Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1935-05-26 / 120. szám

BEKESMF.GVLÍÍ KÖZLÖNY 1935 május 26 Sülájus 25-én, szombaton este a Kereskedelmi Csarnokban elsőrendű jazz. Kedvező idő esetén a kerthelyiségben MENÜ RENDSZER Ételkihordás házon kivül is Jutányos és kedvező előfizetés Az idén homokláda, jövőre vízmedence a nagyliget uj játszóterén Négy játszóhely várja a csabai gyermeket (A B. K. tudósítója jelenti.) Békéscsaba képviselőtestületének évek óta témája a gyermekjátszóterek kérdése. A sok vita eredményeképen ebben az évban már három játszótéróll készen. A gyerekek vigan hancúroznak rajtuk naphosszat, amikor jó az idő. A munka nem állt meg s most már arról számolhatunk be, hogy a Berthóty-téri, a Szőlő-utcai, az erzsébethelyi játszóterek mellett, rövidesen készen lesz a negyedik is a Széchenyi-ligetben. Ahogy belépünk a kertbe, a középső résztől balra, az úgynevezett lapályban találjuk — mér félig készen — a játszóteret, Pirosszinü láncoshinták, mászórúd állvány, nyujló, emelőrendszerü hintók, és egészen érdekes elgondolásu, mint egy 4x4 méteres homokmedence fogja szórakoztatni a csöppségeket. A piros festés zöld háttérrel nagyszerűen hat, de azért valami hiányzik. Azt hallottuk, kisebb vízmedencét is készítenek, amelynek 15—20 centis mélysége még a legapróbb gyerekkel ia megszerettetné a vizet. Ennek nyomót még nem látjuk, pedig ma már a vizkérdés sem probléma, hiszen a tél folyamán a ligeti öntözéshez vizet szolgáltató csöveket jóval nagyobbakra kicserélték és igy akadálytalanul lubickolhatnának a Körös vizében a gyerekek. Megkérdeztük Baukó András városi főmérnököt, hogy mi volt ez akadálya a medence elkészítésének. — Tényleg terveztük — mon dolta —, hogy a játszótér kedvesebbé télelére vízmedencéi is épit tétünk, de az elkészítés — betonirozással — ötszáz pengőbe került volna és erre most nincs a városnak fe dezete. Azonban jövőre feltétlenül megvalósítjuk tervünket, az idén pedig, még a nyár folyamán, mintegy pótlásképpen megépíttetjük a Lázár utcai gyermekjátszóteret is. A jogvégiett kaiaus és a mépnők< sofőr is munkanélküli A képviselőház ülése (A B. K. tudósítója jelenti.) A képviselőház mai üléséi 12 óra után nyitotta meg Szlranyavszki Sándor elnök. Az ülésteremben meglehetősen kevés képviselő tartózkodott. Az elnök szavazást rendelt el Temple Rezsőnek amaz indítványára, hogy a Ház a költségvetés vitájának tartamára 12 órás ülésaket tartson. A többség az inditványl elfogadta. Ezután folytatták a költségvetés általános vitáját, Vitéz Martsekényi Imre a Frontharcos képviselők nevében rámutatott arra, hogy ez a nemzndék a fronton küzdött, do azóta sem kepott helyet a magyar közéletben, pedig ez mór a külföldön mindenütt régen bekövetkezett. A miniszterelnöké az érdem, hogy ennek a nemzedéknek a parlamentben é3 általában a magyar közéletben méltó helyet biztosított. Ma a kenyérkérdés a fontos, a választójog kérdésé csak másodrangú. Helyesli a kormány beruházási programját, különösen az útépítést. Legelsősorban a munkanélküliség kérdését kell megoldani, nemzetgazdasági szempontból munkanélkülinek tartja a jogvégzett villemoskalauzt és az autóvezető mérnököt Is. A tőkéi serkenteni kell a termelésben való részvételre. A terménytőzsde elavull berendezését meg kellene reformálni. A hadi-kölcsö nök valorizációjához igénybe kell venni a háborús vagyonokat. A reform nem jelenti azt, hogy mindent le akarunk bontani, hanem azt. hogy a régi fundamentumokból a jót meg akarjuk tartani. Kifogásolja, hogy a baloldalon sokallotték a frontharcos képviselők bevonulását a Házba. Hangozlatla, hogy a háborús nemzedék a legjobb garanciája a békének. A szociáldemokrácia ne használja fel a nyomort politikai zátonynak. A katonai erényeket feltéllenül ápolni kell. A revíziót csak nagv nemzeti összefogás jegyében érhetjük el. A költségvetést elfogadta. Fábián Béla visszautasította azt a vádat, mintha az ellenzék türelmetlenül sürgetné a reformokat. Az ellenzék nem akar gyorstalpalást, a reformokai megfelelő időben és megfelelő módon szerelné megvalósítva lótni. A kormánypárt győzelméhez nemcsak a nyiltszavezás járult hozzá, hanem a hatalmas szervező munka is. Rassay Károly: Állami rabszolgák beállításával. Marton Béla: Önzetlen emberek munkáiéval. Játék és valóság Irta: Kárpáti Aurél Egyik legelőkelőbb síinhézunkban történt: A színpadon valami törvényszéki jelenetet játszanak, mikor a nézőtérről hirtelen cserép repül föl a bírói asztalra, ahol darabokra törik. Az első sorban felugrik egy izgatoit nő és kiabálni kezd: „Azonnal szüntessék be a tárgyalást 1 Ez az én ügyem. Emiatt egyszer már úgyis bevitlek a tébolydéba..." A jegyszedő gyorsan előhívja az inspekciós rendőrt, aki odamegy a kiáltozó asszonyhoz és kivezeti. A közönség pedig — » ez épen az érdekes — teljes nyugalommal nézi végig a kínos jelenelet. Pánikról szó sincs. Senki sem gondol arra, hogy itt egy szerencsétlen elmebeteg csinál nyilvános botrányt. Mindenki azt hiszi, hogy a nézőtéren lezajló incidens szerves része a darabnak, hogy hozzátartozik a színpadon folyó j

