Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1935-01-13 / 11. szám

2 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1935 január 11 meri a háborús veszély egyre job­ban fojtogatja. Amit semmi se bi­zonyít jobban, mint az, hogy szinte csak a Pravda nem szégyelli le­írni ezt a mondatot, amelyet tíz évvel ezelőtt minden bolsevista gunykecajba fullasztott volna: „A haza védelme az élet legszentebb célja". Objerum, jerum, qualis mutalio • rerum I PAÁL JÓB RIPORTREGÉNYE A LÁTHATATLAN BIRODALOM 1. Egy ország, amelynek nincsenek határai és amelynek alattvalója: az egész világ... Statisztikai hivatalok adósak maradnak a kérdésre: mennyi pengő, dollár, lei, font, frank, peseta, dinár vándorol a kártyaasztalok mellett egyik zsebből a másikba és hány ember él a kártyából — Hány ember játszik ezen a világon? — Hol ér véget a kártya birodalma? — Nincsenek határai ennek a hatalmas országnak és alatt­valója az egész világ .. . Messieurs, faites vos jeux... mondta monoton hangon a krupié a rulett mellett — odakünn ra­gyogva dobott árnyékokat a ker­tek palánkjára a juniusi napsugár —, amikor mosolyogva megálltam a kaszinó ajtajában Badenben. Délelőtt kinn jártunk a Schwe chat völgyében a Helenenthalban, frissen csapolt sört kértünk a Krai­nerhüttében, ibolyát véltünk egy maszatos leánytól, aki a Wiener­wald tündéréről mondott el régi verseket, szőke volt a haja és li­bákat őrzött a dombok oldalán és én arra gondoltam, hogy meg kel­lene lesni a hires filmsztárt, aki­nek nagyobb szerencséje van a játékban, mint ott, ahol a szép nőket a szerencse nem szokta cserben hagyni... ... Rien ne vas plus .. : hallot­tam tovább, egy fehér golyó per­gett az asztal közepén, nők és férfiak ültek és álltak egymás mel­lett, egy az asztalra támasztotta a kezét és a másik a lornyónjával leste, hol tart haltot a golyó. Is­merősök is voltak az asztalnál, köszöntöttem őket frissen és jó­kedvűen, akadtak, akik vigan inte­gettek vissza, egy lengyel grófnő azonban haragosa mondta: a játéknál ne tessék köszönni . . . Ejnye, de furcsa gusztusa van a grófnőnek, gondoltam magamban, de ahogy körülnéztem, észre kel­lett vennem: ebben a teremben valahogyan kicserélték a világot. A sarokban a különben prűd és a társaságát alaposan megválogató kegyelmes asszony — a férje aktiv diplomata — fesztelenül diskurált egy hölggyel, aki elegáns volt, de akit — hogy ugymondjam — nem szokás feleségül venni. Egy po­zsonyi gyáros — odahaza még az újságot sem veszi meg, mert pénzbe kerül — hatalmas bankjegycsomó­val állt a pénztér mellett. A rendőr­kapitány civilben volt és odasúgta nekem: „Inkognitóban vagyok 1" A pesti orvos — nemrég keltett feltűnést tudományos felfedezésé­vel — vékony arany ceruzával jegyezte noteszébe: hányszor jön ki a piros és hányszor a fekete és megkérdezte tőlem: „Milyen szisz• témára játszik?" Amikor megmon­dottam, hogy én nem ismerem a szisztémákat, ugy nézett rám, mint egykor a földrajz tanárom, amikor nem tudtam megmondani, hogy sztárjairól ás mnnkás hadseregéről, bűnözőiről ós „honalapitói­ról", szalonjairól és cselédszobáiról, gazdag fegyvertáráról, kü­lön nyelvéről, amely otthon van a világ minden részén, hadseregéről és hadvezé­reiről, asszonyairól és férfiéiról és csillogásban gazdag éjszakáinak rejtelmes életéről. Hosszú hónapokig tartott, amig elkészült ez a munka. Pedig már az első lépésnél meg­torpantam. Amikor keresni kezd­tem: ki játszott először ezen a vi­lágon, egyik tudós a másikhoz küldölt. Az egyiptológus azt mondta, hogy Ausztriában már régebben játszottak, mint a Fáraók földjén. A hinduk a perzsákra tolták a kártya kifundálásának nagy dicső­ségét. Kinában már évezredekkel ezelőtt pergett a rulett golyója . .. A Tigris és az Eufrát közén — itt érett először gyümölccsé az Éden almája — cserepekre irott könyvei régen elfelejtett korok kul­túrájának már oldalakat irnak az ember játékszenvedélyéről. Hiszen I Br a u s w ett e r E. óra és ékszer speciális javitó műhelye Szt Istvántép 20 az ősember barlangjában a kő­balta mellett ott feküdt a kocka... Igyekeztem bejárni Játékország egész birodalmát, ámde ez a munka kevés egy emberélet szá­mára. Hiszen ennek a birodalom­nak nincsenek határai és alattva­lóinak száma pontosan annyi, mint ahány ember él a földön. Elmen­Stockholm a Málar mellett fekszik E$y pszichiáter beszélt nekem «' egyszer arról, hogy az emberek kettős életet élnek és nekem most eszembe jutott ez a diskurzus. Komoly urak jártak föl és alá a teremben és apró, meg nagyobb, kerek és ovális fémdarabokat szo­rongattak a kezükben. A zseto­nokat. amik itt a pénzt helyette­silik. A