Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1935-04-21 / 91. szám

6 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1935 április 21 itatja, nyeli a körötte lakó magyar népet, — s magyarabb víz az áriézi forrás, amely a magyar talaj mélységéből tör elő. Hasonlókép magyarabb az a dal, amely a magyar lélek ezer éves mélységéből fakad, s a nép örök arcát, változatlan vonásait mutatja. Ha magyarabbakká akarunk válni: ezeket kell megismernünk és magunk életébe átültetnünk. Mi a jellege az 1850 es évek dalainak? Két ellentétes vonása emelkedik ki: egyik a derűs mulatozás, — a másik valami szomorú, beteges érzelmesség, — céltalan halálvágy, — egy szóval: a sirva-vigadás. Szövegük, igaz sokszor Petőfi, de még inkább Petőfi u'énzat. Zenéjéről el lehet mondani, hogy zenei Petőfije nincs ennek a kornak, csak Petőfi utánzói vannak. Senki sem fogja állítani, hogy a sirva-vigadás a magyar lélek egyetlen tartalma. A régi dalokban egyebet is hallunk: elmúlt századok hősi küzdelmeinek lecsapódását, egy monumentális heroizmus hangját. Van ebből a „Karádi nóták"ban is. Ne tévesszen meg senkit, hogy a szövegek ma csak holmi betyárlörléneteket adnak elő. Tudjuk, hogy a százados nemzeti harcok végével a feleslegessé vált katonából kóbor szegénylegény lett; azoknak végső ivadéka a betyár. A népdal hősnek tekinti, sokszor a müköltő is. A régi hadi hősök feledésbe merültek, a nép azúkról énekel a 19. században, akiknek tetteit szemével látta. Ha a szöveg hozzásimult a váltó zott időkhöz, a zenéről nem kell ugyanezt feltételeznünk. A zenéből kétségtelenül kihallani a semmitől meg nem hátráló bátorságot, az erő tudatát, az önfeláldozás készségét, a halál megvetését. Ezek a tulajdonságok jellemezték századokon át a magyart. És ki merné mondani, hogy végkép kihalltak? NJS ezért: epizód ceak a magyar lélek történetében az 50 es évek óta divatos „sirvavigadás" és halál-vágy. Nem halál kell nekünk, hanem életi Ehhez erőt és kedvet sokkal inkább merithetünk a régibb dalokból. íme, ezért szeretem én jobban a régi magyar dalt, azonfelül, hogy a művészi értéke is sokkal nagyobb. Ha vállalni akarjuk a sorsközösséget a néppel — aminthogy vállalnunk kell, ha mint nemzet élni akarunk —, ismernünk és énekelnünk kell a ma élő falusi dalkincset egészében, tehát a még élő régiek mellett, a legújabb keletüeket is. Nem áldozat ez, csak nyereség, mert gyönyörűek vannak közte. A régi most van tűnőben. Da ha megragadjuk, még itt marasztalhatjuk. Sokan megütköznek a szövegek vélt együgyüségén. Talán néha együgyűek. De sokszor mély ér telem lappang a látszólagos együgyűség mögött. Néha meg a művészi egyszerűségnek, süritelt ki fejezésnek oly csodája, amiért a legnagyobb költők is mindig bámulták és irigyelték a népköltészetet. El ne hamarkodjuk hát ítéletünket a szövegeknél! A magyar dallam, különösen a régibb fajtájú, természeténél fogva egyszólamú, nem ugy, mint a német, amely alá kívánkoznak, szinte maguktól rakódnak a kísérő akkordok s amely szinte a kisérő akkordok függönye. Ezért a magyar dallam többszólamúvá tétele mindig uj és külön ötlet kérdése, amit nem lehet gyári egyformasággal megoldani. A régi dallamokban nyilatkozó, töretlen hősi magyar lelket fenntartani, ahol bágyadt, felfrissíteni: ebbe az egy tennivalóba sűríthető a magyarság fennmaradásának egész problémája. Ed is szolgáljuk régi dalaink fenntartásával, terjesztésével. Művészeti jelentőségük ma mér nyilvánvaló:ezek fogják megteremteni azt a lelki ta'ajl, amelyből egy, az egész nemzetnek szóló, uj magyar zene kivirágozhátik s amelynek teljes kiépítésén „MEDVE" Padló- és stb. árukban a vezető márka! Frisch festék Üzletekben Luther-u. 9. Gr. Tisza István-ut II. MM és alkatra! nagy választékban, a legolcsóbb árban kaphatók Rosenbaumnál Békéscsaba, Szent István-tér 2. „Takarékosság" bevásárlási heiye még sok nemzetnek kell dolgozni. Akadtak, akik a régi dal ápolásába holmi reakciós, hálratekintő, visszafelé haladó szándékot szeretnének bslemagyarázni. E falejtik, hogy minden nagy művészetnek kettős arca van, mennél ré gibb századokba nyúlnak vissza gyökerei, annál messzibb jövőbe sugárzik ki. A fa koronája oly magasra nő, amilyen mélyen fúródik gyökere a talajba. A magyar zene is: minél mélyebben bocsátja gyökereit a magyar lélek talajába, annál magasabbra nő a koronája, annál lovább él . . . Röviden összefoglalom: a magyar karéneklésnek, hogy igazi érték, lendítő erő lehessen a nemzeti életben, egyrészt magyarabbá, másrészt művészibbé kell válnia. Mindkettőt eléri, ha 1. egyoldalúan férfikaréneklésből mindinkább ál tér a vegyeskarra; 2. műsorából könyörtelenül kiirtja a ponyvairodalma'; 3 ha főhelyet 6d a magyar lélek mindenoldalú kifejezésének,4. idegenből csak mestermüveket vesz ál 8 azokat, nem ólarc alatt, magyarosítva, hanem az idegen szellem tudatos megismerése céljából, lehetőleg eredei

