Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) július-szeptember • 148-223. szám

1936-07-05 / 152. szám

2 BCKCSMCQYCI KÖZLÖNY 1936 julius 5 Megvigasztalódás — Orosz Iván verse* — Gyopéros.. hüs sziget az égő nyárban, körüled aranyló kalászlenger és én, mint kutató halészember állok tavad partján fojtott lázbanKeresem ősi erők örök titkát, hogy felszabadultam város zajától. Alföldi táj rózsás hajnalétól lelkem kivirul, kitárja kalitkáját, amelybe zárva volt a kósza végy, most kiengedem : galambom repülj, légy szabad, többé ne keserülj, legyen tiéd a széles nagyvilág. És vágyam járta tenger szélességét, — bősz Kalandor — egek magasságát, de földi tüz perzsflte fényes szárnyát és égi láng tüzelte hunyó fényét. Visszatér... most vigasztalod Gyopáros, álom-Ararát, alföldi hüs sziget, hajnali sugárban fürdőző hársliget, megfáradtaknak csendes béke-város. Mert vagy: az Alfö'd napsugaras éke, gyógyír a sebre, mit az élet ütött, olejága8 vigasz kalásztenger között, fáradt betegek, busák menedéke. ' A jól ismert szarvasi ujságiróköltő is jelen voll a multheti sajtónapon. Ebből az alkalomból irta a B. K. számára kedves, hangulatos sorait. DAUER julius 1-től 31-ig már 2 i.96-tól Modern Hölgyfodrászat Szent István-tér 3. Miklya János könyve: Nyár vége (A B. K. tudósítója jelenti.) Rövidesen kiadásra kerül Miklya János lapunk ismert belső és több fővárosi napilap állandó munkatársának elbeszélő kötete, amelynek cime minden valószínűség szerint: „Nyár vége". A fiatal irő munkái már sok dicsőséget hoztak szerzőjüknek és biztosan tudjuk, hogy ezúttal eddigi értékes sikereit még tul is fogja szárnyalni. A kötet iránt élénk ez érdeklődés és az olvasóközönség szeretettel várja a békéscsabai irógérda egyik legfiatalabb tagjának első könyvét. A NEP cáfolata (A B. K. tudósítója jelenti.) A Budapesten megjelenő napilapok egyrésze állítólagos keresetet közöl, amelyet a NÉP egyik volt napidíjas tisztviselője adott be a pért ellen. A NEP fennt tartja a kereset állítólagos tartalmával szemben, hogy nyilatkozatát akkor tegye meg, amikor a keresetet kézhez kapja. Kijelenti a párt, hogy valótlanság az, mintha a pórt a köztisztviselőkről titkos minősítéseket készítene és ennek alapján történnek a kinevezések. Valótlan a keresetnek az az állítása is, hogy a községi jegyzőknek és a köztisztviselőknek utasításokat adtsk volna a szervezésre. Elhallgatott a zene az Andrássyút és a Munkácsy ucca sarkán... Árvereztek a Nádorban (A B. K. tudósítója jelenti.) A Nádor-szálló éttermeiben tegnap délutón mér második nnpja kopogott a végrehajtó kalapícse. — Először... másodszor... har madszor... Senki többet? — mondja az árverést vezető és utána mór ki tudja hanyadik esetben ujabb tárgy cserél gazdát potom pénzért. Az ablakról lekerülnek a sárga liberthy függönyök, a menyezelről a vevő éppen most szereli ^ le a csillárt s igy megy ez egymásután. mig csak mozgatható tárgy akad. Az egyik sarokból két régi törzsvendég szomorúan szemléli, hogy miként kerülnek le az asztalokról a lenvászon abroszok; az asztalok is egy sarokba kerülnek, azokat is megvette valaki. Ugyancsak megvásárolják a terem közepén álló díszes rézfogast is potom tiz pengőért. — Kár — mondja az egyik törzsvendég. A másik is rábólint: — Kár... Megkérdeztem volna, hogy mit sajnálnak annyira, de ők maguktól elmondták: egymásnak. Nehezen, nagy szünetekkel közben. A törzsasztalt, a tiz év óta megszokott délutánokat, a kártyapariikat és mindazt, amit egy éviized alatt itt átéltek, siratják könytelenül. — Hova megyünk ezután? — kérdi gondterhes arccal az idősebb. — Hova? — ismétli a másik, a fiatalabb. Azután ujabb törzsvendégek mellé kerülök. Ezek nem veszik annyira szivükre a dolgot. Négyen diskurálnak együtt. — Igazén mindegy, hogy kié lesz o szálló — mondja egy huszonhaléves „pénzgyerek". — Nem kell félteni Jancsit — igy becézi a másik a volt tulajdonost. — Tiz kerti asztal ! . . . — hangzik az érverező hangja. Töb bet nem érteni, mert a huszonhatéve8 valami viccet mond és a társaság most ezen mulat. Kicsit bántóan hat ez a nevelés a hatalmas üres teremben és rövidesen el i« hallgatnak. — Senki többet ... — kiáltja az árverést vezető és a tiz kerti asztal is gazdát cserél. Az árverező bizottság körül forgolódik a szálló tönkrement tulajdonosé. Arca nem árul el semmi izgalmat, csak talán kissé borúsabb, mint szokott lenni. Furcsa érzés lehel, amikor valaki feje fölött eladják a házat, talpa alól a padlózatot és mindenre már csak azt mondhatja, hogy: ez mind az enyém — volt. Olyan ez, mint a korán tovaszállt ifjúság, kevés örömet adott és sok szomorúságot hagyott hátra... Nincs tragikusabb valami, mint egy sötét ablakú kávéház, amelyben apró kalapócsütésekkel verik agyon az életet. Pincér, portás, szakács, szobalény mind, mind kereset nélkül marad. Hogy mi hozta a csődöt? A gazdasági válság