csillárok fényében ragyo­gott a sok zseton . . . A krupiék ugy ültek az asztal­nál, mint Reinhardt a rendezői széken Salzburgban. Ott tornyo­sult előttük a mesés vagyon, kes­keny lapáttal söpörték maguk felé és szakértelemmel szortírozták a játékpénzeket... Számokat kiabáltak az asztalok­nál és ezen a juniusi napon érez­tem meg azt, hogy érdekes dolog lenne megirni Játékország törté­netét, földrajzát, népének szoká­sait, állami berendezkedését, tör­vényeit és törvénytelenségeit, iro­dalmát és művészetét, érdemes lenne portrét adni Sopronban, Telekgerendáson eladók kisebb ffild­íngatianok tanyával, kedvező fizetési feltételek­kel. Érdeklődni lehet dr. Prónai Ernő ügyvédnél, Ferenc J.-tér 21 tárakban, beszéltem tudósokkal, a kártya hadseregének generálisaival, hires, nagy krupiékkal — akiket olyan iskolákban képeznek ki. ahol a játék tudománya szakasz­tott annyira fontos, mint az egye­temeken az anatómia — megis­mertem az „alvilág" hires és letört sztárjait, bekukkantottam rendőri szobák rejtelmeibe, napokat töl­töttem el a gyárban, ahol száz­ezerszámra áll a magazinban a kártya és ahol tisztes családapák áldják azt, aki nz ördög bibliáját kitalálta, megszólaltattam irókat és művészeket, filozófusokat és az idegorvost, elolvastam könyvek légióit, amik arról szólnak, hogyan lehet holtbiztosán nyerni, de még nem született ember — csupán e könyvek irói és kiadói — akik tem muzeumokba, kutattam könyv- tényleg nyertek volna is, elmenten a mellényem gomblyukába csempészett fotografáló masinával a játékkaszinóba, hogy megörökítsem a pillanatot! amikor a játékos nyer és vészit, pulzuau jelennek az a kártyavi­lága, ahol akár mint játékos, akár mint kibic, akár mint csöndes, vagy izgatott szemlélő benne él minden teremtése ennek a földnek. ... Ott állnak ők a játékasz­taloknál, játszanak és várják a szerencsét. Ködbe vésző kontúrjaiknak leg­öregebb emléke ez asztal . . . Világforradalomnak tüzében nem tudott elpusztulni . . . A barlangok sötét mélyéből ke­rült a szalonok fényes parkett­jére . . . Öregebb mint a piramisok a Nilus pertján. Elkíséri az embert minden út­jára. Néha álnok és csalfa, néha hűséges : mint minden barát .. . Leülök melléje és megírom a regénvét... A legolcsóbb kézimunka előnyomda ENDLI! Özv. Csákyné, PLISSÉ! Baross-u. 5. ültem a krupiék mellett hajnalban füstöscsapszékekben, könyököltem játékkaszinók mérlegei mellett és próbáltam okosabb lenni, — be­vallom, hogy ez alig sikerült — végigcsavarogtam a Riviérát, a belga tengerpartot, Ausztria nyári és téli fürdőit, halomra gyűjtöttem a játékosok kabaláját, amelynek őse ott van a nyim-nyamok kuny­hóiban és az ájtatos parszik tüz­tánca körül, kiírtam Danteből, amit ő kibicekről irt, sorra jártam a bridzsszalonokat, ahol bridzselnek is, meg nem is, izgatott a prob­léma : be kell-e vágni ötre és meg­hallgattam erről a „fontos kérdés­ről" a legkitűnőbb szakértők véle­ményét, megpróbáltam feljegyezni a milliókat, amiket nyertek, vagy vesztettek az utolsó évben, kikér­deztem embereket — a messze, titokzatos Keletről, a hideg észak­ról, a tájfun vidékéről, az Egyen­lítő tájáról, kofferokba gyűjtöttem öreg és fiatal kártyákat, amik­nek lapjairól az egész világtörté­nelem szembenéz velünk, razziák­kal jártam végig külvárosi csap­székeket és titkos játékbarlango­kat, hideg kézzel boncoltam az asszony, a játék és a szerelem örök problémáját, szerényen oda­csempésztem magam a nagy já­tékkaszinók kulisszái mögé és most, hogy egy szekrényre való jegyzet­tel, könyvvel, fotográfiával, rajzzal gazdagabban leülök gépem mellé, azt hiszem : sikerül megirni azt, amire azon a bájos juniusi dél­utánon a badeni kaszinóban ma­gammal szemben kötelezettséget vállaltam. Nem történelmet, nem irodalmat akarok adni. Inkább riportot és út­leírást. Hat hónapig barangoltam játék­országban. Játékországban. Referá­lok mindarról, amivel magamat szembe találtam. Ahol belémüt­között a mult, ott én se kerültem ki. De igyekeztem mentől keve­sebbszer találkozni véle. Engem inkább a rohanó jelen érdekelt. Ennek az idegekre épült lázas CSABA MOZGO Január 12.13-án, szombat fél 7. fél 9, vasárnap t, 3, 5, 7 és 9 órakor Vasárnap az 1 órai előadás zóna ! Rákosi Viktor (Sipulus) huszárvigjátéka E Y Elegáns és finom humor, bűbájos ro­mantika, lüktető katonazene, magyar népdalok, minden izében bensőséges magyar film. Ágai Irén, Jávor Pál, Rajnai G., Gó«on, Makláry, Go m-t a szögi Ella, Kabos, Páger, Jnszt Erdélyi Mici, Zala Karola. Jönnek az indiánok Burleszk. Január 14—15-én, hétfő fél 5, fél 7, fél 9. kedd fél 7, fél 9 órakor Havasok fia

Next

/
Thumbnails
Contents