Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1935-03-17 / 63. szám

6 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1935 március 17 I Brausw etter E. Szt Istvántép 20 óra és ékszer speciális javító műhelye I conversiójából származó amortizációs összegeket és — ez a legszebb — ugyanakkor hatra vakra szaporítani kellett az óllásokat, tehát a dologiakon kivül a személyi kiadásokat, csakhogy a mindinkább testet öltő rémnek a forradalomnak, legalább a metszőfogait kihúzzák. Nem volt elég, hogy a gabona, a petróleum, a termésfa óra a semmibe hanyatlott. a kereskedelem is peralizisba esett. Románia, fontos nyersanyagok lelőhelye, ma úgyszólván semmit, vagy elig valamicskét szállít a külföldre és Roger Auboin, hiven feladatához, nem is késik — szóról — szóra idézünk — megállapítani, hogy „a román állam el mulasztotta idejében menetrendet változtatni s igy beköszöntött reája egy ujabb válság, amely annyival súlyosabb, mint az előző, meit egy olyan gazdaságot súlyt, amelynek alapcölöpjeit elszuvasitotta az árak katasztrófális zuhanása." — Tehát csalóka az a remény, amellyel az uj pénzügyminiszter, Victor Antonesco állatja magát. Nem igaz, hogy Románia valaha is talpra állhat. E?ésr,séges szervezet nem bomolhat meg annyira, hogy saját lakosait irtsa. Még ha a kisebbséghez is tartoznak a szerencsétlenek. Ami pedig Cop Jonel és Vajda Sándor urasságokat illeti, nekik csak egyet üzenünk. A numerus valachícus agyrém, mely jóra nem, d-a a falhoz vezet. És — dumne zeu — jegyezzék meg, de jól, ezek a dászkál ivadékok. Nem hiába mondotta 1918 december 30 án Róbert Lansing, Wilson külügyi államtitkára: „Ez a szó, hogy kisebbség, csordultig tele van dinamittar. A bon ententeur salut. PAÁL JÓB RIPORTREGÉNYE A LÁTHATATLAN BIRODALOM 32. r Es nincs tombb... Ezzel a riportommal a játék birodalmáról irott cikksorozatom véget ér. A jegyzőkönyveim oldalaira hosszú hónapok alatt — közel egy tucatnyi országban — gondosan följegyzett és odadobolt adataimat sorjában feldolgoztam. Az irtam meg, amit érdekesnek találtam és mindvégig óvakodtam attól, hogy bírálatot mondjak, vagy morált prédikáljak. Ez nem a riporter hivatása. Végezetül azonban szólni akarok mégis a morálról. Ne ijedjenek meg az olvasók: nem a magam véleményét mon dom el most sem . . . A hamisjétéko8okról és a sipisták világáról százszámra jelentek meg már könyvek. A legtöbbjét magas állásban lévő rendőrtisztviselők irták. Szakkörökben ugy hivják őket: „a hamisjátékosok legalaposabb ismerői." Szigorú keresztkérdésekkel ők bírják vallomásra a leleplezett kozákokét és ők foglalják rendszerbe a csalók különböző trükkjeit. ... Én nem beszéltem egyetlen rendőrtisztviselővel sem ... Miért? Évekkel ezelőtt vadászaton voltam a Magas Tátrában. Kedves barátom, Loisch Mike, a Kárpátok égbenyúló bérceinek bátor Nimródja invitált meg rókalesre. Akkor láttam életemben először rókát — a szabadban. Olt állt az erdők zsoli zsókere egy derékban kettétört fenyőfa korhadó törzsén a sziléziai menedékház felé vezető ut havas árkában. Vörös szőre villogott a déli napsütésben, lenyűgözően szép állat volt, okos szemei kíváncsian bámultak a szekérre, amelynek ülésén hangtalanul emelte vállához a fegyvert a vadész.. . Tíz perccel később — akárcsak egy darab rongyot — dobta Mike a saroglyába a rókát ... Azóta meg se állok az állatkertben a rókaketrecek előtt. Hitvány Jószágok ezek a fogságba esett fenevadak, — hiányzik belőlük a asabadság pótolhatatlan varázsa. Szakasztott igy van ez a sipistákkal is. A játékkaszinók rókáival. Az embernek ott kell állni a hátuk mögött és alkalmas pillanatban a fülükbe súgni: „Mesteri Ezt nagyszerűen csinálta I Szabad egy szóra I" De erre a pillanatra sokáig kell várni . . . (Elkapta az ember, akkor igazán érdekes enyagot szerezhet egyetlen riport számára. .. . Da ezt az anyagot a rendőrtisztviselők szobáiban hiába keresi ... A bölcsészet, politika és irodalom klasszikusainak is megvan a maguk véleménye a játékról. Hiszen a legtöbben kártyások voltak és kártyások ma is . . . Kant azt mondja : „A játék nemcsak hasznos gyakorlata az elmének, hanem — feltéve, hogy tisztességes emberek társaságában játszunk — próbatétele az önfegyelemnek és leütve van az erény kultúrájával." Pitt, a világhírű angol államférfiú emlékirataiban igy ir: „Az életemben nem élveztem sohasem teljesebb