Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) július-szeptember • 148-223. szám

1936-07-19 / 164. szám

1936 julius 19 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 5 Soha nem látott méretekben bontakozik ki Békéscsaba für­dőváros ezernyi érdekessége Jégterasz az Árpádban, némzetközi társaság a „Csaba" sétahajó fedélzetén, inségmunkások vikendházai Erzsébet­Lidón (A 8. K. tudósítója jelenti.) Valósággal éget, perzsel a nyár b Békéscsabán, aki csak teheti, a strandra, szabndstrandra menekül a hőség elől. Ember-ember hátán nyüzsög a vízben, tombol a jó­kedv. Én és kisérőm önkéntele­nül felkiáltunk: — Ragyogó az élet . . . Bocsánat, elfelejtettem bejelen­teni, hogy 1946-ban vagyunk, ép­pen ebben a pillanatban érkez­tünk meg H. G. Wells időgépén, mivel más alkalmatosságot hamar­jában nem tudtunk szerezni, be­értük ezzel a cammogó valami­vel Tehát itt vagyunk a békéscsa­bai strandon, azaz... Kaland az Árpád­gyógyfürdőben Őszintén szólva alig tudunk be­szelni a meglepetéstől, ennyi szép­séget, kényelmet emberi szem alig látott még, mint ami elénk tárul. Szőke utitársnőm, ki az utolsó pil­lanatban kapaszkodott fel a már mozgásban lévő időgépre, boldo­gan ugrik nyakamba, amiért magammal hoztam, sőt odáig megy, hogy örömében kijelenti : „Ezért a kis utazásért érdemes volt tiz évet öregedni." Már csak halványan emlékszem vissza az 1936. évi fürdő szezonra. Rémlik, hogy habozás nélkül vizbelöktem volna azt az embert, aki nem tetszéséi fejezte volna ki pompás strandunk fölött, de hol vagyunk mi már attól? . . . Arra is emlékszem, hogy a strandfürdő mellett volt egy ki« ligetecske, de hova tünt már ez ? Helyén most kristálytiszta szinü ló hullámzana, ha nem lenne zsú­folásig teli a százötven méter hosz­szu „mammutmedence", amit vagy hatszáz kabin ölel körül, tetejü­kön pedig megtalálható a hires jégterasz, ahol boldog párok jár­ják a legújabb láncot. A jégterasz, egy részét nézőtérnek rendeztékbe ehol a hatalmas távolbalátó ké­szülék a Broadwayról közvetít ze­nét. (A karmester elragadóan bá­jos, fiatal nő, kár, hogy párezer kilóméter a távolság közöttünk.) Távolabb magasbatörő szö­kőkutakat látunk. Utitársnőm mér egéizen ottho­nosan érzi magát, megragadja a karomat és magával cipel, az egyik iizágba szökkenő kútnál megállunk, majd leülünk a peremére és szót­lanul hallgatjuk a lehulló vízsuga­rak ezüstös csobogását. Alant egymásután suhannak a Mindenféle fuvarozást olcsón vállalok helyben és vidékre is RUBICSEK Luther»u. 2. Tel.e 171­bejáró alá ez elegánsabbnál ele­gánsabb autók, azt mondják, biz­tonságuk több mint százszázalé­kos, az utolsó baleset a környé­ken tiz esztendővel ezelőtt történt e>y csabai kereskedőcsaláddal PíjaDÖkladány mellett. Eltűnődöm. Amikor 1936-ban az időgépre szálltunk. még semmi sem történi, csak évek múlva. u?y emlékszem, mintha láttam volna az időgép rohanása a'a't. hogy Lócry pro­fesszor hptelnnas acélfurót nyo­mott az Árpád liget gyomrába és Ménem meddig tartott az a fúrás... Máí azt hitlem, ho«y keresztül fúrják a földiekét, mig végre si­került... Gyógyforrás bu?gyant ki a földből az acél furó nyomán és Békéscsaba ma már — fürdővá­ros. w Hirtelen azon vesszük észre magunkat, hogy mindenki kettőn­ket néz. Kinevetnek bennünket. Utitársnőm hamarosan kideríti „si­kerünk" okát. Néhány pillanatra eltűnik mellőlem s majd hanyat vágodom a meglepetéstől, amikor újra elibém toppan. Csinos alak­ján mindössze három fügefalevél „feszül" 6 fürdőruha helyett. Megbotránkozom. ő megmagyarázza, hogy itt ez a kosztüm előírásos, ennél több A „Csaba" sétahajón haradzsa-láz, mert a gyulai-zsilip melletti szabadstrandra érkezünk és ennél az érdekességnél fél órát vesztegel a hajó, hogy a pompás látványt mindenki ki tudja élvezni. Kitűnő utitársnőmnek igaza volt, mert a szabadslrandon. bizony több „hiányos" kosztümöt