Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1935-03-17 / 63. szám

1935 március 10 ÖEKESMEGYEI KOZLCNY 289 Külpolitikai szemle ! ö+öm,ct.rrwnhto (pia 3 Lustig Géza (A „Numerus Velechicus" és ami mögötte van.) Ébben a zaveros vilégben, hol az események nfm rost mentén futnék, de emugy borzasén ütköz­nek ki, mint a pemetes?álak, igen­csak nehéz sort tartanunk. Csöstöl akad olyasmi, ami penna alá kí­nálkozik. Hogy messzi ne fárad­junk, — itt van mindjárt egy lon­doni jelentés, amely szerint az esetre, ha a fegyverkezés csök­kentésére vonatkozó térgyalások rövid időn belül sikerrel nem jár­nak, a berlini kormány feljogosi­lo'tnak érzi megát erra, hogy olyan mértékben fegyverkezzék, aminőt saját biztonsága megkövetel. S amennyiben a Daily Herald érte­sülése alapos, Simcnnal közlik majd a németek azt is, hogy most, amikor a Szovjetunió a hadereje l'tszámát négyszeresre, Francia­ország pedig kétszeresre emelte, az a megállapodás, amelyet Eden fcpr csétőr tavaly Hitlerrel létesített, korai végelgyengülésben elhalálo­zott. Idevág az a fura hiradás is, hogy azon a párisi minisztertanácson, amelyen a vita az úgynevezett gyenge korosztályok pótlásáról folyt és alapjában a körül forgott, miképen lehetne azoknak a fog­hijjas évjáratoknak a hézagait be tölteni, amelyek a világháború éveiben pillantották meg a keser­ves napfényt, Maurin tábornok amellett érvelt, hogy egycsapásra kell felemelni a szolgálati időt, mert különben Franciaország alatta marad kalonaileg a szomszédság­nak. Ámde — akármennyire csá­bítja az ínyét ez a csemege, vagy ehogv Mikes Kelemen mondanő. akármennyire éles az etyepetyéje — a krónikás ezúttal másfelé bandzsalit. Arra, ahol szemét (és szivét) leginkább sajdítja és szúrja valami. A grőnicon túlra. „Adókedvezményt a romőn pa­rasztnak, a román iparosnak és a román kereskedőnek éz az állami egyedérusőgokat romőn kezekbe": ez volna a minimum, amit Pop Jonel, Vajda Sándor cimborája, Nagyvárad piacán követelt. És követelte avégből, hogy a román elem azokban a városokban, ahol kisebbséget alkot, megerősödjék és elburjánozzon. Ez volna tehát ama Numerus Valechicus-nek a javított és bővített kiadása. Adó­kedvezmény a román parasztnak, annakuténna, hogy a bitorul föld­höz juttatott telepesek immáron egymásu'án kélizben mentesüllek a váltság-dézsma alól 1 Adóked­vezmény a román kereskedőnek akkor, amikor a közüzemek szük­ségleteit irott törvénynél fogva ő és csakis ő láthatja el I Adóked­vezmény a román iparosnak, noha övé minden, az ország, a halalom, a dicsőség I És még PZ állami egyedáruságokat is román kezekbe I Notabene, ez a jogfosztás, ha végbe megy — és sajna, misem áll út­jába annak, hogy végbe ne mer­jen — élesen beleütközik a nép szövetségi alapokmányba. A lengyelországi németek mér panaszt is emeltek a tanács előtt az ellen, hogy a lengyel kormány ország szerint bevonja a német egyedárusok licenciáit és az uj engedélyeket kérő németeket sorra elutasítja. Anglia, Olaszország, Portugália népszövetségi megbí­zottjai ebben a jogegyenlőség durva Lakásberendezés olcsón ás nagy választékban kedvező fizetési feltéte­lekkel is kapható KOPSTEIN bútoráruházban BÉKÉSCSABA, Andrássy-ut 25. sz. Kedvező fizetési feltételek TUNGSRAM| djjjpta^p^ÉMMmimS, és otromba sérelmet Itiitők a ezért a kisebbségi szerződés értelmé­ben fölhívták reá a tanács figyel­mét, ami nyilt utasítás volt arra, hogy ez a ssennyes kérdés nagy­mosásba adacsék, illetve napi­rendre tűzessék. A lanécs, a nem­zeteknek ez a pipogya uriszéke módot adolt a lengyel kormány­nek arra, hogy védekezését elő­terjessze. A beérkezett jelentések alapján Spanyolország megbízottja