Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) január-március • 1-75. szám

1936-01-05 / 4. szám

BEKESMEGVd KÖZLONV 1936 január 5 MEGOLDÓDOTT MAYERLING TITKA Negyvenhat évvel ezelőtt, 1889 januárjának utolsó előtti napján a mayerlingi kastélyban, Baden mellett holtan találták ágya előtt egy széken Rudolfot, «z egykori monarkia trónörökösét. A szobában a megvetett ágyon, átlőtt homlokkal ott feküdt egy tizenhét esztendős lány, Rudolf szerelmese: a szépséges Vetsera Mária bárónő. Negyvenhat éven keresztül homály födte a mayerlingi drámát. Most ráakadtam Vetsera Mária anyjának emlékirataira. Az egyetlen hiteles dokumentumra, amely megrázó erővel meséli el Rudolf és Vetsera Mária szerelmének, a mayerlingi drámának igazi történetét Rudolf és Vetsera utolsó levelei Az utolsó kívánság: .temessetek közös sirba, legalább a túlvilágon lehessünk boldogok!" — A császár nem engedte meg, hogy öngyilkos fiának ezt a kivánságát teljesítsék III. rész 1889 január 13: — „ma mind a ketten elvesztettük a fejünket,. Ezei nyolcszáznyolcvannyolc november ötödikétől a következő év január tizenharmadikáig a kettejük szerelme teljesen platonikus volt. Időközben Máry többször volt a Burgban. Levelezett is a trónörökössel, különösen olyankor, ha Larisch grófnő nem volt Bécsben. A kettejük levelezése ugy történt, hogy Máry a trónörökösnek irt leveleit Loschecknek, a lakájnak címezte, ezeket a baronessz komornája vitte el egy hordárhoz és az szaladt át vele a Burgba. A trónörökös leveleit eleinte egy hordár, majd később egy burgbeli szolga — livré nélkül — hozta el a baronesshez, de ezek a levelek is a komorna cimére szóltak. A találkozások egyre gyakrabbak leltek, Vetsera Helena naplója szerint rendesen délben 11 és 1 óra közölt jött Larisch grófnő a házba és vitte el komissziózós ürügye alatt Máryt Rudolfhoz. Egyszer délután is találkoztak és néha este 7 és 9 közölt. December 9 ikén kezdődött Bécsben a Wagner cyklus, Máry családja az operába ment, ő azonban azt mondta, hogy fáj a feje. És miután a többiek elmentek hazulról, ő kiszökött és — először egyedül — a Marokkanergassen ót valósággal elszaladt a Burgba. A látogatások mindig a Bratfisch kocsiján történtek, Brétfi8ch néha egész napon ét várt a baronesszre a Grand Hotel mögött, a Meximilianslrasseban. Egyetlen egyBzer találkoztak Schönbrunnban, de Máry megfogadta a barátnőjéhez irt levelében, hogy ide nem megy el többször, meri észrevette, bogy mialatt sétálnak, detektívek kisérik hátul és szinte kihallgatják minden szavukat . . . Január közepén a Németországben élő barátnő ezt a levelet kapta Márytől: „Kedves H?rmine 1 Vallomást kell tennem Önnek, kérem: ne nehezteljen meg azért rém. Tegnap este héttől kilencig Nála voltam. Mind a kelten elvesz leüük a fejünket. Most aztén tesllel éa lélekkel egymáséi vagyunk. Remélem, hogy szombaton meg tudok szabadulni a báltól és siethetek hozzá ... Istenem, ha Mama valamit megtudna . . . Mind a ketlen a ha Iáiba mennénk és ha akármenynyire is vigyáznának ránk, akkor is meghalnánk . . Mikor kelt ez a levél ? Nincsen dátum rajta. Da biztos, hogy azt 1889 január 14-ikén irta a baronessz. A januér 13-ika piros ceru zéval volt megjelölve a kalendáriumában és a Rodecknél vásárolt cigarettatárcába ezt graviroztalta a szerelmes bakfis: „13 Janner. Dank dem Scbicksal." Ettől kezdve a halál gondolata átvonul minden levelén. De n<»m csak ő ir a halálról, hanem RuHa fenn akarja tartani háztartásának pénzügyi egyensúlyát, akkor vásároljon mindent a „Takarékosság" készpénzértékü könyvecskéjével. Bővebb felvilágosítást nyújt a „Takarékosság" kft. békéscsabai irodája, Békéscsaba, Andrássy-ut 19. sz. dolf is. Máry egyszer megküldte Herminenek Rudolf egyik levelének másolBlét. Ebben szó szerint ezt irj« a trónörökös: „Nélküled nem tudok é'ni, drágám. Te vagy az Istenem, Te va«y mindenem. Légy óvatos, hogy senki se tudjon meg semmit, mert ha megakadályoznák, hogy mi szeressük egymást, <*z nekem a halálom lenne .. Ugyanebben a levélben irja ezt is: „Szerelném egyszer megmutatni Neked az Ő leveleit, de ezt nem tehetem, mert Mária minden levelet azonnal elssed tőlem és azt mondja, hogy fé'reteszi őket a számomra egy szebb időre. me'» fél attól, hogy nálam valaki az Ő leveleit megtalálná . . A naptérban piros ceruzával megjelölt január 13 ika után mind össze kétsier találkoztak. Egyszer a Práterben és Bzon a vasárnapon, amikor Máry szülei bálba mentek és ő megint azzal az ürüggyel, hogy nem érzi jól magát, szülei távozása ulán kiszö költ a Burgba. Es a találkozás csak rövid ideig tartolt, mert este Rudolf is megjelent teljes diszbe i a bálon .. . I. L. V. B. I. D. T. Pár nappal később vasRyürüt kapott ajándékba a trónörököstől Máry barones*. A gyürü belső oldaléra ezek a titokzatos belük voltak vésve: /. L. V. B. 1. D. T. A trónörökös magyarázta meg a belük jelenfőségét : „In L

