Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1935-01-06 / 5. szám

1935 január 6 BEKESMEGYEi KÖZLÖNY 5 ebédlő, kombinált bútorok, konyhák stb. óriási választékban nagyon oicsó árakon kaphatók bútoráruházban BÉKÉSCSABA, Andrássy-ut25.sz. Kedvező fizetési feltételek — mondotté egyikben Bismark Gorcsahovnak, ami magyar nyelvre átültetve röviden annyit jelent: ha te ütöd az én zsidómat, akkor én is ütöm a tiedet, de valamivel jobban. És megkezdődtek Barthou utazásai Varsóba, Prágába, Belgrádba, Bukarestbe. Létrejött a megegyezés a Szovjetunióval és létrejött Ankarával. Németország viszont megbékült Lengyelországgal, összeszűri a levet Romániával, kecérkcdik Jugoszláviával és nem utolsó sorban csókot hint Japánnak. Mi több, Velencében Hitler meglátogatja a Ducet és világgá kürtöli, hogy szükség esetén Olaszország is Németország mellé áll. A bibi az egészben csak az a csiklandós kérdés — hova ciallakozik Anglia és hova Itália. A Foreien Office egyelőre pipiskedik. Nem rejti véka aló nyugtalanságát a francia politika delejiránya miatt, de b War Office és nz Air Ministry Franciaország oldalán látja NagyBrittánia helyét kijelölve. Olaszországot vérig séiti a francia gőg, dn — a Brennert is félti. Szóval a japán—lengyelnémet koalícióval szemben egyedül áll Franciaország, a megbízhatatlan ki3 entente és az utóbbinál is megbízhatatlanabb Szovjetunió karéjától övezve. Mígnem felvirrad julius 25 ike, a nap, amelyen Engelbert Dollfus kancellár ártatlan vére'az égbe fröccsent. London felhorkan. Olaszország mozgósít. Nem mintha Olaszország' ak csak eszeágéba is jutna ahhoz a koalícióhoz csatlakozni, amellyel a francia diplomácia Németországot a falhoz akarja szorítani I'alia fara da se sempre — ahogy első Viktor Emánuel kívánta és mecrhagyta. Ám azt sem óhajtja, hogy Németország szerfelett megerősödjék és a nyakára nőjjön. így aztán — érdekes fordulat — Oroszország felé tájékozódik, amelyet — ki gondolta volna — Franciaország és Olaszország együttesen tartanak keresztvízre és csempésznek ba tiltott dugáruként a nemzetek szövetségébe, ahonnan "kiálkoztatott. Ez még nem elég. Németország elveti a keleti Locarnót, amelyhez Lengyelország ugyancsak megtagadja a hozzájárulását. Ami Franciaországnak módot nyújt arra, hogy Keleten is szövetségeseket toborozzon anélkül, hogy ezáltal Angliát vagy Olaszországot Németország oldalára kergetné. Ez volna hát a béke utja? A józan szellemek tudják és vallják, hogy ez az ut a pusztulásba visz, a pusztulásba és a romlásba. Mennél szorosabbra zárul a gyűrű Németország körül, annál elkeseredettebb düh vesz — és joggal — rajta erőt. A fegyverkezés ütemét mindegyre gyorsítja, mígnem felrobban és romokba temetkezik. Ám szerencsére beköszönt december hava és e hó ötödikén Olaszország Angliával együtt késznek nyilatkozik a Saar-vidéken átvenni az ellenőrzést Franciaországtól. Ami több, sokkalta több, tizedikén békésen elsimulnak azok az ellentétek is, amelyek a marseillei események nyomán tokosodásba mentek ét. Csoda, valóságos csoda történt I De olyan csoda, aminek könnyű az okát-fokát megtalálni. A feszültség enyhült, mert immáron elbírhatatlan volt. Pierre Lovalnak sikerült utolsó pillanatban Európát meggyőznie, hogy Franciaország kész lemondani az eddig űzött szövetséghajhászó politikáról, ha Európa a maga részéről tanújelét adja némi szolidaritásnak. Amit Anglia és Olaszország mindketten szíves örömest megígértek. így bontakozott ki előttünk egy ujabb négyes szövetség képe, amelyben Anglia, Francia-, Olaszés Oroszországok foglalnak moh dan helyet és így bizonyul igaznak Tardieu diagnózisa, hogy megint ott vagyunk, ahol