Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1935-05-26 / 120. szám

4 ÖEKESMEGYES KÖZLÖNY felérő. Innen van ez, hogy Lenin csendre intette a szent háborúra uszitókat, innen van az, hogy Moszkva beadta a derekét, ahol 8 amikor csak tehette. Innen van az, hogy Németországot faképnél hagyva most az imperialista haramiával, Franciaországgal bratyizik. Ugy átabotából nyolc éven át tutujgatta a Szovjetunió Németországot. Nyolc éven ót kárpálta a versaillesi békediktátumot és fogta a gyengék pártját. Nem mintha nem lett volna eléggé tisztában az erősekkel s a gyengékkel. Lenin egyébként az első pillanattól fogva csak fegyverszünetnek tekintette a versaillesi szerződést az imperialista hatalmak között 8 azonfelül megismerte Brest Lttovskban a német mohóságot is, elég közelről. Ám Oroszország halálosan ki volt merülve s már szinte alig pi hegett az ellenségek gyűrűjében. Nem volt mit tenni, mint Németország karjaiba omlani. S feleletül a washingtoni s a genuai konferenciákra, ahol a kapitalista hatalmak Oroszországot Diliinger módjára a köz ellenségének nyilvánították, létrejött a rapalloi szerződés. Majd amikor ugy látszott, hogy Locarnoban Németország vissza jóhádzik a nyugati államokhoz és Moszkvában felképzett a gondolat, hogy Németországnak Genfbe telepítésével megvalósul a Covenant tizenhatodik paragrafusa, amely a nyugati hatalmaknak Németországon ót szabad felvonulást biztosit Oroszország ellen, Csicserin eget-földet megmozgatott, hogy a közeledést lehetetlenítse. S ebben az igyekezetében a véletlen is megsegítette. Franciaország ugyanis Németország mellett | Lengyelországnak is állandó helyet követelt a népszövetségi tanácsban s igy akarva-akaratlan arra késztette Luther kancellárt, hogy az orosz atout el ne dobja. S igy kerekedett elő 1926 ban az orosz-német szövetség, amely 1928ban ismét megerősödött, pusztán azért, mert a Szovjetunió rettegett a7. angolok s a franciák keresztes hadjáratától. De azok az erők, amelyek a Szovjetuniót Berlintől eltávolították és Párishoz sodorták, ugyanennek az oksorozatnak engedelmeskednek, Stalin nem azért játszik harag8zomrádot a harmadik birodalommal, mintha a német kommunisták sorsa közelebbről érdekelné. Mussolini gyökeresebben elbánt a maga kommunistáival, mint Hitler s Oroszország mégis barátkozik vele. Csakhogy Hitler a bolsevizmus elleni küzdelmet politikájának szegeletkövévé avatta, mitöbb, sem ő, sem Rosenberg nem titkolta, minő vágyak éltetik a Balticum és Ubrajna irányában. A harmadik birodalom kérlelhetetlen ellenségnek lépett elé. A szovjet diplomatői ezzel mihamar számot is vetettek. Minekutőnna sikerült nekik ép Németorszőg istőpolősőval hazőjuk gazdaságát annyi, amennyire rendbehozni és a tővolkeleten a Kereskedők, háztulajdonosok figyelmébe ! Vas és fém portál építést százalék adókedvezménnyel végez Dénes Bálint mülakatos. Békéscsaba, Teleki u. 6. Telefon 183. lábonálló gabonát csűrbe takarítani, iziban megjelentek az európai szérűn. 