Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) január-március • 1-71. szám

1937-01-17 / 13. szám

1937 január 10 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 3 CSAK 10 NAP -23-IG Jöjjön el most áruházunkba, mert minden osztályunkon a legnagyobb választékot a legolcsóbb árakon találja. Rendeljen postán bizalommal, megrendeléseket a legpontosabban és leggyorsabban szállítunk. Kérje TELI VÁSÁR árjegyzékünket, díjmentesen küldjük. Naptár-szelvény Hozza be, vagy postai megrendeléséhez mellékelje ezt a szelvényt. Ennek ellenében egy elegáns kivitelű textilbőr-naptárt adunk. BUDAPEST, VII.. RÁKÓCZI-ÓT 72-74 Nem a szerelem üzlet

} hanem az üzlet is „szerelem" Apró képek az »eladás« nagy csatáiról, anno 1937 (A B. K. tudósitója jelenti.) | Az utolsó éviizedben, különösen ; az utóbbi években nagyon nehéz üzletből megélni, da még nehezebb bérmilyen üzletet kötni, például varrógépet, Írógépet, egy könyvsorozatot, komolyabb képet vagy akármit is eladni. Ez a súlyos helyzet ezután különös dolgokat termel ki. A közvetítők, ügynökök a legmerészebb trükkökkel, hallatlanul ravasz ötletekkel környékezik meg a hitelképes egyéneket, hogy eladhassák nekik az eladó valamit és azutén felvehessék az üzlet utón járó jutalékot. Bemutatunk néhóny ellesett „manővert" és próbálunk egy kis ízelítőt adni, hogyan lehet 1937-ben üzletet csinálni. Két hétig tartó szerelem háttere A napokban az egyik környékbeli városban este hat óra fele a hideg elől bemenekültem a főtéri vendéglőbe. Alighogy helyet foglaltam a lenvászon abrosszal leterített asztalnál, nyomban felfigyelten a három fiatalemberből álló társaságra, akik nem csináltak titkot magánügyeikből. Jobban szemügyre vettem őket. Mindhárman jóképüek, elegánsak és tul zajosak voltak. Huszonkettő-huszonhat évesek. Varrógépeket árultak mindanynyian. Est már az első pillanatban megtudtam. Éppen a kijelölt uccék miatt veszekedtek. Valamelyik eltévedt a másik uccéjábar. Ki tudja, hogy meddig vitatkoznának még, ha az egyik rra.as, barna fiatalember tekintete nem téved a faliórára. Bosszúsan pattant fal a helyéről. — Mindjárt hat — mondja — megyek 6z Ica elé, unom mór a kisérgetést. — Nevetnék, ha ma sem írnák alá a szerződési — élcelődött a másik. A barna fiatalember nem hagyta magát. Magabiztosan jelentette ki, hogy a leány, aki csup§n kíváncsiságból kezdett járni az ingyenes himzőtanfo'yamra, beléje szeretett és megígérte, hogy meg vétett a szüleivel egy varrógépet. A szülők ugyanis kedvében járnak leányuknak. — Ha mégis csuáxol? — kételkedik az előbbi. — Ki van zárva. Két hát alalt tökéletesen előkészítettem a talajt. Azt mondtam, hogy az én feleségemnek feltétlen kell legyen gépje és imádom a szép hímzéseket. Pillanatnyi szünetet tartóit, majd hozzátette: — Másnap mér a lakására vitetett egy gépet a kicsike és ma jön a szerződés. Egy óra múlva itt leszek vele. A másik két fiata'ember mosolygott, nem bízott a sikerben. A barna fiíitalemberfelvetle szürke lengyelbundáját, fejébe nyomta kalapjót és kilibbent az ajtón. Az ott maradottak elkezdtek vitatkozni azon, hogy megengedhető-e ez az eladási forma a végül ugy döntöttek: hn Bélának — igy hívtők a barnát — sikerül az üzlet, akkor ők is követik a példát. Izgatotian vártak. En is. Egy és egynegyed óra múlva örömtől sugárzó arccal rontolt be Béla és kezében lobogtatta a szerződést. — Azt mondta a kicsi, hogy szeretné, ha meglátnám, milyen szépen fogja kihimezni a kelengyéjét. — Mit csinálsz most vele? — kérdezték szinte egyszerre mindketten. — Ecy hét alatt leépítem s azután udvarolni fogok a szőke Jucinak, az apjának fixe van. Ssegény leányok . . . A tegeződő előkelő öregúr... A múltkor a vonatban együtt utaztam egv rendkívül szimpatikus és jómegjelenésü idősebb öregúrral, aki elmondta, hogy az egyik budapesti könyvkiadó ügynöke és csekély 160 pengős könyvsorozatokat órul. Amikor kijelentettem, hogy azt képtelenség eladni, szemembe nevetett és meghívott, hogy nézzem végig az eladási manővert. — Kérem, legfontosabb, hogy az ember előre leinformálja az illetőket, akiket fel akar keresni. Barátságos-e az illető, hiu e és szereli e, ha hízelegnek neki, vagy nem szereti a sok beszédet, szélső jobboldali világnézetű, vagy liberális stb. Igy azután legalább tudja az ember, hogyan közeledjen hozzá és ez már fél siker. Elhatároztam, hogy vele megyek, miu'án nekem is ugyanabban a községben volt dolgom. Az első állomás, két földbirtokos fiatal fiu testvér volt. Barátságosan kezett szorított a fivérekkel. Engem mint kísérőt mutatott be. — Szervusztok fiuk — mondotta fölényesen — édes apátok liszttársam volt, hej de sok huncutságot csináltunk a háború alatt. Kár, hogy már nem él, bizony..: bizony . .. Elgondolkozott, majd kis szünet után felém fordult: — Kevés embert ismerek, aki kulturáltabb volt nálánál. Most már újra a fiukhoz beszélt • ugy? látja, a fiuk teljesen az apjukra ütnek. A fivéreknek szemmel láthatóan tetszett a bók. Az öregúr akkor előhozakodott a könyvsorozattal. Félórai erőteljes rábeszélés után megcsinálta a kötést. Kint elárulta, hogy sosem ismerte személyesen a fiuk édesapját. * Számtalan esetet lehetne még felsorolni. Rengeteg „Tarhás" vadászik a polgárok pénzére. Képügynökök, akiknek semmi köze a festészethez és ki tudja hány fajtája van még ennek a pályának. Mindenki élni akar és ugy él, küzködik ahogyan tud. Hogy néha „befésülik" a közönséget?... Miért hagyja magái! Miklya János