a mádi hitsorsos. Az áprilisi jegyzék felborította a leszerelési egyezséget, elsodorta Angliát és Olaszországot Franciaország oldaláról és arra ösztökélte a francia diplomáciát, hogy a biztonságot és a békét inkább a szövetségi rendszer kiépítésében, semmint egy nemzetközi paktumban keresse. Az olasz politikának irányváltozása julius huszonöttől és az angol politikának elhajlása december öttől oda tolta vissza az óramutatót, ahol 1933-ban állott. S kezdődik az előadás újból*, élőiről. Tessék besétálni. I A Békéscsabai I j Általános NépI egylet ifjúsági I műkedvelő 9 gárdája rEADÉLUTÁNT rendez vasárnap délután 4 órától 12 óráig tánccal egybekötve a népegylet helyiségében. Belépődíj nincs 1 & Tea jegy 60 fillér. Külpolitikai szemle ll»tas Lustig Géza Ott vagyunk, ahol a mádi zsidó 1 Körülbelül ezekkel a szavakkal jellemzi Tardieu az éltalános helyzetet, akkor, amikór Laval Mussolinihez készül. És bér sok mindenben iger csak nem értünk vele egyet, az igazság kedvéért el kell ismernünk, hogy Waldeck-Rousseau unokaöccse, akit Clemenceau csúfondárosan jóstehetséggel megáldott leveli békának nevezett, mint oly sokszor, ezúttal is fején találta a szöget. Elég, ha visszagondolunk az elmúlt esztendő kiemelkedő eseményeire, azokra, amelyek április 17 én, julius 25 én, december 5-én játszódlak le és rögtön látni fogjuk, hogy a diagnózis hibátlan, mert Európa, akárcsak Mefisztó uszkár képében, egy helyen forgott anélkül, hogy célját fikarcnyival is megközelítette volna. Hogy sorrendet tartsunk, április 17 e volt az a nevezetes időpont, amikor a francia kormány hírhedett jegyzékét a leszerelés tárgyában útjára röpítette. És bár a frarcia közvélemény sokéig tévedésben élt a szóban forgó diplomáciai .irat jelentősége felől, a külföld nyomban tisztában volt azzal, mit takarnak el és mit Iebbentenek fel a sorok között. Anglia legalább is megérezte, hogy Franciaország élesen elkanyarodott ekkor attól az iránytól, amelyet eddig nyomon követett, mint öszvér a barázdát és feladta azt a remi nyt, hogy a békét a fegyverkezések csökkentésével megszilárdítsa. Abban a pillanatban, amikor Franciaország az egyetemes leszereléssel homlokegyenest szembeállította a német fegyverkezést, amelyet csak erőszakos beavatkozás utján lehet meghiúsítani, a helyzet egy dilemmára szükült. Vagy összefognak az érdekelt hatalmak és együttes erővel ráncba szedik a rakoncátlan szolótáncost, ami egyértelmű lett volna a háború azonnali kitörésével, vagy letesznek arról a jámbor szándékukról, hogy a leszerelést nemcsak papíron, de valóságban is keresztül hajtsák és — szabadjára engedik a vesztükbe rohanókat a fegyverkezés lejtőjén. Merhette Franciaország követelni, hogy Né me'ország ellen fenyítő hadjárat indittassék? Álmodni se lehetett róla. És igy egyetlen mentségül az kínálkozott, hogy a leszerelés kérdésének feszegetése síre die e

1halasztatik. A genfi konferencia, amely május huszonkilencedikén ült össze, jó képet vágott a csúf játékhoz és kényszeredetten ugyan, de mégis csak kimondotta, hogy a leszerelés — egyelőre időszerűtlen. Viszont Franciaország, minekutánna bucsut vett a kapufélfától, illetve a lehetőségtől, hogy biztonságét és békéjét nemzetközi alapon megóvja, lázas sietséggel neki vetekedett az uj feladatnak, hogy a szilajul fegyverkező Németország ellenében a szövetség-rendszerek aknamezőjét kiépitse. Róma, da még inkibb London durcásan fi gyelte, hogyan pödörödik és szö vődik a koalició recehálója, mert nem lehetett kétség afelől, hogy az egyik szövetségi rendszer uno ictu maga után vonja a másikat és hogy Németország szegre szeggel felel. A corsaire* corsairet derc i