1932-ben egyre-másra kötötték meg a békeszerződéseket, Finnországgal, Lengyelországgal, Littvániával, Esthoniéval. Hátra volt még Roménia s a Balkén többi része. A Szovjetunió lemondott Besszaróbiáról, majd Politis sugallatára létrejött a londoni paktum is. Amikor pedig a lengyelnémet közeledés s a japán mozgolódás az ijedelem sarkantyúját újból a véknyába mártotta, a francia szövetsé? elkerülhetetlennek mutatkozott. És ez ugyanazt szolgálta mint a német: Védelmet nyújt éa időhaladékot, hogy az utópia kiéoüijön. S igy teljesedett be Lenin uta sitésa : — hogy „\ forradalom sikerének érdekében még az imperialista hara miák sesitségét is el kell fogadni." A háború diplomáciájának minden titkát feltárja megrázó erejű drámai nyilatkozatában a 76 éves Giessl Vladimír báró, a monarkia utolsó belgrádi követe Tiz perc alatt dőlt el embermillick eletének sorsa — Tisza István gróf körömszakadtáig uédte a békét — Harttoig halálának ismeretlen részletei — Ki felelős a háborúért? — „Európa még ma is békében élne, ha |9I4 nyarán tragikus módon nem pusztul el a békének négy apostola ..." Kósénól. A legegészségesebb sport. A legkellemesebb szórakozés. Kitűnő csónakok. Reszkető kezű öreg ember ül szemben velem egy szerény bédeni hotel úgynevezett vendégszobájának fehér abrosszal letakart asztala mellett. Dus haja fehér, mint a novemberi éjszakán a hegyek oldalára lehullott szűzi hó. Angolosra nyirt bajuszát csak a nikotin festi barnára, eiőtte a porcellán hamutartóban tucatszómra hever a cigarettacsutka. Szürke civilruhája esetlenül álla testén, a nadrágja lötyög, amin csodálkozni sem lehel, hiszen az öreg ur, akivel órák hosszat elbeszélgetek ezen a bűbájosán szép májusi napon, egy emberéleten át a monarkia tisztjeinek formaruhájában ós a diplomaták frakkjában jelent meg ott, ahova császára küldte .. . Az öreg ur: a 76 éves Giessl Vladimír báró, nyugalmazott tábornok, a monarkia egykori meghatalmazott minisztere és rendkívüli követe, utolsó diplomáciai képviselője Belgrádban azon a tragikus juliusi délutánon, amikor az Alexandrova ulicai csöndes palotában embermilliök halálos ítéletét aláírták. Ezen a napon Belgrádban voltam én is. Ott ültem Giessl Vladimír báró fogadó szobájában és ha őszintén be akarok számolni arról az érzésemről, ami mostani találkozásunk első öt percében a lelkemben tombol, akkor azt kell mondanom: mennyire más ez a csöndes, reszkető kezű öreg ur, mint volt a stramm katona, aki huszonegy évvel ezelőtt útjára indította a világégést. Istenem, més emberek is megöregszenek. Da mások öregségükben is megtartanak valamit a fiatalságuk karakterisztikus egyéniségének műhelyéből. A Giessl Vladimírban — legalább is nekem ez az érzéBem — nem maradt meg semmi. Én láttam már Grácban sétáló, penzióba jutott öreg generálisokat. Mindegyikben volt valami, ami a multjukra emlékeztette az embert. Giessl Vladimírban nem maradt meg a múltból semmi. Csak az emlékezés. Hosszú diplomáciai pályájának egyetlen napja irta be magát a világtörténelembe. Véres betűkkel. Ez egy nap irta be az ő nevét is a históriába. Még akkor is, ha a világtörténelem számára egészen közömbös, hogy azt a vörös stráfos nadrágu tábornokot, aki 1914 julius 23-án a távollevő Pasics helyett Pacsu szerb miniszternek a monarkia jegyzékét átadta, történetesen Giessl tábornoknak hivták . . . Az emberek, akiknek apjuk, gyerekük, öccsük, szivükhöz nőtt barátjuk várja a feltámadást az Isonzó, vagy Volhynia tömegsirjainak meszes gödrében és akiknek emlékét szerte a világon mindenfelé hirdetik márványból faragott díszes emlékek, nem