Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) április-június • 76-147. szám

1936-04-19 / 90. szám

1936 április 19 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 5 A bei Irta: Farkas Imre Áz akvarell volt akkor a divat a szelíd tónusu vizfestmény, havas, ágak között csillagos tájkép, enyhe kékszínű tő, amely halványan tük­röz vissza egy rózsaszínű sávot, az alkonyat ragyogását. Akverellt festettek egymásnak a fiatalok a bársonykötésü Poesiekbe, piros pi­pacsokat, szelíd búzavirágokat, vagy apró kunyhókat, fákkal és madarakkal, amilyenek voltak a Grimm-mesék vagy a Huckleberry Finn illusztrációi. Ilyen akvarell volt a debreceni régi jégpálya képe a N-jgverdőn. Százados fék, vas­tagon belepve zúzmarával, fölöttük az alkonyodó ég, kedves kis pa­godaszerü fabódé és a jégpályán csak uri nép, kevés ember, néhény huszár, néhény mágnás és genlry leány. A korcsolyázás akkor kez-~ dett divatba jönni. Még csak a nagyurak kultiválták. * Énnek a kis történetnek három sserpplője van. Egy hölgy és két ur. Ezek közül csak kettő korcso­lyázott. A hölgy és az egyik ur. A mérik ur csak kijött mindennap a jégpályára csörgő, négylovas szá­non. Ügy hivták, hogy Bus Gergely Dénes é« szabolcsmegyei birtokos ur volt. Nekünk gyerekeknek min­dig adott egy-két cukorkét. Pesti -cukorka volt mindig a zsebében. Anyám megnézte a finom csoko ládébonbont és akkor hallottam tőle a bűvös szót: — Kugler 1 Bus Gergely Dénes jól bánt ve lünk, de azért mégsem ő volt a mi ideálunk. Ilyen feketeképü, échar­pos, kockásrubás urkocsis volt a vidéken elég. De olyan, mint Ab­duhallen Tefik bej, egy sem. Öt vettük körül álmainkkal, gyerek­szivünk minden romantikus elkép­zelésével. Tefik bej Abdul Hamid­nak volt a rokona, a nagy szul­tánnak és az ő kedvéért engedte meg Ferenc József császár és ki­rály, hogy huszárságot tanuljon a Würienberg- huszárezredben, akik éppen Debrecenben feküdlek. Szép, magasnövésü, karcsú le­gény volt a bej, nagyon illett Bo­huniczky Máriához. Mindig együtt korcsolyástak, pedig a köztudat szerint, Máriának Bus Gergelyhez kellett volna feleségül mennie. A köztudat pedig szent volt akkori­ban. Kilengések nem igen voltak. Én korcsolyáztam legtovább min­dennap, egészen a fagyos, fehér este lejöveteléig. Titokzatosan me­redt felém az erdő szürkesége. Az alkonyat vére lehullt a hóra. Jó „Haiifex"-om suhant a j ágen, men­tem, rohantam, ismeretlen vágyak röpítettek. A korcsolyaszenvedé­Iyemnek köszönhettem, hogy lát­tam, amint a bej karjába vonta Bohuniczky Máriát és megcsókolta. Ugy állottak ott összefonódva, mint egy nagyon finom akvarellkép, a háttérben zúzmarás lombok (mint­ha fehér csipkével ékesítették volna fel az ágakat), csak egy halvány, narancssárga sáv az ég peremén 8 az előtérben ők, egy kék attila, sötétpirosselyem huszársapka, egy barna profil, amely ráhajlik egy halvány leányarcra. Észrevettek engem? Nem tudom. Lehet, hogy nem is törődtek velem. Igen na­gyon apró gyerek voltam. Ebben a pillanatban szánkó cörrent künn a havas uton. Négy lő suhant a havon, diszkrét csör­renéssel csörrent meg a csengettyű a fekete lovak szügyén. Bus Ger gely maga hajtotta a lovakat. A szeme parázslott a sötétségben. Másnap nagy szenzáció verte fel Dabrecant. — Párbaj. — Bohuniczky Mária miatt. — Bus Gergely megvágta a bejt. — Még pedig alaposan. A nyil-uccai kis ház előtt szal­mával fedték az utat, hogy ne vas­varja a kocsizörgés a beteget. Bi­zony, Bus Gergely jól főbesuhin­totta a törököt. Iskola után erra sétáltam és bekukucskáltam a ba­renán. Azt, amit ott láttam, sohs nem fogom elfelejteni. Vagy három turbános, fehérszakéllas török volt a gyepes udvaron. (Honnan jöttek olyan gyorsan? hogy kerüllek oda? — ma sem értem.) És mind a rom egy-egy szőnyegsn állott, tér­delt, guggolt. Imádkoztak Kelet felé fordult mind a három, kitárták a karjukat, mélyet hajoltak, majd mintegy láthatatlan parancsszóra előre buktak. U^y könyörögtek Ab­duhallen Tefikért, a bejért, a nagy­úrért, a padisah rokonáért. A párbaj u'án a bejt csakhamar elhelyezték Debrecenből. Es kis időre rá Bohuniczkyék is bucsu­vizitekre jártak. A lény halvény volt, gyengécske, az arca olyan szinü, mint az alabástrom. Azt mondták: délre készülnek... azután pedig mégis csak horzámegy Bus Gergelyhez. Hja, ez a lányok sorsa, egy kis romantika, egy kis ábránd, aztán jött a rendes férj, a konszo lidélt viszonyok. De nem igy történi. Sohasem láttuk Bohuniczky Máriát Debre­cenben. Nam is törődtek sokat velfl. Halvány volt, finom és törékeny, olyan mint egy titokzatos idegen virág. Nem volt egy rokonuk, egv jóismerősük se, eltűntek zajtalanul. 