Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1935-01-13 / 11. szám

1935 január 13 ÖEKESMEGYEI KOZLCNY Külpolitikai szemle Irta: Lustig Géza Miközben Európa szembekötősdit játszik a balsorssal, azok a területek, amelyek évszázadokon ót süvegelték, egyre-másra válnak le róla. Hogy Kina elveszett sző mára és végkép Japán igéjéba hanyatlott, azt igazán kár fesze getni, mert széltében ludott dolog és hogy azok az országok, melyeket izlamiták laknak, rövidesen elérik a nagykorúság küszöbét, ugyancsak világos mindenki előtt, oki az erjedési folyamatot, mely Ázsiát pezsgeti, csak valamennyire is szemmel tartja. Sőt, az angolok még abban is erősen kételkednek, hogy Indiát, amelyet Kipling annak Idején vak elefánthoz hasonlított, akit egy suhanc elvezethet, pányvára foghatják. Az angol parlament vitája India alkotmányáról nagyobb érdeklődésre számíthatott és megasabb hullámokat verhetett volna fel a közvéleményben, ha Baldwin, ez a gyakorlott misKároló, eleve le nem tompítja. A bristoli gyűlés ugyanis, amely a mult esztendő októberében zajlott, két táborra osztotta a pártot, amelyet — igazőn nem tudni mi cimen — a szárazföldön konzervatívnak hívnek. És, hogy a szakadás nyilvánosan is meg ne történjék, Baldwin felszólította a híveket, hogy mindaddig, amig a parlamenti bizottság az India alkotmányáról szóló jelentést a plénum elé nem terjeszti, tekintsenek el az állásfoglalástói és egyben megígérte azt is, hogy — amint ez az időpont bekövetkezik, íziben összehívja valamennyiüket, — a teendőket meghányandó, to take counsel, ahogy a formula szól. Az összejövetel, pontosan december negyedikén, igencsak megtartatott és a pórt 1100 szavazattal 302 ellenében a líormőny politikája mel lett döntött. Igy aztán a parlamenti vita sorén felbukkanhatnak érdekességek, de kimenetele immár holtbiztos. Miről is van szó? 1919 december 23 ón — figyeljünk jól a dátumra — a londoni parlament ideiglenes alkotmányban részesítette a korona úgynevezett gyémántját, az indiai császárságot (Government of India Acl) amelynek hatásait — üdvösség szem pontjából — egy állandó bizottság ellenőrizte és figyelte. Tiz év mul tán ez a censoratus, amelynek élén Sir John Simon, a jelenlegi külügyminiszter, állott, letette a stethoscopot és egy testes Report formájában közölte diagnosztikai észrevételeit a Saint James palotával. Ei kell ismernünk, ha nem akarunk véteni a becsület parancsa ellen, hogy a jelentés mintaszerű volt és emlékeztetett arra, amelyet 1856 ben Thomas Babington Macaulay készíttetett. — De mivel a kórlelet nem vágott ahhoz a politikához, amelyet Ramsay Macdonald szem elé tűzött, a bi rodalmi kormány India követeit Londonba hivta avégből, hogy maguk a benszülöttek fogalmazzék meg azt az alaptörvényt, mely hivatva lészen viszonyukat ar Empirehoz szabályozni. A Round Table azonban — ez volt a hangzatos neve az alkotmányszerző tanácsnak — eredmény nélkül oszlott fel, Bmi egy cseppet sem zavarta az angol birodalmi kormányt \ Hálószoba.) f § ebédlő, kombinált bútorok, konyhák stb. jj| óriási választékban jg nagyon olcsó árakon kaphatók J § i § I I 9 KOPSTEINE bútoráruházban| BÉKÉSCSABA, \ Andrássy-ut25.sz. í Kedvező fizetési feltételek Ha Pestre Jön, első utja a legyen. Több mint IQOOOO ember nézte meg négy hét alatt A legnagyobb magyar film Világsiker!! abban a szándékéban, hogy ezt a gennyesedő kérdést — törik szakad — dűlőre vigye és benyújtson egy javaslatot az alsóháznál, persze olyan tartalommal, amely imperiália céljainak mec felel. Eszerint Britt-India és a független ind tartományok együtt egy szövetségi államot alkotnak, egy végreható és egy lötvényhozó szerv vezetése alatt. A hódolt területeken a választói jog érezhetően kiszélesül, mig ott, ahol 8z angol fennhatóság nem közvetlenül gyakoroltatik, a Ráják tetszésére van bizva a képviseleti rendszer bevezetése avagy be nem vezetése. Ez