igen tudják elképzelni maguknak: hogyan is születik meg egy háború. Mi minden történik addig, amíg Kovács István, vagy Pavlo Gravacski a lövészárok sáros földhányására könyökölve először süti el a Manlicherét. Az emberek ma sem tudják még: hogyan rotyog az üst ezekben a napokban a titkos diplomácia boszorkánykonyhájában. Kik főznek ott és hogyan főznek . .. Erről a kérdésről beszélgettem el órákon keresztül a hetvenhat esztendős Giessl Vladimirrel. Aki nagyon, de nagyon megöregedett... Tisza István gróf szikrázó szemekkel csap az asztalra . .. Hogyan is kezdődött... Emlékei közölt kutatva is meséli ezt el nekem a kegyelmes ur: — A háború kitörése előtt, 1914 juliusának elején, azt hiszem, hogy hatodikán Bécsbe utaltam, hogy referáljak a külügyminisztériumban. Ekkor mér készen volt az a jegyzék, amelyet a monarkia Szerbiához akart intézni. Nekem, a belgrádi követnek Berchtotd gr6f a jegyzéket nem mutatta meg. Lázas izgalomban folytak a tárgyalások, állandó telefonösszeköttetés Ischl-lel, tucatszómra mentek a sifrirozott telegrammok, a Ballplatz a háború szelét érezte. Berchtold gróf jarra kért meg, hogy menjek el Tiszához, aki a jegyzéket nem aksrja uláirni. Kifogásolja azt, hogy a jegyzék Szerbia szuverenitásét sérti é« könnyen háborúhoz vezethet. Szószerint azt mondtam a külügyminiszternek : „Megpróbálom Tiszát más véleményre birni . . Julius nyolcadikán, reggel, kevéssel hét óra előtt fogadott Tisza gróf a bankgassei magyar palotában. Ott ült az Íróasztalánál, előtte akták tömege. Amikor beszélni kezdtem, Tisza megkérdezte : „Ismeri Ön a jegyzéket ?" „Nem" — feleltem én, mire Tisza megcsóválta a fejét, kabátja zsebéből noteszt húzott elő és ebből felolvasta nekem a Szerbiához intézendő jegyzék egyes pontjait. Az egyes pontokat erősen kritizálta. A szemei szikráztak. Néha az asztalra is csapott. Azt mondotta, ő sohasem járulhat hozzá, hogy olyan jegyzék menjen el, amely Szerbia szuverénitását sérti. Emlékszem, szavai most is a fülemben csengenek, ezekkel a szavakkal búcsúzott el tőlem : „Ha a király háborút akar, més miniszterelnököt kell keresnie . . Többször kiáltott fel: „Értsék meg, én nem akarok háborút!! 1" A jegyzéknek általa kifogásolt pontjait az ő kívánsága értelmében változtatták meg és az a jegyzék, amelyet én julius 23-án Belgrádban átadtam, sokkal enyhébb volt. mint az, amelyet Berchtold gróf elsőnek szövegeztetett meg. A jegyzék utja Bécstől Belgrádig Hogyan utazik egy jegyzék, amely embermillióknak a szemfödője lelt? Ezt igy mesélte el nekem a báró ur: — Én julius kilencedikéről tizedikére virradó éjjel utaztam el Bécsből Belgrádba. A jegyzéket nem viltem el magammal. A külügyminisztérium utasítására von Stark követségi tanácsos várta meg Bécsben a jegyzék elkészítését. Julius 10-étSl julius 20-áig tartott, amig a végleges és a világ által ismert szöveg elkészült. Ezt francia nyelven legépelték és ezt hozta el nekem a mellém beosztott Stark ur julius 21-én este. Amikor megérkezett és átadta nekem a lepecsételt iratot, megkérdeztem tőle: „Tudja mi van a borítékban ?" „Nem" — felelte nekem Stark — „nekem nem szóltak róla semmit." Férfi, fiu és gyerme legnagyobb választékban legolcsóbban Váradi Bélánál Andrássy-ut 2. Telefon: 4—82. ,, Takarékosság" bevásárlási helye.