gyönyörűséget, mint amikor kártyáztam és nyertem." Lessing még tovább megy: „Tökéletlen lények azok — mondja — akik nem tudnak, vagy nem szeretnek kártyázni." Ezzel szemben a játék igazi BÚTORT tervezek, terv szerint ízlésesen, jő és olcsó bútorral rendezem be lakását BW L E E L 0 S Y lakásberendező, mű bútor üzem Andrássy-út 4. Luther-u. 17. fejedcl ne, Francois Blanc, a montecar'ói kaszinó megalapítója életében egyetlen egyszer játszott és kijelentette, hogy leányait csak olyan emberekhez adja, akik nem játszanak. A Piatnikék, akik vagyonukat a kártyának köszönhetik, elvből nem játszanak pénzbe... * Az első olasz kártyajátékot — amiről régi olasz kódexek beszámolnak — „a szélhámosok játé ké"-nak hívták. A bub neve a francia kártyában: „Valet". Provence ban igy hívták a renyhe, do logtala i embereket. A név eredete egy rettegett rablóbanda vezéréig vezethető vissza. Ámde ugyanakkor dicsőséges uralkodók képét és nevét is ott találjuk az ördög bibliájának harminckét, vagy ötvenkét lapján. És az első kártyákon — ugyanazokon, amelyeknek kedvelőit szélhámosoknak hívták — rajta van a világ egész teremtése. A nap, a hold, a csillagok, az igazság, a halál, a mértékletes és a bünbeesett ember, a bölcs, a biró, aki igazságot tesz és a pap, aki áldást osztogat. Az egyik helyen máglya tüzében égett hamuvá a kártya, a másikon misébe ment a játék... Ki tud itt igazságot szolgáltatni? Nincsen uj a nap alatt. Tessék megkérdezni a játékosokat: kol tanulták meg a játék tudományát. Tiz ember közül öten azzal felelnek: a harctéren. Középkori krónikák panaszolják, hogy a kártyázást katonák terjesztik az akkori hinterlandban... Akárcsak ma... Hol hát az igazság és hol a morál? Hiába keressük 8ket a játék birodalmának évezredekre nyúló históriájában. A játéknak mindig voltak fanatikus ellenségei és imádói . . . Amikor Franciaország halálbüntetéssel és gályarabsággal sújtotta azokat, akiket játékon értek, Cyprianus karthágói püspök elrendelte, hogy a kártyajáték előtt imádkozni kell. Kapisztrán János halomba gyűjtötte a kártyákat és megégette őket a városok piacterein. Ámde ugyanakkor istenes dolognak tartották, ha a papok imádsőgban és misében játszottak és a vesztes misét mondott a nyertes lelki üdvéért. Kivétel nélkül minden vallás tiltja a kártyát és mégis — minden hiten lévő emberek jitszot'ak, játszanak és őrökké fognak játsiani. A játékszenvedély az embarrel együtt jött a földre és csak vele együtt múlik el tőlünk. Az az inger, hogy munka nélkül, gyorsan, egyik percről a másikra szerezzünk vagyont és legyünk gazdaggá, mint az, aki örökölt, vagy egész életében dolgozott: kivétel nélkül mindenkit kísértésbe hoz. Nem mindenkinek telik pénze arra, hogy drága kártyát vásároljon. Az ember játékszenvedélye azonban olyan nagy, hogy mindig játszani akar. Aki régebben utazott Itáliában, az megfigyelhette, hogy a vasúti kocsiban szemben ült két olasz. N?m szóltak egy szót se, csak feltartották a kezüket. „Handmakaót" játszottak. Az ujjaikkal. Aki fizetett, az volt a vesztes... Ámde a „handmakaózást" nem ők találták ki. Ezt a játékot játszották már a régi rómaiak is a saturnaliák napján, csakhogy akkor ennek „luder-par-impar" volt a neve. Igen, kedves olvasóm tökéletesen igazad van: ebből a régi római játékból fejlődött ki a kucséberség is. Amikor éjfélkor a kávéházban megjelenik a kucséber tarka kosarával és te nevetve markolsz a zsacskójába, nyugodtan gondolhatsz arra, hogy szakasztott isy kereste a szerencséjét Julius Caesar is... Csikágóban — nem Amerikában van ez a Csikágó, hanem Pesten a Thököly-ut táján — ma is ugy játszanak bakkarát a ligeti jasszok, hogy kiülnek a korcsma elé és összeadják ar. előttük ftlfu'ó villaMeghivó AMezőberényiElsőTéglaés Fedélcsefépgyár Részvénytársaság évi rendes mely 1935 március hó 26 án, délutón 4 órakor a Mezőberényi Gazdasági Takarékpénztár Rt., Mezőberény, Petőfi Sándor ucca 9. sz. alatti székházában fog megtartatni, melyre a t. c. részvényesek ezennel meghivatnak. A közgyűlés napirendje: 1. Két jegyzőkönyvhítelesitő kiküldése. 2. Az igazgatóság és felügyelőbizottság jelentése. 3. Az 1934. évi zárszámadás megállapítása, a felmenivények megadása és az igazgatóság javaslata a veszteségnek a tőketartalékból és részvénytőkéből való leírására. 4. Esetleges indítványok. Mezőberény, 1935 március hó. Igazgatóság.