Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) július-szeptember • 148-223. szám

1936-07-08 / 154. szám

Ára 6 fillér BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1936 julius 8. szerda 83. évfolyam 154. szám Krayzell Miklós dr. egyházmegyei felügyelő nagyhatású beszédet mondott az arad-békési evangélikus egyházmegye évi rendes közgyűlésén (A B. K. tudósítója jelenti.) Az arad-békééi evang. esyhézmegye tegnap délelőít tartotta évi rendes közgyűlését, amely ezúttal is a hagyományos külsőségek kö zött ment végbe. A gyűlésen Krayzell Miklós dr. kúriai biró, egyházmegyei felügyelő és Szeberényi Zs. Lajos dr. esperes, felsőházi tag elnököltek. Az ülés megnyitása után a közgyűlés egyhangúlag és nagy éljenzés közepette ismételten megválasztotta a következő hat évre Szeberényi Zt. Lajos dr.-t esperesnek, Krayzell Miklós dr.-t egyházmegyei felügyelőnek. Az újonnan megválasztott elnökséget Jakabfi György lelkész üdvözölte, majd Szeberényi Zs. Lajos jelentette ki, hogy még érez erőt magában tisztségének viselésére. Erejét, tapasztalatait egyháza és hazája javára szeretné felhasználni a jövőben is. Ezt követőleg tartotta megnyitó beszédét Krayzell Miklós dr. kúriai biró, aki többek közölt ezeket mondotté: — A társadalmi elnyomás és kizsákmányolás olt kezdődött, ahol a vallásnak csupán külszinét tarlőtték meg, a vallásos érzület pedig a lelkekben háttérbe szorult 8 más érzelmeknek adott helyet, amelyek homlokegyenest ellenkeztek ez evangéliumnak Krisztus által megadott tartalmával. — Az sem igaz, hogy a túlvilággal való vigasztalás eltéríti az embert attól a törekvéstől, hogy földi helyzetén javit»on, mert Jézus evangéliumának helyes értelmezése szerint a jót nem ellenérték fejében, nem a túlvilági boldogulás reményében, hanem önmagéért kell tenni. Hamis az a beállítás... — Téves az a felfogás is, hogy a keresztény vallás megbénítja az ember tettrekészségét. Ezt maga a kereszténység lörténete cáfolja meg. A kereszténység első korszakában szerepelt hitvallók és vértanuk, a keresztes hadjáratok, a reformátorok fellépése, a reformáció folytán előállott vallásháborúk, ma a szeretetmunka és bejmissziós tevékenység, a misz8zionáriusok magvetése, mind cáfolják ezt a felfogást és bizonyítják a kereszténység által sugalmazott és táplált tettrekészséget. — Ezek mellett a különös példák mellett nem szabad megfeledkeznünk arról az állandó és mindennapi keresztény kötelességteljesítésről, kis dolgokban való hűségről, odaadásról és kitartásról, amelyet a legegyszerűbb keresztény emberek tanúsítanak. Hamis tehát az a beállítás, mely a kereszténységnek a férfias jellemet megrontó hatását híreszteli. Tehát a hiba nem itt van, nem a kereszténység okozta a világháború után az európai társadalmi berendezkedések összeomlásét, hanem az a négy évig duló vad öldöklés, az a minden keresztény erkölcsi felfogást kigúnyoló és lábbal lipró pogény kegyetlenség, amellyel Európa népei egymást pusztították és irtották. Itt keressük tehát a hibát, ne Krirztus evangéliuméban, mert a viléshá ború kitörése óta világszerte mindig annak ellenkezője történt, mint amit az evangélium hirdet. — Ha ily módon befelé fordítjuk tekintetünket, sajnálattal azt kell elsősorban észrevennünk, hogy soha oly sok evangélium ellenes dolog nem történt mint manapság. — A felebaráti szeretet megcsufolásakép a magukat kullurnéKereszténység és a peknek tartó nemzetek a legkegyetlenebb erőszakkal a népek millióit a legnagyobb rabszolgaságban tartják s ezeket mindenükből kifosztják. A megbocsátás erénye helyett, a közeledés minden u'ja elzárva, a legvadabb és legengesztelhetetlenebb gyűlöletet hirdetik és gyakorolják. A legkegyetlenebb légi-, gáz- és bacillushóborura k

