Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) április-június • 72-145. szám

1937-05-13 / 107. szám

6 Ara O fillér BEKESMEGYEIKÖZLÖNY Békéscsaba, 1937 május 13. csütörtök 64. évfolyam 107. szám Minden képzeletet felülmúló koronázási pompával kápráz­tatta el Anglia a világot A király rádiószózattal fordult birodalma népeihez (A B. K. tudósítója jelenti.) A koronázást megelőző éjszaka alig jött é!om London miliiőinek szemére. Százezrek töltötték az uccán az éjszakét tábori széke­ken, pokrócokon, sőt hordozható ágyakon. Kilenc óra negyven perckor in­dult meg a királyi család tagjai nak diszmenete. Az élen lovas­testőr csapat lovagolt, az első íive ges diuzhintón Mary királyi her­cegnő ült az uralkodópár gyerme­keivel, Erzsébet és Margit herceg­nőkkel, a másodikban a glouces­theri és a kenti hercegnő, a har­madikban Artúr connaugthi her­ceg nejével. Az uralkodó barátságos mosoly­lyal éa főhajtással viszonozta a közönség leikes éljenzésél. Lobo­góerdővel, virágfüzérekkel és vi­rágágyakkal tzegélyzelt uccékon, pompüs kárpitokkal diszitett dia­dalivek alatt haladt a menet ün­nepélyes lassúsággal Westminster főtemploma felé. Az útvonalon elhalyezelt hu­szonkilenc katonazenekar az ural­kodópár közeledtére a nemzeti himnuszra zendített és midőn a menet a Westminster főtemplom elé ért, a parlament előtt álló fú­vószenekar és ötven harsonás har­sogó kürtszóval jelezte az uralko­dópár érkezését. Reggel hat órakor nyiltak meg az ősi Westminster főtemp'om ka­pui. Nyo c óra harminc percig a közönség a meghivó előírása sze­rint elfoglalta helyét. Kürlharsogóa és ágyúdörgés je­lezte az uralkodópér bevonulását. A király és királyné az öltözőhelyiségben felvet­te dus aranyhímzéses, hermeiinprémes bibor­palástját ; ezek két méter hosizu uszályéba Anglia és a Birodalom országai­nak jelképei vannak hímezve. A koronázás az úgynevezett „elismertetéssel" kezdődött. Can­terbury érsek, a lordkancellár, a fókamarásmester, a főtárnokmester és az örökletes főmarsall kísére­tében a szentély keleti oldalára ment és igy kiállót! fel: „Urak! Ime itt áll előllelek VI. György király, elvitázhatatlan igaz királyotok. Minekutána hódolni és szolgálni jöttetek ma ide mind­nyójan, kérdem Tőletek, meged­játok-e neki hódolatotokat?" A jelenlevők erre beleegyezé­sük jeléül többször harsányan ki­áltották: „Isten éltesse György királyt 1" Az érsek ugyanezt a kérdést ismételte a többi égtáj felé, mialatt a király ugyanazon irány felé for­dult, hogy magát a népnek mu­tassa. A negyedik kérdés után felharsantak a kürtők. Az eskütétel Ezt az eskü követte. A koro­názási ékszereket a főoltárra he­lyezték, ar. állami főméltóságok a trón köré sereglettek, a lordkan­cellár a trón mögé állott, körülölte a négy kardot vivő főnemes, jobb­tól Durham, balról Wales püspö­ke. A Canterbury érsek a trón elé járulva kérdezte a királyt: „Hajlandó Felcéged az esküt letenni?" A király igy válaszolt: „Kész vagyok!" Majd kezét a Bibliára tette, mire a kö/etkező párbeszéd kezdődött: Érsek: Igéii-e Felséged ünnepé­lyesen és esküvel, hogy Nagy­Britannia, Írország, Kanada, Uj Zéland, Ausztrália, Délafrika és egyéb területei, birtokai és indiai birodalma népeit saját törvényeik és szokásaik szerint kormányozza? Király: Ünnepélyesen ígérem. Érsek: Hajlandó Felséged tőle tőlhetőleg összes ítéleteiben jogot és igazságot szolgáltatni és irgal­mat gyakorolni? Király: Hajlandó vagyok. Érsek: Hajlandó-e minden ere­jével érvényt szerezni Isten tör­vényeinek és az Evangélium igaz vallásának? Fenntartja-e minden erejével a protestáns reformált val­lást? Fenn fogja-e tartani az an­gol egyház szervezetét, tanait, szertartásait az Anglia törvényei által megállapított! módon? Fenn fogja-e tartani Anglia püspökei, papsága és egyházközségei ösz­szes jogait és kívánságait? Király: Mindezt ígérem. Estutón a király, két püspöktől segítve felkelt trónjáról és az ol­tár elé járult, hol fövegét levéve letérdelt, iobbját a Bibliára tette, melyet az érsek eléje tartott és az érsek után mondta az eskü szö­vegét: „Mindazt, amit itt Ígértem, be fogom tartani és meg fogom tenni, Isten engem ugy segéljen" és a Bibliát megcsókolva Szent Edward trónjára üli, hol aláirta a parlament által előirt uralkodói nyilatkozatot, melynek szövegét az érsek helyezte elébe. Az érsek az oltár elé térdelt és kezét a szentelt