átékhoz. Részlet a kitűnő esztéta „A menekülő lélek" cimü kötetéből. Ez a fatális félreértés korjelző tünet. Közrendészeti szempontból ugyan roppant megnyugtató lehet, esztétikai szemszögből nézv^i azonban meglehetősen lesújtó. Hasonló tévedés elképzelhetetlen lett volna egy emberöltő előtt. Pedig az a kor a színpadi naturalizmus fénykora volt. Mégse jutott volna eszébe Benkinek, hogy a nézőtéren rögtönzött szcénában a színpadi játék kiegészítő részét keresse. Mert akkoriban még mindenki elevenen érezte a valóságos élet és a színpadon élő valóság lényegbe vágó különbséget. Akkor a rivalda még csakugyan elhatároló választó vonalat jelenteit valóság és illúzió között. Azóta? A rivaldát több ízben s a szó szoros értelmében lebontották, hogy az élet valóságé; ( é3 a játék valósága „zavartalanul" összekeveredhessék. A színpadnak, sőt magának a színháznak ez volt egyik legvégzetesebb destruálása. A művészet önállóságát és különvalósógét megtagadták — az élet nevében. (A festészetben ez az irányzat mint merzizmu s jutott szomorú diadalra.) „Életesség" cirrén a köllői és művészi illúziót kézzelfogható valósággá szegényitelték. Racionalizálták, akár a természettudományossá lapított tűn dérmesét. És ezzel a racionalizálással megölték minden stílus lényegéi: a valóságtól való elvonatkozást. Amikor a peleskei nólórius as Othello előadásán a nézőtérről felrohant a színpadra, hogy megakadályozza a készülő gyilkosságot: a közönség egyszerűen kinevette a naiv, tájékozallan falusi embert. Ma? Az egész közönség tájékozatlan. Zavarban van affelől: mi a valóság és mi a játék? S ez a zavar a szinház bűne. A felelősség legalább őt terheli érte. A szerencsétlen kiáltozó asszony összetévesztette a színpadon folyó játékot a valósággal. Ebből is látszik, hogy elmebeteg volt. De mit gondoljak arról a közönségről, amely viszont a valóságot téveszti össze a színpadi játékkal? . . . Fábián Béla ezután kifogásolta, hogy a Nemzeti Egység pártja kisajátítja magának a frontharcosokat és a hadirokkantakat. A bérkeltetö állomást is? (A B. K. tudósítója jelenti.) Isten látja lelkünket, nem a módos gazda vagyonát féltő gondossága kelt bennünk kapzsi gondolatokat. Pontosan ismerjük feltéllen jogunkat mindahhoz, amink van, tudjuk azl is, hogy vagyonunk értékes leltári tárgyait nem szép szemünkéit kaptuk, hanem a mindennél erősebb logika és a munka törvényei juttatták nekünk. A földrajz adottságai és a közgazdasági élet szerves egészének kérlelhetetlen konzekvenciái az oka annak, hogy a megye élete ma itt lüktet Békéscsabán. Ha ezt féltékeny szemmel nézik, azt természetesnek kell találnunk, de sem érte, sem ellene nem tehetünk semmit. Amióta a politikai kortéziának sikerült az OTI pénztárt a maga természetes és egyedül ésszerű megoldása ellenére visszavinni Gyulára, azóta egyre-másra fedezik fel azokat az intézményeket, amelyek ma Békéscsaba birtokállományában vannak és — szerénytelenség nélkül mondjuk —, jó helyen vannak. Ezeket az intézményeket Gyula most egymás ulán követeli magának. Nem ujakat szorgalmaz é« követel, hanem a meglevőket, a Békéscsabán már működőket. Rövid idővel ezelőtt ismét igényt támasztott : a kertészeti eaylet székhelyének Békéscsabáról Gyulára való áthelyezését kívánta. Az illetékes tényező, aki ézt a kérdést itt a helyszínen megvizsgálta, megállapította, hogy ennek a gyulai kívánságnak a teljesítése nem közérdek és azt semmi tárgyi ok nem indokolja. Nem vagyunk benne bizonyosak, hogy ezzel a világos és félreérthetetlen szakértői véleménnyel a kérdés végleg el is intéződött. Nincs sok időnk azonban ezen a kérdésen elmélkedni, mert már itt is van a másik, egy ujabb igény. A Délmagyarországi Baromfitenyésztők egyesülete Orosházán és Békéscsabán baromfikeltetőállomóst állit fel. Hogy miért épen ezen a két helyen? Valószínűleg azért, mert az egyesület pontosan tudja, hogy a kiszemelt két város a baromfikereskedelem két empóriuma és minden tárgyi ok megvan arra, hogy az állomás ilt működjék. Gyula most ezt a bérkeltetö állomőst is magának kivánja. A legnagyobb elismeréssel és mély tisztelettel hajlunk meg Gyula város nagy és dicBő múltja előtt, de meg kell mondanunk, hogy amennyire őt kötelezi a mult,.anynyira kölelez minket — a jövő.