1914 május. Felhőtlen ég, tavasz a starnbuli moBhék felett... senki se sejtette még, hogy pár hónap múlva itt is lángbaborul minden. Olt állottam a meghívott ide­genek apró, márványkioszkjában. Aranytálcákon szervírozták a pom­pás mokkát és kaptuk az aranyos­véeü cigarettákat, a világ legjobb dohánvát. Jött a diszhiiitó, benne a szultán. Mohamed. Ssalamot in­tett a hódoló idegenek felé. Gvors lépéssel, szinte futva haladtak hin­tója mellett a hatalmas basák. Ne­hézkesen leszállott a kocsijáról a szultán és bement a Dolma Bag­tshe mecsetbe. Imádkozni. Ézt a parádét ugy hivták, hogy pénteki sselámlik. A templom bejárata mellett né­hány előkelő török hölgy állott, c8arcsafba. fátylakba sürün bebu gyolálva. Égy magas ur, szikár őases, elegáns katona mo«l kivélt a kíséretből, odasietett egyik hölgy­höz és európai módon megérintette a kesztvüs fekete kezét. — Abduhallan Tefik, — suttogta a kísérőm. Most egy pillanatra meglebbent a fekete fátyol és én megláttam a Bohuniczky Mária szomorún, fino­man nemes, halvány arcét... két szem izzón, imádattal tapadt egy­másra, mint akkor, amikor a Kön­tösgát felől Debrecen felé berzen­kedett az este. Rágyújtottam egy uj cigarettára. Van még romantika a világon, — sóhajtottam elégedetten. szalad a kerékpárod. Nem érhet baj, zavartalan lesz a túrád, ___ még akkor is, ha meredeknek visz az utad, vagy göröngyök, kátyúk akadályoznak. Az EMERGÉ KERÉKPÁRGUMI gyártásánál gondoltunk a zökkenős, hepehupás utakra és azért fokoztuk a vég­letekig a rugalmasságot és az eilenállóképességet. Hétféle EHSEüGS pneu óii a szolgálatodra. Mind tökéletes, ,nég a legolcsóbb fajta is. Válassz közülük. védjegy = minőség! G YÁ R TJ A í TftV frnTIrTfflTilHB III I •!! I I 1 A MAGYAR RUGGYANTAÁRUGYÁR Közel s távoli országok kereskedelmi versenye a Budapesti Nemzetközi Vásáron Május 2-tól féláron lehet Budapestre utazni Csaknem óráról-órára ujabb meg ujabb navillonok ^oülnek a Buda­pesti Nemzetközi Vásár hatalma­san megnövekedett területén és minden n*D ujabb meg ujabb uc­cák készülnek -el ebben a csodá­latos "ásárvárosban. Aki a kiállítás területére l^n. annak először a fő­beiáret mellett levő hatalmas csar­nok öt'ik a szemébe. A külföldi államok kiállítási pavillonja ame'v fibben az évben a többi közö't eau csomó egzotikus ország egzotikus terményeinek ad helyet. Itt mu'aH^k be a mucuk kinc»eit » Belga Kongó.' a Délafrikai bnio. Eqyr'pfom és az olasz fennhatóság alatt álló gyarmatok. Tekintve, hogy a közönség mindig rendkívüli érdeklődést tanusit az egzotikum iránt, bizonyos, hogy ennek a pa­villonnak egész rendkivüli sikere les*. Egyiptom, amely már szerepelt a Budapesti Nemzetközi Vásáron, még pedig hatalmas sikerrel es­idén is elhozza különleges termé­keit: keleti selymeit és szőnyegeit, finom cigaretljeit, tokévezredes mu'fra visszatekintő iparművésze­iének cizellált különlegességeit ép­pen u?y, mint zamatos gvümöl­caeit, főzelékeit s az azokból főzött konzervjeit is. A Belga-Kongó, amely még teljesen ismeretlen er­refelé, uj piacot akar magának te­remteni a kelet-európai országok­ban és egészen bizonyos, hogy különleges nyersanyagaival és gyarmatáruival hatalmas verseny! támaszt majd itten az errefelé mőr bevezetett egzotikus országoknak. A Délafrikai Unió csodálatos ter­mésanyagéval és gyémántiaival kápráztatja majd el az ámuló kö­zönséget, hal, főzelék és gyümölcs­konzervjeivel pedig arról akar ta­núbizonyságot lenni, hogy fel tudja venni a versenyt — minőséiben és árban — a hozzánk könelfekvő euróoai országokkal is. Nagy ér­deklődéssel várja a közönség az olasz gyarmatok produktumainak kiállítását is, hiszen csak mostaná­ban tudtuk meg, hogy olasz fenn­hatóság alatt igen távoli egzotikus országok ipara és kereskedelme bontakozik ki. Május 2 ától lehet Budapestre a vásár igazolványaival féláron utaz­ni. Azoknak, akiknek megfelelő lakás nem áll itten rendelkezésükre, lekésigénvlését a Budapest Székes­főváron Idegenforgalmi Hivatal (V., Deák Ferenc ucca 2.) fogja akár előzetes igénylés, akár pedig a pályaudvari kirendeltségeknél való jelentkezéskor minden igénynek megfelelően ellátni, ugy hogy pa­naszra nem lesz ok. és felesleges dolgokra nem ad ki pénzt De nehogy abba a hibába essék, hogy mindenről lemond, ami örömet okoz. Ezek között akadnak olyan dolgok is, amelyek nem csak jók, hanem olcsók és hozzátartoznak a napi szükségleteinkhez, mint a amelyei{ különösen a takarék o$oHn alt ajánüiáfdh,

Next

/
Thumbnails
Contents