olajjal telt ampul­lára téve imádkozott. Ezalatt a főkamarás lesegítette a királyról biborpalástját és az államfennlarlás fövegét, világi ha­talma jelvényeit. Ezt követte a tu­lajdonképeni koronázás. Ezt követte a trónraszállás szer­tartása. A király felkelve Szent Edward székéről, az érsekek, püs­pökök és főrendek kíséretében trónjához ment, melyre a püspö­kök segélyével leült és az érsek igy nzólt hozzá : „Áilj meg szilárdan és lartsd erősen a királyi és császári mél­tóság trónját, melyet a Minden­ható kezeidbe adott. Isten szilár­dítsa meg trónodat, hogy minden­kor erősen álljon, mint a Nap az ő szine előtt." A koronázás zárójelenete a hó­dolat volt. Azután a király étadia jogarait &z udvari főméltóságoknak, meg­perdültek a dobok, felharsantak a trombiták, a közönség ismét a ki­rályt éltette, a zene és énekkar hat rövid zsolozsmát adott elő, melyek az elmúlt hat század an­gol egyházi zenéjét illusztrálták s ezzel véget ért a király koroná­zása. Az uralkodópár ezután az oltár lépcsőjéhez járult, hol koronáikat letéve letérdelt és megáldozott. A király aranyos ollórteritőt és egy font sulyu aranyrudat ajánlott fel, amit a kincstárnok adott a kezébe. A kiróly az érseknek nyújtotta át az adományokat, ki az oltőrra he­lyezte azokat, mig a királyné ol­tárteritőt és egy márka sulyu arany­rudat ajánlóit fel. Ennek megtör­ténte után mindketten trónjaikra ültek vissza. Az érsek ujabb imá­ban az isteni bölcsesség és irga­lom sugallatát kérte a király ural­mához, az énekkar Byrd „Sanc­tus"-éí,majd Merbecke „Miatyánk"­ját adta elő. Ujabb áldás után az uralkodópór Szent Edward kápol­nájába ment, hol a király levetette koronázási öltözékét, felvette bi­borpalástját és fejére lette a biro­dalmi koronát. Áz érsek kezébe adta a birodalmi almát s mialatt az ének és zenekar Vaughan Wil­liams „Te Deum"-őra zendített, is­mét megalakult a díszmenet, mely a nyugati főkapuhoz kisérte az uralkodópárt, kik a diszhintóba szállva hatalmas kerüiőuton a Buckingham palotába mentek újra vissza. A budapesti angolok koronázási ünnepsége a koro­Irónbe A magyar főváros brit koloniája tegnap reggel ünnepre gyűlt össze a Kálvin-téri református templom­ba, hogy az Istennek hálát adjon az uj királyi pár trónralépéséért. Az istentiszteleten megjelent Knox budapesti angol követ, a követség egész tisztikarával. Az istentiszteletnek ugyanaz volt a sorrendje, mint amelyet London­ban, az angol király és királyné koronásásán tartottak. „Másokat szolgálni a legnagyobb cél" VI. György angol király názás után tegnap este szédet intézett népeihez. — Színültig telt szivvel beszélek ma este Önökhöz — mondotta. — Még soha nem szólhatott ujjon­nan megkoronázott kirőly koroná­zása napján népeihez saját ottho­nukba s a szertartásnak soha nem volt ilyen messzemenő jelentő­sége. Moslmár valamennyi domí­nium szabad és egyenjogú társa ennek a régi birodalomnak. — A királynő és én ilyen mó­don kívánunk egészséget és bol­dogságot ée nem feledjük azok életét, akik a nyomortanyákon élnek. A korona az egység jel­képe a polgárok számára. Isten kegyelméből és a brit nemzetek szabad akaratából fejemre helyez­tem a koronát és ebben összpon­tosul, hogy fenntartsuk a korona területét és sérthetetlenségét. Abból a tényből, hogy magunk körül voltak az Önök képviselői és Önök is résztvettek ebben a szép szertartásban külsőleg és bensőleg egyaránt, lehet következtetni, hogy másokat szolgálni a legmagasabb cél. Isten segítségével teljesítjük kötelességünket. A királyné és én szivünkbe zárjuk a mai nap ben­sőséges megnyilvánulásait és szi. vünk mélyéből mondunk Önök nek köszönetet. Isten áldja mind nyájukat I Tettleges csendélet Magyarbánhegyesen (A B. K tudósítója jelenti.) Magyarbénhegyesen az utóbbi idő­ben erős9n lábrakapott a feleke­zeti türelmetlenkedés. Ennek tud­ható be, hogy pár héttel ezelőtt ismeretlen suhancok megverték az uccán, éjnek idején K. Elkánl, az izr. hitközség kántorát, aki 8 cm-es sérüléet kapott fején s két hétig feküdt az eset után. R. József ga­bonakereskedő viszont a napok­ban akadt ÖBsze Faragó Mihály volt kollegájával, aki minősithetlen szavakat kiáltott feléje s mikor R. József csitítani kezdte Faragót, az valamilyen éles tárggyal fejbe­vágta ugy, hogy sérülésének nyo­mát több héten keresztül viselni fogja. A vizsgálat megindult.

Next

/
Thumbnails
Contents