Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1935-01-13 / 11. szám

2 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1935 január 11 meri a háborús veszély egyre jobban fojtogatja. Amit semmi se bizonyít jobban, mint az, hogy szinte csak a Pravda nem szégyelli leírni ezt a mondatot, amelyet tíz évvel ezelőtt minden bolsevista gunykecajba fullasztott volna: „A haza védelme az élet legszentebb célja". Objerum, jerum, qualis mutalio • rerum I PAÁL JÓB RIPORTREGÉNYE A LÁTHATATLAN BIRODALOM 1. Egy ország, amelynek nincsenek határai és amelynek alattvalója: az egész világ... Statisztikai hivatalok adósak maradnak a kérdésre: mennyi pengő, dollár, lei, font, frank, peseta, dinár vándorol a kártyaasztalok mellett egyik zsebből a másikba és hány ember él a kártyából — Hány ember játszik ezen a világon? — Hol ér véget a kártya birodalma? — Nincsenek határai ennek a hatalmas országnak és alattvalója az egész világ .. . Messieurs, faites vos jeux... mondta monoton hangon a krupié a rulett mellett — odakünn ragyogva dobott árnyékokat a kertek palánkjára a juniusi napsugár —, amikor mosolyogva megálltam a kaszinó ajtajában Badenben. Délelőtt kinn jártunk a Schwe chat völgyében a Helenenthalban, frissen csapolt sört kértünk a Krainerhüttében, ibolyát véltünk egy maszatos leánytól, aki a Wienerwald tündéréről mondott el régi verseket, szőke volt a haja és libákat őrzött a dombok oldalán és én arra gondoltam, hogy meg kellene lesni a hires filmsztárt, akinek nagyobb szerencséje van a játékban, mint ott, ahol a szép nőket a szerencse nem szokta cserben hagyni... ... Rien ne vas plus .. : hallottam tovább, egy fehér golyó pergett az asztal közepén, nők és férfiak ültek és álltak egymás mellett, egy az asztalra támasztotta a kezét és a másik a lornyónjával leste, hol tart haltot a golyó. Ismerősök is voltak az asztalnál, köszöntöttem őket frissen és jókedvűen, akadtak, akik vigan integettek vissza, egy lengyel grófnő azonban haragosa mondta: a játéknál ne tessék köszönni . . . Ejnye, de furcsa gusztusa van a grófnőnek, gondoltam magamban, de ahogy körülnéztem, észre kellett vennem: ebben a teremben valahogyan kicserélték a világot. A sarokban a különben prűd és a társaságát alaposan megválogató kegyelmes asszony — a férje aktiv diplomata — fesztelenül diskurált egy hölggyel, aki elegáns volt, de akit — hogy ugymondjam — nem szokás feleségül venni. Egy pozsonyi gyáros — odahaza még az újságot sem veszi meg, mert pénzbe kerül — hatalmas bankjegycsomóval állt a pénztér mellett. A rendőrkapitány civilben volt és odasúgta nekem: „Inkognitóban vagyok 1" A pesti orvos — nemrég keltett feltűnést tudományos felfedezésével — vékony arany ceruzával jegyezte noteszébe: hányszor jön ki a piros és hányszor a fekete és megkérdezte tőlem: „Milyen szisz• témára játszik?" Amikor megmondottam, hogy én nem ismerem a szisztémákat, ugy nézett rám, mint egykor a földrajz tanárom, amikor nem tudtam megmondani, hogy sztárjairól ás mnnkás hadseregéről, bűnözőiről ós „honalapitóiról", szalonjairól és cselédszobáiról, gazdag fegyvertáráról, külön nyelvéről, amely otthon van a világ minden részén, hadseregéről és hadvezéreiről, asszonyairól és férfiéiról és csillogásban gazdag éjszakáinak rejtelmes életéről. Hosszú hónapokig tartott, amig elkészült ez a munka. Pedig már az első lépésnél megtorpantam. Amikor keresni kezdtem: ki játszott először ezen a világon, egyik tudós a másikhoz küldölt. Az egyiptológus azt mondta, hogy Ausztriában már régebben játszottak, mint a Fáraók földjén. A hinduk a perzsákra tolták a kártya kifundálásának nagy dicsőségét. Kinában már évezredekkel ezelőtt pergett a rulett golyója . .. A Tigris és az Eufrát közén — itt érett először gyümölccsé az Éden almája — cserepekre irott könyvei régen elfelejtett korok kultúrájának már oldalakat irnak az ember játékszenvedélyéről. Hiszen I Br a u s w ett e r E. óra és ékszer speciális javitó műhelye Szt Istvántép 20 az ősember barlangjában a kőbalta mellett ott feküdt a kocka... Igyekeztem bejárni Játékország egész birodalmát, ámde ez a munka kevés egy emberélet számára. Hiszen ennek a birodalomnak nincsenek határai és alattvalóinak száma pontosan annyi, mint ahány ember él a földön. ElmenStockholm a Málar mellett fekszik E$y pszichiáter beszélt nekem «' egyszer arról, hogy az emberek kettős életet élnek és nekem most eszembe jutott ez a diskurzus. Komoly urak jártak föl és alá a teremben és apró, meg nagyobb, kerek és ovális fémdarabokat szorongattak a kezükben. A zsetonokat. amik itt a