a Nádori sem kímélte meg és egyelőre a törzsvendégek is kissorultak a kávéházból. A Munkécsy-ucca és az Andrássy-ut sarkán egyelőre hoszszabb ideig nem ssól majd a zene... —mjA győztes Itália csabai szemmel Lelkesedés, fellendülés, egység (A B. K. tudósítója jelenti.) Néhőny hónappal ezelőtt beszámoltunk ezen a helyen azokról az érdekes tapasztalatokról, amelyeket Sebestyén Lajos, a békéscsabai Vegyipari Rt. ügyvezető igazgató olaszorszégi üzleti utján szerzett az akkor Abessziniával még háborút viselő Olaszországban. Időközben Olaszország dicsőségesen befejezte háborúját s ezért érdekesnek tartjuk közreadni az Olaszországot mos! újból meglátogató Sebestyén igazgató tapasztalatait a megváltozott viszonyokról. A szankciók hatása. •• A gazdasági megtorlásokkal sújtott Olaszország büszke önérzettel állta a harcot és az önellátás elvét minden vonalon megvalósította, ahol arra lehetőség kínálkozott. Minden olasz tüntetőleg csak hazai iparcikkeket fogyasztott, ami természelesen még a baráti országokat is sújtotta, mert igv azok termékeit is nehezebb volt elhelyezni a piacokon. A szankciók hatása alatt bevezetett hústalan napok ma is meg vannak s ezzel az olaszok — állításuk szerint — hatalmas összegeket tudnak megtakarítani. A hústalan napok azonban nem vonatkoznak a külföldiekre, akik azt észre sem veszik, ha külön meg nem figyelik. Az árak — ir ondotla Sebestyén igazgató — megállapításom szerint 20—30 százalékkal emelkedtek, a bizakodás azonban annyira erős a jobb jövőben, hogy észre sem veszik ezt az áremelkedést. Az építkezésnek az az emerikaiasan szédületes tempója, amelyet áprilisban megfigyeltem, általában alábbhagyott és különösen a vidéki városokban a legkiegyensúlyozottabb, normális élet folyik. A magyar barátság Változatlanul szilárd a szeretet és barátság a magyarok iránt. Természetes, hogy a mostani főszezonban, amikor valósággal elözönlik Olaszországot a különféle idegenek, a magyarbarát8ég sem nyilvánul meg olyan szinte túlzó hévvel. mint azt áprilisban láttam, de még ma is a varázsszó erejével bír annak a kijelentése, hogy „magyar vagyok". A turistáknak és szórakozó utasoknak célszerű itthon rr.egvésárolniok a lirét, mert igy előnyösebb árfolyam érhető el. A háború eredménye: Abesszínia Egészen rendkívüli az a lelkesedés és bizakodás, amelyet az abesszin hadjárat gyors és impozáns sikere keltett Olaszországban. Alig találtam embert Olaszországban, akit valamilyen formában ne foglalkoztatnának az abesszíniai lehetőségek. A tőkés ott keres alkalmat tőkéjének gyümölcsöztetésére, a munkás ott igyekszik munkaalkalomhoz jutni, oda akar a kereskedő szállítani és az iparos is ott remél piacot találni termékei számára. Politikailag teljesnek láttam az egységet Olaszországban. A Duce iránti lelkesedés és rajongás talán még nagyobb, mint volt és mindenki bicik abban, hogy az ő erős akarata és munkája jólétet fog bistoaitani minden olasz számára. Egy ünnepélyen ... Lélekemelő és egyúttal lenyűgöző volt az a lovas frontharcos ünnepély, amelyet junius 28-án volt alkalmam Triesztben végignézni. (Ezt az ünnepséget különben minden évben más városban rendezik meg.) Beláthatatlan tömeg gyűlt ösz8ze, hogy szemtanuja legyen tízezer frontharcos pompás felvonulásának. Megfigyeltem, hogy miiven célszerű módon oldották meg Olaszországban n frontharcosok „egyenruháját". Minden frontharcos vesz a volt ezrede színének megfelelő gallért — ami pár fillérbe kerül — és ráilleszti azt kabátja hajtókájára, ezenkívül mindenki egyforma sapkát visel és már ez a csekély öltözésbeli eltérés teljesen kiemeli a frontharcost a környező tömegből. Módfelett meglepett, hogy a felvonuló osztagok soraiban itt-ott 10—12 éves fiukat láttam menetelni a meglett korú hadviseltek között. Megtudtam, hogy rendkívül érdekes, megható szokást honosítottak meg: az elhalt frontharcos apa helyén annak fia menetel a régi bajtérsak között. Ezek szeretettel karolják fel a fiatal utódot, aki viszont gyermekkorától belenevelődik a bajtársias szellembe és pótolja a sorból kidőlt apát . . . Sok érdekeset beszélt még el Sebestyén igazgató olaszországi útjáról s azzal fejezte be szavait, hogy az olasz lelkesedés és lendület ellenállhatatlan erővel sodor magával mindenkit és olaszbarát lesz minden ember, aki csak egyezer is meglátogatja a mai Olaszországot. A frontharcosok gyűlése (A B. K tudósítója jelenti.) Csütörtökön tartotta az országos frontharcos szövetség békéscsabai főcsoportjánakintézőbizottsága rendes gyűlését. Az ülést Bocskóy András társelnök vezette s megnyitó beszédében további kitartásra buzdította a bajtársakat. Ezután Schoen Géza vezetőtiszt ismertette az orsz. elnökség napiparancsát a formaruhára vonatkozólag. A részletes ismertetés utón Bocskóy András megköszönte az egybegyűli tagok működéséi és további kitartó munkára kérve őket, berekesztette az ülést.