Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) január-március • 1-71. szám

1937-03-07 / 54. szám

1937 március 7 5EKESMEGYE1 K0ZL0NY 5 M*bl M Hydroneti fapermetezö dupla sárgaréz fémdugattyúval, spirál gumicsővel ......... P Hozzávaló hosszaWbítócső, sárgarézből, L '/S M P 3.44 1 M P Hozzávaló forgatható szórófej - • - - P Magasnyomású por metsző készülék spirálgumicsővel és rézcsővel, 10 literes P 27.50 Bokor- és cserjepermetező 3 féle szórásra alkalmas fejjel, 30x300Virógpermetező, 13x160 - - P —.77 Hernyózó-olló - P 1.44 Venyige-oltó, jótállással- - - P 2.88 Fűnyíró-oltó P 1.98 Fűnyíró-olló, patent - . - - P 4.60 Venyige-oltó, sajtolt- - - - P 1.98 Ágfűrész - -- -- -- P —.44 Sövénynyíró-olló P 5.50 Fakéreg^kaparó - - - - _ • P —.88 Kerti gereblye 8 10 12 14 16 foggal —.77 -.88 1.10 1.22 1.44 " Villáskapa 22 24 26 28 30 cm ^33 =38 ^48 =^55 =^66 Kerti kapa 16 cm P — .38. 20 cm P —.55 Hegyeskapo 30 40 60 70 80 90 100 dkg -.48 -.66 -.88 -.98 1.22 1.33 1.44 Hegyes- és kubikosásó 85 100 110 120 130 140 dkg U2 Ü3 1.44 1.55 K66 Ü7 " Postán utánvéttel szálntu»k s portó felszámítása meSleit. RÁKÓCZI-Ut 72-74. SZÁM Kívánságára készséggel megküldjük húsvéti árjegyzékünket VOX HUMANA Irtai Geauky Géza A végzetes május — fiatal szikekbe kacagva — egyszerre tört be. Bács Ádám, a kántor, orgonatrónusén ült fehérruhás leányok seregétől körűivé/e. Nézte az áldozati virágokkal diszitett oltárt, a gyertyák sárga lángtáncát, a pap virágosselyem, lépcsőkre-omló palástját, mellére hajló, tonzúrás fejét. Azt gondolta, hogy a gazdagság, hívság alázatos Ieborulósót, hódolősát látja, csillogó világi-kinesek omlását a szegény Anya előtt, akinek festett kőszimbóluma szivére tett kézzel állt és mosolyogta a térdelő tömeg felé örök asszonyi szerelmét. Bécs Ádám az orgona fehér és fekete billentyűinek hangcsodái közé markolt és turt. Mámorosan hintette, szórta azokat a magasságok és mélységek felé. Á lányok közül egy, — fekele hajú, kékszemű, karcsú magasan óllt mellette. Énekelt. Hangja, mint áldozatok füstje, szeráfok karának gomolygó, fehér hang-felhői felé teregette kék selymét. Vége volt az éneknek. De a hang tovább dalolt Bécs Ádám szivében. A kék-füst szállását, lebegését látta szédülten, amikor megszólaltatta hangszere emberhangjőt. A „vox humana" a diadalmas élet és tavasz ujjongó tirádáit suttogta, kacagta. Megrázta a térdelő tömeget, mintahogy a szél fodrokba remegteti a víz tükrét. Litánia után Bács Ádám kottáit szedegette. A lányok csoportokba verődve mentek le a kórus lépcsőin. Az az egy, a feketehajú, kékszemű, még ott maradt. Belemosolygott a kántor rövidlátó szemébe. A feketekeretes, okulárés szem, amely eddig könyvek és kották lapjai között tapogatott a lélek és értelem után, most hunyva meszsze látott. Szive hangosan dobbanva mozdult. A gondolatok rokkái virágok színeiből, illatából, napsugarakbó', méhek, bogarak zümmögéséből szőtték a gazdag élet selymét. — Gyönyörű vol', ahogy az or gona ember hangon dalolt, — mondta a lány. — A hangszernek nincs lelke. A maga hangjában lélek dalolt. Ás volt gyönyörű ... És a szeméből is az dalol, ha néz. Ajkáról is, ha mosolyog. Az gyönyörű... — felelte Bács. Nem volt több szó közöttük. Együtt, egymás mellett mentek le a