Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1935-03-03 / 52. szám

1935 március 3 BEKESMEGYEI KOZLCNY 5 Külpolitikai szemle Irta 8 Luatig Géza A jövő hónap elején — jelentette a kamerónek Flandin — Marcel Régnier Algírba utazik és lehetőleg orvosolja azokat a sérelmeket, amelyek Eszekafrika bennszülöttjeit az utóbbi időben ellenünk lázitotfók. Ej — mi a szösz — álmélkodik a párizsi burger — hét Eszakefrika mozgolódik? Hát nem igaz, amit Liautey olyan kereken állított? Hét nem igaz, hogy a gyarmatbirodalom, amelyet Bougeaud, Faidherbe, Gallieni szablyája élével kivívtunk, örökre a miénk? Mi ütött ezekbe az éhenkórász arabokba? Tavaly feldúlták Consiantine-t és megvették Setif et. Az idén pedig reénk zudul az egész Moghreb. Hol az erős ököl, mely lecsap közibük? Ha ez ugy menne I Sajna, a politikában bajosan lehet Galenus gyógyítási módját alkalmazni. Es a quod ferrum non sanat, ignis sanat elvét még a patkoló kovácsok is régen elvetették. Különösen olt, ahol a betegség méiyen fészkel. A pénizlám eszmét, mely futó gyeptüzként harapódzik el Marokkő, Algír, Tunis városaiban, még netán el lehetne folylani, de az okán, a gazdasági válságon .igenha nem segít az erőszak. Es pedig — amint Lucien Romier kimutatta — anynyival kevésbé, mert az orkán, amely az egész földtekén végig száguldott, sehol akkora pusztulást nem idézett elő, mint azon a tájon, ahol egykor Karthágó és Róma csürjei roskadozlak. Marokkó, Algír, Tunis, szóval a Medilerraneum déli parlszegélyének egész gazdasági életét ugyanis a bor, a gabona, a foszfát hordozta, csupa olyan áru, amelvrpk értéke napról-napra ugy zsugorodik, mint akit szemmel verlek meg. Algír, amely Franciaországgal vámközösséget élvez, még annyira amenynyire állja a sarat, egyszerűen azért, mert a belső piacon jólrosszul, de mégis csak túlad a portékán. Marokkót és Tunist azonban, mi sem állván az utjáben, teljesen belepte a hínár. Fokozza a kétségbeesést nemcsak Marokkóban és Tunisban, de Algírban is, a roppant kamatteher, amelyet ezek a szerencsétlen gyarmatok abban a reményben szed lek a vállukra, hogy a mezőgazdasági konjunktura örökkön-örökké zsendülni fog, akárcsak a gingilifa az ezeregyéjszaka meséiben. A pári/si kormány — becsületére legyen mondva — nem egyszer a hónuk aló nyúlt a szorongatottaknak, de mivel a pénzügyi konszolidáció végleges rendezése olyan összegeket kíván, aminők Dárius kincsével érnének fel és mivel a francia államháztartás jómaga is elég csehül áll, végül is nem tehetett okosabbat, mint azt. hogy sorsukra bizta őket. A telepesek — ugy mint ŐBeik, a római colonusok — ott hagytak csapot-papot és haza szállingóztak biztosabb fedél alá. S a bennszülöttek? Ezek sanyeruan éltek akkor is, amikor a prosperity napja sütött verőfénnyel. Ma pedig — csontig aszva üvöltenek az éhségtől. Ezekulán szabad-é, lehet-é csodálkozni azon, hogy az anyagi válság nyoméban a lelki válság szintén kitöri? A muzulmán lakosság szomjasan issza a pánizlám tanokat, amelyek Syriéban kaptak lábra, sőt a wahabita bujtogatók, akik berendezéi olcsón és nagy választékban kedvező fizetési feltételekkel is kapható bútoráruházban BÉKÉSCSABA, Andrássy-ut 25. sz. Kedvező fizetési feltételek fo KAI maó TUNGSRAM fcx^aiaAdgoyaM! eredeti tisztaságukban kívánják helyre állítani Mohamed azúréit, ugyancsak visszhangra lelnek. Algírban Ben Dzsellul szítja a tüzet és izgat az elszakadásra Franciaországtól. Tunisban a „Deslour" mozgalom fújja a riadót. Marokkóban viszont a szultán hívei fészkelődnek. Vagyis Északafrikában együtt van minden alkatrésze annak a kórtani tünetnek, amelyet egy bizonyos Camille Desmoulins etat préinsurrectionel nek, lázadás előtti állapotnak nevezett. Együtt van a szörnyű nyomor és a mécr szörnyűbb elégedetlenség. És 900.000 telepes 16 millió bennszülött közepette nem is sejti, mire virrad holnap. Miközben pedig Északafrika sistereg, azalatt Eritreában partraszállónak az olasz csapatok. Mi végre indultak el, azt egyelőre tudni aligha lehet. Annyi szentbizonyos, hogy Milánótól Nápolyig, \ ahol behajóztak, a feketeinseseket az a nóta kisérte, amely 1912-ben csendült fel utoljára. Africa sara a noi I Régi dal, régi vágy I Még Crispi idejéből. 