Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) január-március • 1-71. szám

1937-03-07 / 54. szám

2 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1937 március 13 Olcsón, jóminőségü női cl lírai bőrkeztyű 3*96 \ Ion | sötétkék, barna, fekete, drapp színekben 5*30 ' T E S C H ÉRNÉL Andrássy-ut 7. Telefoni 480. Szüret Irta: Gtnnky Gin Erdélyi Jóiaef barátomnak Pirulnak a szőlőhegyek, sárgulnak Is, lankadnak is a gáhcvert, kék levelek. Nótaszóval szüretelnek dévaj lányok, szép asszonyok, teli hasú vig emberek. Elidőznek egy nótánál, olyan szép az, akár nyáron — zápor után — a szivárvány. Feledkeznek, komorodnak, hajtott fejjel, mezgerélve, elbúsultan dalolgatnak. Szomorú-szép az a nóta, panaszolja, hogy vert a nép, sirva térdel a templomba'. Térdel és sir lázadozva: „Ha nem látod, minek oltár, könny, orgona, mise ruha ?.. Vándor ember az útszélen nézi őket, hallgatja is, könnye is a szemében. Odamenne, megkérdezné: egy fürt szőlő, karéj kenyér felesleges nem volna é ?... Odamenne, könyörögne, hiszen amit énekelnek, valamikor — ő szerezte l De áll. Tudja: rá se vetnek .. . A magyarok régideje idegennek szüretelnek . . . Enni ugyan mért adnának ?... ... Arra, aki magyar dalt ir?... Ráuszítják a kutyákat 1 Nem szól semmit, éhen hallgat, álmodozva, mosolyogva, megbékélten tovább ballag szakadjon, amig lehunyt, nedvesülő azemmel hozsánóztatja orgonája sípjait. Nem is veszi fel, csak akkor, amikor már mindennek vége van, amikor már elűzte a csend a tolakodó, morajló sokadalmat, a hazug szavakat. A sápadt mennyaszszony mér messze lehet, — Isten tudja hol — amikor Bécs Ádém szemére újra felkerült ez üveg. A mélységbe néz. A mélységben a szobrokrB, a képekre, a virágok tömegével díszített oltárra, a gyertyák sárga lángjaira. Es nem mozdul. Akkor sem mozdu', amikor a templomszolga lépése alatt kopognak a kockakövek, amikor ellobbanak a gyertyalángok, kialszanak a villanykörték. A lépések távolodó kongása után lopakodik a csend. Ajtó csapódik. Kulcs csikordul. Az éjszaka fekete szövetébe takarja a boltivek titkait. Csak az örökmécses lángja libeg, villózik messze, a magasban. Fekete minden. BácsÁdám ókulőrés szeme tágulva azt nézi. A feketesége!, amely a tömjénszagú mélységben az örökmécs alatt, mint óriás ravatal sötétlik. Hideg keze halottsirató melódiőra rőngna. A „vox humana" gombjót húzza. Egyedül azt. Megtalálja a sötétben is. Es dermedten, erőtlenül hull keze a mindfekete billentyűkre* Szója mozdul. Rángva, kínban fogan a szó: — Hat fillérért a zsebkendő darabját... Huszonnégyért az inget . . . Tízért a zoknit... Az emberhang csendesen, fájdalmasan sóhajt ez éjszakóba .. . Szőlőhegy, ő s őszi tőke, rabnépének gondozatlan, köiözetlen venyigéje... Bogyói: a mámor-mézek, dalba folynak, minél jobban kínozzák a láncok, prések . .. Kíváncsi lettem, de nem sokáig' várakoztatott. Az Ur gyermekeinek szektája — Nem tartom föl? — Van még tizenöt percem. — Köszönöm. Kinyitotta az akta táskáját ésegy aranyozott szélű, fekete bőrkötéses könyvet szedett elő. — Az emberek nem élnek a szentírás tanítása szerint — kezdte el beszédét. — Ez igaz. Barátom arca felélénkül. — Ezt ön is látja. Később kitün