előadói referátumában, ugy, ahogy diplomatához illik, csak kerülgette a forró kását és megállapította, hogy egyes italmérők s más egyed­árusok „kétségtelenül azl hihették, miszerint azért fosztották meg őket az engedélyüktől, vagy ulasitották el kérelmükkel, mert a német ki sebbséghez tartoznak". Másrészt azonban — folytatta az álokosko­dást ez az uj Dániel — a tanács előtt fekszik a lengyel kormány nyi­latkozata, oly irányban, hogy a kormányt az engedelyek osztoga­tásánál nem vezetik alantas indo­kok, hanem annak juttatnak csak engedélyt, aki ennek gyakorlására hivatásbeli képességet árul el nem­ze ts^gére való tekintet nélkül. Minthogy pediglen ebből a két egymással homlokegyenest ellen­kező éllilé&bó! nehéz lelt volna a bizottságnak valami okosat ki csiholnia, ugy, hogy a kecske is jóllakjék, no meg a káposzta is megmsradjon, ut mos est, perbe hivott egy harmadik, mindenké­pen ártatlan, kalefaktort: az alsó hatóságokai, amelyeknek bátorko­dott a fejére o'vasni azt a szen­tenciát, hogy nem minden esetben tartják szemelőtt a lengyel kor­mány azon becsületes és jámbor óhajtását, hogy a privilégiumokat nemzetiségi különbség nélkül ado­gassák. A panasz bölcs elintézése végett azt javasolták a tiszti pö­roBztók a fényes gyülekezetnek: Kérje fel íziben a lengyel kor­mányi, vigyázva arra, hogy a közegei ne cáfoljanak szándékaira. Igy olvasható mindez a népszö­vetség hivatalos lapjónak utolsó számában... Ami, ha egyébre nem, de arra igenis jó, hogy Románia vérszemet kapjon és amúgy Isten igazában felrúgja azt a jogot, amelyet szerzői maguk is lábtör­lőnek használnak. Persze, annak a hajszának, amelyet a románok újfent a ma­gyarok ellen indítottak, meg van, ha nem is a foka, de az oka. Elég egy kurla szempillantást vet­nünk abba a testes kötetbe, amely­ben Roger Auboin, a Banca Na­lionala Romana francia zárgond­noka, tapasztalatait egybe gyűj­tötte és legott érteni fogjuk mi­csoda nehézkórság emészti azt a pefeteget, amivé Veraaiilesban Rc­mániát kerekítették. Ez a felcser, aki nem kevesebb, mint három éven ál tarlotla kezét a román állam ütőerén, olyan öaztörüre húzza fal a beteget, aminőt haj­dan — a régi jó táblabírák ide­jén — csak pellengér gyanánt al­kalmaztak. Elöljáróban leazögezi azl, hogy a román pénzügyek ziláltsága nemcsak leírhatatlan, hanem egye­nesen elképzelhetetlen. És e te­kintetben hivatkozik, mégpedig joggal hivatkozik Victor Slavesco volt pénzügyminiszterre, aki annak idején, míg a harámbaaák el nem tették láb alól, nyiltan vallotta, hogy az enyészet szele süvölt már a Duna és az Olt, a Dnyesz­ter ésPruth közén. Az 1933—34-es gazdasági évben az államháztar­tás hiánya öt milliárd leira szö­kött, ami egyedérlelmü azzal, hogy Románia állami szükségle­teinek nem kevesebb, mint hu­szonöt százaléka fedezetlen ma­radt. Igaz, hogy Anglia — kép­zelhető minő undorral — elnézte, hogy a londoni piacon régebben felvett adóság kamatterhei mér­sékeltessenek és igy egymilliárd és ötszázmillió leival csökkent a tátongó üresség. Ámde a húsz­milliárd leihez, a pénzügyi egyen­súly minimumához, emigy is se­hogy és sehol sem volt előteremt­hető és felhajszolható a múlha­tatlanul szükséges három és fél milliárd. A szorultságot növelte még az a cifra körülmény is, hogy ez a fülig eladósodott pa­kulár társaság ujabb meg ujabb adóságokba keveredett. Fedezni kellett a mezőgazdasági hitelek CSABA MOZGO Mércius 16—17-én, szombaton fél 7, fél 9, vasárnap 1—3—5—7—9 órakor Vasárnap az 1 órai előadás zóna ! MESEL II A BÉCSI II ERDO Magda Scbneider, W. Albach­Rotty, Slezák Leó és a bécsi filharmonikusok. Fókavadászat Bálna

Next

/
Thumbnails
Contents