1885 február 6-án, lizennyolcnappal ezon emiékezetes esemény után, hogy a mehdu csapatai bevették Kartumot és lemészárolták Gordont, Caimi admirális, a török szultán és a londoni külügyminiszter felszólításira Massauába vonult. Angliát az a gondolat vezette, hogy ilyen módon elvágja a zendülők operációs bázisát, Itáliát viszont az a lehetőség csábította, hogy idő multán cvarapitani fogja a zsákmányt. 1889 december havában a szórd királyság meg is alapította Erilreátés Crispi mér arról álmodozott, hogy Umbertot Etiópia császárjává koronáztatja. Hét évvel később, 1896 mércu3 1-én Aduánál szertefoszlott ez a délibáb, hogy 1906 december 15 én ismét előtámadjon. Ez volt ugyanis az időpont, amikor Franciaország és Anglia a hármasszövetség meglazítása végett aláirta azt az osztályos egyezséget, amelynek értelmében Itália TripoÜst és Kyrenaikát birtokba veheti. És 1911-ben Giolitíi ultimátummal fordul a magas portához, amelyet íziben nyomon követ a hadüzenet. Hogy mennyire igaza volt a nagy államférfiunak, amikor a lavinát meggörditette, hogy menynyire a szükség parancsának engedelmeskedett, azt mi sem bizonyltja jobban, mint az, hogy ezt a lépését, amelyet sokan megaloméniának tulajdonítottak, @ baloldal is örömmel üdvözölte. Arturo Labriola, a szocialisták vezére egyenesen dicshimnuszra zendített, meit véleménye szerint azt a keserves problémát, amelyet az olasz demográfia jelent, csakis afrikai hódítással lehet megoldani. És igy esett, hogy 1911 november 4-én az olasz nép egyhangú diadalujjongása közepette megszületett, illetve hamvaiból újra élemedett Libia. Majd elkövetkezett a világháború, amelynek sorőn Anglia és Franciaorszőg egy bianco váltót nyújtott át a botcsinálta szövetségesnek. Ezt a váltót 1915-ben Londonban állították ki és amikor szorult a kapca, 1917 folyamán Saint Jean de Maurienne-ben prolongálták. És mégis nagy volt a megrökönyödés, amikor a versaillesi konferenciőn De Martino, az olasz követ az ígérvényt le akarta számitolni. Egyszerre megsüketültek a cimborák és sem Anglia, sem Franciaország nem emlékezett az „alapügyre". Se Dzsiboutit, sem az addisabebai szárnyvonalat nem kapta meg Olaszorszóg. Mindössze abba egyeztek fanyalogva belé, hogy Olaszorszóg sajátítsa ki azt a karavánutat, amely a Rhat és Rhadamesóázisok között elhúzódik. Mussolini volt az, aki ezt a csorbát nem sokkal uralomra jutása után kiköszörülte. 1925-ben Londonban kitaposta az engedélyt, amelynek értelmében Olaszországnak jogában ált Somáliét Erilreával összekötni, mégpedig ugy, hogy Abeszszinién keresztül vasutat épít. Hogy Abesszínia a népszövetségnél tiltószót emelt ez ellen és hogy Franciaország melléje pártolt, az magától értetődik. De ami nem értetődik magától, az az, hogy ez év januárjának elején Franciaország a római egyezségben nemcsak llOCOOnégyzetkilométernyi területet átenged a saját afrikai gyarmatainak rováséra Olaszország részére, da mindennek a tetejébe a dzsibuti—adbisabebai szárnyvonaléit is megosztja vele. Sokan arra vélték magyarázni a dolgot, hogy Franciaország le akarja kenyerezni Olaszországot, különös tekintettel Németországot. Szó se róla 1 Ez a Az angol kisasszonyok Santa Maria tan- és nevelőintézete internátussal, Budapest, IV. Váczi-utca 47. Zugliget, Szarvas Gábor-ut 50. Nyilvános joggal felruházott iskolái : Elemi és polgári, leányiskola, leánygimnázium, tanítóképző, 2 éves kereskedelmi iskola. Továbbképző tanfolyam. Bennlakó, félbennlakó és bejáró növendékek felvétele. Prospektust kivánalra küld a Vezetőség.