1, hogy én mégis csak máskép gondoltam. — Tessék meghallgatni, annak a tanításnak amit én hirdetek, ez a bibliai vers az alapja. OlvassaP „Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lésztek mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek bé a menynyeknek országába." — Uj szektát akar alapítani ? — Kérem ez nem uj, csak Magyarországon nincsenek még követői. — Hogyan értelmezi azt, hogy a tagok olyanok legyenek mint a gyermekek ? Komolyart rővőgja. — Tessék síószerint érteni. — A gyermekek sok csacsisógot csinálnak, játszanak, c vakodnak, kerítést mósznak stb. — Stimmel. Jobban megnéztem, nem észlelek e valami gyanús tünete rajta,de ő megnyugtatott. — Nem vagyok bolond, de tudom mi kell a népnek. Minálunk mindenki prédikálhat. — Te jó ég, mi leez olt? Vállatvont. — Most az embereknek annyi mondanivalójuk van és oda mennek, ahol alaposan kibeszélhetik magukat. Mór magában ez biztosítja az uj szekta létjogosultságát, — Miért érdeklődött az itteni szekták iránt? — Tanulmányozni akartam őket mielőtt a szervezéshez hozzáfogok. Állás után vágyik a próféta — Miért akar minden őron vallás ele p.ló lenni, hiszen látom, hogy nem meggyőződésből teszi. Nem is próbált tiltakozni ellene— Kérem én eredetileg építész lennék, de ninc» mit építeni. — Erre az ötletére se építsen, — Miért ? — Mert nem fog sikerülni. Felegyenesedett, kihúzta magát, kissé még a mellét is kidüllesztette, de nem volt nagyképű, csupán az látszott rajta, hogy bizik önmagában és csak annyit mondot*: — Sikerülni fog. — Kíváncsi vagyok rá. Randevút adott és azt állította, hogyanéhány nap múlva már eredményről is be tud számolni. A végén azonban kijelentette, hogy mégis csak jobb volna egy állás. Házakat építeni .. . Máig sem tudom, mi célból keresett fel akkor „Temesi Géza építész", mert arról meggyőződtem, hogy a vallásfelekezetek törvénytelen hajtásait nem kereste fel és természetesen nem jött el a randevúra sem. Miklya János TELEFONSZÁMUNK: 176. Házak tjelyett vallások alapjai 1 igyekszik lerakni a „próféta"

t aki poétikus foglalkozását szívesen cserélné fel egy szerény átlássál (A B. K. tudósítója jelenti.) Abban a koradélu'éni órában top pant be hozzám a lakásomra, amikor mér tul voltam az ebéden, de még nem fogtam hozzá a napi műnkéhez, a két dolog közötti né hány perc unalmát igyekeztem elűzni azzal, hogy az egyik amerikai vallási szekta életéről szóló tudó sitá8t olvastam egy folyóiratban. Érdekes, hosy a dolgok sok cselben nem járnak egyedül <s pillanatnyilag annak tuiajdonitotiem, hogy ő, a „próféta" épp*n ebben az időben jelent meg nálam. Békéscsaba jó talaj... — Bocsánat, hogy zavarom, de szeretnék egy dolog felől érdeklődni — mondotta kissé zavaró dottan. — Egyébként : — Temesi Géza vagyok I — mutatkozott be. — Parancsoljon velem. Jól szemügyre vetlem embere met. Harminc év körüli magas és megnyerő külsejü fiatalember volt, atléta termetéhez galambszürke crombé kabát simult és sárga disznóbőr aktatőskéjával a hóna alatt, ugy nézett ki, mintha csak most lepett volna ki diplomóval kerében az egyetem kapuján. óvatosan kezdte el a beszélgetést. — Kf'rítn, Ön mint er/sébethelyi lakos bizonyéra jól ismeri ez itteni helyzetet . . . Kií szünetet tart, majd hirfe'en rátér n térgyre. — Tudomást m szerint ebben a városrészben több vallási szekta működik. Bólintottam. — Pünkösdiek, lábmosók és re8zkptŐ8Ök. — Egy időben az utóbbiakhoz tartoztam — feleltem. — Igen ? — ugrott fel a helyéről meglepetten. — Tudnillik ezelőtt mindig reszkettem. ha valamelyik hitelezőmet megláttam az ucc5n, hogy észrevesz. Mennyi ember reszket még mostan is Békéscsabán . . . — És ön?— kérdezte nevetve. — Mér megszoktam a hitelezőimet. — N > tessék haragudni, de én az elébb komolyan érdeklődtem a szeklákró', ugyanis állítólag Békéscsabán jó talaja van ezeknek... — Eijy csöppat sem jobb, mint mésult — szakítottam félbe. Közelebb húzta hozzám a széket, kicsit előrehajolt és uay mondta: — Negy tervem van Uram I Én most érkeztem az egyik vonattal és maga az első, akivel beszélni akarok erről. Tavaszi szövetek női kabátokra ás ruhákra Különleges anyagok háromnegyedes kabátokra Angóra gyapjukelmék a legújabb színárnyalatokban t Kulpin Divatház Békéscsaba