idáig rendben volna és fedi azokat az elveket, amelyeket Lord Montagu utánna Simon kipécézett. Ámde a szeg végül >s csak kibújik a zsákból. Az alkirályt ugyanis korlátlanul illeti meg a döntés joga mindott, ahol a nemzeti védelemnek és a külpolitikai érdekhálózatnak csak egy idegszála is rezgésbe jöhet, nem szólva arról, hogy a tartományi kormányzóknak szabadkezük lesz a britt szempontok érvényesítésére. In a preponderant manner — ahogy a javaslat szemérmetesen fogalmazza. Terringettétl Kiterjeszti tehát Brittania az alkirály és a kormányzók hatáskörét, mert fél a növekvő elégületlenségtől, sőt vétójogot ed nekik még a vámtarifák kérdésében is, mert fél a kereskedelmi versenytől. Szóval, bizonyos auotnomia kijár Indiának, dj ez olyan meszszs esett a teljes függetlenségtől, amelyet a veszély idején Lloyd George és Báron liwin of Kirby—• Underdale beígért nékie, mint Makó Jeruzsálemtől. Olyan meszsze, hogy a munkáspárt egyes tagjai jónak látták egy amendment t a ház asztaléra csempészni. Viszont Churchill és Salisbury igen csak meg vannök elégedve ezzel a nyilt hilszegéssel. Nem ugy azonban a közvetlenül érdekeltek. Calcutában százezrek és százezrek tiltakoztak a politikai megszorítások ellen, Bombayben ugyancsak százezrek és százezrek a kereskedelmi tőrvetések ellen. És a pánindiai kongresszus, amely az elmúlt december elején Putnaban gyűlésezett, szőröstől-bőröstől elveli az egészet. Az India Reform Bili csődöt mondott és a forradalom csóváját hintette szét. Föltéve, hogy igaz ez, amit Tocqueville tanított: „A forradalom legbiztosabb előidézője és eszköze a felemásság". Ám ruccanjunk vissza a meszsze keletről és nézzünk szét Európában. Van itt is bőven elég látni, elég csodálkozni való. Mindjárt a szemünkbe ötlik a Pravda egyik legutóbbi cikke, amelynek már a cime is egyenesen hátborzongató. Ne tessék megijedni 1 Nem arról fogunk beszélni, hogy Ivanov, a főhóhér, elfáradt a munkában és kénytelen volt feladatát egyik pribékjére, Liui Csangra bizni. Azt sem birizgáljuk, se nem bolygatjuk, mi lelt Kirovval, mi Szinovjevvel, mi Kamenevvel. Jam paulo majora canamus I — ahogy megboldogult Vergilius barátunk szokta volt mondani. Arról van szó ugyanis, hogy a Pravda egy cikket rittyentett a szocializmus és az egyenlőtlenség viszonyáról és benne ezeket mondja. Szórol-sróra idézzük 1 „A szocializmusnak — hangzik a megnyilatkozás — eszeágában sincsen félreismerni avagy elnyomni az egyéni képességet. A szocializmus nem akar egyenlősíteni". Az általános egyenlőség — folytatja elmélkedését Leontiev ur, a cikk szerzője — nem egyéb, mint agyrém. Vannak természetadta különbségek, amelyeket eltagadni lehetetlenség. Nyilvánvaló, hogy nincs és nem is lehet egyenlőség egy serény és egy lusta munkás, egy udarnik és egy besudarnik között és nyilvőnvaló az is, hogy az elsőt több jog illeti meg, semmint a másodikat. „Ejha! De nagyot fordult — térült a világ 1917. óta Moszkvában! Persze, akik tudják, minő lelki hatást gyakorolt a tavalyelőtti éhínség, amely nem kevesebb, mint huszonegy kormőnyzóságot dult végig és pörkölt fel, a Kreml uraira, azok igazán nem csudálkoznak ezen az elkanyarodáson. Mér 1933 ban kiadta Stalin a jelszót: Minden kolhoznikot csorbíthatatlan tulajdonjog illeti meg azon ingatlan tekintetében, amelyet az ő és házanépe szükségleteinek fedezésére megmunkál. És azóta nyakra-főre jelennek meg olyan prikázok és ukázok, amelyek a kolletivizáció eredeti ridegségét nyereg alatt puhítják. Mi több, szigorú parancs ment az összes hatóságokhoz, miszerint a jövőben tartózkodniok kell az erőszak alkalmazásától a muzsikok, különösen a bednyákok és szerednyákok ellenében. Ugy látszik a kormány végtére belátta, hogy az eddigi módszerek nem sokra viszik és öszhangot próbál teremteni egyfelől a kolletivizmus és másfelől az individualizmus diagonáléja irányában. Annyival is inkább