?szülődve, a világháború pusztításainál ezerszeresen nagyobb világégést, a sorkatonaságon felül a békés polgárság, aguok, nők és gyermekek millióinak kegvetlen elpusztítását készítik elő. Kepzsi kapitalista érdekek védelmében a termelt közszükségleti cikkek óriási tömegeit a tengerbe való öntéssel pusztítják el akkor, amidőn az emberiség tömegei éheznek és éhenhalnak. — Ez tehát a kereszténység rertéissanceja ? Nem, ez az antikriszius diadala, ez a nyugati kultura pusztulása. külszinbe öltöztetett pogányság — Mi hát a teendő ? Én azt 1 hiszem, hogy ezen a vilégkataklizmához vezető uton az egyedüli akadály, mely a teljes összeomlást meggátolni képes, Krisztus evangéliuma. — Ez alatt ném azt értem, amit ma általában kereszténységnek neveznek, mert ez nem kereszténység, hanem csupán keresztény külszinbe öltöztetett pogányság, — mely rosszabb a valódi pogányságnál. Ez alatt a Krisztus evangéliumára alapított társadalmi berendezkedést értek, ahol a szerelet a legfőbb törvény s a kölcsönős segítés elve az irányadó, nem pedig a gyűlöleté és a kizsákmányolásé. — Tudom, hogy az én erőim nem elégségesek ahhoz, hogy fel tartóztassák a fenyegető világpusztitás hadállását, én azonban tartom magam a Megváltó utasításához: „Hirdessétek az Evangéliumot alkalmas és alkalmatlan időben" — ezért teszem ezt. Viszont meg vagvok győződve arról, hogy ezzel a felfogásommal és törekvésemmel sem én nem vagyok egyedül, sem azok nem állanak egymagukban, akik hasonlóképpen gondolkodnak, mert minél inkább eltávolodnak a kereszténység igazi felfogásától és abszolút követelményeitől a mai különböző áramlatok és kurzusok, annál keményebben összeszorított foggal és annál acélosabb tetterővel tartanak ki az igazán keresztény emberek és intézmények Krisztus evangéliuma mellett. Itt, ebben a vonatkozásban jól esik bizonyságot tennem arról, hoRy az evangéliumtól való ily felfogással és az evangélium követelményein ssk ilyen teljesítésével eoperességünk körében is több helyütt találkozunk. A német evangélikusság helyzete Krayzell dr. itt meleg szavakkal emlékezett meg a békéscsabai ev. egyház szeretet intézményeinek az igazi evengélium szellemében folytatott tevékenységéről, majd — általános érdeklődés közepette — beszédét igy folytatta: — Az 1933. évi felügyelői beszédemben foglalkoztam a német evangélikus egyház belső átalakulásával 8 annak a meggyőződésemnek adtam kifejezést, hogy az akkor felszínre került alapelvek nem állanak összhangban a ke reszténységnek ősi és a Krisztus evangéliumából eredő alapelveivel. A társadalom különböző rétegeiből fakadó üdvözleteket és elisrt érést kaptam beszédemért, sok olyan helyről, melyeket magasra éitékeiek, — termeszetesen a támadások sem maradiak el. - 1935 szeptember 3 őn tartott beszédemben azonban — Isten segítségével — mőr teljes erkölcsi elégtétellel állapíthattam meg, hogy „az idő folyása nem az ellenem támadókat igazolta, hanem most már tekintélyes egyházi vezérférfiak, — püspökök, —« nyilvános gyülekezeteken és az egyházi sajtó is egyértelműen azt hirdetik, hogy a németországi politikai mozgalom a keresztény egyházakat a legválságosabb helyzetbe sodorta, s azokkal még most i» kemény harcban éli." — A közelmúltban arról értesültem, hogy a német evangélikus birodalmi tanács, mint a vallásügyi miniszter által a helyzetből való kibontakozás véghezvitelére az egyházak régi vezetőiből ösz8zeéliitott legmagasabb egyházi testület, Müller birodalmi püspök „Deutsche Gatles worle" cimü müvéről a következőket állapította meg: „1. Félrevezeti olvasóit, mert bár az a jóakaratú szándéka, hogy a Krisztus hitét terjessze, mégis olyan dolgokat olvas bele a Bibliába és olyan kijelentéseket ad Krisztus szájába, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. 2. Ebből az következik, hogy könyve teljes meghamisítása, elzsidósitása és e világi formára való átalakítása Isten amaz üdvözítő tényének, hogy Krisztusban az Igét elküldötte erre a világra. 3. A szerző tehát ebben a műben elszakad az Isten igéjében gyökerező, hitvalló és élő, igaz tanítás nélkül létjogosultsággal nem biró evangélikus egyháztól, amivel hazugsággá bélyegződik minden eddig tett mást tartalmazó nyilatkozata."" — A német evangélius egyház birodalmi tanácsának e lesújtó bírálata az uj német vallási mozgalom legfőbb vezetőjéről mindenben igazolja 1933 ban kifejtett aggályaimat és bizonyítja, hogy a német evangélikus egyház belső harca még most sem érkezett nyugvópontra. — Bizonyítja azt, hogy a mozgalom vezetői olyan lejlőre jutottak, amelyen nincs megállás s melyről csak az szabadul, aki idejében észre tér és megint a régi útra igyekszik vissza. — Mind a két esetben arra törekedtem, hogy égető korkérdésekkel szemben, lehetőleg biztos és mswtómadhataHan alapra helyezkedjem. Kötelességemnek tartottam, hogy állásom jellegéhez és meggyőződésemhez képest számban az igen — igen, — a nem pedig — nem — legyen. Ugy érzem, hogy bár a másként gondolkodók, megalkuvók ea a taktikázók bírálata és támadása nem maradt el, az események fejleményei az én egyszerű, de ép ezért erős állásfoglalásaimat igazolták. — Nem tagadom, hogy ezekre a discussiokra bizonyos elégtétellel tekintek vissza, de nem azért, mert nekem volt igazam, hanem azért, mert általam igazzá vált az írásnak az a szava, hogy az ember vagy hideg legyen, vagy meleg, de az igazság mellett álljon fel és tartson ki és még inkább áz a másik, hogy a keresztény ember, keresztény intézmények és a keresztény társadalom csak ak-