Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) október-december • 224-298. szám

1936-10-04 / 227. szám

1936 október 4 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 5 A Savanyú Bandi iskolatársa AB. K. eredeti novellája — Irta: Szekula Jenő A bankár orra riadt föl délutáni álmából, hogy betörő mászkál a a szobájában. A nyers-selyemfüggönyök leengedve s azon szélesen betűzött a nsp édes ragyogása, amely álomba ringatta a friss tavaszi pompájukban merengő szemlőhegyi kerteket. A hívatlan látogató maga sem vette észre, hogy nincsen egyedül: a széles pamlagon, bársonycsillogásu pléddel letakarva aludt Schneck Károly az „Áfu és Terménybank" vezérigazgatója. Ebéduténi szendergéséből felriadva, a vezérigazgató először azt hitte, hogy az inasa motoszkál a szobában s csak később eszmélt arra, hogy betörő. De nem ijedt meg túlságosan, amin maga is elcsodálkozott. Ha éjszaka törnének igy rája, akkor a szive a torkában kalapálna és talán esze-veszett orditásban törne ki vad halálfélelmében. A teremtelt lényekbe bátorságot és bizalmat önt a nap édes ragyogása és aenki sem gondol arra, hogy nappal is meg lehet halni. De azért próbált mozdulatlanul feküdni, mint megijesz let amelyik dermedt eszméletlenségbe temetkezve akarja támadóimintha kővémeredt volna a lába, Átkozta a sorsot, amely roskadásig teritett asztalhoz juttatta, hogy teste idő előtt vesztett hajlékonyságából és rugékonyságából és ime, milyen hátránnyá válik most a létért vivőit szörnyű harcban. — Hah 1 Ki az 1 — üvöltölt föl a betörő ijedten, mig ösztönösen hátrált a függöny felé A fiókot kiejtette remegő kezéből. Valami neszt hallott s arra lett figyelmes. Schneck is fölugrott, mint a bokorból fölriasztott nyul a kopók ijesztő cteholására. Mint az álomjáró botorkált előre a függöny felé. Szemüvegét eszelős mozdulattal megigazította az orrán, mintha a látás biztonságától függene az élete. — Helyén maradjon I Ne mozduljon I — harsogott egy hang a homályból. Ijesztő és fulladt kiáltás, félelmetes és rekedt, mint a sarokba8zoritott vadállaté. A bankár nem felelt. Talán a félelem vette szavát, vagy csak szokásból nem válaszolt mindjárt, mint nehéz és fogas üzleti ügyben, ahol a kibökkentett szó százezrek sorsát dönti el hirtelen. Nem gondolt arra, hogy rávesse magát 1 cipője rongyos és talpa készül leválni. Da durva vörös kezek most nadrágzsebben kotorásznak, ahonnan hatalmas revolveragyar bugygyan ki. A fegyver sötét csöve a pénzemberre meredt ijesztően. — Meghataz, ha kiáltani mersz!... Jéggé dermedten állva maradt. Szemét lehunyta, arca elsápadt, mintha máris szivét zúzta volna szét a gyilkos lövés. De a fenyegető kéz hirtelen lehanyatlott. A fegyver visszakerült a nadrágzsebbe. Meglepett kiáltás rebbent el 2

