, amely végezetül nyakát szegte Németországnak. Itt végződik a francia külügyminisztérium által saj'ó alá rendezett Documenls relatifs aux origines de la guerre cimü okmánytár hetedik kötete. Még rengeteg bizalmas jelentés, rengeteg diplomáciai sürgöny vér feldolgozásra és megjelenésre. Ám abból is, amit a kutatók eddig feltártak és feltúrtak, harsányan csendül ki a bibliai szósat: „elvész az a nép, amely ismeret nélkül való". A német népnek sejtelme se volt arról a játékról, amely róla, nélküle folyt, mint ahogy nem volt a császárjának se. Ezért kellelt eltűnnie a nagy birodalomnak, amelyet a vas kancellár emelt. S 1918 november 10-én II. Vilmos elhagyta a főhadiszállást és az ország legfőbb méltósága Ebért Frigyesre szállott, a volt nyerges segédre. | Nyári Géza bőröndös és bőrdiszmüárus Andrcssy-ut 22. ulpin tropikálöltöny 29- pengőtől Jobb minőség! Szebb kivitel! KULPIN DIVATHÁZ férfi- és fiu készruhaosztálya, Békéscsaba