látok s bizonv nem mindenkinek lelik há­rom fügefaleveles ruhára. A ho­mokos parton egész családok he­verészr ek, ozsonnáznak. Nem mesz­szi tőlünk öt leány udvarol egy Nyári ingek, nyakkendők fürdőruhák Strand kelmik KULPIIi ÁRUHÁZ Békéscsaba lehet a ruha, de kevesebb nem és aki csak kél „fügefalevéllel" — így nevezik a ruha f lkoló részeit— rendelkezik, nem fürödhet csak ese'leg a szabadstrandon. É'es fütty hasítja ót hirteíen a fürdőzők lármáját, mejd erős mo­tor berregést hallunK s a közön­ség a Körös felőli jégteraszra tó dul. Most érkezik a „Csaba séta hajó. Ulitársnőm — felcipel a jégte­raszra, köbben már emlékszem, hogy az időgépről láttuk, amikor a Körösök hejőzhafóvátételén rengeteg munkás dolgozott, és most Békésciabán keresztül való­ságos folyam hömpölyög. Jegyei váltunk a sétahajóra s bevallom, mindketten nagyon kí­váncsian kezdjük a látni valók megszemlélését. Hajónk sebesen szeli a vizet, aminek nyomán a hullámok he­vesen nyaldossák a gránitkockák­kal kirakott partokat. A fedélzeten kitűnő társaság tartózkodik, na­gyobbrészt külföldiek, németek, ! franciák, angolok, erősen elterjedt az a hir is. hogy a kapurtalai ma­haradzsa 36 elefánttal, 7 bengáliai tigrissel és 111 kísérővel jön Bé­késcsabára, hogy megfürödjön a mér világhírű gyógyvízben. Azon­ban hamarosan alábbhagy a ma­fiúnak, mindnyájan csupa merő feketeség, még a fiu a legfehérebb. Erzsébet-Lidón A szabadfürdőn is sok az ide­gen, alig találunk egy-egy isme­rős, bennszülött arcot. A parton a pereces fiu öt nyelven kínálja a süteményt. Határozottan kellemet­lenül érzem magam, amiért csak három nyelven tudok szóbaállni vele. Már szinte megszédít ez a káosz, zug a fejem és ké­rem utilársnőmet, ho^y gyerünk vissza a hajóra, mert ott mégis csak csendesebb. Da ő csak to­vább cipal magával, kezdem meg­bánni, hogy magammal hoztam. — E*y kisebb társaság az Er­zsébet-Lidóra készül — mondja utitársnőm. — Hát az meg hol van? — kérdem. Kine/et és azután a fülembe súgja; — Jaminában, nagy „j"-vel. Közvetlen autóbusz jár oda és ami afő, a fürdővendégeknek teljesen in­gyenes. Eleinte húzódozom az ujabb kiruccanástól, de miután Jaminá­ról van szó, egy csendesebb helyre gondolván, engedek utitársnőm erőszakos fellépésének és bele­ülök én is az Erzsébet-Lidóra tartó különjáratú, villámvonalas autó­bujzba. Alig néhány perc múlva piros kavicsos útra kanyarodik le a ko­csink és pazar ctarnokos épület előtt megáll. Kiszállunk. Első utunk az Erzsébet-Lidó ét­termébe vezet, ahol jégbehütött székeken és asztalon könnyű kis ozsonnát fogyasztunk el és csak azután sodródunk ki a tóhoz, amelynek távolabbi részein minia­tűr vitorlások siklanak tova. Erzsébet-Lidó sem akar elma­radni az Árpád gyógyfürdőtől. Itt is vannak szökőkutak, a tó két partján szép park terül el te­niszpályákkal és széjjelszórtan apró vikendházakat látni, ame­lyekben jelenleg egykori bennszü­lött inségmunkások élvezik a nyér örömeit. Erzsébet-Lidó vezetősége eskü­szik, hogv a kapurtalai maharad­zsa a Lidón fog megszállni. Uti- > társnőm elhatározza, hogy a ma­haradzsát megvárjuk, ha törik, ha szakad. Kétségbe vagyok esve. Kellett nekem utast hozni magammal és főképpen kellett egyáltalán elin­dulni az időgépen? Mindig a szép simán zajló életet szerettem, utál­tam a tülekedést, a vegyes népsé­get s ezt a felforgatott világhíres helyet. Halványan emlékszem a jó csabai strandra, a megszokott tár­saságra és beton terraszra, amely­ről sokszor félig Megsülve botor­káltam le a lépcsőkön, még visz­sza tudom idézni azt a kedves jelenetet, amikor a jaminai pol­gár szép csendben odalopódzott a téglagyári tó tiltott vizéhez és Lakásberendezés olcsón és nagy választékban, kedvező fizetési feltételekkel is kapható KOPSTEIN BÚTORÁRUHÁZBAN Békéscsaba y Andrássy-ut 25 Kedvező fizetési feltételek!

Next

/
Thumbnails
Contents