!ebe vereintbisin den Tod." . . . Szerelemben a halálig . . . EzlavasgyürülMáry arany láncra fűzte és a nyakán hordta egy medaillonnal. A medaillonban kis vászondarab volt: a tiónörökös egy csepp vérével. Januér 18 ikán megírta a vég, rendeletét. Most már minden levele halálsejtelmskkel van tele. Egyszer határozottan irja : „Hű valaki a legkisebbet is megtudná, akkor egy olyan helyen, amit senki sem ismer, eltöltenénk még egy pár boldog órát, azután együtt mennénk a halálba ..." De nyomban hozző is teszi: „De mégsem. Neki nem szabad meghalnja. Neki élni kell a népéért; ami Ót körülveszi, az nem lehet más, csak fény és tisztelet, Hermine, azért ha Maga valamit irna Mamának, vagy Hannának, akkor a baj hamarabb következne be ..." Másnap azt irja : „Ma lefényképeztetem magamat, ezek lesznek az utolsó fényképeim az életben..." E

1 is megy a fényképészhez és másnap ösBzetöri a lemezeket. Január 25-én egy jósnőhöz megy abárónő.Ezen az éjjelen nem hunyta le egy pillanatra a szemét és éjjel ezt mondta a társalkodónőjének, akit megesketett arra. hogy arról, amit elmond, senkinek se szól egy szót se : — A jósnő megnézte a kezemet és ezt mondta: „Nem tetszik valami nekem 1" Aztán hosszú ideig vizsgálta a tenyerem vonalait és igy szólt: „Haláleset áll küszöbön a családban. Egy olyan haláleset, amiről sokat fog beszélni a világ... ugy néx ki, mintha öngyilkosság lenne ... nagyon közel van . hamar bekövetkezik..." Eri megkérdeztem a jósnőtő, meddig élek, mire ő igy felelt: „Maga olyan fiatal még, magának én est nem mondhatom meg... küldjön el valakit hozzám, annak majd megmondom ..Higyje meg nekem, erre olyan rosszul lettem, hogy valósággal kiszédültem a szobából. Magónak holnap el kell menni ehhez a jósnőhöz . . . Tudja: én olyan kíváncsi vagyok rá, hogy meddig élek ..." Máry egész éjjel nem aludt. Láz gyötörte Folyton a jósnő szavai zúgtak a fülében. Másnap szerette volna elküldeni a társalkodónőjét a jósnőhöz, de közbejött a Rudolftól kapott tárca felfedezése és ez ezzel összefüggő izgatott jelenetek egész sora . . . ...És másnap újra történt valami rejtélyes dolog a Máry életében. A német követség nagy bálát adolt. Máry száméra ez volt az első bál. Voltaképen itt vezették be a társaságba. A bálon megjelent a trónörökös is, aki nem beszélt ugyan Máryvel. de nem vette le róla a szemét. Ezen az estén Máiy a karjára telte az a zafírral díszített arany karkötőt, amelyet a trónörököstől kapott, de amiről az anyja ezt tudla, hogy Larisch grófnő ajándéka. Amikor hazamentek, szomorúan mesélte, hogy „Hoyes gróf mesélte nekem, hogv holnap vadászatok lesznek a Wienervvaldban". Aztán kétségbeesetten kiáltott fel : „Jesszua Mária, a zafírom . . ." ... A karkötőből hiányzott a zafír ... Babonás emberek ugy tudják, hogy ez szerencsétlenséget jelent. Izgatottan siettek vissza a követségre. Mindenfelé keresték a zafírt: nem találták. Hetekkel később megkerült. .. Vetsera Mária eltűnik... Január 28-án, hétfőn, délelőtt fél tizenegy órakor látta utoljára Vetsera Heléna bárónő a lányát. Kevéssel fél tizenegy előtt megjelent a ház előtt az a fiakker, amelyet bécsi tartózkodása alatt állandóan Le^isch grófnő használt. A grófnő a lakásban le se vetette a kabátját, hanem csak kutyafuttában mesélte el a következő történetet : „Tegnap beszéltem Rudolffal. Azt hazudtam neki, hogy egy barátnőm, egy férjes asszony küldte neki a tárcát. Kértem: adja vissza, mert a barátnőm nagyon izgatott. Rudolf a szemembe nevetett és nem szólt egy szót se. Mindenesetre megnyugtathatlak kedves Helene, hogy Rudolfnak sejtelme sincs róla, hogy a tárcát Máry küldte neki... A legjobb lesz, ha mi most elmegyünk a Rodeckhez és ott az én nevemre iratom ét a