Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1935-02-10 / 34. szám

1935 február 10 ŰEKESMEGYE1 KOZLCNY 5 Külpolitikai Irta: Lustig Géza Néhány hónappal ezelőtt példátlan ribillió ülőit ki Montreólban. Tessék csak elképzelni a szörnyűséget. Stevens, Kanada pénzügyminisztere, a saját neve alatt egy röpiratot inditott útnak, amelyben se szó, se beszéd, irgalmatlanul megtépázta a kapitalizmus jó hírnevét. Ez a hűtlen sáfár nem álalotta kenyéradó gazdájának nyíl vánosan a szemére lobbantani mindazon bűneit, amelyekről jó társaságban csak halkan illik meg emlékezni, sőt mi több, nem rös lelte közeli halálát is a fejére olvasni. Mi sem természetesebb, mint az, hogy a konzervatív párt, amelynek soraiból az egész minisztérium összeverbuvó'ódotl, íziben felzudult a szövelségtörő eretnek ellen és fejvétel terhe mellett kötelezte az elvetemült lázadót, hogy pellengéren állva szőrcsuhában vezekeljen. Mivel azonban szerencsére nem élünk a korstanci zsinat idején, amikor a szabad véleményt a máglya füstje némította el, Stevensnek a bajaszála sem görbült meg. Csak az a gyalázat esett meg rajta, hogy pártja kitaszította magéból, annyival is inkább, mert bűnbánat helyett konokul ragasz kodott ahhoz, amit jónak lótott. Önmagóbanvéve az is, hogy egy miniszter kepcebetyárságra adta a fejét, riadalmat keltett a jámbor lakosságban. De sokkella nagyobb lelt ez elképedés akkor, amikor Bennett őexellenciéja, a kormányelnök, egy szép napon mindazokat az elveket, amelyeknek hirdetéséért Slevenset kiakolbolitotta, a magáévá telte: Kötelező társadalmi biztosítás, nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is, a fogyasztó védelme a kizsákmányolás ellen, szigorú rendszabályok a kartelek garázdálkodásának megfékezésére, bankuzsora letörése, a hitelkeretek szélesbitése. íme a jelszavak, amelyeket Bennett — okulva Disraeli példáján, aki ezzel ütötte ki a nyeregből Peelt, hogy amit ez csak igért, azt ő meg is valósitotta — tüzzel-vassal az életbe átvinni fogadkozik. Hogy ennek a gyors és váratlan pálfordulásnak mi lesz a követ kezménye és hogyan alakulnak mBjd a rövidesen megejtendő vá lasztások, azt megjövendölni lehetetlen. Vennak, akik ezt gondolják, hogy a nép zöme ezt a lépést kései szemfényvesztés gyanánt fogja értelmezni. Talán igaz ez a meglátás, talán nem: Egy üdvÖ3 leckét ezonban mér is kiolvashnt mindenki az egész hajcihőből. Es pedig azt, hogy a gazdasági válság mindenütt, ahol eluralkodott és gyeptüzként pusztított, végig az egész földön, szerkezeli újításokat követel és hogy ez a belátás minden pártot, terjeszkedjék bár akár jobbra, akár balra, immáron többékevésbbé áthatott. Lehet, hogy egyes pértok az adott helyzetből a kapilaÜzmus ellen kovácsolnak érvet. Lehet, hogy viszont mások az adott helyzetért csak a kapitalizmus vadhajtásait okolják, da azok lenyesése után életben kívánják tartani magát az eleven eudarat. De tul azon a perpatvaron, amelyet a szembenálló ide^ ológiák légüres térben egymás I « ll i I lószoba, ebédlő, kombinált bútorok, konyhák stb. jj| óriási választékban || nagyon olcsó árakon kaphatók KOPSTEIN bútoráruházban BÉKÉSCSABA, Andrássy-ut25.sz. Kedveső fizetési feltételek | meg nem fázik Az Okmataip ál nem ázik ellen folytatnak, adva van a lehetőség a széleskörű megegyezésre, azon gyakorlati kérdések megoldása tekintetében, amelyek halasztást — in arliculo mortis — nem szenvedhetnek. Ha elfogadjuk ezt az okfejtést, mi akadálya sircsen annak, hogy egy lépéssel tovább menjünk. És kimondjuk újból azt a szabályt, amelyet Guizot formulázott. Abban az esetben — mondotta egyizben Lajos Fülöp sziveválasztotlja — ha az összes pértok át vannak hetva az ujitás szükségességétől, célszerűbb azokat a konzervatívok utján megvalósítani. Akármilyen kopott és sanda ez az exioma, velejében mégis csak igaz. A közvélemény ugyanis ösztönszerűen különbséget tesz az ujitás párthívei között, aszerint, amint azok az újítást pusztán és csupán közvetlen hasznossága miatt sürgetik avagy csak foknak tekintik azon a mesebeli lajtorján, amely