lépcsők sikátorán, ahol megfulladt az orgonavirág és a tömjén illata. Susogva suhant az aszszonyi selyem. A leány keskeny, fehér keze Bécs Ádám kottát-tartó karjára simult, szeme rárajongott. Ugy mentek. * — Nagyon olcsón mosok Bács ur 1 Beláthatja. Hat fillérért a zsebkendő darabját, huszonnégyért az inget, tízért a zoknit, — mondta az asszony és nedvesülő szeméből a nyomor lázadt. — Igen-igen ... így van . . . Olcsón mos Szabóné . . . Nincs is kifogősom . . . Szépen is mos, — mondta a kántor és zavartan nézte hónapos szobőja rongyszőnyegét. Az asszony köhögött, szemét is törölte. Azlén elszántan, felcsattanva panaszolta : — Nem kívánhatja — Bács ur —, hogy hitelezzek is. Mór tizennégy pengővel tartozik. Szegény asszony vagyok. Kell a pénz I Kenyérre kell. A gyerekeknek kell. Bács urnák fizetése van . . . Gazdag . . . Nem ugy mint én . .. . Bács Ádám elővette tárcáját. Reszketett kezében. Arcán a gyötrődés tűnő és ujratámadó vonalakat rajzolt. — Drága Szabóné . . . Csak most, csak most az egyszer várjon elsejéig, öt pengőm ven. Csak öt pengőm. Es ma majális lesz. Oda el kell mennem ... El kell... Az életem . . . — Én nem mehetek pénz nélkül haza. Kenyér kell. Kiver az uram, ha nem viszek pénzt, — jajgatta az asszony. — Ae Istenért ne lármőzzék Szabóné! Itt az öt pangő... És menjen! N 3 gyötörjön. A többit majd megfizetem. Talán hull valami stóla... Akkor az egészet megfizetem. De nincs temetés, nincs halálozás . . . Semmi sincs . . . Mindenki élni akar... Csak én... Csak én... — Mindenki élni akar ... — ismételgette és keserűen, kegyetlenül kacagott. Később megnyugodott. Nézte a rozoga szekrényt, amelynek ajtaja sarokvas nélkül, betámasztva állt keretében. A sarokban konyha széken elkészített hulltzomóncu mosdótálat, az öreg sublódot, amelyen virógos bögrék között arckép sórgult: régi ruhában, ölelkező mátkapár. A falon a repedezett .olaj-nyomalot: erdőszélen piros nadrágos hajtó-lovasokat, tarka kopók falkáját. A tető gerendáit is nézte. A fal domborodó egyenetlen vakolásét is. Nézte, amíg szemét a könnyek és az alkonyat fátyla 8zürkitette, Bács Ádám szobájának ablaka a kertre nyílt. Ott virágok csokrait hordozó orgonafák simultak a szomszédház tűzfaléhoz. Az este előbb szürkére, aztán feketére festette a virágokai, a lombokat, a tűzfalat. Szél suhant. Odakünn a fák tapsoltak. A dohos ktcsi szobába orgonailiatot lihegett a tavasz. Mesaszi muzsikaszó szűrődött halkan. — Tavasz van . . . Majális ... — morzsolta Bécs Ádám és vánkosaiba fúrta fejét. • * A második május, a végzetes, nehezen jött és lassan. Fáradtszivekbe kinzóan sírt az. Ujy jött. Bács Ádám lelke fázva, dideregve tébolygott orgonája hangjaival a templom boltivei a'alt. Nam melegítette virágok nyílása, szinpompája, illata, napsugarak aranya, fénye, tüze. Nam hevítette bor mámor szédülete, cigány hurok kacaja, sírása. Kerülte a leányt és mulatott. Elhurcolta életét odáig, — a pírossal irt, májusi, végzetes napig. Aznap litánia utón egyedül marad a kóruson. A fehérruhŐB leőnyok letódu'nak a templomba. Bács Ádám leteszi szeméről a feketekeretes okulárét. Megtörli. Lenn is hagyja kottái mellett. Nincs reá szüksége. Kívülről tudja Mendelsohn N ászindulóját. Féléve tanítgatja rá a szivét, hogy meg ne