1 nyelven, műveli; 5. hasai szerzők müveit se vegyük elő válogatás nélkül. Azt mondták a régiek: „Gyakran alszik az isteni Homérosz isi" Aiaz: nagy költő is írhat egyszer gyenge müvet. Hát még aki még ébren sem Homéroszi Semmi sem ártott annyit nálunk a zene ügyének, mint úgynevezett tanult zenészek nagyigényű, da unalmas, halvaszülelett müvei, melyeket válogatás nélkül rátukmáltak a gyanullan közönségre. Nagyon is érthető, hogy a közönség azt monda: „Ez az a híres, klasszikus magyar zene? Akkor inkább a cigány mellett maradok/" Zeneszerzőben nincs elég önkritika, gyakorolja helyette a karvezető. E?y estiben, elismerem, nem könynyű dolog ee: amikor I. i. a zenész és a körvezető ugyanaz a személy. I yenkor bizza magát jóizlésü barátaira. Ezek lassanként mégiscsak többen lesznek s idővel eayre hangosabban fogják kivánni: Haljon meg a Liedertafel, phőnixkérit támadjon uj életre, mint magyar vegyeskar, a teljes élet képe, a teljes művészet tolmácsa. Társadalomjavitó színjáték Iíta: Hont Ferenc főrendező, „A színpad" szerkesztője A színjáték nemcsak szórakozás. A színjáték fegyver. Ma mindenképpen as. De vannak beciületas és vannak alattomos fegyverek. A gyanútlan néző beül a színházba és észre ssm veszi, hogy előadás u'én idegeiben veszedelmes méregcel távozik. Ez a méreg nem öl. Csupán az egészséges, bátor gondolkodást bénítja meg. A rrulatlató vígjátékban, a vidám operettben ki is sejtené a mérgezett fegyvert? A közönség nem veszi észre. A kritika hallgat róla. A színigazgatók pedig üzletemberek, s a fegyverszállítás sose volt rossz üzlet. A modern bódító színjáték alattomos fegyverét legelőször Amerikában kovácsolták. Amerikában a Bzinház nagyüzem, a színjáték fömegcikk. A napi hajszában kifáradt robotost látványos monslreoperettekkel kápráztatják el. A trösztszinházak olcsó áron szállítják számára a siorakoztatási gyárakban előállított ólomvilágot. Mindaz, ami a va'óíőgban a szegény ember számára elérhetetlen, a színpadok hamis tükrében megtévesztően közel, szinte megfoghatóan tündököl. Az. ulcán amerikai nőt megszólítani szigorúan tilos. A színpadon görlök csapata kínálja ceábitó mezítelenségét. A valóságban rohamosan növekszik a munkanélküliek tömege. A színpadon minden munkás széditő karriert fut be és természetesen milliárdos lényt kap feleségül. Az életben ro bot, gyilkos here a megélhetésért gépfegyveres banditák uralma. A színpadon pompa, jólét, az erény diadala a bűnön, idegzsongitó tam-tam, elfojtott vágyak teljesülése, boldog meseország. Az ámitó, bóditó színjáték hamarosan ellepte Európát is. Egymásután bukkant föl a kontinens nagy városaiban a helyi viszonyokhoz alkalmazol! formában és mindenütt megtette kötelességét. Mert az esti méreg: a szép álom a csábító mese nappal sem hagyja el a gyanútlan áldozatot. Befelhőzi az egészséges szemet és eltakarja a valóságot. A józanul választott cél helyébe ábrőndképet csempész és elgyöngiti a vóltoztatásra lendülő kart. A bóditó színjáték nem ejtsebst, nem ont vért. Alattomos, de hatásos fegyver. A nagy tömeget elkápráztatják. A finom lelkek legyőzésére raffináltabb harcieszközöket alkalmaznak. A müveit közönség előkelő színpadai az öncélú művészet lobogója alatt harcolnak jól elrejtett, önös érdekekért. Ezek a szinp&dok nem szállítanak tömegcikkeket, hanem ügyes kézművesek tetszetős munkáit árusítják, kinek-kinek ízlése szerint. Kapható itt mindenféle nemes jószág. Áhítatos tradiciótisztelet, vagy merész formaujitás — a tartalom gondos elhanyagolósával. A nyers valóság sebesültjei számára gyógyító irul opálosan villódzó miszticizmus, avagy játékosan lobogó romantika. Az intellektuális szükségletek kielégítésére problémák — a mult századból.