0 ^áí éppen annyiba kerül, mint egy nagy csésze Hneipp maíátakávé, valódi Francit kávépóíSékkal, tejjel és cukorral. Ennyit mindenki megengedhet magának, / igazan nak figyelmét elterelni. Idegesen remegő ujjai a csengő gombját keresték és csak később eszmélt arra, hogy a csengő a túlsó falon van. Végzetes dolog ez, valamint az is a sors különös játéka, hogy nem utazott utána hitvesének, a cannesi tengerpartra, ahogy azt előzetesen megbeszélték. Talán üzleti ügyei tartották vissze, vagy mert éppen mostanában történt, hogy mélyen bele talált nézni Tányér Zsóka nevü táncosnő emésztő ragyogású fekete szemébe a a bájos ifjú művésznő kedvééit most nem cserélné el a kopár és dísztelen budai kocamaudvarokat, ahol kettesben néha megvacsoráztak a francia tengerpart tündérszép és egzotikus virágoskertjéért. De megrendítő igazolása volt ez hitvesének, aki baljós féltékenységével és komor jóslataival amúgy is halálra gyöfri, ha őt ez a meglepett bandita véletlenül agyonverné. Közben a betörő az ablakhoz lépett s a félrevont függöny halovány világosságánál próbálta tüzeteaen átvizsgálni a zsákmányul ejtett asztalfiók tartalmát. Nem lehetett megelégedve, mett bosszúsan füttyentett. A bankár fel akarta használni a bandita elfoglaltságét, hegy kisurranjon a szobából. De támadójára és birokra keljen vele. Valami békés kiegyezést jobban óhajtott és ebben a válságos percben negyven ezrest is szívesen fölajánlott volna saját életéért. De még hallgatott. Várta, hogy ellenfele tegyen előbb ajánlatot. Heves szélroham csapott be az ablakon. A függöny magától rándult föl hirtelen s napfényes világosság áradt szét a szobában, Schneck tekintete az ablak alatt zöldelő birsekre ese'.t. Boldogan integettek feléje az éjszakai esőzésben megtisztult fiatal lombok. Mindez olyan friss . .. annyira üde és biztató. S a halál mégis most néz farkasszemet vele. Előtte az idegen szennyes-fehér, kísérteties arca. Vizenyős szempár meredt rája a homályban. Sebhelyes kiütések boritották el az arcot. S torz tüskék varázsolták még éktelenebbé. De a vezérigazgató nem félt még most sem és ez olyan furcsa volt és megfoghatatlan, hogy mosoly rándult végig fakó arcán. Szemei, mint dermedt üveglencsék meredtek a gonosztevő arcába, mintha annak minden vonalát meg akarná rögzíteni. Még azt is észrevette, hogy látogatója olajfoltos zubbonyban van, amilyet a fegyházak munkatermében viselnek. A a bandita ajkáról: — Jóságos egek I Hiszen ez Schneck! — Igen, én vagyok .. . Dehát honnan ismer ön engem? Jóságos mosoly derengett a betörő szája körül i — Hát nem emlékezik, Schneck? Hiszen mi osztálytársak voltunk. Együtt jártunk az újvidéki gimnáziumba, a negyedik osztályba. En ott ültem a második padban. Milyen különös játáka a sorsnak! Kihitte volna, hogy valaha igy fogunk találkozni. — Ön tehát... — Eltaláltad. Én vagyok a Savanyu Bandi. A gonosztevő fáradtan roskadt a székbe. Melle zihált a felindulástól. Esővíz-szeme ónos merengéssel tapadt a padlóra. — Megöltelek volna — hebegte —, ha föl nem ismerlek, mint régi kedves pajtáaomat. Megeredtek a könnyei. A vezérigazgató ezt mormolta magában: — Ennek a szentimentális fickónak ©lég Ieaz négyszáz pengő ia. Savanyu Bandi nagyot sóhajtott: — A mostohaapám kivett az iskolából, mert a negyedikben megbuktam. Nehéz munkára foglak i kazán kovács lettem. Később elz ül lőttem ... a szerelem és az ital vitt a romlásba. Pedig kér értem... valamikor nagyon tehetséges fiu voltam ... verseket ia írtam. Olvasd el ezeket a veraeket. Tárcájának rongyai közül szakadozott papírlapot kotorászott ki, hogy a pénzembernek megmutassa. De ez nem volt a versekre kiváncsi. — Még hozzé költő — gondolta mélységes megvetéssel. — Akkor untig elég, ha negyven pengőt adok ... De a búcsúzásnál még ezt az összeget is sokallotta és már csak egy huazpengős bankjegyet nyomott a bandita markába: — Tudom, hogy kevés — mentegetődzött, — de magam is gondokkal küzdök ... A feleségemet nem tudom hazahozatni a fürdőből, mert nem telik vasútra. Az inasomat is csak azért tartom, mert nem tudom a kaucióját visszafizetni. — Hátha nélkülözni tudod •— dadogta ez, bizonytalanul nyúlva a bankjegy után. — Ennyit igen ... Sajnálom, hogy töbre nem telik, pajtás. S mikor hívatlan látogatója eltávozott a kerten át, még sokáig utánabámult az ablakból szánakozva. — Élég elszánt legény — gondolta magában. Áz életben mégsem viszi semmire, mert túlságosan — élhetetlen ! A tükörhöz lépett. Megelégedetten bámult önmagával farkasszemet : — A banditának nemcsak szive legyen, de legyen helyén az esze isi s uopei'hwjuiJiLL NÁVI dZ^OvmÜzAAt) KXJ?