pénzt helyettesilik. A csillárok fényében ragyogott a sok zseton . . . A krupiék ugy ültek az asztalnál, mint Reinhardt a rendezői széken Salzburgban. Ott tornyosult előttük a mesés vagyon, keskeny lapáttal söpörték maguk felé és szakértelemmel szortírozták a játékpénzeket... Számokat kiabáltak az asztaloknál és ezen a juniusi napon éreztem meg azt, hogy érdekes dolog lenne megirni Játékország történetét, földrajzát, népének szokásait, állami berendezkedését, törvényeit és törvénytelenségeit, irodalmát és művészetét, érdemes lenne portrét adni Sopronban, Telekgerendáson eladók kisebb ffildíngatianok tanyával, kedvező fizetési feltételekkel. Érdeklődni lehet dr. Prónai Ernő ügyvédnél, Ferenc J.-tér 21 tárakban, beszéltem tudósokkal, a kártya hadseregének generálisaival, hires, nagy krupiékkal — akiket olyan iskolákban képeznek ki. ahol a játék tudománya szakasztott annyira fontos, mint az egyetemeken az anatómia — megismertem az „alvilág" hires és letört sztárjait, bekukkantottam rendőri szobák rejtelmeibe, napokat töltöttem el a gyárban, ahol százezerszámra áll a magazinban a kártya és ahol tisztes családapák áldják azt, aki nz ördög bibliáját kitalálta, megszólaltattam irókat és művészeket, filozófusokat és az idegorvost, elolvastam könyvek légióit, amik arról szólnak, hogyan lehet holtbiztosán nyerni, de még nem született ember — csupán e könyvek irói és kiadói — akik tem muzeumokba, kutattam könyv- tényleg nyertek volna is, elmenten a mellényem gomblyukába csempészett fotografáló masinával a játékkaszinóba, hogy megörökítsem a pillanatot! amikor a játékos nyer és vészit, pulzuau jelennek az a kártyavilága, ahol akár mint játékos, akár mint kibic, akár mint csöndes, vagy izgatott szemlélő benne él minden teremtése ennek a földnek. ... Ott állnak ők a játékasztaloknál, játszanak és várják a szerencsét. Ködbe vésző kontúrjaiknak legöregebb emléke ez asztal . . . Világforradalomnak tüzében nem tudott elpusztulni . . . A barlangok sötét mélyéből került a szalonok fényes parkettjére . . . Öregebb mint a piramisok a Nilus pertján. Elkíséri az embert minden útjára. Néha álnok és csalfa, néha hűséges : mint minden barát .. . Leülök melléje és megírom a regénvét... A legolcsóbb kézimunka előnyomda ENDLI! Özv. Csákyné, PLISSÉ! Baross-u. 5. ültem a krupiék mellett hajnalban füstöscsapszékekben, könyököltem játékkaszinók mérlegei mellett és próbáltam okosabb lenni, — bevallom, hogy ez alig sikerült — végigcsavarogtam a Riviérát, a belga tengerpartot, Ausztria nyári és téli fürdőit, halomra gyűjtöttem a játékosok kabaláját, amelynek őse ott van a nyim-nyamok kunyhóiban és az ájtatos parszik tüztánca körül, kiírtam Danteből, amit ő kibicekről irt, sorra jártam a bridzsszalonokat, ahol bridzselnek is, meg nem is, izgatott a probléma : be kell-e vágni ötre és meghallgattam erről a „fontos kérdésről" a legkitűnőbb szakértők véleményét, megpróbáltam feljegyezni a milliókat, amiket nyertek, vagy vesztettek az utolsó évben, kikérdeztem embereket — a messze, titokzatos Keletről, a hideg északról, a tájfun vidékéről, az Egyenlítő tájáról, kofferokba gyűjtöttem öreg és fiatal kártyákat, amiknek lapjairól az egész világtörténelem szembenéz velünk, razziákkal jártam végig külvárosi csapszékeket és titkos játékbarlangokat, hideg kézzel boncoltam az asszony, a játék és a szerelem örök problémáját, szerényen odacsempésztem magam a nagy játékkaszinók kulisszái mögé és most, hogy egy szekrényre való jegyzettel, könyvvel, fotográfiával, rajzzal gazdagabban leülök gépem mellé, azt hiszem : sikerül megirni azt, amire azon a bájos juniusi délutánon a badeni kaszinóban magammal szemben kötelezettséget vállaltam. Nem történelmet, nem irodalmat akarok adni. Inkább riportot és útleírást. Hat hónapig barangoltam játékországban. Játékországban. Referálok mindarról, amivel magamat szembe találtam. Ahol belémütközött a mult, ott én se kerültem ki. De igyekeztem mentől kevesebbszer találkozni véle. Engem inkább a rohanó jelen érdekelt. Ennek az idegekre épült lázas CSABA MOZGO Január 12.13-án, szombat fél 7. fél 9, vasárnap t, 3, 5, 7 és 9 órakor Vasárnap az 1 órai előadás zóna ! Rákosi Viktor (Sipulus) huszárvigjátéka E Y Elegáns és finom humor, bűbájos romantika, lüktető katonazene, magyar népdalok, minden izében bensőséges magyar film. Ágai Irén, Jávor Pál, Rajnai G., Gó«on, Makláry, Go m-t a szögi Ella, Kabos, Páger, Jnszt Erdélyi Mici, Zala Karola. Jönnek az indiánok Burleszk. Január 14—15-én, hétfő fél 5, fél 7, fél 9. kedd fél 7, fél 9 órakor Havasok fia