Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) szeptember-december • 208-294. szám

1934-10-06 / 226. szám

1934 október 6 BEKESMEGYEI R0ZLONV Külpolitikai szemle Irta: Lustig Géza Nehéz mesterség pér hajszálat fürtökbe bodoritani, de még nehezebb a semmit hosszú lére ereszteni. És a krónikás, akinek ez utóbbi feladat jutott mostoha osztályrészéül, csüggedten veszi elő a sütővasat és szomorúan gondol arra, amit Harcourt őlordsága — Victoria királynő halála napján — Winston Churchillnek elkotyogott. .„Jegyezze meg fiatal barátom — mondotta ez a cinikus bölcs heveskedő unokaöccsének — jegyezze meg fiatal barátom, amit egy hosszú és keserves élet során szűrtem le tapasztalat gyanánt. Soha nem töiténik semmi, mert mindaz, ami történni látszik, nem egyéb, mint fövénysuhanás a homoksivatagban, hullámfodor az örökkévalóság álló vizén." Szent igaz. Csakhogy az örökkévalóság állóvizén unos-untalan olyan hullámok fodrozódnak, amelyeknek tarajén milliók és milliók sorsa imbolyog és ekkép akkor is figyelni kell, figyelni és vigyázni, amikor tikkadt szélcsend uralkodik a felszínen és pállott békalencse rejti, mi lent, a mélyben szüntelen kavarog. Upré púpos tehát és magyarázd a semmit, ami végbe ment. Három kérdés, mégpedig olyan, amelyek közül egy is elég ahhoz, hogy Európa tótágast álljon tőle, foglalkoztatta a nemzetek szövetségét. El kellett bírálni, hogyan biztositessék Ausztria függetlensége, mire váljon a keleti paktum, amely a szenvedélyeket felkavarta éa az erőviszonyokat átcsoportosította 8 hogyan ejtessék meg a népszavazás a Saar medencében ugy, hogy a káposzta is megmaradjon, de a kecske is jól lakjék. Mondanunk sem kell, hogy sem egyik, sem másik dűlőre nem jutott. És különösen ahhoz nem fűlött a foga a magas gyülekezetnek, hogy a tólyogot, melyet közönségesen Ausztriának neveznek, egy merész vágással felhasítsa. Annyival kevésbé, mert időközben értésére jutott, hogy a német kormány s?akitott azzal ez erőszakos módszerrel, amelyet eddigelé folytatott. sőt Habichtnak, akin Dollfuss ártatlan vére lemoshatatlan foltot ejtett, utilaput kötött a talpára. Helyébe egy bizonyos Rheinthaler lépett, akinek első dolga volt Schuschniggot és Berger—Waldenegget felkeresni és őket iziben megnyugtatni afelől, hogy a csere mögött nem turpisság lappang, de igenis komoly akarat és feltett szándék oly irányban, hogy a nemzeti szocialista pórt ausztriai szárnya egyelőre nem bolygatja a kast,— feltéve, ha az anyatörzshöz, a harmadik birodalomhoz való csatlakozás reményétől — akármilyen messze jövő ködébe is vesszen annak sugára — meg nem fosztatik. Tetézte még a döntés kinjeit az in. hogy Schuschnigg és Berger— Waldenegg mindketten a legnagyobb nyomatékkal és nem is egy, de többizben kijelentették, miszerint a bécsi kormány nem óhajt semminemű élesen körvonalazott javaslattal előállani s a Népszövetségre bizza az osztrák állam függetlenségének megóvására olyan intézkedéseket foganatosítani, aminőket célravezetőnek talál, ám ennek ellenére kétségbeesetten utasították vissza az egyetlen lehetőséget, amely kínálkozott s amely abban állott volna, hogy az a terület, melyet a Duna és a Drőva, az Inn és a Mura ringat ölében, semlegesnek nyiivánittatik. Értsük meg. Nem arról volt szó, hogy azt az óvszert alkalmazzák Ausztriára, amelyet 1830 ban Belgiumra alkalmaztak s amely 1914 ben hatőstalannak mutatkozott. De azt, amely Svőjcot védi. A fegyveres semlegességei, amelyért a nagyhalmak kezeskednek, ugy azonban, hogy a semlegesnek nyilvánított államnak jogában marad mindazokat az öldöklő szerszámokat raktáron tartani, amelyeket Tarasconi Tartátin az önérzet emelésére nélkülözhetetleneknek vélt. Ez a megoldás semmi olyat nem tartalmazott, ami a szövetségi államot megalázóan érintette volna. Ám hallatéra Bécs mégis felszisszent. „Nem akarunk lemondani arról, hogy mejden cselekvő politikát férfirahaszövel Y újdonságaink megérkeztek. Mintákat szívesen küldünk. w Kulpin Áruház TUNGSRAM ÚJDONSÁGA Dekalumen sorozatban. gyakoroljunk Európában" — igy szövegezte meg Schuschnigg kancellár az ellenvetést és mivel nem akad nagyhatalom, elég bátor arra, hogy Ausztrián szelíd erőszakot vegyen s mivel tovóbbő a közvetítő indítványt