az utópiák egébe visz. A tömeg csak egyet akar: a megélhetés biztonságát és nagyon jól tudja, hogy a kapitalizmus felváltása olyan zavarokkal jár, amelyek nemcsak jólétét, de létét is pusztulásba dönthetik. Oroszország, amelyet a cárok szeges negajkája porhanyóvá telt, elviselheti ideig-óráig, hogy kísérleti állomása és fertőtlenifő intézete legyen állítólag eljövendő világnak. Európa viszolyogve húzódozik minden olyan politikától, mely a folytonosság járszalapját eldobja magálól. Es mi sem bizonyítja jobban a szociólisták képtelenségét a politika művészetének elsajátítására, mint az a dőre hitük, hogy valeha is sikerülni fog maguk köré sokaságot gyüjteniök programjuk egy töredékrészének megvalósításával. De Man, a belga pjelileika apja, ezt mér a sajét bőrén kezdi tapasztalni. Ez a fantaszta ugyanis igy okoskodott: El orozzuk a szocialistáktól programjuk egy töredékét és — adott esetben a bányák nacionalizálását minekutána annak rendjemódja szerint az életbe átültettük azt, szépen megállunk és egyhelyben rostokolunk. Csakhogy a belga középosztály meglehetősen ért frarciául es ismeri a közmondást : Qui a bu, boira, aki egyszer ivott, az inni fog máskor is és az egész logomachiában nem látott egyebet, mint taktikai sakkhuzást. Orra is fogja buktatni De Mant, egy-kettőre, a pjatiletkájával együtt. Ám vessünk egy rövid tekintetetet Amerikára is. Addigelé, amig Roosevelt bakkecske ugrásai eltakarták a lényeget, olybá tűnhetett, hogy az Egyesült Államok tenge lye kizökken és jobbról balra vetődik. De most, amikor az első mámor gőze elszállott, feltétlenül alá kell írnunk a legnagyobb jenki publicistának, Walter Lippmannak a véleményét: Az elnök programja alapjában véve konzervatív, mert nem tartalmaz fenyegetést sem a magántulajdon, sem a magánkezdeményezés ellenében. Mindöszsze csak arra figyelmeztette a társadalmat Roosevelt, hogy válság idején az állami beavatkozás elkerülhetetlen, mert azt térben és időben megszükiteni csak az állam képes, egyfelől azáltal, hogy polgárait áldozatokra szorítja, másfelől azáltal hogy az egyensúlyt az osztályok között helyreállítja. Es, ha élesen megfigyeljük a kusza eseményeket és meglátjuk a fától az erdőt, nyomban szembetűnik, hogy a józanésznek ezt a vonalát egykép betartani igyekszik Roosevelt csakúgy, mint Bennett, Bennett szintúgy, mint Flandin, noha az első szemre-szinre balra, a második jobbra s a harmadik a középre támaszkodik. De ha mindez nem elég s a paradoxnak az élét nem tompítja, hivatkozhatunk egyéb példára is. Itt van mindjárt kezünk ügyében Lloyd George esete, aki közel a nyolcvanadik esztendőhöz mőrolholnapra Nr.w-Deal t, uj osztőst akar. Uj osztás — Angliában I És csodák-csodája, a kormány szívesen hallgatta a felforgató intelmeket. Sir John Simon kitörő örömmel üdvözölte az öreg varázslót pályája uj szakában. Sir Edward Grigg pedig abbeli reményének edott kifejezést, hogy az a tervezet, melyet a liberálisok egykori szemefénye a jövő síkjára vetített, a nemzeti kormány megujhódását segiti elő. Lord Percy viszont — s hozzá még hol, a Konzervatív Klub ban — betűről-betűre ezt mondotta: „A konzervatívok egytől-egyig mind valamennyien elismerik, hogy az állam felelősséggel tartozik a munkanélküliekért és hogy a munkanélküliség ténye alapjában módosítja a gazdasági problémák egész körét." És az oboerver azt követeli, hogy Lloyd George mielőbb lépjen be a miniszterek sorába. Jellemző tünet 1 Csaknem mindenütt a felvilágosult konzervatívok megértik ismét, amit John Russel kötött a szivükre és hagyott örökbe. Megértik, hogy — mint oly gyakran az emberi történelem során — nekik kell a reformpárt élére állniok. És a reformpártiak kezdik megérteni, hogy minden tervük füstbe megy, ha nem a konzervatívokra bízzák megvalósításukat. A marxizmus és az orthodox liberalizmus a végét járja. És amint a Pravda jelenti, Rakovski, Trockij leghívebb csatlósa, ilyen szavakkal jelentkezett a Kremlben szolgőlattételre : Kampec a vilőgforradalomnak I Sí non e vero. e ben trovato. Hatása meglepő, ize kitUnS