Anglia prima facie elhőritotta, maradott a régiben, ugy ahogy volt, minden és Ausztria tovább is ég és föld között lebeg, akárcsak Mohamed koporsója, az zal az eltéréssel, hogy egyszer lepottyan és hullamérgétől elveszhet az egész földrész, amelyet a görög mythos szerint Zeus vad hika képében orzott el anyjától, Ázsiátd. De ha nyugaton a helyzet változatlan, annál több a változás keleten. A Szovjetunió belépett a nemzetek szövetségébe s ezzel egyfelől sine die elnapolta azt a semmit mondó világforradalmat, amelynek jegyében született, másfelől — ez a nagy ujsóg — leszögezte magát a jelenlegi status quo fenntartása mellett. Tömören: Oroszország bojtárnak szegődött Franciaországhoz. Staiin mint Gorcsakov és Nesselrode, Iswolski és Witte örököse: a történelemnek ez,a szeszélye igazán kacagtató. Ám ne feledjük e>. mit tanítottak a skoiaszték : Ens non est essentia. Nem Staiin volt az, ski szerepet cserélt, hanem a viszonyok tolódtak el. Engels Frigyes mér 1890ben megírta — és pedig francia nyelven — mi lesz a sorsa az orosz-francia barátságnak éa azt is, hogy mi lesz a célja. Figyelmeztette az oroszokat, fordítsák minden erejüket a véghetetlen birodalom anyagi erőinek kiaknőzására és hagyjanak fel azokkal a gyerekes ábrándokkal, amelyek Konstantinápoly felől C3ébitanak. „A világháború összes eshetőségei a semmibe foszlanak — irta negyvennégy évvel ennek előtte Engels — azon a napon, amikor az orosz nép a cárok hagyományos politikájának végkép bucsut mondva letesz a hódítás szándékáról és ahelyett, hogy délibábokat kergetne, rendet teremt a sajót partján. Ezen a napon Németország elveszíti összes szövetségeseit, akik csak azért me| nekültek a szárnya alá, mert fél} nek Oroszországtól. A német birodalom ezen a napon elszigetelten fog állni Európa közepén és akárki lesz Bismarck utóda, alaposan megfogja gondolni, hogy témadólag lépjen fel nyugati szomszédja ellen". Ezek az idézetek bizonnyal jól ismeretesek a moszkovita urak előtt; mint ahogy azt is jól tudják a Kreml aljén, hogy — legalább is addig, amig a sorozatos pjatiletkék gyümölcse ! bfiérik — mire sincs Oroszországnak égetőbb szüksége, mint a békére, újból és megint csak a békére. S noha annak a békevágynak az őszinteségéhez, amelyet Litvinov népbiztos hangsúlyozott, alapos kétségek férnek és noha a háború múlhatatlan eszköze a zavarosban halászásnak, amelyet a Szovjetunió öncélként gyakorol, a nagajka suhogtatói egyelőre irtóznak a fegyveres öszszecsapés!ól. Ezért kötötték és kötik hátra-vakra a békeszerződéseket s a megnemtámadási paktumokat. Ezért csatlakoztak a Briaíid—Kellog egyezményhez s ezért igyekeznek a nyugati Locarnót egy keleti Locarnoval kibővíteni. Ezért támadták folytonosan a nemzetek szövetségét, míg felvételt nem nyertek tagjai sorába. Ezért gyűlölték ádázul Lloyd Georgeot, aki Radek szerint azzal indokolta a Covenantot, hogy „védelmül fog szolgálni minden államnak, amely békében megfér szomszédjaival, de szöges korbácsként fog lesújtani azokra, amelyek a más jogát veszélyeztetik akár a monarchista, akár pedig a bolsevista imperializmus képében. A félelem Németországtól, ez volt a Szovjet lendítő kereke. Megakadályozni Németországot abban, hogy keresztes hadjáratot vezessen Oroszország ellen, ez volt a rapalloi megegyezés nyitja és ez volt a nyílja annak a megállapodásnak is, amely 1924. április 24-én Berlinben jött létre. És mikor Németország kilépett a Nemzetek Szövetségiből, ezért siettek oda belépni. És hogy ez mennyire igy van, igazán mi sem bizonyítja jobban, mint azok a messze láthatárt körvillám gyanánt áthasító és bevilágiló sorok, amelyeket a Szovjet egyik halálos ellensége, a Kerenszkij kormány egyik száműzött tagja, Miljukov irt egy párizsi szemlébe: „Miközben a békéért és fenn maradásáért fáradozik, a Szovjetunió elhárítja a nemzeti Oroszországtól is a felbomlás és a feldarabolás veszéUGYNÓKOT egész Békésmegyére, Békéscsaba székhellyel sürgősen FELVESZ budapesti elsőrangú fehérnemű, szövet- és szőnyegszakmában jól bevezetett cég, detaií vevőinek látogatására. Elsőrangú, rátermett egyénre refIfktáíunk. Ajánlatok „Nagy jövedelmezőség" jeligére, Blockner J. hirdefőirodájéba, Budapest, IV. Városház utca 10. kéretnek.